Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-01 / 51. szám
Szeged, 19*4 márcfos 1 SZEGED MŰVÉSZEK SZEGEDEN Darvas Lili. Ebben a rovatban legelső Darvas Lili. Darvas Lili, aki legelső a kulisszák között. Ezerkilencszázhuszban beszéltem vele először, februárban, a fővárosban, a Búzavirág premierje után két nappal. Tizennyolc éves volt, az első föllépés, az első virágok és első tapsok. Egy ezerpéldányos színházi újság munkatársa voltam akkor — száz koronás fizetés! — és interjút csináltam a művésznőnek, aki beérkezett a Búzavirágban. Reggel volt és mégis a Thököly-utrrtl beszökött az ablakon a nap. Kacagva jött ki a szobából, most kelt föl. Selyem pongyolában és vállára engedett hajjal. Interjú! — kacagott, — már is interjú! Talán én voltam az első „interjuvoló", — de semmi esetre sem első — ujságiró. Fiatal volt nagyon és kacagott minden szavánál. „Mi a legkedvesebb emléktárgya?" — ez volt a kérdés — színházi lapnak nagy szenzáció — és erre kellett felelni Darvas Lilinek, aki akkor két napja volt színész. Nevetett a kérdésnél, nekem emléktárgyam! aki csak most lettem szinész! — mondta. Aztán keresgélni kezdett a szobában. Két perc volt az egész. A zongoráról egy kis könyvet kapott a kezébe. Elegáns barna antilop kötés, aranyozott vignettával. „Ez a legkedvesebb, a legkedvesebb" — kacagott. Az első kritikák voltak összegyűjtve és fölragasztva ^az antilop kötésű könyvbe, a selyem lapokra. És mind elolvasta őket, mind szép volt — a Búzavirág: beérkezés. Akkor nagyon fiatal volt, nagyon lelkesült és minden szavánál kacagott. Most itt van Szegeden, egy estére jött és egy látogatásra. Négy év mult el, sok virág az öltözőben és sok antilop kötésű könyvbe való kritika. Most sápadt egy kicsit, szeme nem olyan fényes, pedig most is beszökik néha a februári sápadt nap. Selyem pongyolában van és cinóber kendő a vállán, fázik. Mintha fáradt lenne és szomorú. Nem emlékszik négy év előttre, arra a délelőttre, az első interjúra. Hiszen annyian jöttek azóta, — mondja. — Csúnya az idő — mondja és most még szomorúbb. Aztán kezdjük az interjút. — Nem szeretek interjút adni, hiszen soha sem őszinték ezek és annyit elmondottam már és annyit írtak ... Csak nem mondhatja el az ember a legbelsőbb dolgait... meg kell azt tartani, csak ugy bent, magunkban ... — Mit mondjak, — oly nehéz az interjú, de ha muszáj I — most egy régi francia darabra készülök, amit talán már el is felejtettek: a FrouFrou-xd.... Látja, itt a szerep, még ide is magammal hoztam, mert nehéz elhagyni egy darabot, ha már benne vagyunk. Megmutatja a szerepet, ott fekszik az asztalon. Fehér papír, kézzel van írva. Es még három könyv az asztalon. Egy Ady-kötet, Petőfi-versek és Kosztolányi fordításai. És aztán arról az amerikai útról beszélünk, amiről annyit írtak. — Amerika! itt vagyok, amint látja. Nem mentem, nem mehettem ... talán nem is megyek már... ,, . z — A vidéki vendégszereplések nagyon fáradságosak, képzelje el, egy egészen uj környezetben, egy uj ensamblevel, egészen uj emberekkel játszani ... és én, aki olyan hamar kijövök ugy is a kontaktusból, még a megszokott környezetben is, ha nem megy minden a rendjén... uj szokásokat megtanulni egy perc alatt, uj méreteket... Idáig csak tavaly szerepeltem Szegeden és most nem régen Békéscsabán ... szavalni azonban jobban szeretek vidéken, voltam Győrben és Kanizsán. És még is kell vidéken is szerepelni, hogy megismerjenek azok is, akiknek nincsen módjukban Pestre menni — és valljuk be — a pénzért is -kell szerepelni a vidéken .. . Három darabban szoktam fellépni vidéken: a Tüzekben, a Válóperes hölgyben és a Búzavirágban. Most elhallgat, összehúzza a kendőt a vállán. Szomorúan és komolyan néz. Az indulásról kérdezek. — A Góthéknál tanultam, szinésziskolába sohasem jártam, aztán föllépés Budán, Sebestyénnél, a Júliában ... Mikor is volt... És számolni kezd. Most huszonkét éves. Akkor tizennyolc volt. — Igen, júniusban, 1920-ban... Az első felvonás után