Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-24 / 94. szám

SZEGED Állami üzemek s köztük különösen a MÁV. Irta: Urai Uray Zoltán ny. MÁV üzletvezető. A kereskedelmi alapon való szervezés szószerint azt jelentené, hogy a MÁV igaz­gatása és kezelése olyan legyen, mint egy kereskedelmi vállalaté. Ez azonban nem állhat meg, mert a MÁV, illetőleg mint minden vasúti üzeménél hiányzik a kereskedelmi lé­nyeg : az adás-vétel. Ennélfogva nem szó­szerinti értelenben csak azt jelentheti, hogy ugy kezeltessék, mint egy kereskedelmi vállalat. Ennek értelme nem lehet más, mint az, hogy ne bürokratikus, hanem lehetőleg hivatali nehézkesség és formaságoktól men­tes legyén. Ez kétségtelenül helyes. Azonban a vasutak üzeme sajátos természetük szerint alakul ki. Ugy a hazai, mint a külföldi vasutak üzemvitele, a sajátos jelleg miatt, hasonlato­sak. A vasúti üzem végrehajtása meglehető­sen egyöntetű, amire különben általánosan törekedtek is. Az üzemvezetés akkor helyes, ha az az üzem saját természetének meg­felelően van szervezve. Ettől eltérően más, mondjuk akár „kereskedelmi alapon" nem lehet okszerűen felépíteni. Az igazgatás szer­vezetének az üzem sajátos természetén kell alapulnia. Á kereskedelmi alapot tehát szűkebb ér­telemben kell vennünk s ez az volna, hogy az igazgatásban érvényesüljön a kereske­delmi szellem. Nézzük meg, hogy álltunk a MÁV-nál a kereskedelmi szellem, vagyis a kereskedelmi érdekek kielégítésével a múltban ? Ami elő­ször is a magánkereskedelmi érdekeket illeti, amely szempont a nyilvánosság előtt leginkább volt fontos, erre nézve megállapítható, hogy ezeket az igényeket a MÁV általában kielé­gítette. Olcsó volt az áruszállítás, olcsó volt az utazás. Eltekintve .az időszakos forgalmi zava­roktól, amelyek többször ismétlődtek és ame­lyek néha-néha hosszasan is tartottak: a*z áruszállítás, a személyközlekedés rendes és általában kielégítő volt. A kereskedők bizto­san számolhattak a szállítási költség és idővel, amin} ezt a legmesszebbmenő kereskedelmi szellemben hozott vasúti üzletszabályzat is megkövetelte. A kereskedelmi érdekek azon­ban sokszor szenvedlek a vissz- és kártérítési igények elintézésénél és pedig az ügyek hosszadalmas, sőt késedelmes bureaukratikus tárgyalása miait. E tekintetben a panaszok elég sürüek és megokoltak voltak. Tévedne azonban bárki, ha eme bajok okát az állami kezelésben látná. Az elfajult bureaukratizmus nem az állami kezelés szükségszerű követ­kezménye, habár hiba,' hogy az igazgatási ügyrend annak útját nem állta. A baj oka jó részt személyi természetűek voltak. Amihez járult a kereskedő közönség részéről elfajult szokás is, hogy minden kicsi sérülést alka­lomnak látott nagy kártérítés követelés támasz­tására úgyannyira, hogy ezekkel szemben általános bizalmatlanság keletkezett s ez pedig aprólékos vizsgálatokra vezetett. Különben más nagy vasulaknái is többé-kevésbé ha­sonló volt a helyzet. A magán kereskedelmi érdekek kielégíté­sének további vizsgálásánál találjuk, hogy a szállítási díjkedvezmények (és visszatéríté­sek) tekintetében sem panaszkodhatott a ke­reskedő világ. Ezek a kedvezmények általában nem voltak kizárólagos természetűek, tehát a protekció bélyegével nem jellegezhetők. Ezek a kedvezmények a vasút részéről inkább túl­hajtottak voltak s nem lettek volna szüksé­gesek sok esetben. Mert például igen sok­szor csupán mennyiséghez voltak kötve: amelyek alapot adtak a kereskedelmi szállí­tási vállalkozásoknak, amely egyszerűen csak abból állott, hogy ügynökeik arra bírták a feleket, hogy küldeményeiket a vállalati cég fuvarleveleivel szállítsák. Az igy összehozott nagy mennyiség után a vállalati cég élvezte a visszateritett szállítási dijakat. A MÁV vagy a minisztérium ezen kedvezmények adósánál nem esek hogy nem volt szűkmarkú, hanem ellenkezőleg: a „versenyforgalom", „uj for­galom", „forgalom fejlődés" indokából lulon­ful is adta azokat. A kifogás, ami itt méltán felmerül, nem a kereskedelmi szellem hiányá­nak szempontjából emelhetők. Ha még továbbmenőleg vizsgáljuk a vasút­kereskedelmi dolgokat, sorra kerülnek a kereskedelrai-vasuti vállalatok, mint pld. a gyűjtött áruforgalom. Az ezen fajtájú vállala­tok szállítmányai sokszor a megengedhetőség határán is túlmenő kedvezményes kezelésben részesültek, pld. azzal, hogy teherszállítmány­ként szereplő gyűjtött áruk, a gyorsaruk módjára szállíttattak, akkor, amidőn a vasút az olcsó teherszállítási dijat kapta s a válla­latok pedig busásan többet szedtek be a szállító közönségtől szállítási illeték és egyéb címeken. Se szeri, se száma azon egyéb ter­mészetű vasut-kereskedelmi vállalatnak, ame­lyeket figyelmen kivül nem hagyhatunk, ha az államvasuti üzemnek kereskedelmi alapon való 1924 április 24 szervezését kell vizsgálnunk. Ilyen magán vállal­kozás volt például a fiumei raktárvállafat, amelynek raktára nem is volt és amint igy nem is lehetett raktári személyzete sem. Á vállalatnak csupán egy irodája volt. A tengeri szállításra szánt áruk Fiumében, ha jól emlékezünk, 21 napi fekbér-mentes­séget élveztek. Ennek elteltével az áruk át­mentek az emiitett iroda részére szerkesztett kimutatással a raktárvállalat birtokába, de az áru tovább is ott maradt a MÁV raktárában érintetlenül az elhajózásig. A raktárvállalat fizetett a MÁV-nak a rak­tározáSért, a fekbér töredék-részével egyenlő dijat és mintegy 20 raklárosi fél fizetést. (Folytatjuk.) Dienes György ismét rémületben tartotta Alsóvárost. Szeged, április 23. (Saját tudósítónktól.) Is­meretes az olvasó előtt az a nagy port fölvert alsóvárosi garázdálkodás, amely alkalommal néhány hónappal ezelőtt Dienes György Kor­mányos-utcai papucsosmeeter karabéllyal ki­rohant lakásából az utcára, a raenekü'ő járó­kelők közé vetette magát hadonászva kara­bélyával, majd amikor a menekülőket nem tudta üldözni, közéjük lőtt. A garázdálkodás­nak súlyos következménye lett: a járó-kelők közül egy életét vesztette, többen pedig könnyeb­ben megsebesültek. A rendőrök ezután azonnal bevitték, Dieneat a rendőrségre, ahol kihallgat­ták, majd letartóztatták. A nyomozás lefolyta­tása után pedig átkísérték az ügyészségre, ahol szándékos emberölés bűntette miatt indult ellene bűnvádi eljárás. A rendőrségen Dienes egészen nyugodtan viselkedett, a hozzáintézett kérdésekre higgadtan és világosan válaszolt, azonban az ügyészségen egyre nyugtalanabb lett, ugy hogy a fogházgondnok jelentést is tett az ügyésznek, valamint a vizsgálóbírónak. \ Néhi formális dühöngés vett eröt Dienessn, ugy hogy már ekkor el mijének el borulásáról beszéltek. Szakértő orvos figyelte és vizsgálta meg ezután a garázdálkodó papucsosmestert, ; akiről meg is állapította, hogy nem épelméjű. A magyar bflntetöfőrvénykönyv szerint őrül­teket nem lehet felelősségre vonni tetteikért és a szakértői jelentés után az ügyészségen meg is szüntették Dienes ellen az eljárást, azonban azonnal ŰÍ. egyetem elmekórtani osztályába utalták be. Alig vették itt kezelésbe azonban az elborult elméjű embert, amikor — mint ismeretes — megszökött az elmegyógyintézet­ből. Néhány óráig a város utcám őgyelgett, nem kis izgalmat keltve, nemsokára azonban a rendőrség elfogta és természetesen ismét ba­vitiék az elmegyógyintézetbe, ahol ezután már fokozott gonddal ügyeltek reá. Dienes György nemsokára kissé megnyugo­dott az elmegyógyintézet szakavatott kezelése alatt, ugy hogy néhány nappal ezelőtt a javu­lás tünetei mutatkoztak. Teljesen nyugodtan viselkedett, értelmesen beszélt, ugy hogy most már semmitől sem kellett tartani. Az a véle­mény alakult ki, hogy betegségéből kigyógyult. Igy húsvét előtt feltételesen kiengedték az elme­gyógyintézetből. Az első napokon teljesen nyugodtan viselke­dett, az utcán is csak alig mutatkozott. Alsó­városon is már azt hitték, hogy sikerült meg­gyógyítani Dienest. Két nappal ezelőtt azonban a Korraányos- u'cában ismét igen hangosan vi­selkedett, majd később — az első formulára — botrányt okozott, szavalni kezdett, sőt fenyege­tőieg lépett fel, ugy hogy az alsóvdrosiak is­mét garázdáikadásra gondoltak, ismét elmene­kültek közeléből. Többek feljelentésére a rendőrség is utána nézett a dolognak, megállapították, hogy Dienes elméje még mindig beteg. Ezután kc» rendőr ment érte és nagynehezen, sőt erőszakkal ismét bevitték a klinikára. Rsmélhető, hogy ezek után most már, nem engedik ki az elborult elméjű embert és igy nem tarthalja ismét izgalomban napokig%& szerencsétlen, erobsr a megriadt pol­• gárokat. Telefon 11-85. Itorzó S9oziif Szeges! Telefon 11-85. Április Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Rodolpho Valtentimo és Hüan iazimovával a főszerepben: Kaméliás hölgy. Dráma 8 felvonásban. A cenzúrabizottság határozata szerint a filmet, tekintettel roppant erős témájára, kizárólag csak felnőttek látogathatják. — Azonkívül : A Sí o r z é iozi speciális zeifeujdonságas Szerelem a hátsó lépcsőn. I Amerikái zeneburlcszk 2 felvonásban. Ezt megelőzi: Kyítí. Eredeti Jazz-Band és vegyes kóras kísérettel. Legsikerültebb amerikai burleszk 2 felvonásban. STINGL WALFRÉD és CSOMAFAY karmesterek vezetése alatt a Belvárosi, Korzó és Széchenyi Mozik együttes zenekara a következő zenedarabokat játsza: Waldteufel: „Ange (f amour", keringő- Lehár: „Cigányszerelem", egyveleg. Rossini: „Teli Vilmos", nyitány. Mozart: „Varázsfuvola", ábránd. Bizet: „Carmen", fantázia. Tschaikowseky: „Chanson Triaste . Delbes: „Le Roi 1' a dit", nyitány. Schubert: „A tengeren". Előadások kezdate: Hétköznap 5, 7, 9 óraker, vasárnap 3, 5, 7, 9 órakor. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom