Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-09 / 83. szám

8 SZEGE D 1924 április 1. időkben a nemzet legfőbb kincse az önérzete. Lehet egy ország súlyos gazdasági helyzetben, de ha az önérzete helyén van, nincs mitől tartania. Aláírja a miniszterelnök kérését, hogy senkit sem szabad ebben a kérdésben pártpolilikanak vezetni, őt sem a pártpolitika vezeti, mert hiszen két éven belül nem szólalt fel a nemzetgyűlésen, mert nem akart belekapcsolódni a pártpolitikai küzdelmekbe, nem tudván, hogy használ-e vagy árt ezzel az országnak. Mindenesetre nem volt kormánypárti, de nem is lehetett, e^ső.orban elvi okokból, amelyek között szerepel a király-kérdés; másrészt azért, mert a kormány a választójogot rendeletileg léptette életbe. A harmadik nagy elvi ellentét közte és a kormány között a választások végrehajtása miati van. Nem akar a választási atrocitásokról beszélni, de Magyarország szerencsétlensége jórészt annak tudható be, hogy nem volt tiszta a választás. (Nagy zaj és ellentmnndás a kormánypárton, helyeslés az ellenzéken.) Hogy a kormányt támogassa, ezt már azért sem teheti, mert a kormány nem tud gyakorlati eredményt felmutatni. A miniszterelnök a középút politikáját hirdeti, ennek ö is híve, bár nehéz ezen az uton járni, mert kétfelé kezd küzdeni: a bal és a jobboldali szélsőségekkel. A középül politikáját követte Széchenyi István gróf is. Ez a politika azonban nem lehet taktikai lavirozás. (Helyeslés az ellenzéken.) A kormány középuti politikája nem alkalmas az ellentétek kiegyenlítésére. Nem éri el ezt a célt a kormány pénzügyi és közgazdasági politikája sem. Ami a külpolitikát illeti, azt hitte, hogy a miniszterelnökkel megértik egymást és ezért tanusitott passzív magatartást. Sajnos, csalódott. Amikor Daruváry külügyminiszter elment a Csehszlovák állam alakulási ünnepére, látta, hogy közte és a kormány között áthidalhatatlan nézeteltérések vannak. Mély fájlalommal érintette ez az eset. Nem vezetik pártpolitikai szempontok a javaslat bírálatánál és ha most felszólal a javaslatok ellen, ezt tisztán azért teszi, mert ezt az akciót szerencsétlennek és veszedelmesnek tartja. A kormány ott kér, ahol nem lett volna szabad kérnie. Belső életünkre befolyást gyakorolni soha sem szabad megengedni különösen olyanoknak, akik soha sem viseltettek irántunk jóindulattal. Nem kérünk azoktól semFaluzó vándorszínészek. A nemzeti ügy apostola, a faluzó vándorszínész ugy tűnik föl emlegettetésekor, mintha mere volna. Mezey Pérer tudott sokat regélni róluk, kínlódásaikról, apró örömeikről, m ír-már azt hittük néha, hogy legendázik az öreg, hiszen ki tudja ellenőrizni 40—50 esztendő távoliágában I A napokban aztán találkoztam egy eredeti példánnyal, még pedig a mii időkből valóval. Átutazóban volt Szegeden, a kedve fásult, a cipője foltozott. — Még mindig vannak vándorszínészek? — De mennyien I Ne tessék hinni, hogy a mi társulatunk olyan kicsi 1 Tizennégyen vagyunk. Az alábbiak megindokolják, miért nem említek neveket. Attól tartok, hogy ártanék nekik. Hi van az egészben érdekesség, akkor magunk a dolgaik érdekesek. — Hol játszanak ? — Csakis falukon. (Felsorol egész sor ismert helységet.) — Van közöaiég? — Többnyire van. Az egyszerű nép szereti a szórakozást, ritkán jut az ilyesmihez. Némelyik 2KL . í4 "t6n 4t l« elmaradunk, raiadin újdonságot be kell rautatnuak. A szervezkedés K22PS a'aP°n. történik, a primadonna az £FmJ SS- ABf*rKmo,t Us bal vm, mc/' ?5*"ik.ö,t a naturbiirml. Nem az igaigató, hanem a primadonna. — Miféle színészek a tagok? — Vollaképen csak négyen vagyunk esveiű'.ati tagok, a többiek ra|ongók, akiket vonz í pAiya Egész tehetségesek is vannak a soraikban A szubre (tűnknek szép a hangja, a szinészegyesűlet nem venné fel, mert biceg, de ő ezt jól el tudja leplezni. A közönség szereti, mert sajnálja. Amikor pedig táncol, ésire se lehet venni a bicegélét. • — Hogy állunk a díszletekkel ? mit sem, akik az ország kétharmad részét elvették, akik nemrég arra kényszeritették a magyarságot, hogv kiszolgáltassa koronás királyát ellenfeleink. (Nagy zaj a kormánypárton, helyeslés az ellenzéken.) Ezek a kormányok most is üldözik és fosztogatják a magyar véreinket. Ezt bizony tja Körmendy legutóbbi beszéde a magyar kisebbségek érdekében. Körmendy nevének említésére az egész Házban hosszas és lelkes éljenzés és taps tör ki. Körmendy beszéde kíméletlen kritikát gyakorol a cseh viszonyokról. Hasonló panaszokat hallunk Erdélyből; ugyanakkor ezen kormányokhoz fordulunk kérésekkel. Amikor azt mondja, hogy a kisántánttói nem szabad semmit sem kérni, nem mondja azt, hogy nem köthetünk vele megegyezéseket. Nem hive a harcias politikának; a legnagyobb bün volna ez és Magyarország húzná a rövidebbet. Józan, reális politikát kell folytatnunk. Nincs szükséj? arra, hogy megalázkodjunk a kisántánt előtt. Rámutat arra, hogy a nagyhatalmaknak nem érdeke Magyarország további gyengítése. Szomszédaink létérdeke, hogy Magyarország ne erősödjön meg jobban, viszont a nagyhatalmakBak érdeke az, hogy ne tolódjék el az európai egyensúly teljesen a kisántánt javára. Ez maga is elég ok arra, hogy bátrabb és önérzetesebb külpolitikát kövessünk. Nem érti itt az agreszsziv kardcsörtető politikát, hanem a lelki függetlenség teljes megóvásával járó önérzetes külpolitikát. Erősebbek vagyunk, mint amennyit 8 mülió népességünk képvisel. Erőt ad az igazságunk, a történelem, a földrajzi helyzetünk és az, hogy szomszédaink támadása esetén magában a támadó államokban ellentétek és esetleg ellenállás keletkezne. Ami azt a kérdést illeti, le'ietett volna-e olyan pénzügyi politikát folytatni, amely nem szőrit a nagy- és a kisántánt segítségére, nem érzi magát hivatottnak, hogy erre választ adjon, de Budapesten járt szakemberek azt mondták, hogy két évvel ezelőtt lehetett volna még önmagunkon segíteni. Bethlen István gróf: Két évvel ezelőtt könynyebben lehetett volna, ezt mondták. Andrdssy: Kicsinek tartja a 250 millió aranykorona kölcsönt. Nem osztozik a miniszterelnök nézetében, hogy a saját erőnkből való szanálást nem lehetett volna keresztülvi mi. Azt hiszi, hogy ezt a programot könnyen keresztül lehetett volna vinni, ha a kormány minden erejével rajta lett volna a végrehajtásán. A kölcsön tekintetében kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk Ausztriánál. Nem leit volna szabad a kisántánttói semmit sem kérni, mert velük szemben nemzeti aspirációink vannak; ez Ausztria esetében nem volt meg. Bizonyítja, hogy Ausztriával szemben a nauy- éskisántántot kizárólag az a cél vezette, hogy megakadályozzák Ausztriának Németországhoz való csatlakozását. Ezzel szemben a nagy-, de különösen a kisántántot ellenséges szándék vezeti velünk szemben. Ausztria esetében az ellenőrzés olyan kezekbe van letéve, amelyek Ausztria felvirágoztatását akarják, amig velünk szemben olyan kezekben, amelyek bizalmatlanok irántunk. Bizonyltja, hogy a párisi jegyzőkönyvben Magyarország súlyosabb lekötöttségei vállalt, mint Ausztria annak idején. Különösen súlyosnak tartja a katonai ellenőrzésekre vonatkozó megállapodást. Nem akarja megakadályozni a javaslatok törvényerőre való emelkedését, nehogy a kormány a felősséget az ellenzékre hárítsa. A javaslatot nem fogadja el. Szakács Andor felszólalása. Szakács Andor kifogásolja, hogy a kormány olyan széleskörű felhatalmazást kér magának. Majd a kormány adópolitikáját bírálja. Igazságos és progresszív adózás bevezetését kívánja. Ha a belső kölcsön tekintetében progressziót vezettet be, ez a 12-es bizottságnak az érdeme. Súlyosnak tartja, hogy az ellenőrzés mindaddig megmarad, amig a kölcsönt vissza nem fizetik. Minden esetre nagy érdeme a kormánynak, hogy a jóvátételi kérdést 20 évre rendezte oly kép, hogy 20 évig mindössze 10 millió aranykoronát kel fizetni. Nagy eredménynek tekinti azt, hogy ezen 10 millión tulmenőleg senki tőlünk jóvátételt nem követelhet. A baj azonban az, hogy a jóvátétel végösszegét nem állapították meg. Megtörténhet, bogy azon államok, amelyeknek jóvátételt fizetünk, 20 év múlva is jóvátételt fognak tőlünk követelni. Ezen eredmányek fejében a kormány meglehetősen magas árat fizetett, amikor egyrészt Jugoszláviának elismerte a fegyverszüneti szerődésből folyó követelését, másrészt Romániának elengedtük a kártérítést. Ezután a kormány pénzügyi politikáját bírálja. A pénz lebélyegzésével és a vagyonváltság révén a kormány megközelithetőleg — Sehogy. Mindig onnan kerül elő minden, ahol működünk. A műkedvelés egészen általános lett, mindenhol van már egy kis színpad, néhány kulissza, a kellékeket és a székeket kttcsönzi a közönség. — Meg tudnak élni? — Néha egészen jól, de volt olyan hét, hogy a feleségemmel együtt csak nyolcvanezer korona esett ránk. — A be'éptit csak pénzzel fizetik? — Rendszerint azzal, kivéve a gyermekelőadásokat. Oit tojás és kukorica volt a fizetség. A búzával mindenütt fösvénykednek. De itt is zavar támadt legutóbb. Bejött 189 tojás, ebből 15 az igazgatóé volt, 15 a titkáré, — ránk alig julott valami. Néhány meg is zápult. Erre a titkár kijelentette, hogy ő világéletében mindig ur volt, osszuk fel az ő részesedését is. Valamit hoznak még a julalomjátékok, akkor a kedvencek zsirt és kolbászt kapnak. Hozzám is odasüntörög néha egy néni a teli kosarával. — Ha meg nem sérteném .. — Csak sértsen kedves, minél jobban sértsen, felelem ilyenkor. — Mit szeret a közönség ? — Az operetteket, azokra mindig megtelik a színházunk. Különösen népszerű a táncos sihederünk, annak hozzák a legtöbbet. A műsorunk felöleli a műfaj legjavát. A télen előadtuk már a Pompadurt, meg a Mézeskalácsot is. — Zenekar? — Az, természetesen nincs, de minden faluban kerül egy zangora. Még nem volt olyaa hely, hogy ne lett volna. A karmesterünk egy pesti zongoratanárnő, akinek a doktorok levegőváltozást ajánlottak, igen ügyes, ő tanítja be az énekszámokat is. .,, . — Az anyagbeszerzéssel hogy birkóznak megy — Egész egyszerűen. Kórus nincs, azok a számok kimaradnak. Vagy hl nagyon szép valamelyik, elénekeli a szubrett, meg a siheder. Egy olyan zongorakivonatot szoktunk venni, amilyent a könyvkereskedésekben árulnak. — Hát a szerzői jogdijakkal hogy állunk? — Olyat nem fizetünk, hiszen kivonatosan játszunk mindent. A prózai darabokat is. Nem is lehetne az egészet, mert nem értenék meg a Javát. Például a Vörös malomról lemondtunk, az túlságosan mély a filunak. Ide csak ének kell, meg tánc. De abból sok. Az előadásokat pontosan nyolc órakor kezdjük, a hétfői nap pihenő, olyankor senkinek sincs kedve semmihez. Ki vannak az emberek merülve a vasárnapi két előadástól. Csevegünk a disznótorokról, amikből sose maradt ki a társaság, (fyönyörű téli szezon volt, egyik-másik vacsorán valósággal meg kellett ismételni az előadást I), — aztán a drágaságról esik szó. . MI1 . — Mindent fölemészt a vasúti költség, kedvezményes jegyet pedig nem adnak. Hs nem vslt túlságos a hideg, az ujabb stációra gyalog mentünk. Da megtörtént az is, hogy útközben elfogott bennünket iz állomásfőnök: Tudtam, hogy jönnek, most nem mennek tovább, itt maradnak néhány előadásra. Az igazgató mentegetőzött. — Nem lehet, kérem, az ilyesmit elő kell készíteni. Jelentkezés, engedélykérés, bérletgyűjtés ... De a főnök ur csak mosolygott. — Tudom én azt, kérem, rendben van minden. Azzal huzzi elő a zsebíbSI az engedélyt, amit 0 szerzett meg. Pompísan elő volt készítve minden, ott mir&dtunk egy hétig, még aznap kezdtük a szezont a bicegő szubrett jutalomjátékával. * Hát igy élűnk. De most jön a tavasz, mi is kevesebbel fázunk viszont a disznókat már mind leszúrták. Tessék elhinni, nincs tökéletes boldogság. (Sz.)