Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-11 / 108. szám

»24 májas 11. SZEGED Történet a túlóráról. A kirakatokban soha nem tapasztalt művészi kivitelű ékszerek és dísztárgyak hivalkodnak. A férfiember mindig szerette az ezüst cigarettatárcát, meg is szerezte magának a kínálkozó első alkalommal, de olyanokat álmában sem látott, mint amilyeneket most csinálnak. Egész ismeretlen, megjelenésben és modorban lényegtelen népek arany szelencéből szedik elő az egyiptomit, — hihetetlen eltolódásai vannak a pénznek. Valamikor egészen jónevü vállalatok részvényét három tojás árán meg lehet venni s ha néhány közgazda összeáll s intenzív baromfitenyésztést üz, csupán tojásvalutával játszva, megszerezheti a részvények többségét. A bútoripar annyira pang, hogy minden pillanatban várható, mikor kezdődiK meg a csődöt jelentő kirobbanása. A fővárosi lapokban hirdetéseket olvasunk, divatba jött megint a részletfizetés, amit régen elfelejtettünk. Szinte dobálják a holmit az ember után. — Vigye el ezt a karosszéket, magának adom ingyen, mondta a tréfa szerint a kereskedő egy ismerősének. Azonban az savanyu képet vágott az öröm helyett s azt felelte: — Attól függ, hogy ki fizeti a szállítási költséget, mert ha én, akkor nem kell. Minden van és minden kapható, amit csak elképzel az ember, fővárosi kereskedők reklámjaikban sok holmiért a felét kérik a szegedi áraknak. — Az utazás költségét hozzászámítva, ugyanott van a vevő, mintha itthon venné meg, magyarázták nekünk hozzáértők. A vasút méregdrága, olcsóbban csak a köztisztviselő utazik, azonban ez az osztály idehaza sem igen tud vásárolni. Mondom, minden van, de jó karabinert a inanzsetta-gombjaimhoz nem találok. Azt nem érdemes gyártani, mert lehetetlenség érte őrült árakat számítani. Végigjárhatod a boltokat, a műszaki tárgyakkal kereskedő üzemeket, — nincs megfelelő, csak hitvány bádoganyag, amiről az első mozdulatnál elugrik a gomb. Még jó, ha észreveszed. Munkásokról, munkabérekről nem akarok részletes képet rajzolni, csak Rákosi Jenőt idézem, aki a napokban kedves tapasztalatát irta meg. — Én el-elnézem, mondja, egy helyen itt a fővárosban, mint készül egy uri kertnek uj kerítése. Elsőbb jönnek a kőmivesek és betonalapra betonfalat húznak. Majd jönnek a lakatosok és hozzák a szépen kidolgozott vaskerítést. De hogy a kész falba be lehessen ereszteni a vasrácsos keritést, jön egy munkás, hogy kivésse a vaseresztékek helyét a betonfalból. Kiszámítottam alaposan, hogy egy-egy ilyen kivésett lyuk, a mai bérrendszer szerint, legkevesebb húszezer koronába kerül, ha a legény nem — amerikázik. Elmondom én i9 a magam tapasztalatát, ami egészen friss szegedi eset és arra van hivatva, hogy iskolát csináljon. Mert akármit mondanak, mégis csak ragad a jó példa. A kispénzű, fixből élő, ember gulibát építtetett magának a Somogyi-telepen. Lemondott az apró szórakozásokról, (teszem azt reggeli, meg vacsora), délutánonkint, testgyakorlatból, segített maga is táncolni az agyagpadlón, aztán olcsó mesteremberek után kutakodott, akik a házikó részleteit összeszerkesztik. Ott volt mindenütt, ahol olcsó és Ócska holmit kínáltak, ablakszárnyakat, kilincseket, gerendákat, végre megérkezett május, belehajította fizetésének nagyobbik részét a vállalatába 8 végre tető alá került a ház. Nagyon mélyen meg volt akkor hatva a fixből élő kispénzes. — Istenkém, nekem is lesz házam, nem szekíroz senki. Mivel pedig tudta, mi az illendőség, azt mondta a szorgos méhlkéknek: — E.nberek, nem akarom, hogy nyomtalanul muii<" 'ez a pillanat, estére, ha befejezték a mi»n, bokrétaünnepet ülünk. Legyen szerencsém '-RY . serény vacsorára. ClJT atott Báránypaprikást, utána turóscsuszát, d.ríit Könnyű borral öblögettek, még felköszöntő is volt, részint hála, részint szerencsekivánat az uj szerzeményű hajlékhoz. . , ... Masnap pedig megjelent a pallér és számlát prezentált a kezdő háztulajdonosnak. Mi ez, kérem? - rémüldözött kispénzű fixes, egyzék két órai tulidőről, amit tegnap tölk el itt helyben. ~ A vacsorán? tulór kérem alásan' ez minde8y- A(5 ; töttün WrtST KAP! IIM NEM KÉRI HATÁROZOTTAN •cjncör™ rEKETE WLT7E SZlVARKAPAPlRT.il H köztisztviselők fizetésrendezése. Budapest, május 10. A kormány bizottsá^o küldött ki a köztisztviselőknek a KAN&. által előterjesztett kívánságai megvizsgálására. Két memorandum fekszik a kormány előtt. Az g sőt a szanálási javaslat tárgyalása előtt, a maikat utána terjesztették be. A lisztviselők elsősorban a nyugdíjasokra látnak sérelmet. A létswmcsökkentésre vonatkozóan az a kívánságuk, hogy azt arányosan mérsékeljék és fokozatosan vigyék keresztül. Az ilietményrendczésekre vonatkozóan a KANSz-nak az a kivánsjga. hogy a mai illetményrendszer egyelőre maradjon fenn és a mostani fizetési kategóriákat továbbra is tartsák meg. A szövetség Junius 1-ére as m^mL^mu^n Emelkedik a házak ára: megindul az építkezés. aranyparitásos békebeli illetmények 85•/,-« kéri, amely félévenkint öt százalékkal emelkedne, ugy hogy a szanálási idő végén a békebeli aranyparitásu fizetést elérjék. Kívánj a KANSz, hogy a családi pótlékot továbbra t? tartsák fenn és terjesszék ki a feleségekre is. A kívánságokra vonatkozóan a kormány ált?! kiküldött bizottság előadója: F. Szabó Géza kijelentette, hogy az igények kielégiiésént:! 1 a kormány elmegy az állam teherbíró képee! ségének legvégső határáig. A bizottság kedden déluián ül össze és szerdán közli a pénzügyminiszterrel állásfoglalásit. 720 Szeged, május 9. (Saját tudósítónktól). A magyar városok egyik legégetőbb promblémája kétségtelenül a lakáskérdés. A lakásnélküli lakáskeresők százai ostromolják állandóan a tehetetlenül „működő" lakáshivatalokat és ez az ostrom ahelyett, hogy lanyhulna, egyre Jobban erősbödik, arányosan a lakásszükséglet növekedésével. A lakáskérdés megoldására minden érdekeltség más-más módot tart alkalmasnak. A háztulajdonosok a lakások teljes felszabadi tásához és a felmondási jog visszaadásához fűzik a kérdés megoldásának reménységét, de a lakók ezzel szemben súlyos érveket sorakoztatnak fel. Annyi bizonyos, hogy a városok lakossága a háború óta gyarapodott, építkezés azonban nem igen volt és igy a háború előtti lakáskvantum ma már nem elégítheti ki sehogysem a szükségletet. Abban mindenki egyetért, hogy a kérdést uj lakások építésével lehetne a legradikálisabban és a legbiztosabban megoldani. Az építkezés azonban nem volt rentábilis vállalkozás az elmúlt tíz esztendőben, a befektetés Jövedelmezőségét szük korlátok közé szorította az alacsonyra szabott lakbér és igy a magántőke más, előnyösebb elhelyezkedést ke reeett és bizony talált is. Az állam és a városok szintén nem erőitették meg magukat. „A lakásépítés nem állami és nem városi feladat" — volt a jelszó. Kislakások, szükséglakások épültek ugyan híbe-hóba, de enyhülést aiig hoztak. Csödöt mondott az a mult évben megindított állami építési akció is, amely kedvezményes államkölcsönökkel csalogatta építkezésre a magánvállalatokat. Az építkezés szünetelésének egyik legfőbb oka mégis az volt, hogy kász házat olcsóbban lehetett vásárolni, mint ujat építeni. A háznak nem volt ára, talán azért nem, mert a lakásrendeletek szűkre szabták a házbérjövedelmet. Az építkezést, aki csak tehette, elkerülte. Maga az állam járt elöl ezen a téren jó példával. Még hivatalai számára sem építtetett, hanem kész házakat vásárolt össze. Szegeden például megvásárolta többek között az Európa-szálló Klauzál-téri palotáját a pénzügyigazgatóság számára és értesülésünk szerint jelenleg a Zsóter-féle ház megvételéről tárgyal a tulajdonosokkal. Ha tehát a konjunktúrákat maga az állam haszná ja ki legjobban, a magánosoktól sem követelhet senki nagyobb önzetlenséget. A helyzet — ha a jelek nem csalnak — most mégis változóban van. Kezd a háznak ára lenni, sőt kissé borsos ára. A napokban egy Koronautcai földszintes magánház kelt el hatszázmillió koronáért, ami közel negyvenezer aranykorona értékének felel meg, tehát már meg is haladja az aranyparitást. Ez a tünet — az építési vállalkozók megítélése szerint — lakáskérdés megoldása szempontjából örvendetesnek minősíthető. — A házárak normális kialakulása — mondotta érdeklődésünkre az egyik szegedi építési vállalat vezetője — föltétlenül sokat lendít az építkezés megindításának ügyén, mert eljutunk oda, ahol a háború előtt voltunk, hogy olcsóbb lesz az uj ház, mint a régi, hogy kevesebbe kerül az építés, mint a készház. Az tehát, aki házat akar és van pénze hozzá, inkább építtet, mint vásárol. — A házárak emelkedésének pedig az az oka, hogy az uj lakásrendeletek értelmében a háztulajdonosok meglehetősen felemelhették a lakbéreket, sőt pozitív ígéretet kaptak a lakások záros határidőn belül való felszabadítására. A házbirtok tehát maholnap visszanyeri jövedelmezőségének azt az arányát, j,amit a háború I után akarva-akaratlanul elvesztett és igy a j lakásépítés is rentábilis vállalkozás lesz. Megkérdeztük Berzenczey Domokos műszaki főtanácsost, a város mérnöki hivatalának építőjét is, hogy a házdrágulásnak mutatkozik-e már valami hutása Szegeden az építkezési kedv növekedése körül. Berzenczey Domokos elmondotta, hogy a városi bérház és a fogadalmi templom építésén kivül nagyobbarányu magánépitkezés alig van. A Szikra gyujiógyár épit csak egy emeletes munkásházat. A tünetek azonban kedvezőek. Tudomás aszerint a város Tábor-utcai bérház épitéséne* hatása alatt egy magánérdekeltség hasonló arányú építkezésre készül azon a telken, amely szemben a város Tábor-uicai telkével, a Mérey-utca és a Rákóczi tér sarkán van. Hogy lesz-e belőle valami, az a jövő titka. Maga a tény, hogy fölmerült a terv, mindenesetre biztató tünet. Szegedi breviárium. Ha az ember mostanában a könyvkereskedések kirakatait tanulmányozza, hamarosan rájön arra, hogy egy uj műfaj keletkezett és hódit egyre jobban : a breviárium. Nem a régi, az igazi, amelyet a kö^.pkor vallásossága teremtett meg és amelyet minden jó papnak, de kivált szerzetesnek és kanonoknak napról-napra olvasnia kellett, hanem egy egészen más, modern műfaj, amely ideges és lázas korunk szellemének valóban pompásan megfelel. Mert ki az ördög győzi ma az egész Shaksperet, vagy egész Shopenhauert olvasni, ha kultúrember nem ismerné a nagy britet és a nagy frankfurtit. Erre szolgál és erre éppen elég Shakspereés a Schopenhauer-breviárium, amelyben minden benne van, amit az utcán a müveit verebek csiripelnek, a lenni vagy nem lenni-tői kezdve a die Welt als Wille und Vorstellung-ig. Ujabban kivált a németek gyártják bőven és kiadósan a legkülönfélébb breviáriumokat. Már vannak képzőművészeti, szinházi, sport és börzebreviáriumok, legközelebb bizonyosan megjelenik egy breviárium a breviáriumokról is. Mi ugy gondoljuk, hogy hézagot pótolunk és korszakot alkotunk, ha egyelőre vázlatosan, nagy körvonalakban, a legszükségecphh tnHniualAbrü « ——n ' UJ L _ sebb tudnivalókra szorítkozva, megirjulTa Szegedi előkelő idegenek ____ Breviáriumot, benszülöttek és viunwiV lUCgCIICK közhasználatára és reméljük, hogy ez minden művelt család asztalán helyet fog foglalni. Betűrendben itt következik: Andor Zsiga = rajongó idealista, nagy zenekedvelő, aki állandóan deficitből él és nem tévesztendő össze Kun Izidorral. Balogh Lajos. Lásd közéleti tényező és közbeszólás. Bankhelyiség = ezelőtt kávéház. Ezután valószínűleg temetkezési vállalat. Buvártó feltöltése = ez egy régi szegedi legenda, amely a tanyai vasúttal és az eszményi nívóval egyidős. Ingyen fürdő = az egész 1 tsza mindkét oldalán, csupán a bírságpénz fizetendő érte. öngyilkosok számára igen népszerű intézmény. Lakáshivatal =- lakást keres, de nem talál, Primadonna — kiváló művésznő, a szegedi közönség kedvence, igen keresett, már tudniillik az igazgató igen keresi. Szinügyi bizottság - zártkörű uri kaszinó, nyáron csolnakázó-egylet a Tiszán, esetleg tarokkparti a kaszinóban. Tisza — részint folyó, amely árad, részint szálló, amely emel. Toronyalja = ahol a város feje van és ahol megigazítják a fejealját a népnek. Lásd meg tanyaiak és bérlők, valamint adóbevallás cimu fejezeteket. Igyekeztünk e breviáriumban a hasznost össze kötni a kellemessel. Persze, számos közéletii je sünk és elégtelenünk, valamint ^"if^riánk rális és gazdasági nevezetességünk «» brcvjá. kiszorult ebből a galériából, óc b« rium a breviárium, hogy rövid legye" /