Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

Szeged, 19*4 márcfos 1 SZEGED MŰVÉSZEK SZEGEDEN Darvas Lili. Ebben a rovatban legelső Darvas Lili. Darvas Lili, aki legelső a kulisszák között. Ezerkilencszázhuszban beszéltem vele először, februárban, a fővárosban, a Búzavirág premierje után két nappal. Tizennyolc éves volt, az első föllépés, az első virágok és első tapsok. Egy ezer­példányos színházi újság munkatársa voltam akkor — száz koronás fizetés! — és interjút csináltam a művésznőnek, aki beérkezett a Búzavirágban. Reggel volt és mégis a Thököly-utrrtl beszökött az ablakon a nap. Kacagva jött ki a szobából, most kelt föl. Selyem pongyolában és vállára engedett hajjal. Interjú! — kacagott, — már is interjú! Talán én voltam az első „interjuvoló", — de semmi esetre sem első — ujságiró. Fiatal volt nagyon és kacagott minden szavánál. „Mi a leg­kedvesebb emléktárgya?" — ez volt a kérdés — színházi lapnak nagy szenzáció — és erre kellett felelni Darvas Lilinek, aki akkor két napja volt színész. Nevetett a kérdésnél, nekem emléktárgyam! aki csak most lettem szinész! — mondta. Aztán keresgélni kezdett a szobában. Két perc volt az egész. A zongoráról egy kis könyvet kapott a ke­zébe. Elegáns barna antilop kötés, aranyozott vignettával. „Ez a legkedvesebb, a legkedvesebb" — kacagott. Az első kritikák voltak összegyűjtve és fölragasztva ^az antilop kötésű könyvbe, a se­lyem lapokra. És mind elolvasta őket, mind szép volt — a Búzavirág: beérkezés. Akkor nagyon fiatal volt, nagyon lelkesült és minden szavánál kacagott. Most itt van Szegeden, egy estére jött és egy látogatásra. Négy év mult el, sok virág az öltöző­ben és sok antilop kötésű könyvbe való kritika. Most sápadt egy kicsit, szeme nem olyan fényes, pedig most is beszökik néha a februári sápadt nap. Selyem pongyolában van és cinóber kendő a vállán, fázik. Mintha fáradt lenne és szomorú. Nem emlékszik négy év előttre, arra a délelőttre, az első interjúra. Hiszen annyian jöttek azóta, — mondja. — Csúnya az idő — mondja és most még szo­morúbb. Aztán kezdjük az interjút. — Nem szeretek interjút adni, hiszen soha sem őszinték ezek és annyit elmondottam már és annyit írtak ... Csak nem mondhatja el az em­ber a legbelsőbb dolgait... meg kell azt tartani, csak ugy bent, magunkban ... — Mit mondjak, — oly nehéz az interjú, de ha muszáj I — most egy régi francia darabra készü­lök, amit talán már el is felejtettek: a Frou­Frou-xd.... Látja, itt a szerep, még ide is ma­gammal hoztam, mert nehéz elhagyni egy dara­bot, ha már benne vagyunk. Megmutatja a szerepet, ott fekszik az asztalon. Fehér papír, kézzel van írva. Es még három könyv az asztalon. Egy Ady-kötet, Petőfi-versek és Kosz­tolányi fordításai. És aztán arról az amerikai útról beszélünk, amiről annyit írtak. — Amerika! itt vagyok, amint látja. Nem men­tem, nem mehettem ... talán nem is megyek már... ,, . z — A vidéki vendégszereplések nagyon fáradsá­gosak, képzelje el, egy egészen uj környezetben, egy uj ensamblevel, egészen uj emberekkel ját­szani ... és én, aki olyan hamar kijövök ugy is a kontaktusból, még a megszokott környezetben is, ha nem megy minden a rendjén... uj szokáso­kat megtanulni egy perc alatt, uj méreteket... Idáig csak tavaly szerepeltem Szegeden és most nem régen Békéscsabán ... szavalni azonban job­ban szeretek vidéken, voltam Győrben és Ka­nizsán. És még is kell vidéken is szerepelni, hogy megismerjenek azok is, akiknek nincsen módjuk­ban Pestre menni — és valljuk be — a pénzért is -kell szerepelni a vidéken .. . Három darabban szoktam fellépni vidéken: a Tüzekben, a Váló­peres hölgyben és a Búzavirágban. Most elhallgat, összehúzza a kendőt a vállán. Szomorúan és komolyan néz. Az indulásról kér­dezek. — A Góthéknál tanultam, szinésziskolába soha­sem jártam, aztán föllépés Budán, Sebestyénnél, a Júliában ... Mikor is volt... És számolni kezd. Most huszonkét éves. Akkor tizennyolc volt. — Igen, júniusban, 1920-ban... Az első fel­vonás után bejött Beöthy és gratulált... Azt mondta, holnap jöjjek föl a színházba, az iro­dába ... de vigyem magammal a mamámat is, mert én még fiatal vagyok. .. szerződtetni akar... Es másnap föl is mentem az édesanyámmal és Beöthy egy szó nélkül szerződtetett. Három évre és benne volt a szerződésben, hogy az első sze­repem — főszerep lesz. I — Aztán eltelt a nyár, tanultam és drukkoltam, j Szeptember. Szezonnyitás. Vártam. Semmi. És ' végre decemberben szerepet kaptam — a Búza­virág főszerepét! És aztán tanultam három hó­napig, végre februárban a premier... százhuszon­hétszer ment a Búzavirág... Aztán néhány,jelen­téktelen premier és később a II. Lajos, Égi és földi szerelem, Tüzek, Vörös malom ...A Máriát szeretem a legjobban a II. Lajosból... nagyon szeretem... Ideges kicsit A verseket akarja elmondani még, amiket este szavalni fog. — A verseket nagyon szeretem és szavalni is. Sokat mondom magamban a verseket, amiktől nem tudok megválni. Ha szavalok, még sokkal nagydöb lámpalázam van, mint a színpadon, mert a szavalás, az sokkal közvetlenebb dolog... Amig bemegyek a színpadra, addig remegek és félek. Szinte nem látok az első percben... de amikor meglátom a sötét nézőteret és rámvilágitanak a ) nagy színpadi lámpák, akkor ismét nyugodt i vagyok, vagyis ismét izgatott... benne élek a darabban, a szerepben... A szinpad, az mégis távolabb van a nézőtől és a maszk, a festék, a kulissza, mind-mind segít... nem ugy a pódium, amikor egészen egyedül állok, egészen közel a néző, látom az arcukat, világos minden, nincs maszk, festék és nincs sugó ... egészen egyedül vagyok és nincs semmi segítség... — És milyen nehéz verset mondani... pár percig tart az egész és mégis benne kell élni a versben — egy perc alatt... és kontaktust ke­resni a nézővel... egy perc alatt... nehéz... A színpadon mégis más. Ha az első jelenés nem is sikerül, majd sikerül a másik... majd megtalálom azt a pillanatot, amikor néma az egész nézőtér és a sziveik együtt dobognak az enyimmel... ez a siker... És ha a szavalásnál ez nem sikerül az első percben... akkor... Nehéz a pódiumon egyedül állani és verset mondani. Most újra fáradt és nem beszél. Holnap reggel utazik. 11-kor Pesten és azonnal a színházba. Próba van. Bucsuzóul mondja még: — Mindenek fölött Adyt szeretem, Adyt ugy kell olvasni mindennap, mint a Bibliát... nagyon kell szeretni... És ahogy' elmegyek, Darvas Lili fölveszi az asztalról az Ady-kötetet. Kék szemével ránéz. So­káig nézi. Vér György. ° ver uyurgy. 1 mnnnnrirmi m mm 'MÉM*e>M A becsületes támogatás. Ma már mindenki tudja, hogy a lapkiadás Magyarországon a háború óta — nem üzlet, nem hasznolhajtó vállalkozás.' Mindenki tudja, hogy a magyar újságokat milyen válságos helyzetbe juttatták az elfajult gazdasági viszo­nyok, hogy milyen nehéz harcot kell vivniuk azoknak, akik mégis le akarják küzdeni a lap­kiadás elé gördülő nehézségeket. A topok kö­zött azonban lényeges különbség van a nehéz­ségek elviselésének szempontjából. Egyik újság önmagára, azaz olvasóinak támogatására van utalva, a másik újság bizonyos hivatalos, vagy félhivatalos szubvenciók révén megmenekül a nehézségelháritás nyomasztó gondjától. A Szeged liberális zászló alatt küzd neme?, emberi célokért. Ma a liberálizmus, ha nem is bün, de semmiesetre sem egyértelmű a kor­mánypártisággal. Ez pedig azt jelenti, hogy a j Szeged — nagyon messze került a húsos­fazéktól és igy az egzisztenciájához szükséges anyagi és erkölcsi erőket nem keresheti és nem is keresi máshol, mint olvasóinak, a város liberális érzelmű polgárainak támogatásában. A Szeged nem koldulja, hanem megakarja érde­melni ezt a támogatást. A Szeged támogatását nem is annyira a Szeged érdeke kívánja, mint inkább a polgárság érdeke követeli meg, azé a polgárságé, amely kívánatosnak tartja a poli­tikai és gazdasági konszolidáció kiharcolását és amelynek ebben a harcban a Szeged is fegyvere. A Szeged- nek csak addig van létjogosult­sága, amig — jó fegyver ebben a szent hábo­rúban, amely a még szentebb békéért folyik. Jó fegyver pedig csak akkor lehet, ha azok, akikért és akiknek az elveiért harcol — támo­gatják. A Szeged a támogatásnak csak egyetlen módját ismeri: a becsületes támogatást. Meg nem érdemelt, ellenszolgáltatás nélküli támoga­tásra nem reflektál. Nem kíván mást a város liberális meggyőződésű és jobb idők után vá­gyakozó polgárságától, mint azt, bogy min­denki olvassa, mindenki fiiessen rá elő mert csak ezzel róhatja le azt az erkölcsi adót, ami ennek az újságnak kijár, amit ez az újság jog­gal kívánhat meg. JK . . .. . ... A Szeged mindig arra törekedett és mindig is arra fog törekedni, hogy azt a becsületes támogatást kiérdemelje. — Dr Eneel Mőr temetése. Dr. Engel Mórt a szegedi ügyvédi kamara legöregebb, érdemes é Selt tagját pénteken délután 3 órakor kisérték el utolsó útjára. A Dugonics­téri „Napló-ház" udvarában foly le nagyszámú gyászoló közönség s a szegedi ügyvéd, kamara kénviselőinek jelenlétében a gyászszertartás. Dn líw Tmmán uel magas szárnyalású gyász­beszédben búcsúztatta el a halottat akivel a város társadalma is egyik legértékesebb tagját vesztette el. — Személyi hlr. Rupert Rezső nemzetgyű­lési képviselő pénteken Szegeden tartózkodott s éjjel utazott vissza Budapestre. — Március 9-én lesz a vásárhelyi főispán­installáció. Hódmezővásárhely törvényhatósági bizottsága március 9 én iktatja be ünnepélyes keretek között a város főispáni méltóságába dr. Aigner Károly főispánt. Az installáció pro­gramjának megbeszélése érdékében szombaton Szegedre jön Faragó tanácsnok, a beiktatási ünnepély rendezője és megbeszéli a beiktatás részleteit a főispánnal. Azokat a szegedieket, akik a polgármesteri hivatalban előre bejelen­tik részvételüket, külön vonat viszi majd át Vásárhelyre. A külön vonat reggel indul és este jön vissza. A hódmezővásárhelyi polgár­mester kijelentése szerint a szegediek a varos vendégei lesznek. — Dohtorráavatái. Ifj. Cserzy Mihályt, a Ke­reskedelmi és iparkamara fogalmazóját, pénte­ken délben avatták az államtudományok dokto­rává a Ferenc József-Tudományegyetemen. — Dr. Árvay.Ftrsnc temetése. Péntek dél­után bárom órakor temették el dr. Arvay Fe­renc m. kir. államrendőrségi fogalmazót a Nádor-utca 10. szám alatti gyászházból impo­záns részvét mellett. Megjelent a szegedi rendőr­kerületi kapitányság egész tisztikara dr. Szalay József kerületi főkapitány és dr. Bottka Sándor főtanácsos vezetésével. Kivonult egy gyalog rendőrszakasz is. A temetésen képviselve volt a m. kir. honvédség, csendőrség és vámőrság tisztikara, a kir. ügyészség és a városi tanács, azonkívül még sok százan az elhunyt barátai és tisztelői közül. Vajda János cigányprímás zenekarával a gyászmenet alatt gyánindulókat játszott és kint a belvárosi temetőben két ked­venc dalával búcsúztatta el a halottat. — A Szegedi Munkaadók Szövetsége fel­kéri tagjait, hogy f. hó 2-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a Kereskedelmi és Iparkamarában megtartandó rendes évi közgyűlésén, esetleg képviselet utján, részt venni szíveskedjenek. — Távbeszéli előfizetők ligyelméb*. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter a távbeszélő előfizetési dijakat 1924 március 1-től kezdve felemelle, főállomásnál havi 45.000, I. mellék­állomással biró állomásnál havi 75.000 koro­nára. Azon előfizető, aki a tarifaemelés alkal­mából állomását megtartani nem akarja s a felmondást 1924 március hó 15-ig a Szeged 1. számú postahivatalnak (illetve vidéken annak a postahivatalnak, amelyhez az állomás kap­csolva van) bélyegmentes Írásban bejelenti, 1924 március 15-ig még a régi tarifa szerint fizet előfizetési dijat Az e határidőn tel beje­lentett felmondások esetén azonban az uj díj­tételek már az életbeléptetés időpontétól esedékesek s a felmondás ez esetben csak március hó végére fogadható el. PostafSrOkség. óráját javitassa Babosnál, Oroszlán-utca 6. m SZEGEDI MAGYAR-AMERIKAI BANK R-T.,,„KÁRÁSZ-UTCA FÖLDHITELBANK ÉS MAGYAR-AMERIKAI BANK BUDAPEST ALAPÍTÁSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom