Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-04 / 3. szám

Szeged, 1914 január 4. SZEGED Az ellenzék deklarációja. (A Szeged budapesti tudósitójától.) A nemzet­gyűlés csütörtöki ülésén Rupert Rezső az ellen­zéknek, a nemzeti demokrata párt, a Kossuth-párt, a szociáldemokrata párt tagjai, továbbá Rassay Károly, Rakovszky István, Létay Ernő, Hegymegi­Kiss Pál, Sándor Pál, Drózdy Győző, Strausz István és Dénes István által aláirt következő dek­larációt terjesztette elő: Csongrádon gyáva orgyilkosságnak estek ál­dozatul ártatlan emberek. Ez a merénylet csak láncszeme megelőző hasonló bűncselekmények­nek és megdöbbentő módon figyelmeztet arr?, hogy még mindig nem tépték ki gyökereit a gyűlölködés politikájának, amely jogot, törvényt el nem ismer és felforgató céljainak elérésére semmiféle eszköztől sem riad vissza. A felbujtók azok a szervezetek, amelyek nap­ról-napra terjesztik a gyűlölködést és a terror erejével akarnak maguknak jelentőséget bizto­sítani és igy akarják az államhatalmat bitorolni. Eddig mindes merénylet és a társadalmat nyug­talanító minden bűnös cselekedet szálai az ÉME vezetőségéhez vezettek. Az ÉME különböző helyi csoportjai tervezték az eddig kiderített bomba­merényleteket, miként az ÉME csongrádi cso­portja hajtotta végre a most elkövetett bűncse­lekményt is és miközben a kormány azzal di­csekszik, hogy feloszlatta a titkos szervezeteket, a csongrádi nyomozás során kiderült, hogy az ÉME egyik elnöke, aki az amnesztia áldá­siban részesült, alföldi brigádot szervezett és mint valami hadvezér, kinevezési okmányt álli­tott ki. Kiderül, hogy az Ébredő Magyarok Egyesü­letével kapcsolatban megalakult csongrádi brigád tagjai éppúgy hozzá tudtak jutni jelentékeny mennyiségi ekrazithoz, miként kilószámra kap­tak ekrazitot a Kovács-testvérek is. A minisz­terelnök ur maga is tisztában volt az ÉME fel­bujtó szerepével, mert a mozdonyvezetők sztrájkja idején megtartott értekezleten határo­zott Ígéretet tett a demokratikus és szabadelvű ellenzék vezetőinek, hogy a parlamenti szünet alatt az ÉME-t fel fogja oszlatni, végrehajtja a titkos szervezetek feloszlatását és egyúttal vé­get vet a gyűlölködő sajtó izgató féktelen­8égeinek. Megállapítjuk, hogy a miniszterelnök ur ezt az igéretét nem váltotta be, a feloszlatás helyett eltűrte, hegy az ÉME elnökségében az alföldi brigád nagyvezérével együtt helyet foglaljanak magasrangu állami tisztviselők és a kormányt támogató párt tagjai. A gyilkos merénylet másik felbujtója a napról-napra gyűlölködésre izgató szélsőjobboldali sajtó. Éz ellen a sajtó ellen nem élt a kormány a rendelkezésére álló hatalommal. Ez a gyűlölködő és bujtogató sajtó élvezi az ügyészség és a közigazgatás kíméletét. Megállapítjuk tehát, hogy a minisz­terelnök ur a gyűlölet sajtójának megfékezésére vonatkozólag telt igéretét nem váltotta be, sőt a leggyűlölködőbb sajtóorgánum vezerei még ma is tagjai a kormányt támogató pártnak. De meg kell állapitanunk a kormány felelős­ségét azért is, mert a kormány eltűrte, hogy vezető pozíciókat olyan férfiak foglaljanak el, akik a felforgató törekvésekkei nyilvánvalóan rokonszenveznek, akiket a közhangulat ugy jelöl meg, mint a konszolidáció nyilvánvaló akadá­lyozóit. A kormány nem tudta, vagy nem akarta megtisztítani sem a közigazgatást, sem az igaz­ságszolgáltatást azoktól az oda ügyesen befér­kőzött elemektől, akik tulajdonképen a gyűlöl­ködő tábor bizalmi emberei. S csak igy történ­hetett meg, hogy a rendőri nyomozások gyakran eredményre nem vezettek. C«ak igy, bogy bizonyos ügyek főtárgyaldsra nem kerültek. Csak iiry, hogy egyes terheltek meglepő módon szabadlábra kerültek. Csak ez magyarázza meg, hogy gonosztevők azzal a hazug űrüggyel, hogy irredenta célokat követnek, nagymennyiségű ekrazitot szerezhettek be éí azok a közegek, akik számukra a robbantó anyagot kiadták, büntetésben nem részesüllek, sőt részben elő­ltPA*szomoru eseményekért felelős tehát a kor­mány, amely a gyülölködö