Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-24 / 46. szám

€«wea iiáwi ára 800 korona. 3utfeuaKfég és Hatthiva­W Deák Farcac-ufta 2. (F»­MUMwlAval uemton.) Tele­taa IM&A.Sngtd* megjeie­•fit kttSfl kivételével rokidea W».Beyttsrüm ára 800 ho­SOU. Höfketéei Arak: Egy Httlti hdyb:n 10000, Buda­Iwfeu és vidéken 13000 kot. Hirdetésünk: Féihasákw l ram. 125, egy hasábon 256, más léi hasábon 375 K.Sz»ves­kOzt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig ®UU kor. Szövegközti közlemé­nyek soronként 1800 korona. Családi értesítés 15C00 kor. V. évfolyam. Szeged, 1924 február 24, VASÁRNAP. 46-ik szám. Kultura. Ez a hétbettis szó, amelynek ugy kellene ma világitani a magyar gyász éjszakájának sötét firmamentumán, mint a Göncölszekér hét csil­lagának, olyan árván és idegenül lapul meg a mai idők közéleti krónikájának méltatásakor, a vezércikk helyén, mint a népmesében a Hamu­pipőke. Allandóan hangoztatják, hivatalosak és hívatlanok, a kultúrfölény jelszavát, de csak olyan meggyőződéssel és csak olyan meggyő­zően, mint ahogy egy ideig a keresztény és nemzeti, majd idők és elvek fordulásával a faj­védelmi jelszavakat hangoztatták. Ma már meg­lehetősen elkoptak a sok használatban és tegyük hozzá, méltatlan és meddő használatban — ezek a tetszetős és ígéretes devizek, ám a „kul­túrfölény" még mindig hódit ős különös pasz­szióval azok szeretnek élni vele, akiknek nem kis részük van abban, hogy ez a jobb sorsra érdemes és szebb jövőre hivatott ország már­már a teljes tökéletes balkanizálódás örvényeibe süllyedt. A kulturfőlényt pedig nem emlegetni kell, hanem gyakorolni. Ezt pedig nem ólmos­botokkal és deressel, nem sületlen frázisokkal és elsülő bombákkal, nem numerus ctausussal és a gondolat és irás cenzúrázásával lehet és kell elérni, sőt ellenkezőleg. Szerencsére, a kuliura és jelesen a magyar nemzeti kultura valamivel ősibb, yalahogyan gyökeresebb és vaiamiképen erőteljesebb és maradandóbb virága és gyümölcse a magyar ^ugarnak, mint a kurzus, amely csak dicsekedett, de nem igen élt vele. A magyar kuliura való­Dan legnagyobb, sőt egyetlen kincsünk ma a magyar főid búzája mellett, de sem Petőfi és Madách, sem Ady Endre és Móricz Zsigmond, sem Bartók és Kodály, sem a többi igaz és őrök értékek — a lelkileg emigrált Szabó Dezső* vei egyetemben, nem tartoznak a keresztény és nemzeti irány vívmányai és kedvencei közé. Ez a halálos sebeket kapóit és belső elvérzésben kimúlt irányzat legfeljebb a Kiss Menyhértjére ég a Lendvai Lehnerjére lehetne büszke, akik­nek viszont magyar és emberi ideáljaik Francia Kiss Mihályban és Vasek Ernőben csúcsosodnak. A kultúrfölény, valamint a nemesség, kötelez és a magyarságnak, ha élni akar és helyet fog­lalni a nagy népek sorában, nem szabad föl­adni azokat a dicső és gazdag hagyományokat, amelyeket szellemi és erkölcsi életének arany­korából örökölt. A mai uj nemzedék, sajnos, inkább csak hirből ismeri például azt a tömén­telen lelki vagyont, azt a mérhetetlen értelmi Cineget, amely egy Eötvös József báró, vagy Pulszky Károly életének és működésének hagya­tékából sugárzik 1 Ami a szegedi kuliurát illeti, nekünk van egy dúsan és páratlan gonddal fölszerelt kmltur­palotánk és benne egy hasonló módon meg­2 mSS1 Son?ogyi-könyvtárunk, van egy lelkes ÍLSÍÍ »IMe,é' a,aft működő Dugonics-Tárea­?*e£y na«vszerü múlttal dicsekvő és S wínoi Jö? "fényében fejlődő Egyetemünk SJní " "Smos más kulturális egyesü­mnl; ~~ é® nn néhány színházunk (mert a üiri.i Pa m4r legalább is egyenrangú demokra­ta kulturtényezö a világot jelentő deszkákkal) íed va"Juk be őszintén és nyiltan, Sze­val«m." íurá,i8 életének valami szervi hibája van, dó t, Avatkozása, mint ahogy Laube mon­„ir®.8* olyan drámákról, amelyek külömben SrEfV8' ló* i8> csak a színpadon nem élet­képesek: a dramatisches Hetz hiánya miatt. E* • •**- " - - — - - -. rm i J-l_ VI .. « • «onaaritás, a célkitűzés, az egysege. w cSy ÍJnyba törö öntudatos és céltudatos akarat. Nincsen egv közös fórum, ahol Szeged város "elletni életének és munkájának emberei talál­kozhatnának. És nincsen egy közös fórum, ahol Szeged kulturszomjas tömegei egyesülhetnének. Van Szegednek egy igazi szabad líceuma ? Nin­csen I Es lehetséges az, hogy a csonkaország legnagyobb és legelső vidéki városa hosszú évekig szabad líceum nélkül maradhasson ? A tömegek nevelése, a felnőttek tanítása vagy tel­jesen parlagon hever már nagy idők óla ebben a városban, vagy pedig egészen ekszkluziv vagy dilettáns módon történt. Innen van, hogy nemsokára a szinház egé­szen el fogja veszteni a komoly és igaz művé­szetet és irodalmat megértő közönséget és hogy a koncerteken majd csak a smokkok fognak megjelenni. Innen van az is, hogy a képzőmű­vészetünk, amely pedig az áldott szegedi talaj­ban már egyszer szép és dus viru'áanak indult, lassacskán egészen elsorvad és elernyed, a meg­becsülés és pártolás biztató áldása nélkül. Egy Károlyi Lajos kénytelen fölszedni innen a sá­torfáját, pedig ö valóban az igénytelenség és kevéssel megelégedés apostola. Meg kellett végre mondani ezeket és még sok mindent lehetne erről mondani. Egyelőre örülnénk, ha ezek a töredékes mondatok gon­dolkodóba ejtenék azokat, akik cselekedni is tudnak. Es már szinte nem várt sikerünk lenne, ha valami okos és eredményes akció indulna meg az erök egyesitésére, az értékek fölhasz­nálására, a tehetségek megmentésére, a szegedi közönség egyre gyarapodó lelki szükségleteinek kielégítésére. A politikán tul, végre legfőbb ideje, hogy a szellemek és lelkek találkozzanak t A politikai pártokban eltolódások várhatók. — A külföldi kölcsön és a valorizáció. — (A Szeged budapesti tudósítójától.) A több hét óía tartó csendet a mult héten nagy poli­tikai mozgolódások váltották föl. Négy kérdés van, amelyek most különösen irányítják a po­litikai életei. Az első a gazdasági kérdés, amely szoros összefüggésben van a külföldi kölcsön­nel is. A második kérdés az a megmozdulás, amely az egyes politikai pártokban megindult és amelynek kapcsán merült föl a harmadik kérdés, a kabinet rekonstrákciójának terve. A negyedik kérdésről csak mint a távoli jövö ze­néjéről beszélnek és ez a házfeloszlatás és az uj választások kiírása. A külföldi kölcsönt illetőleg az a vélemény, bogy az ellenzék a kölcsönnel szemben állást­foglal és hogy a szocialisták és a Koisuth­párt a külföldi kölcsönnel kapcsolatban elkö­vetkezendő tárgyalások folyamán a legélesebb harcot fogja megindítani a kormány ellen. A politikai változást illetőleg szinte bizo­nyosra veszik, hogy Bethlen teljesen szakitani fog eddigi felfogásával. Ennek egyik előjele, hogy mindjobban közeledik Ugrón, Bárczy és Rassay felé. Ellenben Wolfféktól mindjobban távolodik. Az utóbbi napokban az a terv is felmerült, hogy a szélső baloldali szocialistáktól a szélső jobboldali fajvédőkig egy erős ellenzéki blokk alakul. Ez a terv azonban csődöt mondott, mi­vel Gömbösék és Eckhardték semmiféle módon nem akarnak együttműködni a szocialistákkal s igy a szociáldemokraták és a Kossuth-párt magukra maradva veszik fel a harcot. Az igaz8agügyminiszten tárcára komoly Jelölt Rassay Károly, mig a pénzügyire és a meg­üresedő b iügyire Paupera Ferenc pártonkívüli, illetőleg Ugrón Gábor van kiszemelve. Ha Bethlennek ezek a rekonstrukciós tervei most nem sikerülnének, akkor el van szánva arra, hogy feloszlatja a nemze gyűlést és még a nyár folyamán uj választásokat rendel el. A valorizáció tervét. Mértékadó pénzügyi helyen a va'orizáció (tevéről a következőket mondták: - Tény az, hogy a jóvátételi bizottság ked­vező határozata után a tegnapi tárgyaláson I komoly formában merült fel az az indítvány, , hocrv a valorizációnak a hitélet terén való alkal- 1 Sdf teljesen elejti a kormány. A felállítandó önálló jegybank feleslegessé teszi ezt. Másfelől rámutatnak arra, hogy a valorizáció gyakor­latban fehol a világon nincs és a vele való kísérletezés mindenképen kockázatos, sőt a Icleníegi gazdasági viszonyok között mindenféle komplikációt elkerülendő megrázkódtatást okoz­hat. Ezidőszerint tehát az a helyzet, hogy a kormány sonszideráció tárgyává teszi ezeket a szenpontokat és noha ez a kérdés bizonyos vonatkozásban politikumot jelent, egyáltalán ninc Kizártra, hogy a kormány a valorizáció tervéi teljesen és véglegesen elejti. Ebben a kér­désben kérdést intéztünk Szterényi Józsefhez* aki a következőket válaszolta: — A jóvátételi bizottság határozata kétségen­kivül igen nagy eredménye a kormánynak. Ezt elvitatni nem lehet. Nagy sikere ez Bethlennek, és nem kisebb sikere Kállaynak sem. Most már a megoldás van hátra, a magyar kormánynak e!ö kell terjeszteni a Jegybank felállítására vo­natkozó tervezetet és a két és fél évre szóló költségvetést és ami a legfontosabb, a felhatal­mazási törvényjavaslatot, amely szerint a nem­zetgyűlés két és fél évre lemond a moga budget­jogáról, az egész adótörvény hozásról és mind­ezt átruházza rendeleti uton való érvényesítés végett a kormányra. Igy történt ez Ausztriával is. Különösen a felhatalmazási törvény az, amely előreláthatólag nagy hullámokat fog fel­verni a nemzetgyűlésen, mert hiszen a nemzet' gyűlés ilyképen teljesen kikapcsolódik a pénz­ügyi és egyéb gazdasági kérdések megvitatásá­ból. Bármily sajnos is, alkotmányjogi szempont­ból ezt másként ntm lehet megoldani. Ami már most azt a kérdést illeti, hogy az úgynevezett takarékkorona fenntartassék-e, szerintem teljesen hibás volna az erre vonatkozó intézkedéseket fenntartani attól a pillanattól kezdve, amidőn a Jegybank felállítása bizonyos. Igazán kár lenne a gazdasági életet komplikálni és nehezíteni a takarékkoronával és valorizálással. Ezzel szemben a • félhivafa'os MTI. jelenti: Ama hirekkel szemben, hogy a valorizáció kér­dése egyelőre függőbén fog tartatni, illetékes helyen azt a felvilágosítást nyertük, hogy a takarékkoronával való elszámolás tényleges al­kalmazása sok részletintézkedést igényel, azon­ban a pénzügyminisztériumban az Állami Jegy­intézetnél, a Pénzintézeti Központnál és Posta­takarékpénztárnál az ezzel kapcsolatos munká­latok folyamatban vannak s a forgalom az aj alapokon az elkerülhetetlen átmeneti nehézsé­gek után előreláthatólag már a közel jövőben ki fog fejlődhetnL A takarékkorona és a papír­korona közt a rendelet megjelenése, azaz feb­ruár hó 20. óta mutatkozó értékkülönbözetek közzététele kedden fog első izben megtörténni. A külföldi tárgyalások Jegyzökönyveinek aláírása. A jóvátételi bizottságban képviselve vannak mindazon államok, amelyeknek a szanálási akció jegyzőkönyveit alá kell írni. A különbözö hatalmak a jegyzőkönyveket egyenkint és külöe­külön el fogják látni a szükséges aláírással. A jegyzökönyveket március első felébea visszaküloik a nemzetek szövetségéhez, amely­nek a tanácsa március 25-én ül össze az uj ülésszakra. Ez az uj ülésszak lesz hivatott többek közt a magyar kérdés véglep rende­zésére is. Ezek már csak formális dolgok, amelyeknek a lebonyolítása már csupán hetek kérdése. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom