Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-27 / 97. szám

SZBQED 1924 április 27. rokat a jegyzés céljaira fordítsák. Az átszámítás árfolyama minden héten előre meg fog állapíttatni. Az első héten megállapított árfolyam egy kilogram szinezüstre 20 dollárt tesz ki. Nincs kifogás az ellen, hogy a jegyintézeten kívüli részvényjegyzési helyek is vesznek át a részvényjegyzéssel kapcsolatban ezüsiöt, a legközelebb eső jegyintézeti fő-, J illetve fiókiniézeti helyéig való szállítás költségét azonban a fél mag? tartozik viselni és a végleges elszámolás és ezzel kapcsolatosan a jegyzés is csak a Jegyintézet azon bankintézeténél eszközölhető, amelynél a beszolgáltatás és a szinsuly hivatalos megállapítása történt. A makó—szegedi közül terve. Szeged, április 26. (Saját tudósítónktól.) Emlékezetes még, hogy közvetlenül a proletárdiktatúra után, a .konszolidáció" kezdetén, 1920 elején a nagymértékű munkanélküliség enyhítésére a kereskedelemügyi miniszter leirt az egyes illetékes hatóságokhoz, hogy rövidesen dolgozzanak ki részletes tervezetet .bizonyos közmunkák elvégzésére, amelyek természetesen; nem kívánnak speciális szakiudást. A leirat után Regdon Geyza, a makói állam építészeti hivatal vezetője részletesen ki is dolgozott egy tervet, egy közutnak a tervét, amely az Acsev. makói állomásáról indulna ki, Püspökleilén haladna át, érintené a tápéi városi bér földeket, majd egy épülendő tápéi Tiszahídon haladna át és igy jutna el Szegedre. A tervben az is benne volt, hogy a megépítendő alapépítmény, valamint a híd is, egyúttal egy megépítendő vasút számára is alkalmas lenne, a vasút pedig a körtöltésen át jutna be a Máv. Szeged-Rókus-állomására. Ez az uj közút egyrészt lényeges munkát is jelentett, másrészt az eddigi makói útnál hat kilométerrel lenne rövidebb. Igy sokkal könnyebben és olcsóbban lehetne szállítani az élelmezési cikkeket, valamint jelentékenyen megnövekednék az ut mellett fekvő földek értéke is. Regdon Geyza tervét akkor támogatta a város hatósóia, Csanádmegye és a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara is. A nagyjelentőségű uj útból azonban nem lett semmi. Közben az anyagárak és a munkabérek hirtelen magasra emelkedtek és igy a minhder nem tartotta megvalósíthatónak a szép tervei. Most Regdon Geyza bizonyos kérdésekben tárgyalást folytatott a kereskedel ti minisztériumban és ez alkalommal ismét előhozta a régi, megvalósítható tervet. A tárgyatások folyamán a terv keresztülvitelének lehetősége merült fel akkor, ha ezt a tervet az érdekeltségek: Csongrád, Caanádvirmegye, Szeged, Makó, valamint a püspöklellei uradalom is támogatná, mert valószínűleg akkor a kormány te hozzájárulna oz ut építéséhez jelentékeny összeggel. A nagy energiával dolgozó Regdon Geyza most — értesülésünk szerint — értekezletre fogja összehívni az öt érdekeltség képviselőit, t részletesen elő fogja adni terveit, valamint « rentábilitási számításait is. Ettől a közel jövőben megtartandó értekezlettől igen sok függ és remélhető, hogy a teu elő! nem fognak elzárkózni, mert az ut, valamint a hid és a vasút fölépítése jelentékenyen föllenditené Szeged és Makó forgalmát, valamint a földek értékét is, (v.) Hárommilliárd koronára tizenhárommilliárd fedezet. A pénzügyi bizottság letárgyalta a Tábor-utcai bérház ügyét. Szeged, április 26. (Saját tudósítónktól.) Szeged város törvényhatósági bizottságának pémügyi bizottsága szombaton délután négv órakor ülés! tartott dr. Somogyi Szilveszter polgármester elnökletével a városháza tanácstermében. Az ülés legfontosibb tárgya a Táborutcai bérhízépités pénzügyi részétiek letárgyalása volt. Balogh Károly tanácsnok volt a kérdés előadója. Részletesen ismertette az 1250 millió koronás államkölcsön feltételeit, majd elmondotta, hogy a város hatóaága eddig milyen intézkedéseket tett az építés érdekében. A közgyűlés határozata értelmében a mérnöki hivatal már elkészítette a kétemeletes bérház tervrajzait és költségvetését, amely szerint a kiutalt államkölcsönön kivül még hárommilliárd koronára van szükség, amelynek fedezetét a pénzagyi bizottságnak kell kijelölnie. Ezulán Balogh Károly a fedezet kijelölésére vonatkozó javaslatát terjesztette elő. Elmondotta, bogy a város 1923. évi zárszámadásában 129 millió korona követelés szerepet, ezt az idevonatkozó törvények értelmében ingatlan beruházásra fedezetül kijelölheti a város hatósága. Néhány kisebb fedezetűt kijelölhető tétel felsorolása után elmondotta az előadó, hogy az Alsótsnyán kijelölt és értékesítésre váró 600 háztelekéit legalább négy és félmilliárdot kap majd a város, a szentmihálytelki 234 telekért pedig közel kétszázmillió koronát keil kapnia. Ezenkívül megkezdhetik azoknak a citekföldsknek az eladását is, amely a városi földek határainak kiegyenlítésével esnek le. A kérdéses citekföldek nagvságs ezer krtssztrális holdra becsülhető ős értük legalább kilencmilliárd koronát kell kapnia a városnak. A pénzügyi bizottság tehát több mint tizenhárommilliárd fedezettel rendelkezik éj igy ebből az építéshez szükséges hárommilliárdot minden nehézség nélkül kijelölheti, annál is ;nkább, mert ez a hárommilliárd feltétlenül befolyik még ebben az esztendőben. A pénzügyi bizottság a polgármes'er felszólalása után — nagyon meglepte a polgármestert, hogy ennyi tenger pínze van a városnak — elfogadta Balogh Károiy javaslatát. Ezután Berzencii/Domokos műszaki főtanácsos ismertette vázlatosan az építkezés műszaki részét. Elmondatta, hogy a bérház kétemeletes lesz, a földszintjén tizenhárom üzlethelyiséggel, a magas földszintre kerül a városi adóhivatal, az emeleteken pedig lakások lesznek. Az épület udvari egyemeletes szárnyának emeletén a hatósági munkaközvetítőt helyezik el. Az emeleteken tizennégy teljesen modern rendszerű lakás épül külön fürdőszobával, de fölszere'.etlen fürdőszobával. Az a lakó, aki akarja és a! t teheti, saját költségén fölszereltetheti. A fürdőszobákban csak viÁvezeték lesz. — De viz nem — szólt közbe valaki. — Jövőre egész biztosan lesz viz — nyilatkozott a polgármester, d: azigéreiteljesülésébe vetett bizalom nem igen tükröződött vissza a bizottság tagjainak arcáról. Ezután az a kérdés merült fe!, vájjon mikor válik beköltözhetövé az építendő bérház. — Kész lesz-e novemberre — kérdezte Wimmer Fülöp. — Ezt nem garantálhatom — mondotta Berzenczey Domokos —, hiszen az építéai szabályrendelet ki is mondja, hogy nagyobb épületekbe csak rí építést követö évben költözhetne* be a lakók. — Ha a pénzünk időközben elfogy — toldotta meg a polgármester —, bizony félbeszakítjuk a munkát. A bizottságnak azonban az a kUlskult kívánsága, hogy az építkezést még ebben az évben fejezze be a város. Ezzi a Tábor-utcai bérház ügyét le is tár>! alt H Berzenczey Domokos tett még néhány előterjesztést. A kövezést program végrehajtásáuoz ujabb hitelre van szükség, mert a mult évben vásárolt aszfaltanyag elfogyott. A bizottság ugy natározott, hogy a hitelt a költségvetési félév végén a töboi póthitelek keretébe illessze be a tanács. A tápéi komp ügye is szóba került. A komp most van javítás alatt, de a ha ki is javítják, nem tarthat már sokáig, tehát idejében kell az uj kompról gondoskodni. Zum Soldaten . .. Irta: Móra Ferenc. A Zum Soldaten pálinkamérés volt Szegeden a nyolcvanas években. A depó volt, ahogy abban az időben nevezte a szegedi nemzetnek az a rétege, amely kedvelte az olcsó ákovitát. Az a nevezetessége volt, hogy ez volt az utolsó korcsma Szegeden, amely német silt-et viselt. Tömörkénynek egykét novellájába is ezen a réven került bele akkor, mikor már a legélemedettebb csavargók se igen emlékeztek e kellemes üdülőhelyre. Mikor azonban Tömörkény még csak süvölvény ujságiró volt — „az ügyes tollú Steingaszner István fiatal barátunk", ahogy a Szegedi Hiradó beinstallálta az „ujdondászi" stallumba a volt patikáruspraktikánst —, akkor még virágjában volt a Zum Soldaten a festett pléh-katonával, aki gólyanyaku üvegből szopogatta az üdvösséget. Sok aktaszámot szállított a rendőrségnek és sok témát az újságírásnak, amelyet akkor, mint serdülő csecsemőt Bérezi nász, majd Koczor János tápláltak keblükön, noha nem éppen anyatejjel. Talán olykor a helyszínén is gyűjtöttek tapasztalatokat az ifjú újdondászok, egy-egy kalap alatt töltött éjszaka hajnalán, mikor a kutyaharapást szőrével kellett gyógyítani és erre legcélirányosabb kórháznak látszott a Zum Soldaten. Elég az hozzá, hogy népszerű alak volt az italos katona és mikor Tömörkény Istvánt 1888 októbernak elsején bekivánta a császár, nagyon stílszerű volt a regruta búcsúja a jóbarátoktól, akik persze még akkor nem voltak olyan sokan, mint most, de azért jutott belőlük minden sarokra és minden boltajtóba a Palánkban, meg a Felsővároson. — No pajtás. Isten veled és gyöngyharmat! (Ez volt akkor az ifjú bohémek divatos köszönése. Rendezett tanácsú városokban azt is hozzátették, hogy „és a Néptanítók Hetilapja".) — No mi az, Pista, utazol? — Utazom ám, még pedig Spanyol viaszkországba. — No? — Az ám, Boszniába megyek, törököt őrizni. Zum Soldaten vagyok címezve. Később Pista a lehetetlenséghez volt címezve, ha szíves háziasszonyok tömködték volna bele az ételt, mert hihetetlen kisétkü ember volt. Ilyenkor mindig megcsókolta a ház úrnője kezét és mosolyogva mentegetődzött, hogy ő már a lehetetlenséghez van cimezve, ami a túrós rétest illeti, de a házigazdának talán letörne a keze kezeszára, ha egy kis bort öntene ? — ellenben mikor Zum Soldaten volt cimezve, azt nagyon büszkén hirdette, mert régi ambíciója volt az angyalbőr. Mielőtt újságírónak beállt volna, katonának akart beállni és ez iránt kérelmet is terjesztett be Fluck Ferenc tábornok-hoz, akinek csak a névaláírását látta valahol. A katonáskodás akkor csak azért maradt el, mert a kérvény rossz helyre volt cimezve. Még akkor nem élesedett ki a Pista szeme a receptolvasásban és a sótárnok-ot nézte tábornoknak. Mert akkor már sótárnok volt a szép fehérhajú öreg ur, különben gyerekfejjel Kossuth katonája és később Görgey védelmezője. Azért írta Lipcsey Ádám a Hüvelyk Matyi-ban megjelent arcképe alá a tréfás rigmust: Görgey-mosásban őszült meg e tarkó : Fluck Ferenc sótartó. A minél többet csak azon a klapancián nevettek, amely az „alispán" képe alá került: „Nagy férfiak gipszből" cimü szobor-sorozatban Nem vagyok én stréber, sem pedig kucséber: Weiner Maxi héber. Ezt azonban nem Lipcsey Ádám csinálta, hanem Pósa Lajos, aki még akkor nem volt galambhaju és galamblelkü gyermekköltő, hanem volt igenis csattanós piros arcú, koromfekete szakállú, a legényélet minden örömei iránt igen fogékony férfiú, aki nem bánta azt se, ha a múzsa pipikendővel kötötte hátra a fejét. A szerelem dalnoka volt akkor Pósa, nagy urak haragos ostorozöja („pereg a dob, tram-tram-tram — de ragyog a monogram", keserítette el a hires refrénnel Tisza Lajost, aki a Kőtsönös Rókusok városában színházra, városházra, hidra, lámpaoszlopra odarakatta a monogramját, mint a szivartárcájára, vagy a zsebkendőjére) — és semmi bohémösszejövetel akkor meg nem eshetett a Pósa Lajos pajkos rigmusai nélkül. Természetesen ott volt akkor is, mikor a Hungária kistermében búcsúztatták Tömörkényt a bohémek. Természetes, hogy verset is olvasott tel. Mondani se kell, hogy annak az voltacime: Zum Soldaten és magától értetődik, hogy nem fakasztott vele ríva senkit, noha a búsulás ismételten is emlegetődött benne. Az utolsó strófája ez volt: És most ajakamra a legbúsabb hangot: Kondítsátok össze a boros harangot! Jó Tömörkény, kelj fel e bús harangszóra : józanon ne vigyen el a végső óra! Emléklapot is rögtönöztek Tömörkény Pistának, aki vitte azt magával Spanyolviaszkországba, mint szemfedőjét régi életének, amely cimezve volt szegénységhez, vergődéshez, tévelygéshez, labdacsgyúráshoz, remellaygusztávos novellákhoz, egész a Zum Soldaten-ig. Amikor Spanyolviaszkországból hazaért, akkor már a halhatatlansághoz volt cimezve.