Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-13 / 61. szám

SZBQED ság az előadó javaslatára, hogy állandó fizetéssel járó mellékfoglalkozást is lehet elfogadni, ha ennek nincs főfoglalkozási jellege. Berzeviczy utazik az interparlamentáris konferencia straesburgi ülésére. Budapest, március 12. Az interparlamentáris magyar csoport Berzeviczy Albert elnöklete IMMMMMMMMMMMM^^ A valorizációs javaslat. Interpellációk napja a nemzetgyűlésen. alatt a képviselőházban ülést tartott, amelynek első tárgya Apponyi Albert gróf beszámolója volt a genfi interparlamentáris elnökségi ülésekről. A csoport magáévá tette Berzeviczy Albert felfogását a lefegyverezés kérdésében és arra kérte őt, hogy minden erejével hasson oda, hogy a kisebbségi kérdés a nemzetek szövetségében napirendre tétessék. (A Szeged budapesti tudósitójdtól.) A nemzetgyülés szerdai ülését 11 óra el*tt nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az elnöki bejelentések után az interpellációs könyvet olvasták fel. Ezután a valorizációs törvényjavaslatot tárgyalják folytatólagosan. Csontos Imre az első felszólaló Erkölcsi kötelességének tartja, hogy felszólaljon a törvényjavaslat tárgyalásánál. Egyesek ebből a törvényjavaslatból politikai tőkét akarnak kovácsolni, holott ezt a törvényjavaslatot a kényszerhelyzet szülte és ezért el kell fogadni. Az állam bevételét összhangba kell hozni a kiadásokkal. Felhívja a kormány figyelmét arra, hogy amikor a tisztviselők létszamának apasztásáról lesz szó, vegye tekintetbe, hogy ma is igen sok tisztviselő van, akinek más uton is hiz'ositva van a megélhetése, mindamellett elfogadja az államtól a természetbeni ellátást, holott talán ugyanaz a tisztviselő vagonszámra ad el búzát és a kedvezményes gabonát jószágok etetésére használja fel. Koronánk romlásának oka a folytonos spekuláció, az emberek csak nyerészkedésből akarnak megélni. A búzán nem a földmivelőosztály, hanem a kereskedő nyert. Állandóan a mezőgazdákat illetik szemrehányással, mintha ők volnának oHai a drágaságnak. A helyzet ma az, hogy a texti'áruk olyan drágák, hogy a szegényebb földmiveő nép nem képes azt megfizetni. Végül figyelmezteti az ellenzéket arra, hogy ne támadják mindig a kisgazdákat, legyene* megg őződve arról, hogyha sérelmes intézkedések történnek, annak elsősorban a kisgazdák érzik a hatását. A javaslatot elfogadja. Várnai Dániel csodálkozik azon, hogy vannak képviselők, akik élesen bírálják a kormány pénzügyi politikáját és nem vonják le a következményeket. A valorizációs javaslatnak elsősorban a munkabérek valorizációjára kell törekedni. Kifogásolja, hogy a bankok indítják a legnagyobb harcot a valorizáció ellen. A korona javítására három eszközt vettek igénybe: egyik a pénzlebélyegzés, akkor nem terjesztettek be részletes jelentést, hogy mire fordították az ebből befolyó összeget; a második akció volt a vagyonváltság, mindkét akció 250,000.000 aranykoronái eredményezett. Eredmény azonban nem volt. (Felkiáltások balról: Elherdálták 1 Drózdy és Propper közbeszól. Az elnök mindkettőt rendreutasítja. A harmadik voit az adóemelés és behozták a kereseti és forgalmi adót. Ezek voltak a legrosszabb javaslatok. Elnök szünetet rendet el. Szünet után Várnai Dániel az adó adminisztratív mulasztásait panaszolja fel. A javaslatot nem fogadja el. Elnök ezután bejelenti, ho^y Rubinek képviselő 50 társának aláírásával indítványt terjeszt be a valorizációs javaslat tárgyalásának idejére az ülések egy órával való meghosszabbítása iránt. Az indítvány felett a Ház csütörtökön dönt: Az elnök jelentése után Héjj Imre, a mentelmi bizottság előadója bejelenti Szakáts József mentelmi ügyét. Az elnök ezután nspirendi javaslatot fesz, amely szerint a legközelebbi ülés csütöriökön délelőtt 10 órakor lesz. Ezután áttérnek az interpellációkra. Zsirkay János a banktisztviselők és magántisztviselők anyagi helyzetének a javítása tekintetében interpellált. Interpellációját kiadják a belügyminiszternek. Következő felszólaló Kiss Menyhért, aki a forgalmi adó