Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-10 / 8. szám

SZE QED Szeged, 1924 január 10. amig a Népszövetség ugy intézkedik, hogy ezi a jelentést tudomásunkra hozzák. Azt hiszem, hogy ez a legrövidebb időn beiül meg fog történni' — Elkerülhetetlen, hogy Magyarország igyekezzék kereskedelmi szerződésedet kötni a körülötte lévő államokkal, de szóról-szóra benne van a jegyzőkönyvben, hogy ez részben Magyarországtól, részben szomszédaitól függ. A miniszterelnök felszólalása. Qróf Bethlen István miniszterelnök: A kereskedelmi miniszter urn»k nagyszetü fe'vi'ágositá^ftoz nekem se.nmi hoz»á'enni valóm nincs. Csupán egy tévedés mi«lt vagyok kénytelen fe^zólalni. Helyre ke'l i?a?Hanom eey tévedést, >»Tely gróf Apponyi A'b rí b^:édeb?n hangzott el. Nevez .íocen rr.ól eecil sző, bogy a másedik jegyzőkönyv hatodik szusszá kimondja, hosy ?z p,« n{;i?Í3 a programra vonatkozik. Meg kell itt j^gyezccm azonban, bogy program alatt mindig a pénzügyi programról van sző, nem pedig stipuldciókról, ugy hogy a kontrolőrnek az egyes kötendő szerződések tekintetében semmiféle ellenőrzési és be• folyási joga nincs, mert hfczen az ellenkezés | volna az elsőszámú jegyzőkönyv határozataival. Csupán ezt a tévrd's* akartam hHyrHg»-itani. (Helyeslés) Grieger Miklós beszéde. Grleger Miklós az ország örök szégyenének mondja, hogy a kábotus nyereségeket nem adóztatták meg és azoknak 50 r?A 'ékos megadóztatását kivánja. A hadirokkantakról, özvegyekről és árvákról beszél czu'án. Sehol a világon nem bánnak velük oly szigorúan, mint nálunk. Vanczdk János: De vitézek vannak I Grieger Milliós: Az egyik oldalon dőzsölés folyik, mig a másik oldalon óriási a nyomor. Csodálja, hogy ennek a dőz?ölésnek a reakciója nem robbant még fel a másik oldtLn. A pénzügyminiszter politikáját birálja, majd a zsidókérdése tér át, mely egész Európában aktuális kérdésnek látszik. Meg kell állapítani, bogy nálunk a zsidóság srcciális *agozédása kedvezőbb, mint a keresztényeké. Étért eleősorban a keresztény főurakat terheli a felelősség, azonban a keresztényeknek nem szabad bombákat vetni és pogromm?! fenyegetődzni. Becsületes szociálpolitikával kell vé leni a keresztény Magyarországot. Majd sHvá teszi, mennyit áldoznak a zsidók a küifJidön tanuló bitsorsosaikért. Tanulhatnának a keresztények a zsidóktól. Ezután Sándor Pál beszédével foglalkozik s kijelen'i, hogy Sándor Pál iránt animozifással viseltetik. Vázconyiról tudja, hogy a kereszténység és a nemzeti gondolat ellen van, de le^öge'i, hDgy a közétet tifztss^ga érdekébpn nagy frdewket szar/iít. Rakovszky István: Ugy van I 0 volt az első, ' *ki a veirrde'mekre komolyan figyelmeztette J Magyarországot. | Grieger Miklós: Beszédét azzal fejezi be, hogy a zsidóságnak ériékes erkölcsi alapan álló részét magunktól eltávolítani nem tanácros, mert a szr-iáldsmokrácia gondolkozása hatja őket át. Az indemnitást nem fogadja el. Az elnök az ülést félbe vakítja és délután 4 órára jelzi az ülés további folytatását. A délutáni ülés. A költő özvegye. Emlékszik-e még valaki Lauka Gusztávra, vagy tudnák-e idézni bármelyik versét, akár elbeszélésének színét? Körülbelül minden alkotását betemette az idők homokja, anélkül, hogy bárkinek is ártott volna vele. 1838 szeptemberében jelent meg a Munkácsy „Figyel mező "-jében az első verse, attól kezdve a Közlemények, a Világ, a Regélő, az Életképek s a Divatlap hasábjain dolgozott. Ma teljesen élvezhetetlenek, naivak és primitívek ezek az írások, amelyek a maguk ideiében tetszettek, hiszen különben nem adta volna ki Lauka írásait kötetben az Emich, meg a Heckenast cég, majd a Franklin Társulat. Szana Tamás azt irja róla negyven éves írói jubileuma alkalmával, hogy „nincs talán az országnak oly zuga, hol bizarr fordulatokban, elmés ötletekben gazdag románcait, költői pályájának első termékeit, még ma is ne szavalgatnák", — később pedig a külföldi írók közül Kock Paulhoz hasonlítja, „kinek ötletgazdagsága és kifogyhatatlan találékonysága előtt még irodalmi ellenfelei is kénytelenek voltak meghajolni." Bizonyos, hogy kortársa és barátja volt Petőfinek, egyik alapitója a Petőfi Társaságnak is, Szendrey