Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-22 / 69. szám

£gyeg siám ára 1000 korona. Deák Perenc-utoa 2. (P0l tilbtoUval sasmban.) Telein lS-I3Jk.8seged* megjelem M«ö kivételével minden HPb lores *zám in 1000 koigu. Előfizetési árak! Eg» llaifri helybenlSOOO, Budatntd áf vidéken 20000 kor. GED Hirdetési árak: Mkuátwo I mm. 2S0, egy hasábon M, másíél basában 750 ICSxIvetkOit 25 százalékkal drágábfc, Apróhirdetés 10 szóig 4000 kor. SzövegkOzti közJeménjrek soronként <Q0U korona. Családi értesítés 30GM. kw. V. évfolyam, Szeged, 1924 március 22, SZOMBAT. „Győztél, Kossuth V Két nap e'őtt volt éppen kerek harminc esztendeje, hogy Kossuth Lajcs, akit a magyar nép ma is apjának nevez, az emigráció földjéről abba a hazába költözött, amely örök nyugalmat és jutalmat ád mindazoknak, akik az apostol szerint ama nemes harcot megharcolták, futásukat elvégezték, a hitet megtartották. Ennek a harmincadik évfordulónak a csonka ország ünnepévé kellett volna lennie, magasztos és fönséges ünneppé, amely az egész világra és az egész világnak szól: volna. Ennek az ünnepnek hirdetnie kellett volna az idegen és az ellenséges világ felé, hogy ez az ország ismét szolidáris, jobban mondva ma szolidárisabb, mint valaha azokkal az ideálokkal, azokkal a Í

ondolati és érzelmi erőkkel, amelyek Kossuth ajost, a magyar szabadelvüség és függetlenség hősét és hitvallóját az egész müveit vilzg bámulatára és hódolatára méltóvá tették és amely erők nélkül nincsen életünk és nem lehet föl' támadásunk, de nincsen becsületünk és nem lehet boldogulásunk sem ezen a földön. Kossuth Lajos halálának harmincadik évfordulója, ezt be keli vallani és meg kell mondani, minden zavaró incidens, minden ünneprontás nélkül mult el az idők végtelen tengerébe. Nem volt semmi ünneprontás sem ezen a nevezetes és emlékezetes napon, mert az ünnep maga is elmaradt. És talán igy volt ez stilszerü, igy volt ez őszinte, igy volt ez méltó ahhoz a rezsimhez és ahhoz a kurzushoz, amely az ősi derest ismét törvénybe iktatta, amely a tanszabadságot megtépázta, amely az orgoványi hősökkel közösséget vállalt és amtí, Zalaegerszeget intézménnyé tette. Igy vált akaratlanul is igazán őszinte tüntetéssé ezen a gyászosan dicső napon a kormány tündöklő távolléte Kossuth Lajos messiási sírjától, amely távollétet csak harmónikusan kiegészítette a nemzetgyűlésnek és a bűnös Budapest mai erényes vezetőségének elmaradása arról a csöndes és borús zomotorról, amelyet Kossuth Lajosnak néhány, a mostani kurzustól üldözött és megbélyegzett hive tartott a turini nagy száműzöttnek hazatért hamvainál. Tavaly még csak megjeleni a kormány a sirnál és ,Győztél, Kossuth 1" fölirással koszorút hozott a halhatatlan halottnak, akinek eszméit és elveit ügyan mostanában illik is és hasznos is megtagadni, de azért nem rossz az Ő nevében törvényt hozni numerus clausúsról és egyéb demokratikus és liberális reformokról. Igaz, volnának ebben a függetlenség koldusbotjára jutott szerencsétlen csonka és béna országban elegen, akik ünnepelni szeretnék és tudnák is, egész szívvel, lélekkel és igazsággal Kossuth Lajost, ünnepelni nem csupán puszta szóval, de termő cselekedettel is, volnának nem is egyen, de most ezeknek hallgatni arany, mert igazat mondani fejbetörést jelent, de most ezeket másodrendii megyaroknak tekintik és ezt nyíltan is bevallják, sőt meg is cselekszik a kurzushazafiság kiváltságos és szabadalmazott hősei, akik ellenforradalmat játszottak akkor, amikor már régen nem volt forradalom, ami ellen mehettek volna! Bizonyos, hogy Kossuth Lajos tanítása, példája, szelleme ott él, mélyen és erősen milliók lelkében, mint sz áldott tavaszi csira a márciusi rögökben. Bizonyos, hogy lesz még kikelet a kossuthi gondolat és érzés számára és bizonyos, hogy ezt a kikeletet nem a mai urak és legények hozzák. Várni kell még és ha Kossuth Lajos hosszú évtizedeken keresi ül tudott várni turini remeteségében és ugyancsak hosszú évtizededig a kerepesi temető csöndjében, akkor nekünk is lehet és kell is még várni arra a tavaszra, amelyet a szabadság és népjogok nagy kalendáriumaban a mi számunkra kijelölt a sors bona, nihil aliud. Mert lesz még egyszer csakugyan ünnep a Vmi 69-ik szám. világon és ünnep ebben az országban is, amikor nem szégyenkező pirulással és nem vádaskodó lelkiismerettel, de eme't fővel és ujjongó diadallal mondhatjuk ei a szent sirnál nagy szombati hatjgon, szabad és boldog milliók ég felé törő hallelujája mellett, hogy: Győztél, Kossuthi' Csak mi győzzük kivárni türelemmel -j—— w* •• v«vs«> **MoJ vüsiR un ^jrvMun nivullil iUlvlwlliiiiwl* A népszövetségi delegáció befejezte munkáját. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Háremheti megfeszitett munka utan a népszövetségi bizottság progrsmezeiüen befejezte a kölcsöntárgysláiok&t s egyesek már a holnapi nap folyamán el is távoznak Budapestről. Munkatársunknak alkalma veit gróf Bethlen István miniszterelnökkel beszélni, aki kérdésünkre kijelentette, hogy a kőtcsönjavaslatok már a jövő hét szerdáján a parlament elé kerülnék. A népszövetségi delegáció este 10 órakor tanácskozásra ült össze, emely jóval éjfél után fejeződött be. Mint értesülünk, Harding egészségi állapotára való hivatkozással a főbiztos szerepét nem vállalja és igy ismét Zimmermann neve került kombinációba, akinek küldetése ez év májusában jár le Auszttiában. Megbízható párisi jelentés szerint Harding már Európába való érkeztekor sem vállalta a főbiz'os szerepét és barátainak biztatása is hiába való veit. Harding William de Guldot és Delanot ajánlotta maga helyeit. A külföldi delegátusok elhalasztották elutazásukat. kijelentette, hogy ö már pénteken el akarta hagyni Budapestet, a tárgyalás anyagának hatalmas volta miatt azonban csak szombaton délután utazhat el a fővárosból. A népszövetségi bizottság tagjai közül Wallenberg, svéd delegátus ugyancsak péntekre Jelentette be távozását, azonban ő is kénytelen lesz az utazását elhalasztani. A bizottság legtöbb tagja hétfőn hagyja el Budapestet. A magyar fővárosban csupán a beteg A ve nol és Denis maradnak, A svéd delegátus (nyilatkozata. Wallenberg, a Népszövetség svéd magbizottja, a következőkben nyilatkozott: — En bizom a kölcsön sikeres elhelyezésében, hiszen meg vannak adva az előfeltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a külföldi pénzügyi körök Magyarország boldogulása iránt bÍ7alommal viseltessenek. Természetesen az elhelyezés minden technikai részletét előre megjövendölni nem lehet; ez attól a pillanatnyi gazdasági és pénzügyi helyzettől függ, amelyben akkor azon országok lesznek, amelyekben Strakosch, a népszövetségi bizottság elnöke « a kölcsönt ei akarják helyezni. Megszavazták a valorizációs javaslatot. mány pénzügyi politikáját bírálja. A javaslatot nem fogadja el. Ezután Gömbös Qju'a szólal fel és reflektál Rupertnek a hadseregre vonatkozó szavaira. Meggyőződése, hogy a nemzetgyűlésen többségben vannak azok, akik Rupert szerint szűk látókörű militaristák. Ami a javaslatot illeti, azt hiszi, hogy a vita be van fejezve és mindenki tisztában van a kérdés horderejével. Szerinte a