Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-14 / 37. szám

SZBQBD Vita a járadékbirtokról. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzet­gyűlés szerdai ülését 7,12 órakor nyitotta meg Scltovszky Béla elnök. Napirendre van tűzve a földreformnovella részletes tárgyalásának folytatása és pedig a 14. § 2. bekezdése. Elsőnek Farkas Tibor pótlást terjesztett be, de a bekezdést eredeti szövegében fogadják el. A harmadik bekezdésnél Gaál Qaszton szólal fel. Kifogásolja, hogy az állam a szénjogokat le akarj t foglalni. A szén a mindenkori földtulaj­donosé, semmi körülmények között sem teheti rá az állam a kezét. A bekezdés törlését java­solja. A nemzetgyűlés Oaál Qaszton módosítását elfogadja. A 11. § 4. bekezdésénél az előadó stiláris módosítást ajánlj. A Ház az előadó módosítását Oaál módosító indítványának el vetésével elfogadja. Az előadó uj utolsó bekezdést javasol, amely szerint a megváltandó területek könnyebb meg­közelítésére szükséges utak céljaira is sajátít­hasson ki az OFB földterületeket. Ezt a nem­zetgyűlés elfogadja. A 15. § 1. bekezdése ellen, amely az ártéri birtokosok kártalanításáról szól, Szakács József módosítást nyújt be, hogy a kincstár lizesse vissza nekik az összegeket, amelyeket a vagyon­válíságföldek tényleges birtokba vé eléig a kincs­tárnak befizettek. Mdndt Samu csatlakozik Szakács József indítványához. A szakaszt a Ház eredeti szövegében fogadja el. A 16. § 1. bekezdése a járadék-telek intéz­ményét szabályozza. Nagyatádi Szabó István földmivelésűgyi mi­niszter reflektálva több felszólalásra, ezeket mondja: A jiradékbirtokfogalma volt az,amely ellen a novella megalkotásánál a legnagyobb küzdelmek fejlődtek ki. A nagybirtokosok ezt a rendszert sérelmesnek tekintették. Gaál Qaszton külföldi példákra hivatkozott, ahol a járadék­rendszer nem vált be. Ezzel szemben hivatko­zom arra, hogy a Qaál Qaszton által emiitett járadék-birtokok egészen másformájuak voltak, mint amilyeneket mi akarunk alakitani. Azok olyan természetűek voltak, hogy a birtokosok sohasem fizették a vételárát, hanem csak a járadékot. Nekünk eszünkbe sem jut ilyen rendszer megalkotása. Az intézménnyel össze­függ a járadékbank felállítása. Kéri a bekezdés­nek az eredeti szövegében való elfogadását. A Ház igy határoz. A 2. bekezdés a járadékbank felállításáról szól. Czettler Jenő indítványozza, hogy az in­gatlanok megállapított ellenértékének teljes össze­géig az állam szavatoljon az előző tulajdonosnak. A délutáni ülést 5 óra előtt nyitotta meg Pesíhy Pál alelnök. Dénes István feleslegesnek tartja a járadék­birtok létesítésénél külön pénzintézet felállítását. A Ház Dénes István indítványát elveti s az előadó módosítását fogadja el. A 3. bekezdéshez Dénes István olyan értelmű indítványt nyújt be, hogy a járadékteleHulaj­donos ingatlanát bármikor megválthassa. A Ház Dénes litván indítványát elveti. A 4. bekezdésnél Farkas Tibor javasolja a bekezdés törlését. Czettler Jenő indítványozza, hogy a kormány minden évben tegyen jelentést a vagyonváltság földek állapotáról és arról, hogy mennyi terület maradt a volt tulajdonosoknál, mennyit vettek igénybe földbirtokpolitikai célokra és hogy kik kaptak 15 katasztrális holdnál többet. Szeder Ferenc a bekezdést Czettler módosí­tásával fogadja el. Szakács Andor: A vagyonváltság-földekről az ország azt hiszi, hogy azokból a földigény­löket lehet kielégíteni. A magyar kormány a kölcsön fejében pedig biztosítékul ajánlotta fel ezeket a vagyonváltságjőldeket. Nagyatádi: Ez nem áll. Szakács felolvassa a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentését, amelyben az áll, hogy a magyar kormány zálogba lekötötte a vagyon­váltságfcldeket. Indítványozza, hogy mondják ki, hogy a vagyon váltságföldek a földreform céljait szolgálják. Schandl Károly: A Népszövetség pénzügyi bizottsága nem tartotta zálogra alkalmasaknak a vagyonváltságföldeket. Nagyatádi Szabó István: A földreformot minden körülmények közt végre akarjuk hajtani. Kétszázötvenmillió aranykorona nem olyan nagy összeg, melyre nem volna elég biztosíték a dohány- és sójövedék. Amikor a trianoni szer­ződés következtében Magyarország minden jövedelme le van kötve, akkor igazán túlzott aggodalom félteni a vagyonváltságosok érdekeit. A földreformot nem félti a kölcaöntől és annak kihatásaitól. A többség Farkas Tibor, Czettler Jenő és Szakács Andor inditványát elveti. Az elnök ezután az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után a 4. bekezdés tárgyalására térnek át. Szeder Ferenc felszólalásában csatlakozik Dénes István javaslatához. A Ház a 4. bekezdést az előadó stiláris mó­dosításával fogadja el. Ezután az elnök felolvastatja a tegnapi ülés­ről távol volt képviselők névsorát. Felszólítja a hiányzottakat, hogy 24 órán belül igazolják távolmaradásukat. A Ház az elnök indítványát elfogadja. Kiss Menyhért és Drózdy Qyőző személyes kérdésben történt felszólalása — utóbbi el­ismerte, hogy Hir János bíró és Révész kanonok nem tudtak a kecskeméti gyilkosságokról s hogy Habner ezredes nem volt az Alföldi Brigád tagja — áttérnek az interpellációkra. ' Hegymegi Kiss Pál a debreceni lakásvisszaélé­sek tárgyában interpellál. Vass József minisz'er kijelenti, hogy a vizs­gálatot Megindítja. Shakespeare modernizálása. üt* Tonelli Sándor. Legyünk egészen őszinték és mondjuk meg, hogy a színigazgatók Shakespearet nem túlságo­san szeretik. Nagy tisztelettel viseltetnek ugyan néhai kollégájuk irányában, de a darabjait finan­ciális okoknál fogva legszívesebben elmellőznék. Shakespeare nagyon sokat követel a színigazga­tóktól és színészektől, de — kevéssé fizet. Ha Shakespeare van a szinlapon, még a szegedi szin­ügyi bizottság tagjai is rendszerint távolmaradá­sukkal tüntetnek. Igaz viszont, hogy Shakespeare sohasem vitte annyira, hogy politikai nexusok, vagy megbukott darabok révén tagja lett volna akármiféle sziniigyi bizottságnak. A közönségnek pedig Shakespeare nagyon is klasszikus és akkor se nagyon keresi fel, ha bevezetés gyanánt félóráig tartó unalmat konferálnak előtte. Szégyenkezni azonban e leleplezésszerü meg­állapítás miatt nincs okunk. Shakespeare darabjai­val igy vannak világszerte, sőt Aagliában talán még inkább, mint a kontinensen. A drámai szín­padok egy-egy darabjával áldoznak a klasszikus hagyományok oltárán, de Shakespearet rendszere­sen nem adják. Pedig Londonban még külön tár­saság is van Shakespeare hagyományainak az ébrentartására. A rossznyelvű Bernhard Shaw szerint legfőbb célja ennek a társaságnak az, hogy olyan aggszüzek, akik a macskák és kanári madarak dédelgetésével magasabb színvonalra emelkedtek, időről-időre megveregessék a stratford-on-avoni el­felejtett poéta képzeletbeli vállait. De ahogy Shakespeare nevével kapcsolatban előszedem a háború előtti londoni emlékeimet, eszembe jut egy nagyon érdekes kivétel és még érdekesebb kísérlet, amely a legnagyobb angol drámai színésznek, Beerbroom Tree-nek a nevéhez fűződik, aki el tudta érni, hogy a His Majestys Theatre-ben heteken át estéről-estére zsúfolt ház előtt adták a Velencei kalmárt. Igaz, hogy ebben része volt annak a sajtóháborunak is, amely a Beerbroom Tree ötlete mellett és ellen megindult. A hagyományok hivatalos őrei vehemensen támad­ták, de a közönség igazat adott neki. Nemcsak a játékát tapsolta meg, hanem elfogadta magát Shakespearet is az újszerű és modern beállításban. Beerbroom Tree, aki nemcsak színész volt, ha­nem színigazgató és iró is, abból az egyszerű igazságból indult ki, hogy Shakespeare nem a modern, diszletes színpad számára irta a darab­jait. A felvonások, jelenések, változások Shakes­peare számára nem voltak nehézség. A majdnem üres színpadhoz a közönségnek kellett hozzákép­zelni a díszleteket. Legfeljebb még a kikiáltó je­lentette be, hogy a következő képnek mi volna a háttere, ha volna. Ha igazán eredeti mivoltában akarnánk előadni Shakespearet, ma is igy kellene cselekednünk. A publikumnak azonban háttér kell és dékoráció. A szavak művészete szolgálatába állítja a technikát. Ha pedig eddig elmentünk, — már pedig eddig elmentek a legkonzervatívabb színpadok is — akkor jogunk van levonni telje­sen a konzekvenciákat és ugy adni Shakespearet, hogy az a modern színpad igényeinek teljesen megfeleljen. Mindezeket Tree kifejtette egy igen szépen illusztrált kis füzetben, amelyet tizenkét esztendő­Szeged, 1924 február 14 Az interpelláló képviselő és a Ház a minisz­ter válaszát tudomásul veszi. Hébelt Ede interpe lációjának elhalasztását kéri. Saly Endre a má'yásfMdi-cinkotai rendőrség állítólagos atrocitásai ügyében interpellál. Az interpellációt kiadják a belügyminisz ernek. Batlcz Gyula szóvá teszi interpellációjában, hogy egyes szocialista munkásotthonok helyi­ségeit a rendőrség részére veszik igénybe. Vass József miniszter tiltakozik az ellen a beálliiás ellen, hogy bitorlók kapják ezeket a helyiségeket kommunista alapon. Megvizsgálja a konkrét eseteket és ha azt látja, hogy tényleg törvénytelenül történt az igénybevétel, a helyi­ségeket visszaadják tulajdonosaiknak. Attól fél azonban, hogy itt is az derül ki, hogy nem a vádlón ik van igaza, hanem a hatóságoknak. A Ház a választ tudomásul veszi. Szakács József interpellációjában kérle a föld­mivelésűgyi minisztert, hogy a közalapítványi 2500 hold ingatlanhaszonbérletekrt elsősorban az igénylöknek adják. Az interpelleciót kiadják a földmivelésügvi miniszternek. Az ülés fél 10 órakor ért véget. SMMM^MMMMMMMMMWMMMMWI A bombamerénylők az ügyészségen, (A Szöged budapesti tudósítójától.) Sxrubidn rendőrkapitány csütörtökön kihirdette a bomba­merénylők előzetes letartóztatásáról szóló vég­zést. Eszerint Márffyt, Marossyt és Radót hol­nap átkísérik az ügyészség fogházába. A nyo­mozás során megállapították, hogy az CME központja a nemzetvédelmi osztályt propiganda célokra akarta kihasználni és erről a tervéről Adorján Gézát Írásban értesitette. Ezután az értesítés után néhány napra következett be az Erzsébetvárosi bombamerénylet. Ezt a rendőr­ség fontos nyomnak tartja, mert ebből össze­függést lát az EME és a merénylet közt. A vizsgálóbíró már el is rendelte Adorján Gézá­nak — aki most a zalaegerszegi internáló táberban van — kihallgatását. Külföldi hirek. Pius pápa koronázó napjá­nak évforduló ünnepén a Sixtus-kápolnában Ott volt számos bíboros, Róma egész főpapsága, va­lamint a diplomáciai kar. — A román királynő hétfőn inkognitóban meglátogatta az olasz királyi párt. Tegnap résztvett a Sixtus-kápolnában a pápa koronázó napjának ünnepén, majd kihallgatáson jelent meg a pápa előtt. Házat, földbirtokot, nyaralót, gyümölcsöst, szölöbirtokot, telket, üzletet elismerten legelőnyöseb­ben közvetít mindenkor (minden szakmából) GAÁL országos ingatlanok adás-vételi irodája SZEGED, Kigyó-utca 7. szám. a Telefon 18-04. I vei ezelőtt a Velencei kalmár minden nézőiének a szinlappal együtt a kezébe adtak. A technikai ne­hézségeket ugy győzte le, hogy az öt felvonásból és husz képből csinált három felvonást és hét képet, a darabot Shakespeare eredeti szövegének megtartása mellett tömörebbé tette, zeneszámokat toldott bele s az egyes részeket melodramatikusan aláfestette. Számítása teljesen bevált Kevesebb képe lévén, szinpadilag tökéletesebbet alkothatott, a közönséget jobban megtudta kapni s a zenével azokat is becsalogatta színházába, akik máskülön­ben Shakespeare helyett valamelyik divatos revű­nek áldozták volna az estéjüket. Akiket sikerült meggyőzni, nem minden ok nélkül mondották, hogy Tree, ha szakított is a hagyományokkal, több szolgálatott tett Shakespeare kultuszának, mint a hagyomány-smokkok és unalomcsőszök, akiknek a klasszikusok érinthetetlen tabu, melyet vagy válto­zatlanul kell adni, vagy sehogy. Rendszerint azon­ban sehogy. Angol színházakban azelőtt is szokásos volt egyes darabok zenei aláfestése. Még modern da­raboknál is, szebb jelenetek alatt teljesen halk zene szól. A cselekvést nem zavarja, de belopja magát a nézők fülébe. Az érzékek számára rendelt összes hatások: cselekvés, díszlet, hang, egyesül­nek. Tree azonban a zenét belevitte magába a darabba és annak szerves részévé tette. Az első felvonásnak két képe van, a Rialto hídja, Shylock boltjával és Portia palotája. A zene az első kép­ben kezdődik és szakadatlanul folyik az egész darabon át. A második felvonás teljesen egységes és kizárólag a ghettoban játszik. Éppen álarco* mulatság van és bolondozó, lármás csoportok ke<"

Next

/
Oldalképek
Tartalom