Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-20 / 92. szám

Ijyes sián ái»a 2000 korona 'N(ltuMM| ts klidöhiva»ij Mt Perenc-ulca 2. (Fö7 *4iiikolával íremben.) Telelni lM&A.Siegeda megjelem **U0 kivitelével mindre Tap. Ilye* síim ára 1200 ko"»•«. XlMlntési áraki Egy Milfn helyben Í5000, Bnd»gwftni ti vidéken 30000 kor. Hirdetési árak i Pi'htsábon i mm. 300, egy hasábon 000, másfél hasábon 900 K.SzUvegkOit 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 4000 kor. Szövegközti közlemények soronként 4500 korona. Családi értesítés 35C0Q kor. fi Évfolyam, Szeged, 1924 április 20, VASÁRNAP. 92-ik szám. Hinni kell! Nem az a Krisztus váltotta meg az emberiséget, aki meghalt, hanem aki föltámadt. Nem a keresztfával kezdődik a kereszténység, hanem az üres sirral a hegyoldalban, amelyre húsvét hajnalán ijedt hebegéssel mutatott rá az őrálló légionárius: — Non est hic: surrexitl Nincs itt: föltámadtI Annak a római centurionek a nevét, aki a keresztfa tövében mellét verve tett bizonyságot az Ember Fiáról, megőrizte a hagyomány. Emezét az együgyü közkatonáét, aki látta istenné válni az ember fiát, nem. Pedig ez a jámbor strázsa volt, aki ama négy szóval megalapította a világvallást és az emberiség örök törvényét. Ez a négy szó támasz'otta fel az erkölcsi halálból azt a világot, amelynek mindene volt, csak hite nem s ezért volt lelkében halott és elkárhozott. ... Az üres siron kivül, amelyből a hit feltámasztotta a keresztre feszített eszmét, ma még egy üres sirra mered a tekin'etünk: arra, amelyikbe az emberiség önmagát akarja temetni, megszámlálhatatlan évezredek minden alkotásával együtt. Recseg, ropog, bomlik, haldoklik minden, amit az ember maga teremtett. Amit Spengler az európai civilizáció összeomlásáról, mint a mi korunk Jeremiása, belekiálltott a világba, az a pesszimizmus egyre jobban ránehezedik a lelkekre. „A társadalom atomizálódása" — mondja a gondolkozó ember; „jön az uj özönviz", — hirdeti az adventista próféta Amerikában; ,jelök vannak az égön", — mondja a csengelei paraszt és utálván a jelent, senki se hisz a jövőben. Pedig hinni kell 1 Amikor háborgó tenger módjára hullámzik lábunk alatt a föld, mibe fogódzanak meg e föld boldogtalan gyermekei, ha nem azokba a láthatatlan kábelekbe, amelyek az idők kezdete óta mindig összekötötték a temetőket a csillagos mennyéggel? Hinni kell ennek a fájdalmas generációnak, amely vétkes a háborúban, mert nem akadályozta meg és a végső katasztrófáig egy szalmaszálat se gördített az útjába, hinni kell a vezeklés rettentő kálváriáján, hinni kell az istenben, de nem kevésbé hinni az emberben is és füstön, ködön, gyászon, szenvedésen, vér gőzén és könny fátyolán át látni kell az ígéret földjét, amelyen nálunk boldogabb nemzedék fogja é'ni a mieinknél emberibb életet. Hinni keli abban az állandó srociális erőben, amely az emberiség történelmének zűrzavarában állandóan azon dolgozott, hogy a céltalanságból rendet, a zavarból szépséget, a kegyetlenségből emberséget és az erőszakból szeretetet hozzon ki. Hinni kell abban a cselekvő emberi jóakaratban, amely a fejlődésnek csak olyan hajtóereje, mint a Fzerelem, vagy az éfrég s mely ha néha elbujt is, ha olykor hosszú időre megbénultnak látszott is, mégis csak javított évszázadról évszózadra az életen s ha sántikálva, ha botorkálva, ha vissza csúszva is, mégis csak előbbre vitte az emberiséget. Még sokan vagyunk, akik rabszolga-munkát végzünk, szerte a fold kere én, de a nyilt rabszolgaság már megszűnt. Még vannak uralkodók, akik azzal mulatják magukat, akár viselnek koronát, akár nem, hjgy halomra ö'etik egymással az embereket de a legyőzött ellenség koponyájából már nem csinálnak ivéserleget se a királyok, se köztársasági elnökök. Még megbírságolják a parasztot, aki lelövi az ültetvényeit* tönkretevő nyulat, amit a jó isten csak a va dászigazolványosok számára teremtett, de már nincs meg z a törvény, amely a francia forradalom előtt még jogot adott a földesúrnak, hogy köszvényes lábat az elfogott vadorzó vérével páro'ja. Még vann k szennyes és bűzös työrtönök. de már eltűntek az akasztófák, amelyek néhány emberö tővel ezelőtt még minden község határát díszítették. Még vannak, akik azt hiszik, az istenen kivül van valakinek köze hozzá, ki hogyan szokott érintkezni az istenével, de már nem ropognak az inkvizíció máglyái és — látjuk a magunk fö'djén — soha többet nem lehet azokat meggyújtani. A nemi erkölcsöt még sokfelé barbár törvények teszik immorálissá, de már sok tiszta, szelid öröme van a családi otthonnak, amelyet se a klasszikus világ, se a középkor nem ismeri. Mindennapi életünkben még sok a rut, a fonák, a fölösleges szenvedés, az élet mégis mélyebb, tudatosabb és főkép sokkal messzibb horizontokra nyit kilátást, mint az elomlott századokban. S ha leomlott is a bronzkor babiloni tornya, amelyről a bibliai példázat szól, a tudás tornya áll, épül, évezredek óta minden század tovább rakja egy emelettel az emberiség házát, amely egyszer talán hidul fog szolgálni a kihűlő földről a testvércsillagzatokra. Aki a jövendő opálos álmaival a mai élet, a valóság rémképeit állítja szembe, az gondoljon arra EZ újsághírre, amellyel pár hónappal ezelőtt találkozhatott a lapokban. Azt mondta a valahol a Brhring- szoros körül uj kontinenst készül kiemelni az Óceán vizsivatagaiból. Egyelőre még a körvonalak se látszanak, csak a jégárak örvénylése, a vizek remegése, a fölcsapó füst és a kavargó pára, a mélységek morgása és harsogása mutatja, hogy a kozmosz rettentő görcsökben vajúdik. Abból a kontinensből, amivel most az emberiség és benne mi árva kis magyarság vajudunk, egyelőre szintén csak a füstöket és lángokat látjuk, a morgást és harsogást halljuk, a recsegést és reszketést érezzük. Mindez elkerülhetetlen a háború után, de mindezt el f gja birni az az emberiség, amely a háberut elbírta. A hegytotlaszok, amelyek köztünk és a végleges kialakulás közt állanak, valóban komerak és ijesztők, de egyegy repedésükön már átkéklik sz ég és átzöldül a jövendő napsütött vetése És a hegytorlaszokról ki fog derülni, talán már a következő nemzedék előtt, hogy málló káprázatok voltak és maradandó csak az, ami mögöttük van: az ég örök kékje és a mező örök zöldjel Erre szegezzük a szemünket minden föigehir, hogy a természet ereje, amelyre nézve az • tfgben, ezt hozzuk közelebb szuggesztív vágyemberek szenvedései csak olyan közömbösek, } gyal és azt vágjuk az arcába minden ijesztő mint az aszfaltra koppant tavaszi cserebogáréi, | rémnek: hiszek az emberben. *f f* * N VRRMII^ WUUULMJU JU A politika szünete. Budapest, április 19. A szanálási törvényjavaslat letárgyalása után nagy csöndesség következett be a politikai életben. Ma már alig néhány képviselő tartózkodik a fővárosban. A legtöbben még pénleken éjjel utaztak haza kerületeikbe, nyomban a parlamenti ülés után, a többiek pedig szombat délelőtt. Kormánypárti körökben nagyon bizakodón nyilatkoztak a javaslat elfogsdásának várható hatásáról. Ez, mint mondják, befejezését jelenti a súlyos, nyomasztó időszaknak, amelyet az összeomlás óta a pénz értékének föl nem tartóztatható lecsökkenése okozott. Noha a javaslatok szentesítéséig eltelik még néhány nap, a legvérmesebb optimisták már is biztosítva látják a korona értékérek és az áraknak a mostani szinten való megállapodását. A drágaság mellett persze egyelőre semmisem igazolja ezt a túlságos bizakodást, de a sok rosszhoz edződött magyar nép türelmes már s várni tudna — ha remis tui sokáig — a jobb viszonyok bekövetkezésére. Hogy a javaslatok elfogadása egy csapással s már magában is javulást hoz, abban bizony okkal lehet kételkedni. Minisztertanács. Szombaton délben a kormány tagjai minisztertanácsot tartottak a miniszterelnök elnökletével, amelyen szóbakerölt a parlament szünet utáni munkarendje is. Már megtörténtek az intézkedések arra nézve, hogy az egyes resszortminiszterek előkészítsék a tárcájuk keretébe vágó törvényjavaslatok közül azokat, amelyeknek a parlamenti tárgyasai után a bizottságokban, valamint a plénum előtt május közepén megvitatásra kerülnek. Az Interparlamentáris magyar csoport a tltkoa szerződések ellen. Az interparlamentáris magyar ceoport Berzeviczy Albert v. b. t. t. elnöklésével és valamennyi párt tagjainak nagyszámú részvételével csütörtökön délután a magyar külügyi társaság tánctermében ülést tartott, amelyen Berzevlczy Albert számolt be az in'erparlarren'áris unió főtanácsának, valamint a végrehajtó, pénzügyi. jogi és szerkesztő bizottságának bázeli tarácukozásáról. A jogi bizottság a titkos szerződések ellep foglalt állást és óhajtásaként kimondotta, hogy minden szerződés az Illetékes parlament tudomására hozassék. A pénzügyi és gazdasági bizottság tanácskozátainak alapiul Szterényi József báró elaborátuna szolgált, amelyet a bizottság általábaa elfog, üjtt és a főtanács elé terjesztett. Az ülésen egyúttal Szterényi báró! egyik előidóul választották meg. A Rentenmark. A legutóbbi parlamenti viták folyamán gyakran hivatkoztak a német járadékmárkára a Dénzügyi szanálás kérdésével kapcsolatban. A budapesti lapok szünetelése hozzájárult ahhoz hogy az európai fontosságú pénzügyi kérdés felől a nagyközönség alig tájékozott. A járadékmárkát a német Járadékbank felállítása napján 1923 november 16-án bocsátották forgalomba Hivatalos értékelés szerint a j*radékmárka stabil és változatlan s a dollár 4.2 részének felel meg, tehát nagyjából megfelel a békebeli német márka értékének. A most forgalomban levő német papirmárkából egybillió papirmárka felel meg a járadékmárka értékének. A külföldi pénzpiacokon csak a papirmárkát jegyzik, a német járadékmárkát nem, de a gyakorlatban a járadékmátkát egybillió papirmárkáva! fizetik. A járadékmárkának a svájci frankban kifizetett hivatalos paritása nagyjából megfelel a békebe i márka svájci paritásának, vagyis 100 járadékmárka svájci paritáson 136—137 svájci frank. Az eredetileg stabil és változatlan pénznemnek tervezeit táradékmárka svájci paritásában november 16 ika óta a következő eltolódások történ'ek: November 16 tói 24-ig a 150-?s paritáson kibocsátott jíradékmárka a telénél alacsonyabbra zuhant November 24-én elérte a mélypontját, mert egybillió papirmárkát ieientö 100 járadékmárkát 70 svájci frankkal jegyezték* Mindebből látható, hogy az eredetileg stabilnak és változatlannak tervezett járadékmárka árfolyamában is többé ke ésbé szabályos idí közönként jelentékeny el olódás mutatkoA Korányi bucsulitogatáaa Páriában. hu^/tfflnJiiS? bá? Pénz°gymin szter á húsvéti ünnepeket arra használja fel hogy Pánsba utazva átadja vissz-,h vó eveiét a fLda köztársság elnökének és hogy el égezze a szokásos bucsukiha igafásokat Ezek megtörlen vvei a pénzűi yminiszter haladéktalanul vszszatér Budapestre. Távolléte ideje al .tf a miníS2t,eífJnök a Pénzügyi tárca ügyeinek intézésével Walkó Lajos kereskedelemügyi minisztert bízta meg.