kivetése ellen terieszti be interpellációját. Az interpellációt ki adj ad a pénzügyminiszternek. Eckhardt Tibor Szabolcs vármegyében a zsidóság térhódítását teszi szóvá. A vármegye tisztviselőinek a legnagyobbrésze szabadkőműves volt. Kérdi, hogy hajlandó-e a belügyminiszter intézkedni aziránt, hogy a nyírbátori főszolgabíró ne üldözze tovább a keresztényeket; hajlandó-e továbbá a nyírbátori főszotgaöiró kezéI Pimpó famíliája. Valamikor sokat barangoltam az utcákon és hallgattam, hogy mit beszél az éjszaka. Vonzott a titokzatossága, kíváncsi lettem a bogarak zümmögésére, a Tisza vizének mormolására. Mind a kettő tele volt sejtelmes vágygyal: a habok nagy titkokat vittek tovább s én — ülve a parton — ugy el tudtam tűnődni rajta, hogy vájjon mit beszélnek? Éjszakai vándormadarak repültek fölöttem s megsajgott a szivem, hogy ők mehetnek, senki sem kérdezi, hova? A fülemben zengett a szavuk még sokáig azután is, hogy eltűntek, bámultam utánuk, pedig régen eloszlott az égen az a keskeny világos sáv, amely az utjukat jelezte. Nagyon messziről jött már a hajnal, lilaszin üzenetet küldve. De nem szerettem a nappalt, mert kifárasztott s az ébredésem keserű volt, barátságtalan. Akkoriban sokszor találkoztam apró gyerekekkel, akik még nem tértek haza. Bántott a csavargásuk, beleavatkoztam a dolgukba, kikérdeztem őket s mindegyiknek a csavargása mögött mélységes tragédia húzódott meg, szinte vértelenül sápadtan. Egyszer a kaszinó táján bukkantam egész csapat gyerekre, ott intéztek valami társásjátékot Közel volt az éjfél s ők még mindig az utcán. — Hát ti ? Szétrebbentek, kunszt volt egyet elfogni közülök. — Miért nem mentek haza? — Mert még nincs vége a színháznak. _ Mi közötök hozzá ? — Meg kell várni a Misit. A színházban a Mágnás Miska bemutatóját tartották, a Misi pedig muzsikus cigány fia volt épp ugy mint a többi. Az apjuk háborúban, ők itthon szabadjukra eresztve. Azaz, hogy mégsem egészen. Ezek a gyerekek megérezték a hirtelenbe jött nehéz időket s beálltak kenyérkeresőnek. Talán lesz aki emlékszik még rá, hogy tiz-tizenkétéves gyerekekből bandák alakultak, muzsikáltak az utcán is, de legtöbbet a külső részek kis kocsmáiban, ahol nem tudták nélkülözni a muzsikaszót. Az éjféli játék voltaképpen üzleti eljárást takart, az elcsípett fiu árulta el. — Tudja bácsi, összeadtunk negyven krajcárt, a Misi azon elment a színházba és megtanulja az uj nótákat. Nagyon tanulós, aztán megtanít bennünket is, holnap már játszuk. Éjszakai kóborlásaimban ismerkedtem meg Pimpóval is. Apró, tizennégyéves emberke volt, de nem mutatott többet tizenkettőnél. Aludt az a közúti hid vas-szerkezetében is, napközben nyoma veszett s csak akkor került elő, mikor felgyúltak a lámpák. Ilyenkor nekivágott az éjszakának és tágra meresztett szemmel Ieste a kerítő csodáit. Az égő levegőt, a kacagva és rendetlenül járó embereket, végül eljutott egy-egy nagy ablakig s ott bekukucskált a félrecsúszott vászonfüggöny hasadékain. Ez tetszett neki a legjobban. Kivül hatalmas kezén meg volt pingálva Kossuth apánk képe, gyönyörű mente volt rajta és nagy körszakái. Az ő tiszteletére nevezték el a kávéházat, amelyen belül cigányok voltak, úrfélék és nagyságák, továbbá egy szőke kisasszony. Szép volt és nagyon szőke, továbbá italos palackok álltak előtte s minduntalan könyökig vájkált egy ládányi kockacukorban. Pimpó eljött ide minden este bámészkodni, nyilván ez volt az ő mesebeli tündérkertje, amelybe sose juthat. Az emberek szörnyű urakká váltak a képzeletében, vakmerően zörögtek a fényes kanállal a poharakon, sőt verték beszédközben az asztalt is, ami határozott merész öntudatra mutat. - Most, no most! - suttogta a gyerek. Hatalmas bajuszu ember közeledett a rendetlenkedök felé s Pimpó visszafojtotta lélegzetét a nagy szenzáció kivárásában. Mert kétségtelen hogy a rendetlen embert kihajítják. Látott ő már ilyesmit a Feketesas-utcában, még többet hallott otthon a szomszédoktól. ,, „ De a nagybajuszu nem dobálózik, ellenkezőleg alázatosan hajlong, majd