Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

4 SZEGED Szeged, 1924 januir 1. Az 1923. év halottai. — Az élet odakinn Svédországban — mondotta kérdéseinkre — egészen más, mint idehaza. Az ottani viszonyokat még békebeli viszonyoknak sem nevezhetem, mert a svédek életnívója jóval magasabb, mint a mi életnívónk volt a háború előtt. A teljes politikai és gazdasági nyugalem biztosítja ezt a konszolidált életet. A munkanélküliség ugyan ott sem ismeretlen fogalom, a háboruszQlte gazdasági fölfordulás hatása ebben az egyben mutatkozik, d; a séd kormány a munkanélküli segélyek folyósításával csirájában elfojt minden elégedetlenséget. A munkanélküli segélyekből nyugodtan megélhet az önhibáján kivül keayér nélkül maradt svéd munkás. Nyomorgó embert nem láttam. A megélhetés könnyűnek nevezhető, mert úgyszólván mindenki megtalálja a helyét. A fizetési átlag meghaladja a heti száz svéd keronát, hetven koronából psdig kényelmesen megélhet mindenki. — Külföldi forgalma Svédországnak alig van. Az oroszokat, akármilyen politikai párthoz tartoznak, nem engedik be a határon. Stokhóimban mindössze tizennégy magyar él. Magyarországot nern nagyon ismerik a svédek, de a közlük élő magyarokat szeretik, becsülik. Általában nem törődnek nemzetiségi, faji, vagy felekezeti kérdésekkel, az értéket mindenkiben megbecsülik, minden mellékszempont nélkül. Ezután Svédország művészetéről biszélgettHnk. Elmondotta Stróbl István, hogy az építészet és a szobrászat emelkedett az utóbbi időben magas nivőra, a festészet azonban visszamaradt. Kimagasló festőművészek most nincsenek. Ivar Arusenius, a tiz évvel ezelőtt elhunyt fiatal zseni voit az utolsó abszolút értékű svéd festőművész. Modern, szimbelikus képein, a társadalmat karakterizáló rajzain festményein erősen érzik ugyan Qoja hatása, de azért mégis önállóak, eredetiek, ujak. Legnagyobb szobrászuk Miiles, aki szintén teljesen modern irányban dolgozik. A svéd színházakban napról-napra nagyobb tért hódit a dekoratív elem. Ez legjobban az operettszínházakban éník, ahol a darab maga teljesen elvész a diszlelezésben, a kiállításban. Az opereít-előadások rosszak, nivójukat a látványosság nívójára szállították le. A svédek általában szeretik a dekorációt és hihetetlen kultuszt űznek belőle. Zenekulturájuk ellenben nem sokat ér, kölcsönkért jellege van. A stoköolmi szimfonikus zenekar tagjainak kilencven százaléka idegen, még magyar is van köztük. A stokholmi operában nem igen akad svéd énekes, a koncerteken is idegen művészek szerepelnek. Vecsey és Kabelík nagyon népszerűek. Stokholmban jelenleg két teljes magyar cigánybanda játszik, a két Kócé. Nagyon szeretik őket. Ugy élnek kinn, mint a hercegek. — A színházak drámai előadásai már értékesebbek. Nagy szerep jut ugyan itt is a dekorációnak, minden színháznak állandó építésze és tervezője van, de a díszlet nem szorítja háttérbe a darabot. Hiuptmann, Statw, Strindberg és az ujabb svéd irók vannak a műsoron. Ibsent, aki tul zord, tul norvég a svédek számára, nem igen szeretik. — A dánok vidámabbak, léhábbak, könnyelműbbek, mint a svédek, nagy ántánlbarátok, különösen az angolokkal és a franciákkal szimpatizálnak. Svédország lakossága a németeket szereti jobban. Kopenhága csodálatos város. Olyan, mint egy szép vitrin Ízlésesen elrende?ett belseje. Kopenhágában nincs csúnya nő, szinte megdöbben az ember a sok szépségtől, amikor először megy végig valamelyik utcáján. Uniformizáltak ugyan a dán szépségek kissé, de azért szépek. Néhány pillanatig elgondolkozott Stróbl István, majd csendesen mondta: — Januárban utazom vissza. A legbájosabb és legszebb filmcsillag HENNY PORTÉN a Velencei kalmárban a Belvárosiban (A Szeged tudósítójától.) A krónikás, mikor az esztendő végén seregszemlét tart az ismerősei fölött, elborulva látja, mennyire megszaporodtak azok — a túlvilágon. Púposabbá tették a föld hátát, amely tizedik esztendeje úgyis eleget nyög az emberek dübörgése alatt, — oh, a földanya szintén tud szenvedni s mohón fogadja vissza magába a tőle elszármazottakat. — Csituljatok el végre, most már én gondoskodom rólatok. A természet mindenben rendszert tart, az emberi elme kifürkészi azt és törvénybe sorakoztatja. De annyira véges és gyámoltalan ez az elme, hogy csak az elején jár mindennek s nem tudja, miért viszi el a halál éppen azokat, akiket elvisz, mi szüksége van a reménységgel biztató ifjúságra s miért hagyja itt azt, aki elaggottan, elfáradtan maga is elkívánkoznék ? Egyetlen esztendő temető-járása is példátlanul változatos statisztikával szolgál, hát még egy évtizedé. Elmaradnak ismerős helyek ismerős alakjai, a korzó, a kávéház, a hivatalok utait, helyeit mások töltik be, az ember pedig — aj teremtés legönzőbb remeke — felejt. Megszokja az uj arcokat, az uj alakulatokat s legföljebb halottak napján, vagy évfordulókon aggatja magóra a fájdalom illúziópántlikáját, — talán még őszinte könnyet is sir azon az őszi alkonyon, amikor gyenge apró gyertyákon próbálja ki erejét a szél. Az 1923. esztendő szegedi halottjai épp olyan veszteséget jelentenek, mint a más évbeliek, számszerint véve még sincsenek olyan feltűnő sokan, mint máskor. Ami első tekintetre meglepő, a túlvilági biró a földi igazságszolgáltatás soraiban végzett szokatlan aratást. Márciusban két kúria; biró is meghalt, Gerhauser József és Polgár Ármin. Ki ne emlékeznék a tipikusan hivatalnok külsejü, szelid jó Gerhauserra, akit aktacsomó nélkül sosem lehetett az utcán lótni. Vitte haza, otthon dolgozott a legtöbbet a mélyre ható, elképzelhetlen finomságokat meglátó jogász alaposságával. Törvényszéki biró korában volt hórom-negy olyan ügye, amiken egész évig dolgozott, de elintézte. Ázokat az ügyeket előtte hosszú esztendőkön át kínozták mások, mennyiség tekintetében mázsákra szaporodtak, laikus embernek súlyos büntetés lett volna pusztán az elolvasásuk is. Gerhauser azonban tudta, hogy a nyolcvanadik, vagy a szászharmincadik kiló tájékán hol van döntő bizonyíték. Mégis akadt, aki azt mondta rá: — Eh, csak négy aktaszámot intézett el az egész évben. í Március halottja Kertész József, az öreg szegedi fiskális, nagyon régi idők tanuja, továbbá Vadász Lajos tanyai kapitány, hajdani parasztbálak réme. Amekkora nagy darab ember, épp akkora puhaság és jóság sziveben, aki egymaga fékezte meg Balástyában a táncos csapatot, ha túlságosan sok grados borok teremtek. Mintha az ő korával együtt a verekedések is elmaradtak volna. Singemé Horovitz Katalint a pedagógia gyászolja, anyányi sok tanítványa kegyelettel jár hozzá vissza a múltba emlékért. Jung Péter állategészségügyi főfelügyelő rég pihenőbe, volt, mikor meghalt. Az ő kora és működése Darányi Ignácnak, a legnagyobb magyar földmivelésügyi miniszternek idejére esik, amikor politikát — sokban talán végzeteset — jelentettek az állatbetegségek is. Jung Pétert pedig leküldték a határra s vagy beeresztette a sertéseket, vagy nem. Ahogy a magyar agrárérdekek parancsolták. Április elviszi Berger Mór főorvost, akihez olyan