Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-18 / 91. szám

&mém ára 1200 koronái ti :»i«dó»iv»iitj Ott* Ferenc-ulca í (F6i ií! iskolával Kernben.) TeleÍM IW&A.iieged' megjeleMtifi kivételével mindesr vy, rgjre* azám ára 120C koDún. ílöfivetésl Irak i Egy helyben 25000, Bodajaswa és vidéken 30000 tor. Hirdetési árak i Félhatóbor l mm. 300, egy hasábon OOO, máslél hasábon 900 K.SzOyegkőit 23 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 4000 kor. SzOvegkOzti közlemények toronként 4500 korona. Családi értesités 35000 kor. Molym Szeged, 1924 április 18, PÉNTEK. 91-ik szám. Csere csalával. Mikor Krisztus Urunk a föifeszités éjszakáján a kérészién függött, — meséli a kegyes legenda — a feazület töwében összetalálkozott a magyar, a tót, meg az oláh. — Az Ur nem maradhat a szégyen féján — mondlaja magyar —, le kell róla szabadítanunk. Ebben egyet értett vele a másik kettő is. Csakhogy a kereszt mögött ott bóbiskoltak tábortűzi k meüett a rórrai strázsák. Hosszú lándzsáik mellettük a fűben. Azokkal pedig nagyot lehet ütni, h» fölriadnak. — Mit bánom én I — vont vállat a magyar. — Én közéjük vágok, az angyalát 1 A tót egy kicsit ijedten vakargatta a fületövét. — Dobre, dobre, de hát ne szerencsétlenkedjünk, ha nem muszáj. Hátha megvernénk a Jézuskát a tiszluraktót ? Az oláh sunyin elmosolyodott és csak ar.nyit mondott: — Lopjuk el I Az Ur-Krisztus pedig abban a pillanatban megszólslt a kereszten: — Ki mire szánta most magát, az legyen a mestersége a világ végezetéig I ... Nem kenytiünk a gyűlölködés, nem teszünk különbséget az egy istentől teremtett emberfajok közt, mint ahogy nem különböznek egymástól erényeik és gyarlóságaik 2 a mai időkben különösen kimélendőnek tar juk minden náció érzékenységét. Ezért elháriijuk magunktól azt az érdemi t, mintha ezt a néppszichológiai mesét mi csináltuk volna. Igazi' népmese az, megvan a régi Mi gyaroirzág minden nemzeíis< généi, természetesen mindenütt más szereplőkkel, csak az egy oláh az, amelyik mindenütt szerepel és mindenütt ugyanazt a szerepet viszi, — még a népmese oláh variánsában is. Ezek után azt, aki ismeri ezt a mesét, nem lepi meg sz a kis portpatvar, amely két derék szomszédunk, a szerb, meg a román közi támadt mér hetekkel ezelőtt bizonyos torontáli helyiségek miatt. A románok, mii-or kiürítették a szerbeknek átadandó csereközséget, a kiürítést szó szerint tették, a nemzetközi jognak román dialektusa szerint. Igazán nem lehet tőlünk több udvariasságot kívánni, mikor ilyen szépen fejezzük ki azt, amit a szerbek egyszerűen ugy fejeznek ki, hogy „rablás", — holott mi ellenségek vegyünk és a szerb a jcbarát és hü szövetséges. Nyilván épp ezért határozott ugy Szerbia, hogy ő is a román dialektust fogja gyakorolni, vagyis szintén „kiüriti" a maga csereközségét. A diplomácia tolvajnyelvén represszáliáknak mondják az ellenrablást. Magyarán pedig ugy mondjuk a dolgot, hogy a szerbek és románok kö'csönösen kirabolják Módost és Zsombolyát, mielőtt a szövetségi viszony és meghitt barátság jegyében átadnák egymásnak a két boldogtalan községet Macához a konfliktushoz semmi közünk nincs, azt majd elintézi a két uj nagyhatalom egymással, vagy talán már el is intézte azóta, anélkül hogy kivájták volna egymás szemét. Ellenben szabad legyen ez alkalomból a trianoni i élet meghozóihoz, a világ hatalmas törvényszékéhez egy kérdést intéznünk, ami tulajdonképen r em is a mi kötelességünk