izgatás forrásait megszüntetni nem tudja, vagy nem akarja. Ennek a kormánynak egyes tagjai nyilván­valóan ellensúlyozzák a Zt^fí^n ° nyilvánosság előtt tett nyüatkozatait A belügy­miniszter, de különösen az Ig^fymifzter ténykedései ilyen jellegűek. Az országos fő­kapitányt pedig az egész szabadelvű közvéle­mény a konszolidáció egyik legnagyobb akadá­lyának tekinti, aki gyűlölködő politikai nézeteit még titkolni sem tartja érdemesnek és mintha valami titkos erőre támaszkodnék, mint önálló tényező óhajt szerepelni. Ilyen körülmények között ez a kormány vagy nem akarta a jogrendet helyreállítani, vagy pedig képtelen annak helyreállítására. Egyik esetben sem méltó a bizalomra és a támo­gatásra. Meri, ha a kormány a törvényes feladat elvégzésében akadályokra talált, köte­lessége lett volna az ország előtt feltárni a valódi helyzetet, hogy milyen tényezők, milyen titkos, vagy nem titkos erők akadályozzák a jogrend helyreállítását. Minthogy a kormány még ezt a kötelességét is elmulasztotta, nekünk kellett helyette cselekednünk. Fájdalmas szá­munkra a valódi helyzet feltárása, de bármilyen fájdalmas, ki kell mondanunk, bogy követelé­seink teljesítése nélkül a jogrend emlegetése csak játék, csak a be nem avatottak' félreveze­tését célzó kápráztatás. Mi nem Európa ked­véért, hanem magunknak, akik idehaza élűnk és dolgozunk, követeljük a jog uralmának helyreállítását, mert az emberek életkedvének és munkakedvének elpusztításában, az alföldi brigádokkal fenyegető terroristák megtorlatlan szereplésében, a gazdasági összeomlás és ka­I tasztrófa egyik tényezőjét látjuk. A kölcsöntárgyalás második jegyzőkönyve. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A kormány csütörtökön adta ki a Népszövetség legutóbbi ülésén elfogadott 2-ik számú jegyzőkönyvet, amely a magyar kölcsönnel kapcsolatosan keres­kedelmi egyezményekről, a kormány felhatal­mazásáról, az ellenőrzésről, a zálogjogokról és a jegybankról intézkedik. Ma délután egyébként gróf Bethlen István miniszterelnök ugy nyilatkozott, hogy a magyar kölcsön ügyének végleges rendezését március közepére reméli. A kölcsön érdekében a kormány eltiltja majd az uj részvénykibocsátásokat. Jelentette már a Szeged, hogy a pénzügyminisz­ternél pénzügyi konferenciát tartottak, amelyen résztvettek nemcsak a bankvezérek, hanem az ösz­szes szakemberek is. A konferenciáról kiszivárgott hirek szerint elsősorban a belföldi kölcsön flgye került szóba. Megállapították azt, hogy a bel­földi kölesén effektuálásához feltétlenül szük­séges a bankjegyforgalom nagyobbarányu meg­szapöritása. Ezután az uj jegybank felállításának kérdése is szóbakerült, majd egységesen vetődött fel az a vélemény, hogy a korona stabilizálá­sának alacsonyabb kurzuson kell megtörténnie, amely ténylegesen megfelel a korona vásárló­erejének. Ennek az egyensúlynak tisztázása minden valószínűség szerint még januárban megtörténik, amikor is a külföldi kölcsön vég­legesnek tekinthető már. Az infláció kezdetekor elsősorban az állam kifizeti belföldi tartozásait. A bankok és vállalatok pedig a Jegyintézetet fokozottabb mértékben vehetik majd igénybe. Ezután a tőzsdei kérdések kerültek szóba, amely alkalommal bebizonyosodott az, hogy a kormány gátat vet a részvény inflációknak, bizonyos időre megtiltja az alaptőke felemelé­seket is meg fogja akadályozni az uj részvény­kibocsátásokat. A tőzsde megjavításáról is be­széltek és az a meggyőződés került felszínre, hogy a tőzsdét nem a bankok, hanem psziho­loglai okok tudják csak megfavitanl. A kor­mány elsősorban fel fogja szabadítani a kül­földiek készpénzét. ~ ""^nnfrnníijiAJuiuuuunnniuiiuifiAjui Szabadlábrahelyezések várhatók a csongrádi bombamerénylet ügyében. (A Szeged tudósitójától.) A karácsonymásod­napi megdöbbentő csongrádi bombamerénylet ügye jóformán már egészen tisztán áll a nyil­vánosság előtt és most már mindenki az igaz­ságszolgáltatást várja. A rendőri nyomozás nem­csak magára a merényletre terjedt ki kide­rítve annak minden részletét; a szegedi rend­őrök a csongrádi ébredők egyéb dolgait is napfényre hozták. Igy került a nyilvánosság tu­domására az a Csák Máté idejére emlékeztető katonai jellegel biró csoportnak a dolga, amely az Alföldi Brigád néven lett ismeretes és amelynek parancsnokát maga Héjjas Iván ne­vezte ki. A merénylettel gyanúsítottak felelös­ségrevonása nem folyik oiyan gyorsan, mint a rendőri nyomozás, de hiszen ezt nem is lehet csodálni, mivel a magyar igazságszolgáltatás tényezői csak megfelelő eljárások, megfontolá­sok után hozhatnak minden bűnügyben hatá­rozatot. Az bizonyos, hogy a szegedi törvény­széken soron kivül fogják ezt az ügyet letár­gyalni. A merénylettel gyanúsítottak egyébként szerda dél óta a törvényszék épületének harmadik eme­letén le/ő ügyészségi fogda magánzárkáinak lakói. Külön-külön, egymáshoz távol vannak elhelyezve Sinkó László, Bölöny Miklós, Fülöp Andor, Piroska G/örgy, Faragó Ferenc, Zubek Mihály, Sági Rókus és Kasztell Sindor. Az el­múlt éjszakát a nyolc ember teljesen nyugod­tan töltötte el. Az ügyészség senkinek, még a legközelebbi hozzátartozóknak sem ad beszél­getésre engedélyt, mig az ügyészség egyrészt nem teszi meg előterjesztését a merénylők to­vábbi fogvíitartására, vagy a szabadlábrahelye­zések ügyében s mig másrészt a vizsgálóbíró nem foganatosítja a gyanúsítottak kihallgatását. Zombory János vizsgálóbíró — értesülésünk szerint — valószínűleg csak néhány nap múlva kezdheti meg a kihallgatásokat, amikor is majd az ügyészség átküldi bowái a merény­letre vonatkozó iratokat. A vizsgálóbíró egyéb­ként megvárja az ügyészség döntését a fouva­tartás, vagy szabadiábrahelyezés üqyében. Érie­sülésünk szerint az ügyészség indítványtétele már a pénteki nap folyamán, vagy legkésőbb szombaton reggel megtörténik. Zombory Jenő vizsgálóbíró ezután azonnal hozzáfog a hatal­mas anyag áttanulmányozásához és amint ez­zel készen lesz, megkezdi a kihallgatásokat. Elsősorban természetesen Sinkó és társai ke­rülnek elébe, majd megidézi a rendőrségen már kihallgatott 35 tanút, valamint azokat, akik­nek kihallgatására a vizsgálat folyamán alapos okok merülnek föl. Csütörtök délben a Szeged munkatársa föl­kereste dr. Zombory Jenő ügyészségi elnököl, aki kijelentette, hogy a lapok tudósítóinak nem ad felvilágosítást semmiféle kérdésben. A leg­illetékesebb helyről nyert értesülésünk szerint az ügyészségen dr. Balázs Sándor ügyész már szerda óta tanulmányozza a merénylet aktáit és minden valószínűség szerint az ügyészség már pénteken megteszi indítványát a nyolc merénylő további fogvalartására vonatkozólag. Az ügyész­ség indítványa a nyilvánosságnak mindenesetre meglepetéssel fog szolgálni, mivel — hir sze­rint — több szabadldbrahelyeiést fog tartal­mazni. Bizonyos kötökben 2—3 előzetes letar­tóztatott ember szabadlábra helyezéséről be­szélnek, de hogy tulajdonképen Sinkónak melyik társáról van szó, azt sehol sem tudják, mivel az ügyüszségen szigorú elzárkózottsággal kezelik a merénylet ügyét. Természetesen, most minden várakozás és figyelem az ügyészség indítványa felé fordul, ez fogja véglegesen tisz­tázni, hogy az eddig előzetes letartóztatásba helyezett emberek közű! kinek van aktív része a merényletben. Azt beszélik, hogy a nyolc gyanúsított között egy-két olyan emoer is van, akik ugyan résztvettek a csongrádi ébredők mozgalmában, de a Magyar Király szálloda bálterme ellen elkövetett merénylettől bizonyos mértékben távol tartották magukat. A nyolc gyanúsított egyébként csak akkor kerül át a kerületi Csillagbörtönbs, amikor már a vizsgálóbíró befejezte teljesen a vizsgálatot. Amig ez megtörténik, ami előreláthatólag hosszú he rkít fog igénybe venni, akárhogyan is helyet biztosítanak számukra a törvényszék harmadik emeletén lévő ügyészségi fogdában. Piroska János. A csongrádi bombamerénylők között kétség­telenül legérdekesebb Piroska János főhadnagy személye, aki az egyik nap aktív főhadnagy,

Next

/
Oldalképek
Tartalom