Juhát még leánykorából ismerte, amenynyiben Lauka apja főmérnöke volt a szatmármegyei Károlyi-uradalomnak. (Családjából származott egyébként Kaffka Margit?) Én már egészen öreg korában ismertem, amikor Tisza Kálmán elhelyezte Torontálban a vármegyén. Előzőleg a belügyminisztériumban volt valamilyen állása, amiben lehetetlenné tette magát a javíthatatlan bohém. Valamelyik esztendő végén jelentkezett ugyanis, hogy adjanak neki végkielégítést, köszöni a szolgálatot. A pénzt megkapta, újév után mégis ö jelent meg elsőnek a hivatalban. Azt hitték, a fiókját üríti ki, hát hagyták. De a harmadik, vagy negyedik napon megkérdezték. — Mi az, Guszti, hiszen neked nem kell már hivatalba járnod 1 — Meggondoltam a dolgot, felelte, jobb igy. Elnézték ezt a stiklijét, de amikor az év végén A délutáni üiésen Láng János az első szónok, aki a ne.n/eti keresziénygondolat érvényesítését hangoztatja. A* indemnitást elfogadja. A következő szónok Esztergályos János, aki a Máv. tragédiájával foglalkozik. Természetes következménye ez annak a poli'ikának, amelyet a mai rendszer képvisel 1919. év augusztus óta. A Máv. mai helyzetét annak köszönheti, hogy a kommün után a gyűlölet politikáját vezették be és hozzá nem értő embereket állítottak a Máv. élére. Amikor 25 centimeos volt a korona, akkor 31 milliárd volt a deficit, de hogy most mennyi, azt nem tudjuk. A folytonos tarifaemelés miatt már az a helyzet, hogy az autóvállalatok konkurrálnak a Máv.-val. Magánkézbe kell adni az államvasu'akat, az majd rendet teremt. (Nagy zaj, felkiáltások: Hogy lehet ilyet mondani.) Folyton konszolidációról beszélnek, ez azonban nemcsak annyit jelent, hogy nem kell őrizni a miniszterek lakását és hogy mint a vers mondja: „Nem ü'ik a zsidót agyon." Ezzel szemben az elkövetett bűnöket nem akarják jóvátenni. Száz ős ezer embert bocsátottak el és ez mindannak a politikának következménye, melyet 1919. év augusztus óta folytainak. Ezután részletesen vázolja a vasúti munkások szomorú helyzetét, majd a forgalmi adók behajtása körül tapasztalt vis87á«s4gokról beszél. Az indemnitást nem fogadja el. A honvédminiszter javaslata. Csáky Károly J bonvédelmi miniszter törvényjavaslatot terjesztett elő a világháborúban elesett magyar hősök emlékének megünneplésére vonatkOTÓ a . Felkiáltások •> sz«cláldemokrátáknál: Mi van a hadirokk ^kal? A hadiárvák éheznek I Pcidl Q>ui , Homonnay Tivadar és többek személyes kérdésben történt felszólalása után Csáky Károly g óf bon védelmi miniszter válaszol Eckhardt T. bornak ->. iimanovai emlékvacsorával kapcsolatban elmondott interpellációjára. Egyei rt zzal, hogy Magyarországnak a hőseit tisztelni kell s a kormány fejleszti is a hősök kultuszát. Msjd szemükre veti a szociáldemokratáknak, bogy a vitézi rend ellen foglalnak állást. Itt bsazéde közben nyelvcsuszamiásnak nem nevezhető kis tévedési követ el, amennyiben a következő kijelentést teszi: .Franciaországban tudtommal szocMLta uralom van." Felkiáltások: Dehogy van ott szocialista uralom l Reakció van ott uralmon I (Általános derültség.) Csáky Károly bonvédelmi miniszter ezután megál! i, hogy a limanovai emlékvacsorán sémit l törvénysértés nem történt. Mindenesetre ü élni fog a tisztikar becsületének megóvására. A Ház a választ tudomásul veszi. Ezután következtek volna az interpellációk, de mivel az interpellálók részben halasztást kértek, részben nem voltak jelen, egyetlen interpellációra sem került a sor. Az ülés este fél 9 órakor ért véget. CIMMAMMAMtMM«IMMrtM|MMMMMM'Mla Héjjas kihallgatása a Prónay-pörben. Budapestről jelentik: Sierdán délelőtt a budapesti katonai törvényszéken folytatták Prónay Pál alezredes rágalmazási pőrének tárgyalását. Először Taby Árpád hadnagy szólalt fel, aki kije'entette, hogy ő összefogdostatta a nyugatmagyarországi fosztogató katonákat. Ezután Ranzenberger százados kihallgatása következik, aki zárt tárgyaláson mondotta el vallomását a nyugatmagyarországi dolgokról, örményi Zoltán ny. hadaagy kijelentette, hogy éles ellentétek választo'ták el a Britanniás tiszteket a csapattisztektől. A csapattisztek nem azonosították mogukot a Britanniások egyes dolgaival Vénül Héjjas Ivánt hallgatta ki a biróság, aki elmondotta, hogy Prónayt a katonák nagyon szerették, de később mende mondák keletkeztek, pedig Prónay mindent elkövetett, hogy csapatai a karlisták ellen felvonuló csapatokkal egyesüljenek, de közben a karlisták letették a fegyvert. megint végkielégítést kért, Tisza Kálmán nagyon megharagudott s értésére adta, hogy szerzett neki helyet Torontálban. Hertelendy főispánnak kineveztette allevéltárosnak. A nagy bohém ezzH ránehezedett a vidékre s ott folytatta a tréfáit. Házaló szerviánoktól garasokért nem győzte összevásárolni a portékákat, amiket történelmi emlék cimén adott el az ismerőseinek. Deák Ferencé volt minden szivarszipka, Kossuth Lajosé minden pipa. Egyszer ebédre volt hivatalos S/athmáry Kálmán kincstári ügyészhez, ebéd után égett még a csibukja, mikor oszladozni kezdett a vendégsereg. — Kiszívom, kedves Kálmánom, ugy adom holnap vissza. Másnap már kinálta fünek-fának a ritka történelmi ereklyét, amiből valamelyik aradi vértanú pipált utoljára. Megfeledkezve a származásáról, még magával Szathmáryval is meg akarta vétetni. A gyomra volt mindene, nyolcvanéves korában sem hiányzott foga, könnyedén eltizóraizott két forintot, de Szemnecz Emil, a Magyar Állam szerkesztője kegyelettel küldött neki mindig egy kis aranyat valamelyik verséért, ami fáradt volt és öreg, — teljesen ellentéte a fürge Guszti bácsinak. Csinálhatott akármit, senki sem neheztelt meg érte. 0 maga is tréfának vette az életet s ha komoly témára fordult a beszéd, ha valakit megdicsértek önzetlenségéért, áldozatkészségéért, gúnyosan mondta rá: — Komediante! Minden, minden komédia volt neki. Felesége, egy jó házból való uri asszony, akivel még 1851ben kötött házasságot, lassankint belekényszerült ebbe a bohém életbe, amelynek mentora Kati volt. A Babinszki Kati, mindenes. 0 verekedte ki a háztartásra valót, különben nem ebédeltek volna s mikor Laukáné meghalt, ő gondoskodott tovább is a roskatag öreg úrról. Megpörölte ha este kimaradt, vendégségbe elkísérte, onnan hazavitte, vetkőztette, ágyba rakta. Katinak volt egy kis pénze, az mind fölment a háztartásra. — Majd kárpótollak, Kati fiam, ne félj, — biztatta az öreg. És egyszer, mikor nagyon érezte már az esztendők súlyát, valóban elvette feleségül. — Gondoskodtam rólad az életed végéig. Azért sem hagyom a vármegyének a nyugdijat. Lauka bácsi rég meghalt, én is régen elkerültem Torontálból. Mostanában azonban valami ide nem tartozó üggyel kapcsolatban levelet kapok Nagybecskerekről „Lauka Gusztáv özvegyétől* jelzéssel a borítékon, a jó öreg hü Kati irja benne többek közt a következőket: — „Idős asszony vagyok és munkába járok. Egy orosz családnál voltam bejáróné, mert kis nyugdijamból nem tudok megélni. Szekeres József ur kegyelemből ad lakást, pedig ő is szegény, volt hajduőrmester. A megyétől kapok 200 dinárt havonta, de az itteni nagy drágaság mellett ez alig elég élelemre. Fűtésre, ruhára már nem jut. Azért megy a koszorús költő özvegye napszámba. Szegény Gusztim azt hitte, ellát öregségemre, pedig soha igy nem nélkülöztem. Nagyon hiányzik nekem az a támogatás, amit a magyar írók küldtek az uram halála után. Szász Károly ur szokta volt a segélyt postán küldeni, de utoljára már csak négy dinár volt az átszámítás szerint. Még azt a kriptát is el kellett adnom, amelyikben jó uram és első felesége nyugszik. Kikötöttem, hogy még engem is bele temetnek és a halottakat nem bolygatják az én holtom után se. Erről szerződésem is van Somogyi ecetgyáros úrral." Minden keserűségem mellett is el kellett mosolyodnom. Istenem, hogy örülhet a túlvilágon a vén bohém a szegény Kati néni ötletének I Mikor ö annak idején mindent pénzzé tett, nem jutott eszébe a kripta. Kati nénit tanította meg rá a nyomorúság. De a levélben aposztrofálva lévén Szász Károly, kötelességszerűen közöltem vele a reá vonatkozó részt Lauka özvegyének helyzetével együtt. Hamar megkaptam rá a választ, hogy a magyar Írók segélyegylete elküldött a számára 6000 koronát Tavasz felé talán több is jut, most nincs. A tavasz pedig, minden szegények lélegzetet adó reménysége, jaj, de messzire van még! Bob.