Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-25 / 120. szám

348 SZEOBD 1924 május 18­sváici frenkbar. á'számitva magyar koronára 1.126.048 34 aranykorona, a Skandináviai Credit- Aciie Bclogetnél Stockholmban svéd­koronában átszámítva aranykoronára 3,468 68 aranykorona. Az elnök ezután felhívja a közgyűlés figyel­mét ma, bogy a törvény értelmében a Magyar Nemzeti Bank tagjai csak nyernek azzal, bogy az 1924. V.t. c. melléklete gyanánt becikkelyexett alapszabálytervezetet változatlanul elfogadják. Indítványát erre vonatkozólag a közgyűlés egy­hangúlag magáévá teszi és igy sz alapszabá­lyok elfogadását az elnök határozatként hirdeti ki. A napirend szerint ezután a bank 13 főtaná­csosának és négy póttagnak a megválasztása következik. Elischer Viktor indítványozza, hogy a közgyűlés a választásokat közfelkiáltással in­tézze el, egyúttal beterjeszii a megválasztandó 13 főtanácsosnak és a négy póttagnsk a név­sorát és kéri indiiványának megfelelően ezek­nek a megválasztását. A közgyűlés egyhangú felkiáltással az inditvány értelmében a kővet­kezőket választotta meg fötanácsnokul: Bernáth István, idősb Chorin Ferenc, gróf Hadik János, Heinrich Akdár, báró Kcrafeld Móric, oáró Madarassy-Beck Marcell, Meskó Pál, Walder Gyula, Weiss Fülöp, Végh Károly, gróf Somssich László, Mutsenbacber Emil és Papp Elek. Póttagok: Koós Elemér, Rausch " Aladár, Szurday Róbert és Koós Mihály. A pénzügyminiszter bejelentette a közgyűlés­nek, hogy a kormányzótól leirat érkezett, "mely­ben Popovics Sándort, a Magyar Nemzeti Bank elnökévé nevezi ki. A közgyűlés Popovics Sándort hosszasan és lelkesen ünnepelte. Bejelentene még a pénzügyminiszter, hogy a Magyar Nemzeti Bank kormánybiztosává Sza­bóky Aiajos pénzügyi államtitkárt nevezték ki. Bejelentését a közgyűlés éljenzéssel tudomá­sul vette.] Tekintettel arra, hogy ezzel a közgyűlés napi­rendjét kiderítették, a közgyűlést Popovics Sán­dor bizáría. A Nemzeti Bank hátfőn tartja első ülését. Papp Elek, a Magyar Nemzeti Bank al­elnöke a feöretkeiket mondott: — A Nemzeti Bünk megalakulása uíán a program első pontja az lesz, hogy Popovics Sándor, a Nemzeti Bank elnöke hétfőn dél­előtt tiz órakor a kormányzó kezébe leteszi az esküt és azután a főtanacs tagjai teszik le a fcgadr'mukat. Előreláthatóan nétfón délután megtartjuk az első ülést. A főtanács már leve­let intézeti az állami Jegybank tisztviselökará­hoz, atreiyben megkérdi, hogy a megállapított illetmények mellett hajlandók-e átlépni a Nem­zeti Bank szolgálatába. Három napi időt adunk a válaszra és akik ezen idő alatt ugy nyilat­bizonyos, hogy Schober Béla lesz a vezér­igazgató. Még három igazgatója lesz a Jegy­banknak, akiknek a személyére vonatkozólag a főtanács fog határozni. — A Dsvizaközpont megszűnéséről csak annyit mondhatok — mondotta Papp Elek —, hogy tekintettel arra, hogy a Devizaközpontot . az áltem rendeleiben hivta életbe, rendeletben i fogja megszűntetni. A Jegybank olyan deviza­j politikát fog folytatni, amilyenben a kormány i meg foe állapodni. Ez a rendelet előreláthatóan ' junius 6 án és 7-én fog megjelenni. koznak, hogy átlépnek, azokat kinevezzük a bank tisztviselőivé. A Jegybank működésének kezdő időpontját a pénzügyminiszter hirdet­ményben fogja közzétenni. — A Jegybank működésének a megkezdése után csak egyféle koronát fogunk ismerni, a magyxr koronát, amelynek az árfolyama most már rövidesen állandósulni fog. A beróna előreláthatóan szon az árfolyamon fog állandó­sulni, amelyen most áll. lényeges eltérés azon­ban semmikép sem várható. — Ami a Jegybank vezetőségét illeti, annyi W. H. Drummond díszdoktorrá avatása. désének, hogy a kitüntetés nem csupán sze­mélyének szól, hanem szimbóluma annak az újraéledt s remélhetőleg soha többé meg nem rendülő barátságnak, amely Magyarországot és Angliát egymáshoz kapcsolja. Továbbá a leg­utóbbi évek harcai és versengései miatt oly fájdalmasan feldúlt tudományos nemzetközi kö­zösség helyreállásának jeléül is üdvözli ezt az alkalmst. Ezután a prorektor az egye­tem tanácsának és tanári karának szeréncse­kivánatait tolmácsolta a felavatott doktornak. Beszédét a következőképen fejezte be : „Bucsu­zóul síivemből kívánom még önnek, mind­annyiunk nevében, hogy azt a nemes és ön­zetlen életmunkásságot, amelyet ön az egyete­mes és keresztényi emberszeretet nagy eszmé­jének s benne a nemzetek vallási és kulturális szabadságának szolgálatában eddig kifejtett, még igen soká s mind szebb és szebb ered­ményekre visszatekinthetve folytathassa az egész emberiségnek, saját nemzetének, valamint a mi szegény hazánknak, Magyarországnak is javára és egyetemünk dicsőségére." A prorektor sza­vait Csengery János latinul tolmácsolta. Ezután a prorektor az ünnepélyes tanácsülést be­rekesztette. Szeged, máju« 29. (Saját tudósítónktól.) A Ferenc József-Tudományegyetem aulájában szombaton délelőtt avatták fel ünnepélyes kere­tek között William Hamilton Drummond angol lelkészt, „a szenvedő erdélyi magyarság ősi vallásszabadságának és nemzeti kultúrájának elfogulatlan és önzetlen védelme által szerzett érdemeiért", a jog-, és államtudományok hono­ris causa doktorává. Az ünnepélyes avatáson, amely a hagyományos módon folyt le, szép számú, előkelő közönség vett részt. Tizenegy órakor dr. Pfeiffer Péter prorektor vezetésével bevonult az egyetemi tanács és megkezdődött az ünnepély. Az ülést a prorektor nyitotta meg és felkérte a jogkari dékánt, hogy ismertesse W. H. Drummond díszdoktorrá avatásának előz­ményeit. Ennek megtörténte után ismét a pro­rektor emelkedett szólásra. Bejelentette, hogy mivel W. H. Drummond az egyetem belső, hivatalos nyelvet, a magyar nyelvet nem birja, a felavatás az egyetem nemzetközi hivatalos nyelvén, latinul fog megtörténni, majd elmondja,, hogy W. H. Drummondot az egyetem jog- és államtudományi kara már 1923 április 19-én tartott rendes ülésén tiszteletbeli doktorrá vá­lasztotta. Most, hogy elérkezett felavatására is az alkalom, örömmel üdvözli és felkéri az elő­irt fogadalom letételére. A prorektor szavait dr. Csengery János tolmácsolta latinul. W. H Drummond erre latin nyelven letelte a fogadal­ma', azután a jogkari dékán doktorrá avatta és a tanácsjegyző átnyújtotta neki a doktori dip­lomát a következő szavakkal: „Accipe dip'oma doetorum honoris causa dátum." W. H. Drum­mond angol nyelvű beszédben köszönte meg az egyetem ki üntetését, amelyben ezeket mon­dotta : Különös megtiszteltetést érez abban, hogy az az egyetem fogadba öt