Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-14 / 110. szám

SZEOBD IM4 május 14, mények az egész világ számára oly nagyon szükséges megbékéléshez vezetnek. Belgrád, május 13. A francia választások eredményét a kormánypárti lipok a csalódás hangján kommentálják. A külögyminisztédumboz közelálló Vreme vezércikkében azt írja, hogy Franciaország ez ujabb politikai orientálódását fogj2 magával hozni. A külpolitikának csak egy kérdésében fog az uj politika léiyegeaen különbözni a régitől és padig az o/osz kérdéssel kapcsolatba.!. Azoknak a uerződéseknek a tekintetében, amelyeket Franciaország Közép- Európában kötött, vagy kötni fog, a Vreme szerint bizo.iyos változások várhatók. Dugonics András pusztuló síremléke. Szeged, május 13. (Saját tudósítónktól.) A felsővárosi „deszkása-temetőben álmodozik a régi Szeged poétaszivü szerzetese, néhai Való jó Dugonics András. Sirját annak idején az utódok kötelességszerű kegyelete diszes emlékoszloppal jelölte meg, hogy rátaláljanak azok a későbbi utódok is, akik hébe-hóba el akarnak majd zarándokolni hozzá egy kis virággal, egy kis emlékezésért. Eleven növényeket is ültettek a tizenötmázsás emlékoszlop tövébe, örökzöld levelű borostyánt, szelid árnyékot osztó tuját és két jukka nevü bokrot. A tuja gyönyörűen kifejlődött, szelíden hajlik a hideg márványoszlopra, a borostyán is befutotta a sírt, csak a jukkákba esett valami növénybetegség, hervadnak, satnyulnak egyre, maholnap teljesen elpusztítja mindkettőt a gyógyíthatatlan kór. Néhai való jó Dugonics Andrásnak a tujafán, a borostyánon és a két haldokló jukkán kivül nincs más társasága. Csendes, orgonaszagos éjszakákon ezeknek suttogja el azokat a meséket, amelyek porladozó szivében maradtak, amikor a nagykaszás szelíden elvette tőle a fáradhatatlan pennát és kiszárította kalamárisából a bodzabogyó tintát. Mert hát Dugonics Andrást nagyon magára hagyták az elevenek, az utódok, akik mostanában ugy sietnek élni, mintha a jövendő is a deszkás-temetőben Í

iorladozna. Könyveit, Írásait vastagon boritja a önyvtárak szürke pora, „Etelka" bűbájos históriája nem igen nedvesiti már meg a kisleányok szemét. A felsővárosi temető örökös lakóját csak az emlékezetére alakult irodalmi társaság látogatja meg egyszer egy esztendőben. Akkor is ősz van, annak a napnak az évfordulóján, amikor Dugonics András született. A mult év őszén, csatakos, esős volt az idő, szintén látogatóban volt a társaság. Az emlékezés koszorúját vitték kegyelettel a nagy halott síremlékére. A látogatók megdöbbenve tapasztalták, hogy a sir megsüppedt, a hatalmas emlékoszlop pedig félrebillent. Nem szóltak a tapasztaltakról egy szót sem. Most azonban nemrégen, április elején, Szalay József, a Dugonics-Társaság elnöke beadványt intézett a város tanácsához: „Az őszön — mondja a beadvány — a Dugonics-Társaság nevében megkoszorúzván Dugonics Andrásnak a felsővárosi temetőben levő sirját, azt tapasztaltuk, hogy a hatalmas sírkő félre van billenve és a talaj süppedése következtében ki is dőlhet. Közelebbi vizsgálat akkor az időjárás miatt az elsárosodott temetőben nem volt végezhető, most azonban kötelességünknek tartjuk a dolgot bejelenteni a tek. Tanácsnak azzal a kéréssel, méltóztassék a Dugonics-síremléket a mérnöki hivatallal megvizsgáltatni és a felsővárosi temetőnek ezt az irodalomtörténeti nevezetességet helyrehozatni, ami ma még bizonyára csekély költséggel eszközölhető." A beadvány megindult a maga rendes utján. A tanács a költségvetés elkészítése végett kiadta a mérnökségnek. A mérnöki hivatal április 23-án már be is terjesztette a költségvetést, amely szerint a sir rendbehozása 2,190.000 koronába kerülne, abban az esetben pedig, ha a tizenötmázsás emlékoszlopot jelenlegi helyéről szépészeti szempontból a sirkeret félkörivébe helyeznék át, az 1,077.000 korona többletköltséget okozna. Megjegyzi a mérnöki hivatal, hogy a siron levő tujafa az építés ideje alatt ép egészében megmaradhat, a borostyán azonban kiszedendő, valamint a már kiveszőfélben levő két jukka növény is, mert ezek útba vannak és akadályozzák a munkát. Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos a költségvetéshez mellékelt jelentésében figyelmezteti a tanácsot, hogy a munka sürgős, mert az emlékoszlop kidülőfélben van A tanács a szépen gyarapodó iratcsomót fedezet, kijelölése végett áttette a számvevőséghez. A számvevőség május nyolcadikán terjesztette vissza az aktákat azzal, hogy „Fedezet hiányában alap kijelölhető nem volt.'1 Tehát a tanácsra hárul az a feladat, hogy megtalálja a költségvetés rubrika-rengetegében azt az alapot, amely eibirja a Dugonics-siremlék javításának kék-hárommillió koronás (horribile dictu I 100—150 aranykorona) költségét. De ha sokáig keresi, a félrebillent oszlop esetleg megunja a várakozást és — vagy helyrebillen magától, vagy lefekszik szép csendesen a haldokló jukkák, a borostyánok és a tujafa lábához. m. I. : ÍVKWWM^W fi ^^W^WMWÍWWW Tiz percig az „orgoványi követtel11. Szeged, május 13. (Saját tudósítónktól.) Ez a tiz perc még vasárnap éjszaka történt, fönt a kaszinóban, a Beihiei tiszteletért: adott halpaprikáson. Vásárhelyről, a nigy be.z -moló után, különvonattal jöttek vissza Szegedre a kegyelme ek, méltóságosok és egyéb kormányfőtanác osok. A különvonat — mint mondják és mint írták az ulságok — nem termesbársonyos Pu'msnnokbál állottak, nen is volt ez a különvonet: gyorsvonat, sőt nem is volt olyan közönséges — szürke személyvonat — Personenzug, mint a németek mondják egy méla akcentussal. Ei a különvonat csak egy — gyonitott-tehervonat volt, néhány személykocsi a marhavagonok után kapcsolva, de azért igen sok kegyelmes volt .az utasok között és ezen az esiéa leghelyesebb és legcé s^erübb volt, ha a vendégeket képviselő urnák szólította az ember, igy legalább nem leh >tett sértés, aki n?m is volt képviselő, csak kormánytanácsos, megtiszteltetésnek vette a megszólítási. Mondom, ez az obiigát tíz perc még vasárnap történt, fönt a kaszinóban, a Belhlínhalpaptiiáson. Tíz óra feli már kiszónokoiiák magukat a küiö.ibőző hivatalos és nemhivalalos üdvözlők, sőt Szabó Zoltán — volt szolgabíró (erre, ugy látszik, büszk ) jeleni* g kép/iselő — is elmondo ta összes szolgabíró-.zsargon vicceit, amelyekben nem egyszer aposztrofálta a hos?zu fehér asz alnál ülő jó Varsányi Qábort, „Orgovány nemes köve'ét". Amikor Szabó Zoltán kimondta Varsányi Oíbor nevét, a képviselő és kormánytanácsos u ak síinie kórusbm kiáltották ne eivs: — 9rK^ íry' 0 sovány I Ette aztán hsrsogó d.rüllség c-apott szét az egész teamben. Mnthd az egységtsp rti képviseiő u'ak — Bethlen kísérete — nem tudna szabadulni a fény?s dunsparti palo'a fényes ttr.nétői. V cchői parlüSicnleedit játszottak. Fel tizenegy ónkor már egészen c>önd volt a teremben, külö.iböző piprikás-kü dítlségek keresték fel ti okban a miniszterelnököt. Orgováiy nemes kö.eíe caeridcsm volt az aszttl melleit és makra-görbe pipájából illatos füstöket fújdogált Kél szegedi destruktív kinézésű ur mellett üli és nagyon szótalan volt. Odatre.ifem hozzá beszélgetni kicsit — Orgovdnyról. Arról a híres községről, amelyet oly sokszor védelmezett fiatalos hévvel. A nevemet mondtam. Mosolyogva szelídültek széles vonásai. Kik szelid szeme neveleit. Megáliapito'tam, hogy nen mindig szokott borotválkozni. — Adj Isten, öcsém-ursm, letelt, igazán örülök. E?t szívből mondta. Virakozó^n tekintett a fzemembe és mig Jó illatos dohányáról érdeklődtem bevezetésül, láttam, h?gy fárad ember, hatvan felé játhsf, olyan iskelázoit-kfagazda és örül, hogy képvi elő. Megsejtette, hogy interjúról ksz szó, mert általános kérdéseimre csak bzükszavuan válaszolt. — Milyen a világ folyása, képviselő uram, kezdtem sz interjút. Ekkor már a vállamra tetie kapávaldolgozó kezét és csak ennyit mondott izesen, mosolygósan: — Hát folyik ... csönd jaen folyik ... Most jöít as avas-kéidás. — Képviselő uram, hozzánk, ide Szeg dra is eljutottak ám az orgo/áayi h-rek. Mi volt arra? M: van arra? Láíezoit rajU, hogy erről a ké.défről nem szívesen beszél, inkáöb elmondaná vélsményél a kü f)ldi kölcsönről, mister Snilh-ről, vagy az ellenzékről Igy bűzéit: — Nem vagyok in Ogovány képviselője, a Mokcsay Zoltán kerületébe esik ez bek. Csak rám ragasztották ezt a nevet ...Az újságok... Az ellenzéki Azért sokszor járok aro. arra vezet az utsm, ha hazamegyek az én vetülete nbe. — Még is mi van arra, képviselő uram? Nem engedtem kisiklani az orgoványi kérdésből. — Orgoványi Olyan jó világ van arra, hogy ott még a teát Is ötesztendős barackpálinkával isszák! Olyan jó módban van ott mindenki. Jöjjenek el oda, ha meg akarják látni, ml van ott! A zsidók is jöjjenek oda l Majd meglátják, ml van ottl És hozzítette az'án: — Becsületes magyarok laknak arral Jöjjenek oda! Nem bántanak senkit 1 — Jártam Orgoványban sokat —, kezdett ismét beszélni, hogy megelőzze további faggatásomat Anyámnak volt ott kis földje, aztán az enyim lett, de elúszott már régen! Fölemésztették a korles-költségek és sóhajt hozzá. — Miért védelmezte képviselő uram Orgoványt, kérdeztem ismét. Nem felelt. Csak tovább beszélt. — A kortes-költségek. Most azért megint van egy kis földem DSmsödön. Én szereztem. Talán ez is el fog menni a választásokon ,.. Nem baj, még sem tudom elfogadni a titkos választást l A magyar lelkiismerettel ez nem fér soha össze! Mondja meg a magyar őszintén és nyíltan, kire adja a voksát / Nem kényszerül senki! , — De a kortes-költségek 1 — vágtam közbe. — Hát a korles-költségek. Voltak is lesznek is. A magyar ember szereti a bort. Még egy kérdést szögeltem neki : — Hát nem is volt semmi komoly baj Orgoványnál? — Orgovány 1 Én csak azt mondom, jöjjenek oda, majd meglátják, hogy otl még a teát is ötesztendős barackpálinkával isszák I Bethlen ekkor már búcsúzott. Varsányi is fölállt és széles-szelíd mosollyal adta a kezét: — Búcsúzik a gazda! Nekem is menni kell a gazda után. Jöjjön szerkesztő ur Orgoványba, ott majd tovább tart az interjú I Nem bántanak ott senkit! Meg jó a barackpálinka! A szelid tiz perc elmúlott. Orgovány nemes védelmezője elmenekült az orgoványi kérdések elől. Vér György. Megkezdték a belgrádi magyr-jugoszláv tárgyalást. Belgrád, májul 13. A jogi eg/ezmény megkötésére kiküldött jugoszláv és magyar delegátusok találkozása aifra'mából a román delegátusok elnöke üdvözöl e a magyar delegátusokat és azon várakozásának adott kifejezést, hogy a tárgyalások az óhaj'oit célokho; fognak vehetni, amelyek mellett a két állam között a barátságos viszony helyreáll. A magyar delegáció elnöke, báró Wodianer vábsioh az üdvözlésre és a magyar kormány nevében kijelentette, hogy Magyarori/ág mindazon kötelezettségeket, amelyeket a trianoni békeszerződésben elvállalt, szigorúm teljesíteni fogja. i Az angoi és a román király találkozója. j London, mijus 13. György angol király a ! tegnapi udvari hkomán átnyújtotta Ferdinánd román kirágnak a térdszalagrend jelvényeit és ebből az alkalomból a két uralkodó szívélyes hangú pohárköszöntőt váltott egymással. A köszöntőben mindkét király azi hangozta ta, hogy ők a béke barátai és hívei a népszövetségi politikának. Az ellenzéki pártok üldözése Jugoszláviában. Belgrád, május 13. Ax ellenzéki pártok mult vasárnap több gyűlést szándékozik tartani, a gyülésik lefolyását azonban mlndínütt megzavarták a felelőtlen elemek. Különösen súlyos esetek történlek Mokrinban, ahol egy földmüvespírti képviselőt, akit a délszláv hadseregnek 13 kitüntetéses tartalékos századosa, állítólag a hatósági személyek segítségével tettleg is bántalmaztak és 200 dinárt is elvettek tőle. A képviselő kihsllgítást kért a királytól, hogy a legélesebben tiltakozzék a brutalitások ellen. A gyülétek magia varásának híre az ellenzéki páriok körében nagy felháborodást keltett. Belgrád, május 13. A kormányválsággal kapcsolatban ma sem történt jelentős lépés. A lapok a legkomolyabban foglalkoznak egy nem parlamentáris kormány leheiőségével. i