Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-08 / 82. szám

g W mmém ára 1200 koronái nMMi és kunomra* •1) (k*k Ferenc-trtci 2. (FőmUtfkdiral szemben.) Teleli. lMBA^xeged' megjeieitt MU6 kivételével mlndeo m+ Boa szám ára 1200 koElöllsetési arak i Egy ítatm* helyben 25000, BuüaH vidéken 30000 tat. Hirdetési árak: Félíasáboa 1 mm. 300, egy hasikon <00, más léi basábta M0 K-Szlve* kOzt U százalékkal drágábk. Apróhirdetés 10 szóig «09 kar. Szövegközti közlemények soronként 4900 karana. Családi értesítés R0ÍX k«r. V. évfolyam. Szeged, 1924 április 8, KEDD. 82-ik szám. Különböző koronák. Az ének nem azokról a koronákról szól, amelyek az utolsó egynéhány esztendő alatt meglehetősen gyors egymásutánban hullottak le egynémely fejekről, hanem amelyeket gazdasági szükségleteink kielégítése kedvéért zsebünkben hordozunk. Ez az a korona, amelyet közkeletű nyelven pénznek is szoktunk nevezni. A koronát emlegetjük többesszámban is, mert van egynéhány fajta belőle; a pénznek minden körülmények között megfelel az egyes szám i>. Akármennyi legyen is, sohasem elég, sőt minél jobban szaporodik, annál kevesebbet ér. A koronák sorát megnyitja az, amelyet hol kisebb, hol nagyobb formában mindnyájan ismerünk; fizetés formájában kapunk és különböző dolgok vételára fejében kiadunk. Rendes tulajdonsága, hogy fizetési és kiadási funkciója között nincs meg a helyes arány. Legalább is az emberek túlnyomó többségének ez az évek során át felgyülemlett tapasztalata. Ennek a jól ismert koronának van belföldi vásárlóképessége és van világpiaci értékelése. A világpiaci értékelés állítólag Zürich után igazodik, tényleg azonban a paritását mindenki abban a viszonylatban száiritja ki, amelyben szüksége van rá. A belföldi korona mellett tehát a gyakorlatban van külföldi korona, váltakozó zürichi, bécsi, berlini, zágrábi, vagy a jó Isten tudja még miféle értékeléssel. Csatlakozik ezekhez a koronákhoz Kállay pénzügyminiszter utolsó alkotása a takarékkorona, amelynek az lett volna a hivatása, hogy az egyszerű polgárokat a pénz elértéktelenedésétől megóvja. A kiszámítása a lakarékkoronának különböző kabalisztikus műveletek segítségével történik, melyekben szerepel a bécsi kurzus, néhány tőzsdei papir árfolyama és a hangulat, amellyel a kiszámítása:: 1 megbízott urak véletlenül fölébredtek. A takarékkoronával immár egy hónapot meghaladó tapasztalatokra tekinthetünk vissza. Tapasztaton kivül azonban egyebünk aligha lehet belőle. Március hónap folyamán az élet körülbelül 50 százalékkal drágult. 37 és fél százalékot a drágulásból maga a kormány is elismert, mert ennyi fizetésjavitást adott a tisztviselőinek. Egyes szakmákban, mint például a nyomdaiparban, az előállítási költségek 90 százalékkal emelkedtek. Ezzel szemben a takarékkorona március elejétől máig 103 papirkoronáról csak 113 papirkoronára emelkedett. Az emelkedés tehát nem egészen 10 százalék. De a legcifrább a dologban az, hogy március közepén a takarékkoronának volt már 118 koronás árfolyama is. Aki ezen a napon tette be a pénzét a takarékba, annak ma kevesebb papirkoronája van, mint mikor megkezdte a takarékoskodást. Nem csoda, ha az egyszerű ember szeretné a végét látni ennek az uj zürichi kurzusnak és a zsebére menő korona-zűrzavarnak és ujult reménykedéssel üdvözöl egy már hónapok óta mind ' sűrűbben emlegetett fogalmat, amely azenbín hivatalosan csak most nyert létjogosultságot, az aranykoronát. A szanálási javaslatok sorában a népszövetségi jegyzőkönyv, melyet a nemzetgyűlés »az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló törvény" cimén fog becikkelyezni, az államháztartásnak aranykorona-alapra való előirányzásáról intézkedik. Vájjon mi lesz ennek az uj számítási rendszernek a hatása? Mindenekelőtt az, hogy rá fognak jönni bizonyos letagadhatatlan igazságokra, amelyek már a javaslat számsoraiból is kiolvashatók. Ilyen pé dául az a sorren ben is legelső tétel, hogy a régi Magyarországnak a maival azonos hányada 1913-ban földadóban 28 3 millió aranykoio ái fizetett, mig mai adója aranykoronás bevétel mellett csupán 6i millió aranykorona. 1913-ban az egész adóbevétel volt 463 millió, ma csupán 165 6 millió aranykorona, melyből azonban 65 millió egyetlen uj kreációra, túlnyomó részben a városi lakosság által viselt forgalmi adóra esik. Az ilyen állami adatok mellett rá fogunk jönni a magángazdálkodás és magánháztartás bizonyos sajátosságaira is, különösen arra, hogy az egész társadalom minden rétege kétségbeesett erőfeszítést folytat, hogy jövedelmeit az aranykorona paritására emelje, közszolgáltatásait és kiadásait pedig a papírkorona színvonalára szorítsa le. Polgártársam, aki fogkefét akartál vásárolni és sokaltad érte a harmincezer koronát, bizonyára hallhattad már: „De kérem, hisz ez békebeli két korona." Viszont te hiába felelted, hogy a te jövedelmed alig éri el az aranyparitásnak harminc, legfeljebb harmincöt százalékáig emelkedett. Meg kellett hajolnod a gazdasági törvényszerűség előtt, amely veled, éppen veled szemben érvényesül. Nem tudjuk pontosan körvonalozni, hogy mi lesz az igazi hatása az aranykoronában való számitásnak. Egyet azonban szeretnénk remélni. Azt, hogy nem szorítkozik majd kizárólagosan az állami költségvetésnek viszonylag szük területére, hanem minden vonatkozásában kiterjed a gazdasági élet mezejére és akár jobbra, akár balra bázisul szolgál majd az átértékelés, a munka, de különösen a teljesen lerongyolt és megbecsülésében utolsó helyre került szellemi munka számára is. Szeretnők remélni, hogy az aranykorona lesz annak az igazi szanálásnak a bevezetője, amely a nemzet legértékesebb elemeire lehetővé teszi, hogy az anyagi összeroppanás veszedelme nélkül csináltassanak egy öltözet ruhát, vásároljanak egy könyvet, megengedjék maguknak egy liter cseresznyének a lukszusát, szóval emberi módon éljenek, mint azelőtt. Talán akkor nemcsak a konjunktúrák haszonélvezői és a földmonopolium tulajdonosai, hanem ők is ráeszmélnek mégegyszer, hogy vannak az életnek szépségei, melyekhez nekik is van joguk. Kedden nem jelennek meg a fővárosi lapok. A fővárosi nyomdavállalatok kizárták a lapszedőket. Budapest, április 7. Hétfőn reggel 9 óra tájban az Alheníeum-nyomdavállalat r.-t. alkalmazottai megjelentek az igazgatóság elöli és 33% -os rögtöni béremelést követeltek. A mozgalom vezetője kijelentette a vállalat igazgatóIának, bogy a választ déli 12 óráig követeli. Déli 12 órakor az Athenaeum igazgatósága közölte a munkásokkal, hogy a rögtöni béremelési kérelmet nem teljesítheti, raert eddig is mirdig a kiadóvállalatok egyöntetűen jártak e). Amikor a munkások megtudták, hogy követelésüket nem teljesitik, az Az Est szedői abbahagyták a munkát. Igy a lap már ma délután nem is jelenhetett meg. A szedők munkabeszüntetéséről az Az Est vállalat értesítette a többi vállalatokat. Igy délután az Az Estnél később megjelenő lapok, mint a 8 Órai Ujsdg, Magyarország és Esti Kurir szintén nem jelentek meg. A munkaadóknak ugyanis van egy megállapodásuk, hogy az esetben, ha egy lap valamely közbejött akadály miatt nem jelenhetik meg, a többi lapok nem dolgoztatnak, hanem csak azután jelennek meg, amikor már annál a lapnál, amely lap valamely oknál fogva nem jelenhetik meg, ismét megkezdik a munkát. A megegyezész szerint tehát a lapok csak az Az Est megjelenése után láthatnak napvilágot. A megállapodás érteimében hétfőn este hat órára a kiadók szindikátusa értekezletet hívott egybe. Az értekezleten elhatározták, bogy Az Est vállalatnál történt események miatt a munkásokat kizárják és a keddi tárgyalásoktól teszik függővé, hogy visszaveszik- e nyomdaszemélyzetüket. A lapok ezért hétfőn este az összes budapesti nyomdai lapszedőszemélyzetet elbocsátották is igy kedden reggel egy fővárosi napilap sem jelenik meg. IIMMMMAMMMWMMWMAMMMM Budapest, április 7. A nemzetgyűlés hétfői ülését fél 12 ulán nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A napirend elején Ivády Béla és társai sürgősség tárgyában benyújtott indítványa felett dönt a Ház. Az indítványt elfogadják és a szanálási javaslat tárgyalására a sürgősséget kimondják. A sürgősség nyomban életbe lép. Folytatják a szanálási javaslat tárgyalását. fleinrlch felszólalása. Heinrich Ferenc: Át kell érezni annak a szükségét, hogy előttünk fekvő törvényjavaslatot gyorsan kell elintéznünk. Indítványozza, hogy a vitát tartsák flyan színvonalon, amely ' tiszteletet parancsol önmsgunk és a külföld előtt. A maga részéről tartózkodni fog minden provokálástól és nem akar rekriminálni éa utólagos bírálatot gyakorolni. Tanícs a múltban volt elég, de felelőtlen helyről jövő r L«.. M «Mir ti t%— Miltt ív MA.S f ^ ... JL.l Ferenc és Nagy Emil beszédei 41 szanálási vitában. ha az a tanács feltétlenül jó és helyes. — A szabadforgalmat nem lehetett bevezetni akkor, amikor az összes szomszédállamok tartózkodnak a szabadforgalom bevezetésétől és nem lehetett a Devizaközpontót megszűntetni akkor, amikor az országnak devizaszükséglete van. A szabadforgalomnak előfeltétele az, hogy kereskedelmi szerződéseket kössünk a külfölddel. Most elérkezett ennek az ide[e is. A pénzügyminiszternek sikerült soha meg nem hálálható fáradsággal lehetővé tenni a kölcsönt. Hogy a kölcsönt megkaphassuk, annak feltétele a szanálási program, az állami jegybank felállítása s a trianoni szerződésben foglalt kötelezettségek betartása. Ne huzzuk-halasszuk ezt a döntést, hiszen csak nekünk sürgős ennek az elintézése, nem a Népszövetségnek Bírálja a költségvetést. Kéri a kormányt, hogy az egyenlő teherviselés elvét tartsa szem élőt. A részvényváltság kérdésére megjegyzi, muitoan von «-«-6> -- « ««<.»cnyvaiisag Keretesére megjegyzi, tanácsot felelős miniszter csak ugy fogadhat el, | hogy annak nem barátja. A javaslatot elfogadja. Nagy Emil ellenzéki beszéde. Nagy Emil: A javaslatokat ctak objektív szempontból szabad bírálni. Hiba volna minden áron ellenzékies maga'artáit tanúsítani, de hiba volna az ellenkezője is. Elsősorban is a belső kölcsönnel foglalkozik. Kifogásolja, hogy az 1920-as évi jövedelmi ís vagyonadet vették alapul, Szerinte 1920 óta igen sok konjunkturális vagyon keletkezett. Elsősorban ezeket a konjunkturális vagyonokat kellene belső kölcsönnel igénybevenni. Most volna az utolsó alkalom arra, bogy a konjunkturális vagyonokat megadóztassuk, ami ír n fontos volni a szociális béke és a belső jogrend siempontjából. Ezt a kérdést a régi sablonoktól eltérően rendkívüli tuódon és esi közökkel kellene megoldani, mert hi nem intézik el közmege ege-