bejött Beöthy és gratulált... Azt mondta, holnap jöjjek föl a színházba, az irodába ... de vigyem magammal a mamámat is, mert én még fiatal vagyok. .. szerződtetni akar... Es másnap föl is mentem az édesanyámmal és Beöthy egy szó nélkül szerződtetett. Három évre és benne volt a szerződésben, hogy az első szerepem — főszerep lesz. I — Aztán eltelt a nyár, tanultam és drukkoltam, j Szeptember. Szezonnyitás. Vártam. Semmi. És ' végre decemberben szerepet kaptam — a Búzavirág főszerepét! És aztán tanultam három hónapig, végre februárban a premier... százhuszonhétszer ment a Búzavirág... Aztán néhány,jelentéktelen premier és később a II. Lajos, Égi és földi szerelem, Tüzek, Vörös malom ...A Máriát szeretem a legjobban a II. Lajosból... nagyon szeretem... Ideges kicsit A verseket akarja elmondani még, amiket este szavalni fog. — A verseket nagyon szeretem és szavalni is. Sokat mondom magamban a verseket, amiktől nem tudok megválni. Ha szavalok, még sokkal nagydöb lámpalázam van, mint a színpadon, mert a szavalás, az sokkal közvetlenebb dolog... Amig bemegyek a színpadra, addig remegek és félek. Szinte nem látok az első percben... de amikor meglátom a sötét nézőteret és rámvilágitanak a ) nagy színpadi lámpák, akkor ismét nyugodt i vagyok, vagyis ismét izgatott... benne élek a darabban, a szerepben... A szinpad, az mégis távolabb van a nézőtől és a maszk, a festék, a kulissza, mind-mind segít... nem ugy a pódium, amikor egészen egyedül állok, egészen közel a néző, látom az arcukat, világos minden, nincs maszk, festék és nincs sugó ... egészen egyedül vagyok és nincs semmi segítség... — És milyen nehéz verset mondani... pár percig tart az egész és mégis benne kell élni a versben — egy perc alatt... és kontaktust keresni a nézővel... egy perc alatt... nehéz... A színpadon mégis más. Ha az első jelenés nem is sikerül, majd sikerül a másik... majd megtalálom azt a pillanatot, amikor néma az egész nézőtér és a sziveik együtt dobognak az enyimmel... ez a siker... És ha a szavalásnál ez nem sikerül az első percben... akkor... Nehéz a pódiumon egyedül állani és verset mondani. Most újra fáradt és nem beszél. Holnap reggel utazik. 11-kor Pesten és azonnal a színházba. Próba van. Bucsuzóul mondja még: — Mindenek fölött Adyt szeretem, Adyt ugy kell olvasni mindennap, mint a Bibliát... nagyon kell szeretni... És ahogy' elmegyek, Darvas Lili fölveszi az asztalról az Ady-kötetet. Kék szemével ránéz. Sokáig nézi. Vér György. ° ver uyurgy. 1 mnnnnrirmi m mm 'MÉM*e>M A becsületes támogatás. Ma már mindenki tudja, hogy a lapkiadás Magyarországon a háború óta — nem üzlet, nem hasznolhajtó vállalkozás.' Mindenki tudja, hogy a magyar újságokat milyen válságos helyzetbe juttatták az elfajult gazdasági viszonyok, hogy milyen nehéz harcot kell vivniuk azoknak, akik mégis le akarják küzdeni a lapkiadás elé gördülő nehézségeket. A topok között azonban lényeges különbség van a nehézségek elviselésének szempontjából. Egyik újság önmagára, azaz olvasóinak támogatására van utalva, a másik újság bizonyos hivatalos, vagy félhivatalos szubvenciók révén megmenekül a nehézségelháritás nyomasztó gondjától. A Szeged liberális zászló alatt küzd neme?, emberi célokért. Ma a liberálizmus, ha nem is bün, de semmiesetre sem egyértelmű a kormánypártisággal. Ez pedig azt jelenti, hogy a j Szeged — nagyon messze került a húsosfazéktól és igy az egzisztenciájához szükséges anyagi és erkölcsi erőket nem keresheti és nem is keresi máshol, mint olvasóinak, a város liberális érzelmű polgárainak támogatásában. A Szeged nem koldulja, hanem megakarja érdemelni ezt a támogatást. A Szeged támogatását nem is annyira a Szeged érdeke kívánja, mint inkább a polgárság érdeke követeli meg, azé a polgárságé, amely kívánatosnak tartja a politikai és gazdasági konszolidáció kiharcolását és amelynek ebben a harcban a Szeged is fegyvere. A Szeged- nek csak addig van létjogosultsága, amig — jó fegyver ebben a szent háborúban, amely a még szentebb békéért folyik. Jó fegyver pedig csak akkor lehet, ha azok, akikért és akiknek az elveiért harcol — támogatják. A Szeged a támogatásnak csak egyetlen módját ismeri: a becsületes támogatást. Meg nem érdemelt, ellenszolgáltatás nélküli támogatásra nem reflektál. Nem kíván mást a város liberális meggyőződésű és jobb idők után vágyakozó polgárságától, mint azt, bogy mindenki olvassa, mindenki fiiessen rá elő mert csak ezzel róhatja le azt az erkölcsi adót, ami ennek az újságnak kijár, amit ez az újság joggal kívánhat meg. JK . . .. . ... A Szeged mindig arra törekedett és mindig is arra fog törekedni, hogy azt a becsületes támogatást kiérdemelje. — Dr Eneel Mőr temetése. Dr. Engel Mórt a szegedi ügyvédi kamara legöregebb, érdemes é Selt tagját pénteken délután 3 órakor kisérték el utolsó útjára. A Dugonicstéri „Napló-ház" udvarában foly le nagyszámú gyászoló közönség s a szegedi ügyvéd, kamara kénviselőinek jelenlétében a gyászszertartás. Dn líw Tmmán uel magas szárnyalású gyászbeszédben búcsúztatta el a halottat akivel a város társadalma is egyik legértékesebb tagját vesztette el. — Személyi hlr. Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő pénteken Szegeden tartózkodott s éjjel utazott vissza Budapestre. — Március 9-én lesz a vásárhelyi főispáninstalláció. Hódmezővásárhely törvényhatósági bizottsága március 9 én iktatja be ünnepélyes keretek között a város főispáni méltóságába dr. Aigner Károly főispánt. Az installáció programjának megbeszélése érdékében szombaton Szegedre jön Faragó tanácsnok, a beiktatási ünnepély rendezője és megbeszéli a beiktatás részleteit a főispánnal. Azokat a szegedieket, akik a polgármesteri hivatalban előre bejelentik részvételüket, külön vonat viszi majd át Vásárhelyre. A külön vonat reggel indul és este jön vissza. A hódmezővásárhelyi polgármester kijelentése szerint a szegediek a varos vendégei lesznek. — Dohtorráavatái. Ifj. Cserzy Mihályt, a Kereskedelmi és iparkamara fogalmazóját, pénteken délben avatták az államtudományok doktorává a Ferenc József-Tudományegyetemen. — Dr. Árvay.Ftrsnc temetése. Péntek délután bárom órakor temették el dr. Arvay Ferenc m. kir. államrendőrségi fogalmazót a Nádor-utca 10. szám alatti gyászházból impozáns részvét mellett. Megjelent a szegedi rendőrkerületi kapitányság egész tisztikara dr. Szalay József kerületi főkapitány és dr. Bottka Sándor főtanácsos vezetésével. Kivonult egy gyalog rendőrszakasz is. A temetésen képviselve volt a m. kir. honvédség, csendőrség és vámőrság tisztikara, a kir. ügyészség és a városi tanács, azonkívül még sok százan az elhunyt barátai és tisztelői közül. Vajda János cigányprímás zenekarával a gyászmenet alatt gyánindulókat játszott és kint a belvárosi temetőben két kedvenc dalával búcsúztatta el a halottat. — A Szegedi Munkaadók Szövetsége felkéri tagjait, hogy f. hó 2-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a Kereskedelmi és Iparkamarában megtartandó rendes évi közgyűlésén, esetleg képviselet utján, részt venni szíveskedjenek. — Távbeszéli előfizetők ligyelméb*. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter a távbeszélő előfizetési dijakat 1924 március 1-től kezdve felemelle, főállomásnál havi 45.000, I. mellékállomással biró állomásnál havi 75.000 koronára. Azon előfizető, aki a tarifaemelés alkalmából állomását megtartani nem akarja s a felmondást 1924 március hó 15-ig a Szeged 1. számú postahivatalnak (illetve vidéken annak a postahivatalnak, amelyhez az állomás kapcsolva van) bélyegmentes Írásban bejelenti, 1924 március 15-ig még a régi tarifa szerint fizet előfizetési dijat Az e határidőn tel bejelentett felmondások esetén azonban az uj díjtételek már az életbeléptetés időpontétól esedékesek s a felmondás ez esetben csak március hó végére fogadható el. PostafSrOkség. óráját javitassa Babosnál, Oroszlán-utca 6. m SZEGEDI MAGYAR-AMERIKAI BANK R-T.,,„KÁRÁSZ-UTCA FÖLDHITELBANK ÉS MAGYAR-AMERIKAI BANK BUDAPEST ALAPÍTÁSA