Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-08 / 32. szám

SZEOED Szeged, 1924 február 8. Nyolcórás, szürke ülés. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzet­gyűlés csütörtöki üléséit 11 óra elótt nyitotta meg Pesthy Pál alelnök. A főldreformnovelia 9. szakaszát tárgyalják tovább, amely a vallás­és tanulmányi alap igénybevételéről szól. Petrovácz Qyula ellenzi az alap igénybevételét, valamint általában olyan alapokat, amelyek kulturális célt szolgálnak. Elfogadja Zsitvay Tibor inditványát, bogy a tanitórendek birtokait se lehessen igénybevenni, bár nem elégíti ki, mert a tanításnak állami feladatnak kellene lennie. A nagybirtokokat — legyenek azok állami, vagy egyházi birtokok — igénybe kell venni. Indítványozza a 9. § 3. bekezdésének törlését. Wolf/ Károly sz összes egyházi birtokok érintetlensége érdekében szólal fel. Reflektál Szeder Ferenc beszédére. A szerzetesrendek nagyon csekély államsegélyben részesülnek. A bencések 288, a premontreiek 49, a ciszterciták 140.000 koronát kapnak évente. Ezután Várnai Dániel beszél. Kifogásolja, hogy a protestáns egyháznak birtokokat kell adni. Kérdezi, hogy mirevaló akkor a földreform. A hiifelekezeti iskolák nagyrészét az állam finanszírozza. A felekezeti iskolák nem felelnek meg a feladatuknak. Csatlakozik Szeder Ferenc indítványához. Czettler Jenő előadó helyreigazitja Várnainak néhány tévedését. Kijelenti, hogy képtelenség a felekezeti iskolák államosításáról beszélni akkor, amikor tudott dolog, hogy négyszerannyi fele­kezeti iskolánk van, mint állami. Rakovszky István: Sajnálattal látja, hogy az egész vitába belekeverték az iskolák államosítá­sának az ügyét. Zsitvay inditványát nem tartja kielégítőnek, de elfogadja. Szünet után Láng János beszél. Zsitvay indítványát elfogadja. Utána Kiss Menyhért személyes ügyben akar beszélni, de az elnök nem adja meg a szól. Herczegh Béla kijelenti, hogy ő mint protes­táns, a katolikus oktatás eredményességét el­ismeri. Zsitvay inditványát elfogadja. Az elnök az ülést négy óráig felfüggeszti. A nemzetgyűlés délutáni ülését 5 órakor nyitotta meg Huszár Károly alelnök. Farkas Tibor különbséget akar tenni a tanitó­rendek javai és az alapítványi birtokok között. Dénes István hozzájárul ahhoz, hogy a tanitó­rendek birtokai érintetlenül maradjanak. Létay Ernő határozati javaslatot nyújt be, mely szerint, ha az OFB az alapítványi birto­kokból területeket vesz igénybe, a megváltás idején történjék gondoskodás arról, hogy a tanitórendek az ország más részein még a földreform végrehajtása alatt mis területekkel pófoltsssanak. Csík József hozzájárul Létay Ernő indítvá­nyához. Farkas István a szakasz törlését javasolja. Gaál Qaszton: Senkinek sem lehet kétsége az iránt, hogy a tanitórendek oly maga) cél szolgálatában állanak, amelyek mellett eltörpül még a földbirtokreform nagy igénye is. Nyiltan ki kell tehát mondani, hogy ezeket a vagyono­kat nem lehet megváltani. A kárpótlás, illető­leg a cserebirtok gondolata sem helyes, mert a tanitói rendek birtokait nem lehet más bir­tokokkal pótolni. Vargha Gábor helyesli Gaál Gaszton felfo­gását. Zsitvay Tibor félreértett szavainak magyará­zása cimén kér szót. Nagyatádi Szabó válaszol a felszólalásokra: Ezen a téren csak kompromisszumos meg­oldással lehet elérni azt a célt, amelyet Giál Gaszton is óhajt. A szociáldemokraták észre­vételeire megjegyzi, hogy az uj birói eljárás szerint több földit lehet a kis embereknek jut­tatni, mint a kisajátítás által. Teljes mértékben osztja azt az elismerést, mely a tanitórendek iránt a Háznak csaknem minden oldaláról meg­nyilvánult. A végrehajtáii utasításban majd módot talál arra, hogy a szövetkezeti bérleteket védelmezze és fejlessze, de nem tartja szüksé­gesnek, hogy ezt ilyen határozottan törvénybei is kimondja. Kéri Zsitvay Tibor indítványának elfogadását. A Ház Zsitvay Tibor inditványát elfogadja. Az elnök ezután félbeszakítja az ülést és napirendi javaslatot tesz. Az ülés fél 8 órakor ért véget. LVtm'in.'tri'ini'iri'ri'ininiri- - - • - - - • - — Uj terv a városi adóhivatal végleges elhelyezésére. — A kormány mindaddig nem szabadíthatja föl a lakásokat, amig lakásínség van. A laká­(A Szeged tudósító]ától.) A Szeged tegnapi Számában a városi adóhivatal elhelyezésének problémájáról cikket irt Szeged közéletének egyik vezető alakja és cikkében részletesen ki­fejtette, hogy a kérdést véglegesen csak uj építkezéssel lehetne megoldani. Ez az építke­zés úgyszólván semmi anyagi áldozatába nem kerülne a városnak, mert az adóhivatal elhelye­zésével fölszabaduló helyiségek kiválóan érté­kesíthetők üzlethelyiségek céljaira és az értük befolyó üzletbérekből fedezhetné a város az építkezési költségek törlesztési részleteit. Ez a terv városszerte általános tetszést kel­teti, mert vele megoldhatónak látszik az adó­hivatal régóta aktuális elhelyezésének a kér­dése. Talán c«ak egy ember van a városban, aki hallani sem akar az építésről, a polgár­mester, aki a Szeged tegnapi cikkére vonat­kozóiig érdeklődésünkre a következőket mon­dotta : — fin még nem akarok külön adóhivatalt építeni, mert ugy látom, hogy az építés ideje még nem érkezett el. Ami fölös pénze van a városnak, az kell utca ja vitásra, kövezésre éi a külvárosrészek világítására. A jelenlegi adó­hivatal átalakításáról sem lehet szó ezidőszerint, mert olyan horribilis pénzbe kerülne ez a munka, hogy sehol sem találnánk rá fedezetet. A kérdétt egyelőre ugy oldjuk majd meg, hogy az adófelszólamlási bizottság működésének be­fejezése után két adókerületet kihelyezünk a javadalmi palotába. Véleményem szerint a Szeged-ben ismertetett terv reálitását egy súlyos altphiba dönti meg, még pedig az, hogy az adóhivatali helyiségekből alakítandó üzlethelyi­ségekért közel sem kapkatna annyi bért a vá­ros, amennyiből az építkezési költségek törlesz­téli részleteit fedezhetné. Megkérdeztük még a polgármestert, hogy mi történik akkor, ha a lakások felszabadulnak és a város magánházakban elhelyezett hivatalai hajléktalanná válnak. sok felszabadításáról csak akkor lehet beszélni, ha ismét Megjelenik a házak kapujain az a rég nem látott cédula, amely azt mondja, hogy .itt egy lakás kiadó". Ha előbb következne be a lakások fölszabadítása, az forradalomra vezetne. A városnak tehát nincs oka félni, hogy a magánházakban lévő hivatalai hajléktalanokká válnak. A polgármester érvelésének van ugyan pozi­tív alapja, azonban nsm valószínű, hogy a kormány is azon az alapon kezeli a lakás­ügyet. A háztulajdonosok uüyanis erősen har­colnak a lakások felszabadításáért és joggal lehet attól tartani, hogy a kormány nem várja meg egészen a lakáshirdető kapucédulák meg­jelenését. Az uj adóhivatal építése ügyében kérdést intéztünk Fodor Jenő adóügyi tanácsnokhoz is, aki elmondot'a, hogy hasonló szellemű előter­jesztést tett már a tanácsnak a mult év elején, de eredménytelenül. Szerinte a lakások felsza­badításának katasztrófális következményei len­nének a városra nézve, mert többek közölt az ipartestület alig várja, hogy székházából ki­telepíthess 2 a munkaközvetítő hivatalt és az iparhatóságot. A katasztrófát csak ugy előz­hetné meg a város, ha egy olyan épületet építtetne, amelyben az adóhivatalon kívül az összes magánházakban elhelyezett városi hivata­lokat és intézményeket is elhelyezhetné. — Legjobb megoldás az lenne, ha végre felépitenék a második városházát — mondotta Fodor Jenő —, pénzt, ha nagyon kell — elő lehet hozzá teremteni. Az építkezés — az egyre romló korona mellett — még mindig érték­mentő befektetés. Érdeklődtünk ebben az ügyben a mérnöki hivatal épitési osztályában is. Fenyő Lajos műszaki főtanácsos elmondotta, hogy az adó­hivatal elhelyezésére egy másik, jobb megol­dás is kínálkozik. Szó volt ugyanis már arról, hogy a város által épített kislakásokat el kellene adni és az ériük befolyó pénzből ismét házat kellene építeni. A tanács már régebben meg­bízta a mérnöki hivatalt, hogy becsülje fel a kislakások értékét. Ezzel a becsléssel már el­készültek és a jelentést csütörtökön terjesztették be róla. A mérnöki hivatal becslése szerint a négy egyszobás lakást tartalmazó kislakások értéke egyenkint huszonötmillió korona, a kétszobásoké pedig harmincötmillió, tehát az egy- és két­szobás kislakásokért körülbelül egymilliárd ko­ronát kaphatna a város. Ez a pénz elegendő lenn: egy kétemeletes bérház építésére, amely­nek földszintjén megfelelő hajlékot találna az adóhivatal is. A háromszobás kislakásokat nem adná el a város, mert azok köztéren, a József főherceg-téren épültek. A város hatóságának tehát az adóhivatali probléma megoldásánál már három megoldási lehetőség is rendelkezésére áll. A legtetszető­sebbnek Fenyő Lajos terve látszik. Itt valóban nem lenne anyagi áldozatról szó, a kislakások eladási ára bőven fedezné a költségeket. A terv megvalósítása kettős célt is szolgálna. Az adó­hivatali probléma végleges megoldását és a lakásínség enyhítését. A kétemeletes bérházban ugyanis, amely a Rákóczi-tér sarkán levő üres városi telken épülne fel, körülbelül harminc uj lakás lenne. BMAMMMWMMMMMWMfMMMMWMWMI A városi kereskedelmi iskola államosítása. (A Szeged tudósítójától.) Megírta a Szeged, hogy a városi felsőkereskedelmi iskola tanárai nemrégen beadvánnyal fordultak a város taná­csához és kérték, hogy a tanács tegye meg a szükséges lépéseket a kultuszkormánynál a vároii felsőkereskedelmi iskola államosítása érdekében. A tanárok véleménye szerint három szempont is kívánatossá teszi az államosítást. Az iskola, amelynek fiúosztályait megszüntették/ jelenleg az állami kereskedelmi iskola épületé­ben kapott ideiglenes hajlékot, de a kormány akaratától függ, hogy meddig maradhat ott. Az iskola fentartása csak terhet jelent a város számára anélkül, hogy a város hatóságának beleszólása lenne az iikola ügyeibe, a felügyeleti jogot ugyanis a miniszter gyakorolja; az iskola tanárai lényegesen rosszabb helyzetben vannak, mint az állami tanárok, mert az egy iskolánál való alkalmazásuk kizárja előléptetésük lehető­ségét és az állami kedvezményeket sem élvezik. A polgármester, mielőtt a tanács döntött volna a tanárok beadványa fölött, szükségesnek tartotta, hogy kikérje ebben az ügyben a városi felsőkereskedelmi iskola igazgató-tanácsának véleményét. Az igazgató-tanácsot csütörtök délután négy órára hivta össze a városháza tanácstermébe. A tanárok beadványának ismer­tetése után Nydry György, az iskola igazgatója kifejtette, hogy az intézet államosítására szűkség nincs, mert az iskola — a tanárok fizetésének felét ugyanis az állam adja — a tandijakból fenn tudja magát tartant. Az elhelyezés kérdése az egyetem idehelyezésével függ össze és nem az egyedüli a szegedi iskolák közül, amely ilyen kellemetlen és bizonytalan helyzetbe került. Több felszólalás hangzott el és majdnem kivétel nélkül minden felszólaló az államosítás ellen foglalt állást. Bokor Adolf elvi szempont­ból ellenzi az államosítást. A város nem adhat ki minden kulturális intézményt kezéből. Prelogg József morális szempontból helyte­lenili a kereskedelmi iskolai tanárok mozgal­mát, mert a tanárok, amikor elfoglalták állásu­kat, tudták, hogy a város iskoládhoz mennek. Annál furcsább most, ho&y kinyéradó gazdá­juktól, a város\ól akarnak magszabadulni és államosittatni szeretnék az iskolát. Dr. Gaál Endre kulturszenátor volt az egyet­len, aki az államosítás mellett foglalt állást. A hosszú ideig elhúzódó vitának a polgár­mester vetett véget. Kijelentette, hogy az állam a mai viszonyok között ugy sem venné át az iskolát, tehát minden ilyenirányú lépés fölös­leges. Megállapította, hogy az igazgatótanács többsége az államosítás ellen foglalt állást, tehát igy terjeszti majd a kérdést a tanács elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom