Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-22 / 141. szám

•S 7. R Q B D IW4 jimlnt 22. szabad a vitának elhúzódni. A szociáldemokrata párt a maga részéről nem zárkózik el iz elöl, hogy a jwislat letárgyalását a nyári szünet időpontjáig lehetővé tegye, azonban Bethlen István gróf miniszterelnöktől garanciát kívánnak arra, h)gy a javaslatnak julius 6 ig való törvényerőre emelkedése esetén még ezen évben megtartják a községi választásokat. A protestáns egyházak sérelme egy honvédminiszterl rendelet miatt. Csdky Károly gróf honvédelmi miniszter rendeletet bocsátott ki a hidsereg tajjai részére, amelyben felhívj i azon aktiv tiszteket, akik az egyházak vezetőségeiben helyet foglalnak, hogy ezen tisztségükről mondjanak le. A protestáns egyhízat súlyosan érinti a honvédelmi miniszter ezei legújabb rendelete éi azt sérelmesnek tartja magára nézve. Éppen ezért már több Ízben interveniáltak a honvédelmi miniszternél a református egyház részéről Ravasz László püspök, az evangélikus egyház részéről pedig Raffay Sándor püspök, ; IMMMIMMIMM^^ a honvédelmi miniszler azonban ragaszkodik a kiadott rendeletéhez és nem hajlandó ezt visszavonni. Az evangélikus egyház éitesOlés szerint ez ügyben elnöki ko.f erenciát hívott össie. A budapesti ügyvédak tiltakozása egy belügyminiszteri rendelet ellen. A budapesti ügyvédi kamara rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek tárgya azon belügyminiszteri rendelet volt, amelynek érte mébei ügyvédiket is lehet internálni és rend5ri felügyelet alá helyezni. A közgyűlést dr. Papp József, az ügyvédi kamara elnöke nyitotta meg. Dr. Qrünhut Ármin rövid beszéd kíséretében benyújtotta a kamara határozati javaslatát, amelyben a budapesti ügyvédi kamara szükségesnek találja, hogy ünnepélyesen állást foglaljon a közszabadságok biztosítását képező jogvédelem törvényen alapuló függetlensége mellett és tiltakozik az ellen, tngy bárhonnan jövő beavatkozás is érvényesüljön. Dr. Vámbéry és mások felszólalása után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot. Az indemnitási vita. Budapest, junius 21. A nemzetgyűlés szombati ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla házelnök. Az elnöki előterjesztések után felolvastatják az interpellációs könyvet amelyben Farkas Tibornak egy, Zsirkay Jánosnak egy, Dénes Istvánnak kettő, Lendvai Istvánnak egy, Kiss Menyhértnek egy, Patacsy Dénesnek két interpellációja van bejegyezve. Ezután a napirend szerint áttérnek az indemnitási javaslat folytatólagos tárgyalására. Az első szónok Baticz Gyula szociáldemokrata. Beszéde elején a rokkantak kérdésével foglalkozik. Rámutat arra, hogy itt a bajokon a társadalomnak kellene segíteni. A nővedelem fokozottabb biztosítását sürgeti, mert csak ezzel lehet csökkenteni a prostitúciót. Majd a lakáskérdést teszi, szóvá, a beigért építkezések nem kezdődtek meg. Számos félbenmaradt épületet láthatunk a fővárosban. Határozati javaslatot terjeszt be, mondja ki a nemzetgyűlés, hogy az építőiparban foglalkoztatott körülbelül 45 iparágnak munkához való juttatását egyik főfeladatának tekinti és utasítsa a kormányt a felesleges kaszárnyáknak és hivataloknak a kiürítésére. Törvényjavaslat beterjesztését sürgeti a közmunkák megindításáról és kimondani kéri a házadó részesedésnek az építkezés céljaira való fordítását. Az építkezés előmozdítása céljából a vállalatok az állami hitel visszafizetésére ne öt, hanem tiz évi haladékot kapjanak. Azután a kormány kultúrpolitikáját bírálja. Béregyeztető hivatalok felállítását sürgeti, majd szóvá teszi, hogy a forgalmi adó behajtásával és különféle ellenőrzésekkel felesleges zaklatásnak teszik ki a feleket. Ezután beszél az egyesülési és gyülekezési jog terén állítólag tapasztalt visszásságokról. A kormánnyal szemben bizalmatlan és ezért a javaslatot nem fogadja el. Vasadi Balogh György, a közoktatásügyi bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését a tanárképzés reformjáról szóló törvényjavaslatról. Az elnök ezután napirendi javaslatot tesz. A legközelebbi ülés kedden délelőtt 11 órakor a mai napirenddel. A napirend megállapítása után éttérnek az interpellációkra. Dénes István az orosházai főszolgabíró törvénytelen eljárásait teszi szóvá. Felemlíti, hogy az orosházai főszolgabíró hajszát inditott a magyar munkáspárt szervezetei ellen és a földmunkások ellen, és csendőrséggel elkoboztatja a földigénylők magán leveleit és iratait. Hajlandó-e a belügyminiszter sürgősen intézkedni, hogy ezen visszás állapotok megszűnjenek. Hajlandó-e a főszolgabíró ellen az eljárást megindítani, hogy miért lépte tul a hatáskörét és miért üldözi a munkáspárti szervezeteket. Az interpellációt kiadják a belügyminiszternek. A következő interpelláló Kiss Menyhért, aki interpellációjában kérdezi, hogy van-e tudnmása a földmivelésügyi miniszternek arról, hogy a múltév októberében a román uralom alól 2000 hold magyar föld felszabadult Kiszombor határában. Van-e tudomása arról, hogy ebből 1200 hold háborús szerzemény a Strasser és König cég tulajdonában van, amely birtokokat elvonták a földreform alól. Tegye meg a földmivelésügyi miniszter az intézkedéseket, hogy az igénylők ezen birtokból földhöz jussanak. Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter: A panaszt mindenesetre vizsgálat tárgyává fogja tenni. Kéri válaszának tudomásul vételét. A Ház és az interpelláló képviselő a választ tudomásul veszi. Végül Szakács Andor szólal fel személyes kérdésben, válaszolva Vass népjóléti miniszter azon felszólítására, hogy korrigálja az indemnitási vita során tett kijelentéseit. Ezt készséggel megteszi, minthogy a népjóléti miniszter kijelentette, hogy ő nem mondta azt, hogy aki nem tud megélni, az vándoroljon ki. Kéri a nemzetgyűlést, hogy az indemnitási vita során tett ezen kijelentéseit és az azokhoz fűzött magyarázatokat tekintsék tárgytalanoknak. Az ülés háromnegyed 3 órakor véget ért. Ismét pusztitó vihar volt a fővárosban. Budapest, junius 21. Ma este 9 óra tájban újra hatalmas vihar vonult végig Budapest felett. Egyik villámcsapás a másikat érte. Közben hatalmas felhőszakadás zudult a városra, sok helyütt jéggel vegyesen. A hirtelen alázuduló roppant víztömeg, mint a közelmúltban is, most is több helyen okozott kárt. Az egyik baleset emberéletet is kivánt áldozatul. A Béráros-téren a villám belecsapott a közúti vasút villamos vezetékibe, a vezetikdrót lezuhant s az ipp arra haladó Venczel Tivadarni 40 ives munkáskülseji asszonyt irte, akit az elektromos áram halálra sújtott. A kivonult mentők már nem segíthettek rajta. A tűzoltókat is több helyre hívták. Több villámcsapásról a főkapitányságra is adtak felentist. Igy a Hermina-uti Roheim-villába. amelyben Tisza István grófot meggyilkolták, is bele. csapott a villám. A beérkezett jelentés ugy szól, hogy a villa lángokban áll. Szerencsére azonbin mindössze a házi vezetékben táimdt rövidzárlat. A Kun utca 9-ik számú házat is vilámcsapás érte. A viliim a házon lévő kis tornyot a szó-szoros értelmében leszakította, de egyéb kárt itt sem okozott. Nagy ijedelmet keltett az Angol-park táncpalotájába becsapó villám, amely azonban az ijedtségen kivül szintén nem csinált nagyobb kárt. A Ferenc-körut 33. számn házból tetötüzet jelentettek, azonban csak kéménytüzről volt szó. Ugyancsak jelentették, hogy a DObrentey-utca 3—5. számú líáz pincéjéDe behatott a viz s a lakók életveszedelemben forognak. A főkapitányságról kiküldött soros mérnök megtette a szükséges intézkedéseket. A pincét csőrepedése következtében öntötte el a viz. A rohanó ár a Hunyadi János-ut elején, a Lánchíd iái a most javítás alatt álló várhegyi lépcső építéséhez felhalmozott köveket az úttestre sodorta s a közlekedést eltorlaszolta. Több helyt a villamosokba ütött a villám, kárt ugyan nem okozott, miután csupán a világítási biztosítékokat vágta ki s igy a kocsik hosszabb-rövidebb ideig vesztegelni voltak kénytelenek, komolyabb baj azonban nem történt. Szépapám bírósága. Irta: Móra Ferenc. Anyai szépapám aféle kurtanemes volt a kiskunok földjén, akit nem lett volna ajánlatos a csavargó piktormestereknek arra kérni, hogy üljön nekik modellt. Igy csak az öreganyám hagyta ránk a portréját, akitől sokszor hallottam tollfosztókás estéken, hogy a kiskun városban azóta se volt olyan nagyhatu ember, mint ő. Gondolom, ezt a szót is illendő lesz megmagyaráznom, mert a nagyhatu emberekkel együtt ez is kiveszett ebből a nyim-nyám világból. Egyszer vasasnémetek garázdálkodtak a városban, — ugyan lehettek muszkák is, vagy franciák is, szegény öregszülémnek i mindenki vasasnémet volt, akit kár volt az Istennek teremteni. (Agócs főtisztelendő urat is vasasnémetnek mondta, ha az asszonyokat kiprédikálta.) Elég az hozzá, hogy a népek szétszaladtak ész nélkül, csak az én szépapám várta be nyugodtan a vasasnémeteket. Éppen a galambokat etette az udvaron, mikor valami pokolból szalajtott lovas becsörömpölt a kapunkon. Mindig tárva-nyitva volt különben a kapunk, most azonban az volt az öregnek az első aolga, hogy becsukja. — Csukhatod már, ha egyszer idebent vagyok, — nevetett a német a szeme közé, ahogy lecihelődött a lóról. Szépapám ugyan csak magyarul tudott, úgyis csak kiskunul, de hát ezt a katona-vigyorgást lehetetlen volt meg nem érteni. — Ejnye, a kutyateremtésit annak a káposztatorzsán husvétoló apádnak, te lator! Hát te azt hiszed, hogy idebent vagy! — lobbant egyet a szeme parazsa a nagy, bozontos szemöldöke alatt, azzal galléron kapta a németet s ugy vágta keresztül az alacsony kapu fölött, hogy csak ugy nyekkent a folyókában. Mikor pedig a német négykézlábra kecmergett a békanyálas latyakból és kezdett odább szédelegni, akkor aztán utána kurjantott : — Megállj, hé, hadd hajítom utánad a lovadat isi Hát az ilyen emberre mondták azt valamikor, hogy nagyhatu és hetedhét szilvafa ellenében nem volt több olyan nagyhatu ember, mint a szépapám. Éppen azért ruházták rá a kiskunok is a birói impériumot, mert tudták róla, hogy ha igazságot kell tenni, akkor ő nem néz se Istent, se embert, hanem ha ludasnak találta, lecsukatta az magát a jász-kun főkapitányt is. (Az is vasasnémet volt egy kicsit a jámbor: maga József nádor.) Ami azt illeti, megmutatta az öreg mindjárt az első nap, hogy nem ismer se irgalmat, se tekintetet. Ahogy hazaért a biróválasztásról, bekiáltotta a konyháról a feleségét. — No, asszony, tudod-e mi újság! — Majd megmondja kelmed, ha akarja. — Hát az az újság, hogy te mától kezdve nemzetes biróné vagy. Tudod-e már most, hogy ki parancsol neked? — Nemzetes biró uram. — No, hát nemzetes biró uram azt parancsolja, hogy állítsd elő a bűnösöket. Oda mutatott a sublótra, ahol két boroskancsó nézett farkasszemet egymással. Az egyik kétitcés, a másik háromitcés. Szépapám klaszikus műveltségű ember volt és tudta, hogy a római nemes uraknak volt nyári gyürüjük, meg téli gyürüjük. Neki volt nyári kancsója, meg téli kancsója. — Hagyja azt ebédutánra, nemzetes biró uram, — emelt szót inkább a biró, mint a bűnösök érdekében a szépanyám. — Disznó állát sütöttem ebédre pörkölt káposztával. — Nem lehet, asszony, — mondta keményen a biró. Első a kötelesség. Nem esik jól az ebéd, mig próbát nem teszek a mesterségemből. Mit volt mit tenni, fogni kellett a két-itcést, de a biró kijelentette, hogy annyiért nem ül le a kanapéra. — Állítsd elő, asszony, az öt-itcést Nagy törvénynapot tartok máma. Kiment a nemzetes asszony az öt-itcéssel, — mire visszatért vele, akkorára a biró kikeresett az almáriumból egy hólyagos poharat, kitörülgette az ágyterítő sarkával s odatartotta az asszony elé: — Egész a felső pántlikáig! Aztán letette maga elé az asztalra a szép piros kadarkalével telt poharat és ráförmedt haragosan: — Hát te, semmiházi, köszönni se tudsz, mikor a biró elé állítanak? Megállj, majd megtanítalak én téged tisztességre! Mars az áristomba, ebadta fattya! S ahogy egy hajtásra legurította a bort, mindjárt megenyhült arccal for dult a felesége elé. — Látod, anyjuk, igy kell bánni a paraszttal. — No, most már tán hozhatom is az ebédet, ugy-e ? — próbálta a tárgyalást elnapoltatni szépanyám. — Dehogy hozod, fiam 1 Hiszen ehol ni, itt már a másik bűnös is. A másik bűnös már köszönt, szép kántáló hangon, mint az énekes koldusok szoktak. — Dicsértessék a Je-ézus Krisztus. — Ne nyöszörögj annyit, fiam, — vágott a szavába a maga rendes kemény hangján a biró, —~