Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-01 / 27. szám

gqyett i»ámi ái*» 500 korona * WBóöitmtaft Doék Fewne-utca 2. (Fft^Udtnl »x«nben.) Telelői 1 J-»A.Sreged* megjeieagi bétfö kivitelével minden a». Egye*tzMn ára 500 l«>EUfiutM árak: Egy Helyben 10000, Boda«wicn te vidéken 12000 kot. V. évfolyam. Hirdetési Irak: Félhasiboa t mm. 100, egy hasibon 200, más !él hasábon 250 KázOvegMit 2S százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 2000 K. Szövegközti közlemények toronként 150*. NyUttár, családi értesítés 2400 K. Töt*•zöri feladásnál árengtdmáay Szeged, 1924 február 1, PÉNTEK. 27-ik szám. Az akasztatók. Az akasztatók manapság sokan vannak mifelénk is. A népi köznyelvben ugyan ezeknek előtte is mindennapos használatnak örvendett az -akasztani való", mint díszítő jelző, de ez csak aféle szóbeszéd volt. Ha az akasztatni kívánkozó magyarnak a kezébe szolgáltatták volna kegyes kívánsága tárgyát a hozzátartozandó kötéllel együtt, hogy ,iit van, tessék, akaszd föl", — a mérges mígyar ijedtében a hetedik határba szaladt volna. Ki tudja, mióta vált az 8kasztósdi olyan társasjátékká, amit sokan komolyan szeretnének játszani? Emlékszünk rá, hogy a hábotu első napjaiban hogy végigborzongatta az itthonvalókat a hideg, mikor elfehéredett szájjal rebesgették, hogy a határon felhúztak egy kémet. Később, mikor fotográfiák keringtek közkézen, amik akasztott emberek egész alléját ábrázolták, már inkább unta, mint utálta az ember az ilyen dolgokat és volt, aki hozzátette, hogy többet kellene akasztani, akkor hamarább vége lenne a háborúnak. Amit a háború megkezdett, azt aztán a maga örök törvényei szerint folytatta a kegyetlen forradalom és a kegyes ellenforradalom, amely egyik se szenteltvízzel dolgozott és ma ott tartunk, hogy mindenki akasztatni akar mindenkit és nem hallani annyi „adjon isten"-1, mint amennyiszer azt hallani, hogy ezt is fel kellene akasztani, meg azt is. Cs ennél nagyobb baj az, hogy a kívánság ma már nem marad meg jámbor kívánságnak, hanem akinek módja van benne, az csakugyan akasztat, akár elvtársi, akár vérszövetségi alapon, mint mindenléie jeles példák mutatják. A legnagyobb baj pedig az, hogy mentül több az akasztás és az akasztató szándék, annál több a szenvedés és nyomorúság és annál vadabb és kegyetlenebb az élet. Ez mindig igy is volt, amióta történelmet irnak. Száz évvel ezelőtt még minden város határában ott volt az akasztóii-domb és az igazságszolgáltatás fáján hetekig ott lóbálództek az emberi tetemek, hogy jó erkölcsökre intsék az eleveneket. De ugy látszik, az akasztott emberek rossz prédikátorok, mert a régi társadalmak semmivel se voltak jobbak azoknál a humánusabb időknél, amelyek fölhagytak ezzel a szép ősi divattal. A XIX. század elején sokkal több volt a bandita, a hivatásos útonálló és a gyilkos, mint a XIX. század végén, amely nem hóhérral javította az erkölcsöket, hanem szociális intézkedésekkel Most hasonlíthatatlanul bomlottsbb a világ, mint a mult század elején volt, de aki ezt az elmeháborodottságot akasztófával akarja gyógyítani, az nagyon rossz pszichológus és nagyon szük látókörű ember, — amiből persze nagyon derék nemzetgyűlési képviselő lehet. A kurzus azt mondja, a proletárdiktatúra ezrével csinálta a martirokat és erre az ellenkező oldalról rendesen az a felelet, hogy a fehér diktatúra megtízszerezte ezt a számot. A véres statisztika nyilván sohse lesz precíz, vagy megbízható, de a két diktatúra emberirtása együtt mindenesetre szép számot tesz ki, a háborús e^erhtás hegyibe. És meg tudja-e valaki mondani, hogy micsoda poziiv hasznát látta ennek az ország ? Olcsóbb lett-e a kenyér egy fillérrel, több-e a lakás, kevesebb-e az adó? Vagy, hogy ne legyünk olyan anyagiasak, az eszmék harcai véget értek-e, valami probléma tisztázódott-e, a nagy elvi kérdések közül valamelyikre adott-e végleges döntő, megfelebbezhetetlen feleletet annyi kiontott vér, annyi erőszakosan kioltott emióTanetés*szel ilyent senki becsületes ember nem állithat s értelmes ember ezt nem is tartja lehetségesnek. Meg lesz-e azzal o dva a magyar kérdés, ha még tovább is akaszják és akasztatják egymást, ha nem éppen kötéllel is, csak olyan eszmei hurokkal? Meg, de csak olyanformán, hogy kiirtják egymást az utolsó lábig, amikor aztán igazán a kakas se kukorékol utánunk. Ezt pedig talán még Lendvai-Léhner István se akarja, aki pedig, ugy látszik, legszomjasabb ember az egész fajvédő társaságban. Ne akasztassunk annyit emberek, még gondolatban sem, amennyi kivégzést e nyomorult napokban minden oldal vérszomjasai elgondolnak. Ne tévesszen meg senkit, hogy Ludendorffnak vannak bolond öldöklő fantáziái és hogy Mussolini programmul hirdeti, hogy a fascisták készek ölni és öletni eszméikért. Mi inkább arra gondoljunk, hogy minden kiontott vér visszaszáll a gyilkosok fejére, akármilyen indokolással gyilkoltak — éj ne az akasztófákat emlegessük egyik oldalon se, hanem a kiengesztelődést. Macdonaid ás Poincaré levélváltása. építés, a munkanélküliség és a mezőgazdaság problémáival foglalkoznak, már érettek a további megvitatásra. Londonból jelentik : Kilátásba helyezték, hogy Poincari és Ramsay Macdonaid levélváltását Páris és London között nyilvánosságra fogják hozni. Azt mondják, Macdonaid felolvasta barátságos hangú, de nagyon szókimondó levelét, amelyet Poincaréhoz intézett. Curzon lord politikájával ellentétesen: Mf-cdonald jelezte, hogy nem lesznek többé ünnepélyes konferenciák és hosszaoalma8 tárgyalások, hanem barátságos hangú levelekben kivánja a nagyántánt a többi államok mintájára a két ország közötti ügyeit fontolóra venni. Londonból jelenük: Macdonaid miniszterelnök rövid skótországi látogatása után ma éjjel visszaérkezett Londonba. Mint a Times írja, visszaérkezése után minisztertanácsot tartanak, mert a különböző minisztériumok készülőben lévő tervezetei, amelyek főkép a lakásA munkáspárti kormány rövidesen elismeri az orosz szovjetet. Angol szikratávíró szolgálat jelenti: Jól értesült helyen kijelentették, hogy az uj angol kormány rövidesen elismeri Oroszország kormányát. A munkáspárti kormány tagjai és híveik állandóan kívánták a szovjetkormány elismerését, nemkülönben számos kiváló üzleti férfiú és más párti politikus is, akiknek az volt a nézetük, hogy ez szükséges intézkedés Európa általános pacifikálása felé s amellett nagyban : előmozdítja a nemzetközi kereskedelmet. Azt I hiszik, hogy már a közeljövőben hivatalosan I bejelenti a kormány ezt az elhatározását. innvLmin-nfiju „Magyarország nem játszhatik vezető szerepet Európa politikájában." A miniszterelnök nagy beszéde az egységes párt vacsoráján. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Az egy- [ ügyi helyzelből kiemelje, nem lehet kövelelni séges párt csütörtökön este a miniszterelnök | mert ez a termelés roíására menne! ' tiszteletére vacsorát adott, amelyen a párt tagjai szokatlan nagy számban vettek részt. A kormány részéről megjelentek Bethlen litván gróf, Kállay Tibor, Vass József, Rakovszky Iván, Nagyatádi Szabó István, Daruváry Géza, Klebelsberg Kunó gróf, Csáky Károly gróf miniszterek, Schandl Károly, Kószó István, Petrichevich-Horváth Emil államtitkárok. A miniszterelnököt Pékár Gyula üdvözölte, aki rámutatott a pillanat történelmi fontosságára és hangsúlyozta, hogy Magyarország ma már nem az, ami tegnap volt és holnap nem az lesz, ami ma volt, hanem erősebb, egészségesebb. A jelenlevők felállva percekig ünnepelték a minisztert, majd Bethlen István emelkedett szólásra* Még hátra van a liberációs kommisszió határozata. Hoztak egy nemzetközi Ígérvényt az aranyra vonatkozólag, de hogy azt fogják-e honorálni, azt még nem tudja Ha nem fogják honorálni, akkor ujabb lépést fognak tenni, mert meg kell mutatni azt, hogy minden akadályon keresztül diadalra visszük ezt az ügyet, amelytől Magyarország feltámadását várjuk. Ezután kitért azokra az ellenvetésekre, amelyeket ezzel az akcióval egyébként egyetér'ők hoztak fel, akik azt mondják hogy egyfelől elmulasztották azt az időt, amely alkalmas lett volna arra, hogy a saját erejéből ía'praálli sák az országot, hogy megfelelő megtakarítások és adóemelések révén a pínzügyi helyzetet szanálják hogy a termelés fokozásával és fejlesztésével'fizetési és külkereskedelmi fiie.ési mérlegünket helyre hozzuk. Azt mondják, hogy az eddigi külpolitika teljesen meddő volt, hogy nem készítették el kellően a tal jt ennek az akciónak sikeréhez. Rá< *" . < n .,rilt n^.i7florumínícTtor«l» Ar. Három lehetőség volt a magyar külpolitika részére. Az első az, hogy uj hatalmi csoportosulást kellett volna létesíteni, de kivel? A legyőzött államokkal meg volt a hábotu előtt a hatalmi csoportosulás és együttérzés, de ennek a mRi viszonyok között semmi hatása nem lett volna. Nekünk alkalmazkodni kell az előttünk Járó hatalmakhoz és bele kell kapcsolódnunk ebbe az uj irányba. Nem szabad olyan uton járnunk, amely legalább még most kilátástalan. Lehet, hogy eljő az idő, amikor Európa nemzetközi politikája újból az egyensúly politikáján fog alapulni, de ha most nem azon nyugszik és ha a legyőzött államok iránt barátságos érzelmű államok nem erre alapítják politikájukat, akkor mi sem alakithatunk uj hatalmi csoportosulást. A második lehetőség az, hogy meg kellett volna osztanunk a kisántánt államait. Azonban a körülálló kisántánt államok minden érdeke a megkötött szerződések megtartása mellett van. Nem hiszem, hogy volna magyar diplomata, aki ma józanul a kisántánt megoszlására számítva tervezné a jövőbe néző magyar politikát. A harmadik tétel azt mondja, hogy a nagyhatalmakat kellett volna megnyerni arra, hogy Magyarországot vonják ki a kisántánt szférájából és egyhangúlag és egy akarattal vigyék diadalra a kölcsön ügyét, hiszen éppen a legyőzött nemzetekkel szemben való bánásmód tekintetében van eltérés a nagyhatalmak felfogásai közt. Ne játszunk ezekkel a tételekkel. Magyarország, mint legyőzött állam nem játszhatik vezető szerepet Európa politikájában. Nekünk a hivatásunk csak az, hogy alkalmazkodjunk azokhoz a körülményekhez, amelyek ránk nézve előnyöseknek mutatkoznak a nemzetközi politikában. Azt a politikát követték, hogy meggyőzzék szomszédainkat arról, hogy Magyarország reálpolitikát követ, hogy nem vágyik kalandokra és nemzetet. .. ( csupán saját reális érdekeit akarja is fogja Rámutat arra, hogy az adónak olyan feleme- í érvényesíteni. lésé', amely a nemzetet a szerencsét e« pénz- * Nem lehet azt mondani, hogy ez a politika í mutat arra, bogy a volt pénzügyminiszterek és ; a jelenlegi pénzügyminiszter mindent elkövettek, hogy saját erőnkkel a nemzet áldozatkészségének a segítségével állítsák talpra pénzügyileg a