elsiet és ujabb palackokkal tér vissza, amiket a hóna alatt viselt szalvétá( val megtöröl. Ez érdekes 1 i — Hát te mit keresel itt? — szólok rá. Szeged, 1924 március 13. bői kivenni a lakáshivatal vezetését. Vass József néplóléti miniszter válaszol Eckhardt kérdéseire. Válaszában kijelentette, hogy mindenesetre utána fog járni a dolgoknak. Azt aksrja, hogy a kiadott rendeleteket mindenki akceptálja. Eckhardt és a Ház többsége tudomásul veszi a választ. Farkas Tibor a pénzügyminiszterhez terjeszt bs interpellációt, hogy nem gyakorolhatna-e a hitelügyek terén befolyást a pénzügyi piacra. Kérdi, hogy nem lehetne-e viszonyba hozni a jegyintézeti kamatot a magánhitel kamatával. Kérdi továbbá az igizságűgymínisztert, hogy a hitelügyletekkel foglalkozó ügyletekre nem lehetne-e az igazságügyi intézkedéseket kiterjeszteni. Második interpellációjában megemlíti, hogy a kényszerkölcsön kivetésénél aránytalanságok merültek fel és ezek a munkából származó jövedelmet érintették túlságosan. Intézkedéseket kér ezen rendelkezések ellen. Harmadik interpellációjában a hadirokkantak ellátásáról kérdést intéz a népjóléti miniszterhez. Kérdi a minisztert, hajlandó-e a Háznak tudomására hozni a rokkantak illetményét szabályozó rendeletek alapelvét. Az interpellációt kiadják a népjóléti miniszternek. Pikler Enii interpellációjában a banktisztviselők nyomasztó helyzetével foglalkozott. A bankok valorizá atlan hitelek kapcsán — mondotta — nagy nemzeti ajándékokat kaptak, ezzel szemben a tisztviselőknek mégis csekély fizetéseket adnak. A kormánynak kötelessége ezen segíteni. Majd szóvátette a banktisztviselők nagygyűlését, amelyet betiltottak. Kemény szavakkal ítélte ei ezt az eljárást. Interpellációját kiadták az illetékes miniszternek. Homonnay Tivadar a párbajmánia elharapódzása tárgyában jelent be interpellációt a honvédelmi miniszterhez. Gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter: Utf Iá szik, hogy itt egy kelevény nőtt a nemzet testén, amelyet ki kell operálni A lovagias ügyek nyomán felmerült az a kérdés, hogy van-e külön tiszti és polgári becsület. Meggyőződése szerint becsület csak egy van. A tisztikar tulnyomólag a középosztályból került ki. Lehetetlen, hogy másként gondolkozzék a bec«atetrOt, mint a polgári társadalom. M«* magyarázza, hogyan állott elő ez a felfogás. Kéri válaszának tudomásul véteié'. Homonnay Tivadar a választ tudomásul veszi és kijelenti, hogy amennyiben az igazságügyminiszter nem lép ebben a tárgyban törvényjavaslattal a nemzetgyűlés elé, ezt indítvány formájában fogja beterjeszteni. A Ház a választ tudomásul veazi. Pimpóban fölébred acsavargó-döjf és félvállról felel. — Mán mög is tanáltam. — Inkább menj haza, az ilyen kis gyereknek otthon a helye. Pimpó felkacag, ámbár inkább csak kuncogás az. — Aszondi, hogy gyerök. Az a gyerök, akit odahaza az apám ringat. — Hát nálatok ez a divat ? Mit csinál akkor az anyád ? Pimpó ugy tesz, mintha nem hallotta volna. Csak a válla vonaglasából látom, hogy van valami mondani valója. — Tán .nincs anyád ? — Vóna, feleli kelletlenül. — No? — Hun elmegy, hun nincs otthon egész héten. Egyszer fél esztendeig se láttuk. — Ne mond? — De mondom. — Aztán merre jár? — A fene tudja. Aszongyák, szeretőket tart, azok után veszkődik. Most se láttuk rég. — Az apád türi? — Nem szól az semmit. Este hazagyün a napszámból, elszedi a Teca nénémtül a gyereket és játszik vele. Meg aztán rí. — Téged nem ver meg, ha kimaradsz ? Pimpó a sötét tragédiából visszazökken a derűsebb jelenbe és nevet. — Nem ám, mert aszondom, hogy dolgom volt a mesternél. — Ki a mestered? — Senki, csak igy mondom az apámnak. Akkor megtorpan ajkán a ázó, felugrik, — a párducnak van ilyen mozdulata — és kimeredt szemmel bámul az éjszakába, igen feszülten, szinte elváltozott arccal. — Olyan vót, mint az édösanyám. Hallottam ma róla kint a hidnál, hogy itt jár. Egy rendőrrel láttak. Ezen töpreng egy kicsit. .. . — Mégis, hátha ű volt, nagyon szeretném látni. Akkor már vágtatva fut a Stefánia-park telé. Bob.