nemzetgyűlésen a gerinctelenség uralkodik. A nemzetgyűlés nem bírja az akaratit a kormányra oktrojálni, a kormány pedig nem tudja betartani a programját és ezért azt kívánja, hogy hagyja el a helyét. Határozati javaslatot nyújt be, amelyben a kormányt ünnepélyesen felszólítja, hogy hagyja el a helyit. A javaslatot nem fogadja el. Azután Fábián Béla szólal fel. Polemizál Gömbös beszédével és különösen azt fejti ki, hogy nem lehet a jegyintézeti hiteleket ugy beállítani, mint ahogy azt a fajvédők tették. Kijelenti, hogy nemcsak a bankokráciát lehel igénybevenni az áldozatkészséget illetőleg a kölcsön szempontjából, hanem a nagybirtokot is. Hibáztatja, hogy a pénzügyminiszter arra törekedett, hogy a koronának zürichi kurzusát tartsa, ehelyett, hogy a belső értékét igyekezett volna alátámasztani. A kormánynak az üzemek terén való rossz gazdálkodásából megállapítható, hogy innen ered az állam deficitjének nagy része. A kényszerkölcsön kivetésénél is nagy hibák történtek; ahelyett, hogy a progessziót hozták volna be, a kisemberekre vetették a legnagyobb terhet. Ezután felhívja a nemzetgyűlés figyelmét az Oroszországban sínylődő hadifoglyokra. Arra kéri a kormányrt, hogy tegye lehetővé a hadifoglyok hazatérését. A javaslatot nem fogadja el. Több szónok a vitához nincs feliratkozva. A zárószó joga Farkas Istvánt és Baross Jánost illetné meg, azonban nincsenek jelen. Igy az elnök a vitát berekeszti, majd az ülést öt percre fe függeszti. (A Szeged budapesti tudósitójától.) A nemzetgyűlés pénteki üiését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A valorizációs törvényjavaslathoz elsőnek Rupert Rezső szólalt fel. Nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert bizalmatlan a kormánynyal szemben. A leglesujfóbb kritikát a kormányról a népszövetségi delegáció mondotta, amikor megállapította, hogy két évvel ezelőtt saját erőnkből rendezni tudtuk volna az ország ügyét. A kormány nem tett eleget alkotmányos kötelességének, nem számolt el a bevételekről, egyébként is alkotmányellenes és törvényellenes rendeletekkel kormányoz. Valósággal dul a rendeleü kormányzás. Az adózás terén egyenesen anarchia van, lassankint megőrölték az adóalanyokat és betömték az adóforrásokat. Összehasonlítja a magyar gazdasági helyzetet és pénzügyi rendszert a háborúban vesztes többi országokával és megállapítja, hogy míg más országban szabadon lehetett a keresetből értékálló valütát összegyűjteni, addig nálunk nem lehetett thesaurálni. Csak a hozzá nemértésnek tudható be a mai helyzet. Beszél a laka* rékosságról. Kívánatosnak tartja, hogy a hadsereget 3 évre szabadságolják. (Nagy zaj. Felkiálltások a kormánypárton : Hogy azután könynyebben lehessen felfordulást csinálni) Hadseregre költött pénz csak luxuskiadás. (Folyton fokozódó zaj.) A hadseregre költött összegek elegendők volnának a kényszerkölcsönre. (Szilágyi Lajos: Nagyon félő, hogy ez a beszéd a hadseregre igen káros lesz, megmérhetetlen következményei lehetnek! Ernszt Sándor: Ez azután logikus). Elnök figyelmezteti Ruperlet, hogy most a valorizációs javaslatról van szó és nem a hadseregről. Maradjon tehát a tárgynál. Rupert: A megoldás az, hogy megszűrhetjük a zsoldos hadsereget. Szilágyi Lajos: Általános hadkötelezettséget keil bevezetni. Elnök másodszor is figyelmezteti a szónokot, hogy maradjon a tárgynál, különben kénytelen lesz lőle megvonni a szót. Az elnöki figyelír ezfetés ulán Rupert a korWalkó miniszter vilasza a beszédekre. Szünet után Walkó Lajos helyettes pénzügymini: zter szólal fel. A maga részéről csak azon