szivesen kötötték az emberek a szórakozottságra vonatkozó anekdotákat, mint ahogy a szarka is egy helyre hordja a csillogó tárgyakat. Csak akkor nem voll Berger szorakozotl, ha a betegeit kezelte. Menner János a magába mély»dt zenetanár, a régi derek muzsikus és Paulovics Márton, a vasegeszségesnek hitt városi h. főszámvevő hamarosan követik. Májusban meghal Erlitz János kerületi tiszti orvos, akiről mindig az volt a hitünk, hogy nem érzi jól magát a városban s lelkileg ott él Felsőtanyán, Tömörkény susogó jegenyéi között, végtelen hómezőin. Szeless Eleknek, a jellegzetes figuráju táblabírónak özvegye is megszűnik a Somogyi-könyvtár legbuzgóbb látogatója lenni, pedig annyi, de annyi könyv van még hátra. Május halottja Bach Antal, aki megnyitja az idei sort, hogy hamarosan kövesse a finom szellemű felesége, majd Jenő bátyja, a legértékesebb egyéniségek egyike. Néha a végzet tömegesen nehezedik egyik-másik családra, de a Bachék sorozatos tragédiája ebben is ritkaság. Alig lehet elképzelni Szeged arculatát a tengernyi jótékonyságot gyakorló, tiszta és praktikus elméjű, magyarázni komolyan szerető, de a jóizü humorban felolvadó Bach Jenő nélkül. Ennek a hónapnak halottjai közé tartozik még Tóvölgyi Béla, Tóvölgyi Margit édesatyja, ez a szép fehérhajú öreg ur, aki a Stefánia padján merengett régi színpadi dicsőségekről, amiknek díszletei épp ugy megkopnak akár az emberek. Juniusban Miiller Miksa műépítész hagy itt bennünket, de emléke hosszú időkig megmarad az általa épített, stílusos, szép paloták révén. Lészay László rendőrfelügyelőt ideges, természete, végzete rántja a tragédiáb a amely tipikusan magyar sors. Rengetegen megsiratják, ahogy hosszú sor gyászolója van Glanzer Mórnak, a népszerű öreg doktornak is. Juliusban Szűcs József ügyvéd fejezi be hoszszas belegeskedését, csendes életéi csendesen és n másvilágra megy igazságot keresni az érdekes, különös, magyar excentritásokkal teli Somlyódy István. Forró augusztus elviszi Rósa Izsó özvegyét és Rosenberg Nándor öreg tanítót, akiben a tragikus sorsú Rosenberg János, hajdani bankigazgató nem csak bátyját vesziti el, de legjobb barátját is. Szeptemberben Kanyó Lajos bácsival leszünk kevesebben, az ő derűs, szép tekintete nem simogatja többé a várost, — és váratlanul hal meg hirtelen Sümegi Gyula piaristatanár, a lelkes muzsikus, az igazi, hivatott népnevelő. Októberben Schulhof Emil ügyvédet váltja meg sok szenvedéstől a halál, november nevezetes halottja Piukovich Ödön nyugalmazott kúriai biró, továbbá Csengery János egyetemi tanár hűséges élettársa, decemberé pedig a Munkácsy-fejü Szűcs Mihály. Olyan furcsa volt szakái nélkül látni a ravatalon a szép öreg urat, — odaát most már aligha tévesztik össze a legnagyobb magyar piktorral. Emlékezzünk még meg azokról, akik a leghosszabb élet atán távoztak el. Özv. Grünfeli Adolfné Neumann Erzsébet 96 éves volt. Az anyakönyvben a szülei ismeretlenekként vannak feltüntetve. Nem volt aki ismerte volna őket. Kristó Sándor ószentiváni földbirtokos és Fogas Péter háziszegény 94 éves korukban haltak meg. Csodálatos játéka ez is a sorsnak, ahogy egyformán hosszú életet ad annak is, akinek megvannak hozzá az eszközei és annak is, aki a szegényházban végzi. Azért mindketten ragaszkodnak az élethez. ÚJÉVRE kellemes meglepetés egy jegy a Belvárosiba a Velencei kalmárhoz Harry Liedtke Henny Portén és Werner Krauss-al A • r r I • I a létező legeslegfinomabb dessertek, bonbonnierek, tea-sütemények, Az ujevre megerkeztek