volna, hanem az irredenta ügyét annyira szivén viselő magas kormányunké, Ámbár hiszen mindegy az, ki teszi a kérdési, mert felelni úgyse felel rá senkise. Azok közt az ál'amok köz», amelyek Magyarország földarabol! testén a nemzetek önrendelkezési joga cimén megosztoztak hat évvel ezelőtt, azóta napirenden ven a csere-bere. Amelyik suttyomban, békességben történik meg, arról mi nem is tudunk, legföljebb két-három sorofi hirt kp punk, ctak ahol egymás héjába kapnak a csereberélek, mint most Módoson és Zsombolyán, ott van nagyobb pulfanása a doiogn k s ott vetődik fel a kérdés, mi ád jogot szerbnek és románnak arra, hogy az ekrzott községeket ugy csereberéljék egymás közt, ahogy a lovat, vagy a kutyái szokták? Hiszen Médost és Zsombolyát ízért szakították el Magyarországtól, mert a nemzetek önrendelkezési joga nem tűrheti azt, hogy egyik faj fölöti egy másik fajé legyen az impérium. A nemzetiségi elv alapján adták az egyik községet Szerbiának, a mísikat Romániának, tekintettel arra, hogy mind a két községben (ulnyomőrészben — német nemzetiségű polgárok Isknsk. De há ezt igy Kívánta az igazság, miféle igazság ti, amelyik hat esztendő múlva azt kivánia, ncgy Szerbia a masa németjeit cserélje el Románia német jeivel ? Mttor szavaztatták meg erre né?ve Médos és Zsombolya üakrsségát ? Erről a népszavazásról nem hallottunk semmit. Azt is kötve hisszük, hegy akár Zsombolya, akár MCdos lakossága plebiEcifum alapján kérte volna fel a románokat és szerbeket a tulajdon kirablására. Itt bizony goroszul megsértették a népek ön rendeikezési jogát és a nemzetisági elvet és hallatlanul szemen tisztelték a trianoni világbirókat. Meri az rendben van, hí RoTánia például odakínálj", cserébe Szerbiának Belgrádéri Bukarestet. A maga veleszületett bőrével, húsával mindenki azt tesz, amit akar. Di itt másról van szó. Itt Magyarország testéből kivágott darabokról van szó, amiket idc-cda hajigálnak, mint ahogy a mészárosok szokták a felkoncolt barmo*. Kinek van ez ellen szava? Nekünk magyaroknak nem íeHel, mert m'énk esek a „hallgassI" De hol van most a népek ízövttsé^e? Hol van mos! a nemzetközi lelkiismeret ? Mért nem hördűi most fel se francia, se angol, seolssz? Azért, mert a ks sakálok ugysna-t teszik, amit a nagy fenevadak és mindnyájan értenek egymás nyeivén. Azaz hogy: mindnyájan egyfor- f mán oláh dialektusban beszélik az igazságo'. // Pénteken reggel a budapesti napilapok ismét nem jelenhetnek meg. Sztrájkba állottak a nyomdászok. Megszakadtak a tárgyalások a kiadókkal. Budapest, április 17. (Tudósítónk telefonjelentése) Két nscig n egjelentek femét a budapesti nrpüspök. A nyomdászmunkások beállottak munkahelytikra és mig szedték, nyomták a íspokat, könyveket, a munkások vezetői és a ffnökök között tárgyalások indultak meg a nyomdászok bérkövetelése ügyéten. A táigyelásck eeinte kedvezően aiEsultak, mig ncgycsütöttökön reggel teljesen megszakadtak. A nyomdászok túlzott követelésekkel ál ottak elő, ame'yet természetesen a kiadók nem honorálhattak. Erre reggel kilenc óra utdn az összes budapesti napilapok nyomdáiból kivonultak a munkások. A déli és délutáni lapok már meg sem tudtak jelenni, csupán A Nép volt sz, amelyik me?.jtlent délután mégis, mivel a Stádium nyomda követeléseiket jóformán mir.den feltétel nélkül aláir'a. Nagypénteken reggel igy — természe'esen a Szózaton és a Népszaván kivül — egyetlen fővárosi napilap sem jelenik meg. A legújabb ryomdászsitrájk eseményeitől budapesti munkatársunk a következő részleteket telefonálja: azonban eredményre nem vezettek. A munkások ma délelőtt egy nyomtatott megállapodással léptek fel a rrunkaadóknál, követetve annak azonnali elfogadását. Az ulumálumjetlegü követelés nem ?nnyira anyagi, min' elvi vonatkozásai miatt teljesíthetetlen volt. A munka legtöbb üzemben már délelőtt megszűnt. Azon lapok, amelyek a kizáiás c'acára is megjelentek, ezuán is meg fognak je'enni. A ryomdeipar munkaadói és munkás szervezető iö'csönösen felkérték a kereskedelmi minisztériumot, hogy a nyomdaiparban támadt konfiikius ügyében vállal/a a felek közt a közvetítést. A fcunkfadók és a munkátok esle nyo'c őrskor tanácskozásra ültek össze. Az este megkezdődött tárgyalásokat éjjel egynegyed 12 órakor félbeszakították. A két fél megbízottai holnap délelőtt fél 11 órakor újra összeülnek a kereskedelemügyi miniszter kiküldötteinek a vezetésével. A részletes megbeszélések során a munkáspárt uj javaslatokat terjeszt elő a munkaadók javaslatával szemben, a részletes megbeszélé ek .. ... , során. A munkások az eddigi álláspontjukból A nyomdászmunkások szakszervezete a !eg- ' valamit engedtek Az ui Javaslataikról • mm! a4* JFÍÍIATS"'^?1,, ,KI,OIS4 K!IIDÓII«S®ws&'KSESÍ * tsz tárgyalást folytatott a f'nökegyesülettel, amelyek | nak maguk között tárgyalni. tMMAMAMMMMMlMMMíMMMW A miniszterelnök nagy beszédben védelmezte a szanálási javaslatokat. Éjfélután végleg elfogadták a javaslatokat. Bizonytalan időre elhalasztották a nemzetgyűlést. pontját kifejtenem. (Ha ljuk, halljuk I) A kritika élessége a külpolitikai szempontnál úgyszólván végigment a hangoknak minden skáláién Az objektív kritikától végig a hazaárulás vádjáig találkoztunk itt mindenféle véleménynyilvánítással. Ha annak okát keressük és ofjektiv alapját akarjuk megtalálni, azt kell mondani, hogy a közös alapját ezeknek a kritikáknak megtaláljuk abban a tán fájdalmas, ?» ?n,dpe"e*,reuí8z'eletremélló érzésben, amely azt hiszem a Ház minden oldalán megnyilatkozik, afelett a körülmény felett, hogy Magyarország, amikor kölcsönt kér a külföldtől, amikor kölcsönt akar kapni, nem kerül«te kerülhcti el bizonyos rajtunk kivül álló tényezők beavatkozását. Viszont a konttolről volt itt a Házban legbőségesebben és legélesebben szó. Én ezt megértem, nemcsak hogy megértem, hsnem kifogásolom azt Budapest, április 17. A nemzetgyűlés csütörtöki ülését reggel 7 órakor nyitotta meg Scitoxszky Béla elnök. A napirend szerint következik a szanálási javaslatok folytatólagos tárgyé Iás?. Az elnök felolvassa azon képviselők neveit, akik a zárszó Jogán felszólalhatnak. Mielőtt a zárszó jog alapján szólni kívánó képviseőket szólásra felhívná, Bethlen István gróf miniszterelnök szólal fel. — Tisztelt Nemzetgyűlés! Legyen szabid nekem is azok után, amiket a pénzügyminiszter ur tegnap este a szőnyegen f;kvő tárgyról kifejteit, az általános vita befejezése alapján reflektálni azokra, amik ellenzéki oldalról felhozattak. — Szó volt a javaslat különböző nézőpontok szerinti birálatáról. Bírálták a javaslatot külpolitikai, tlkolmányjrgi, belpolitikai és pénzügyi szempontból. Legyen szabad nekem is be-zé- j a beállítást, mint hogyha a kor.nínynak örödem fonalán e kérdésnek mind a négy csoport- \ met szerezne ar hanem ugy, mint régen, telján végigmenve magam és a kormánypárt állás- 1 jes szabadsággal hanem' csak bizonyos