diszdoktorai sorába, amely oly hősiességgel szállott szembe a balsors legsúlyosabb csapásaival és amely oly nehézségek közt, melyek más, kevésbbé bátor lelkű férfiakat földre sújtottak volna, még csak meginogni sem engedte az igaz tudomány lobogóját. Kifejezést adott annak a meggyőző­Drummond angol lelkész pénteken tisztelgő látogatást tett a polgármesternél. A látogatás alkalmával Drummond igen dicsérő módon emlé­kezett meg a város elrendezéséről. A polgármester tolmács utján tudomására hozta Drummondnak, hogy a város most kezd csak kiépülni az árviz és ? a háború szenvedései után. Megemlítette, hogy az • árviz alkalmával London város nevére utcát is í kereszteltek el, a Londoni-körutat. Drummond a | tolmács szavai után megilletődve hallgatta a Í * podeszta szavait és távozásikor magyarul a követ­kezőket mondotta: Isten áldjon meg mindnyája­tokat ! ' Szombat délu'án 6 órakor tartotta meg dr. I Drummond angol unitárius lelkész a már előre • nagy érdeklődéssel várt előadását földkörüli i útjáról. A szegedi unitárius Ltányegyház adott Miskolc. Mi nem ismerjük a magyar városokat és a ma­gyar városok nem ismerik egymást. Budapesttel még némi, vékonyka szálak fűzik össze a vidéki városokat, de azontúl megszűnik minden. Egy­egy vidéki városba elvetődünk néha rokonlátoga­tásra, törvényszéki tárgyalásra, vagy üzleti ügyben, de azt hiszem, az ujján meg tudná számolni min­denki azokat az eseteket, mikor ellátogatott egy másik magyar városba, csak azért, hogy meg­ismerje, szívja a levegőjét és érezze életének a lüktetését. Pedig ha ezekről a magyar városokról nagyrészt hiányzik is a multak patinája, ha nin­csenek is világhíres értékeik és érdekességeik, azért van megismerni és összehasonlítani valójuk elég. 'l ermészetesen egy-másfélnapos tartózkodás alapján tökéletes képet rajzolni egy városról nem lehet, de igenis csoportosítani lehet a pillanat­felvételeket, amint egy ideális fényképező gépnek a lencséje előtt elvonulnak. Szegedi embernek a szemével nézve, aki hozzá van szokva a Széchenyi-tér szabályos formájához, a körzővel kitervezett utcahálózathoz, Miskolc bizonyára nem szép város. Ugy épült, ahogy a begyekből kijövő két pataknak a kanyarulatai fő­utcájának az irányát megszabták. Határozott köz­pontja éppen azért a városnak nincs. Az egész Miskolc, ^ kezdettől végig egy nagy külváros be­nyomását kelti; ami várossá teszi, az az eleven­sége, élénksége, mely messze fölötte áll a mi nehézvérü alföldi városainknak. Igaz, hogy az összehasonlítási alap is más. Az altöldi városok kimutatott lélekszáma tulajdonképen önámitás; Szegeden, Hódmezővásárhely vagy Kecskemét lakosságának jó egyharmada kint lakik a tanyán és a bentlakók nagy részenek is alig van köze a városhoz. Városban megtelepedett falusiak, falusi ' gondolatokkal, életideálokkal és a falusi embernek 1 a város iránti ősi ellenszenvével. Miskolcon ez hiányzik tökéletesen. A lakossága iparos, keres­kedő és értelmiségi, őstermelő, aki a falut képviselné, jóformán nincs. A pillanatnyi helyzetet illetőleg Szegeddel szem­ben kétségtelenül szerencséje Miskolcnak, hogy a trianoni béke után is nem egy csonka vasút­vonalnak lett a végállomása, hanem központja maradt egy szép és gazdag megyének. Aki Sze­gedről beszél, az csak Szegedet érti alatta, Miskolc gazdaságilag egyúttal Borsodmegyét is jelenti. És ha a miskolci polgármester irigykedve nézhet szegedi kollegájára, akinek a városi bérföldekben még egy korántsem kihasznált jövedelmi forrás áll a rendelkezésire, a két város összehasonlításánál azt sem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy a feleakkora Miskolcnak forgalmi adóból mégegy­szerannyi bevétele van, mint Szegednek. A „városi" és környékkel biró Miskolcnak szól javára Sze­geddel szemben az is, hogy a megmaradt Magyar­országnak legkülönb vidéki sajtóját ma Mislcolc mondhatja magának. Terjedelem és nivó tekinte­tében a miskolci újságok a békebeli magyar lapokra emlékeztetnek. A külsőségeiben kevésbbé városi jellegű és centrum nélküli Miskolc igy az életét, gazdasági természetét és helyzetét illetőleg inkább város, mint Szeged. Hogy ezt irigyelni kell-e manapság, az természe­tesen más kérdés. Az agrárius jellegnek vannak, vagyis inkább lehetnének bizonyos előnyei. De még «zek az előnyök is problematikusakká válnak, ha azt látjuk, hogy a tejtől kezdve végesvégig minden szükségleti cikk Miskolcon jelentékenyen olcsóbb, mint Szegeden. Még a Kass ós Schermann mis­kolci kollegái sem tartanak a szegedi áraknál. Ami azonban Miskolcot Szegedtől legjobban elválasztja, a hegy. Félkörben Miskolcot hegyek övezik és az embernek ki sem kell tenni a lábát a városból, hogy az Avas oldalán igazi hegyet kapjon. Kissé torz hasonlattal élve az Avas Mis kofenak olyan palládiuma, mint Rómának a kapitolium. Szerpentin utjai mentén egymásután sorakoznak a régi református temető kriptái, apró kis villák, korcsmák és a hegy oldalába belevájt családi pincék. Mind megférnek békességesen egy­más mellett. Szép meleg napokon nyáron és szép hideg napokon télen, valóságos népvándorlás indul meg az avasi pincék felé. Miskolci ember, akinek az Avason pincéje van, odahaza nem izlik, hanem ott fogyasztja az italt, ahol télen-nyáron kellő hőmérsékletre hűtve kapja. Nincs az a rövid mis­kolci kirándulás, melynek ne az Avas volna a teteje. Alföldi embernek büszkén mutogatják a benszülött miskolciak, hogy az Avas oldalán felülről is be lehet nézni a vendéglőbe. Másik büszkeségük a miskolciaknak, hogy az Avas tetejé­ről nagyon szép időben látni lehet a Tátrát. Ami azt illeti, a távolság nincs akkora, hogy látni ne lehetne, ehhez azonban előbb fel kell jutni a hegy tetejére és nem elég ha megállopodunk a hegyoldal valamelyik korcsmaszerü pincéjénél, melynek kis­polgári gyönyörűségei nem nyújtanak kárpótlást a gyönyörű kilátásért, akár északnak, Gömör és Szepes, akár délnek a Tisza síksága felé. Lent, az Avas alján, egy régi iskolában van el­helyezve Miskolc városának egy nagy kincse, a borsod-miskolci muzeum. Sajnos, a m«i elhelyezé­sében inkább raktár, mint igazi muzeum. Pedig az anyagában nagyon sok olyan érték van, amelyet méltán irigyelhetnének tőle más tudományos gyűj­temények. Miskolc mögött a Hámor, Magyar­országnak egyik legrégibb őseinbcrtelepe, melynek rendszeres kutatása kétségtelenül igen nagy értéke­ket fog még napfényre hozni. A Felvidéken a török uralom sem mosott el olyan nyomtalanul minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom