Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-03 / 2. szám

I SZEOED ( \ la V Újévi interjú a polgármesterrel. (A Szeged tudósítójától.) Az újesztendő második napján az élet visszazökkent ismét a régi kerékvágásba a toronyalatti hivatalokban. Egyegy elkésett boldogujév-kívánás el-elhangzik ugyan még az elcsendesedett folyosószegleteknél, de csak ritkán, ha két olyan ember találkozik, akik tegnap elkerfllték egymást. A polgármestert sem háborgatja már senki jókívánságaival és nyugodtan ki is pihenhetné az újévi fáradalmait — reggel kilenctől déli tizenkét óráig fogadta a tömegelő látogatókat —, ha újságíró nem lenne ezen, a máskaiönben gyönyörűséges világon. Dihát, sajnos, újságíró van, aki hivatalból, portóiflentesen indiszkrét, ezer kérdést szegez a közéleti emberek mellének és akár felel a kérdésekre a közéleti ember, akár nem, — megirja. Most is, újesztendő második napjának nyugalmas délelőttjén, bekopogtat a polgármester szobájába: — Az újesztendő reménységeiről szeretnék polgármester úrral beszélgetni. — Az újesztendő reménységeiről? Hát nem bánom, beszélek — mondja ravasz mosollyal a polgármester —, de olyat mondok, hogy ugy sem irja meg. — Megírom én, legfeljebb kommentárral. — Nem hiszem én azt. Án nem az én dolgom. Azt akarom mondani, hogy a kormány a közalkalmazottak decemberi fizetését hét százalékkal, a januárit pedig tizennégy százalékkal emelte. Nekünk, városnak is hasonlóképen kell emelnünk, ami hatszázmillió korona többletkiadást jelent — a most letárgyalt költségvetés keretein kivül. Honnan vennénk ezt a hatszázmilliót, ha a közgyűlés bölcsen nem %z én álláspontomat fogadja el és nem hagyja meg azt a tartalékalapot, ami a földbérbuza váltságárának alacsonyabb megállapításából származik. Talán a város közönsége előtt nem is szimpatikus az, hogy a városi tisztviselők fizetése ilyen hatalmas összegeket emészt fel, de a kényszerítő körülmények diktálnak. Tájékoztatóul elárulom, hogy az én fizetésem januárban alig százötvenezer korona volt, most pedig nyolcszázezer. Minden városi alkalmazott fizetése megötszöröződni egy év alatt. — Ettől függetlenül milyennek látja polgármester ur az újesztendő!, milyen remények, milyen tervek valóra válását szeretné? — kérdeztük. — A közgyűlés a költségvetés elfogadásával bölcsei határozott. Ezt ugyan majd az uj esztendő mutatja meg, de ha megmutatja, akkor — azt hiszem — minden nagyobb baj nélkül megusszuk ezt az évet is. A regényeinkről, a terveinkről csak annyit mondhatok, hogy vannak sokan és szeretnék közülük nagyon sokat megvalósítani, ha lehet, valamennyit. Szeretném az irtózatosan elhanyagolt utcádat rendbehozatni, a közkerteket kitataroztatni, a város száznyolcvan épületét kijavíttatni, a vizműtelep?t bővíttetni, mert hát még mindig romokat ftell ellakarillainunk. Remélem, hogy mindenből csináltathatunk valamit. A fogadalmi templom építési programja megvan, azl be is váltjuk. A;,»elep"-pel is kell majd valamit csinálni, csak Somogyi-telep-nek ne hivnák. Hatszáz lakóház van már rajta, d; sáros időben is járható utjai, sem pedig vize nincs. Legalább két keresztutcát salakkal, vagy zúzott körei járha óvá kéne tenni. — Kulturális téren mi az újesztendei program ? — Kulturális téren? Hát igen, az iskoláink működnek továbbra is, ahogyan eddig működtek, a Somogyi-könyvtárt és a muzeunol is fejlesszük, amennyire a mostoha viszonyok megengedik, a költségvetésben elég szép összeget vétettünk fel erre a célra. — Mit vár polgármester ur az újonnan alakítandó törvényhatósági bizottságtól. Hoz-e az valami változást a város közigazgatásába? — Hol van az még I Előbb a törvényt kell hozzá megalkotni. De azért ugy gondolom, hogy meg lesz ebben az esztendőben. Hogy hoz-e változást, azt nem lehet előre tudni, minden az uj közgyűlés összetételétől fa?g. Nehezen hinném, hogy a város igazgatásán *k jelenlegi renaszerébeii lenne olyan sulyo ahb hiba, amely az uj bizottság korrigálására vár, mivel a most müködö közgyűlés nem tudja, vagy nem akarja kiküszöbölni. Ht pínzünk lenne, a világítást mi is kilerjesztenSk a külvárosrészekre s. Igazság szerint ez a gázgyár feladkta lenne, a szerződés köíelezi erre a vállalatot, dehát a döntőbizottság jogerős és megfelebbezhetetlen határozata értelmében a gázgyárnak nem kell betartania a szerződést. A döntőbizottság határozata törvényes, meg kell benne nyugodni. Minden tehát a pénzkérdésen múlik. Ha pénzünk van, mindenünk van. Az uj közgyűlésnek egyébként sem igen lesz több pénze, mint amennyi nekünk van, mert a város minden lehetséges jövedelemforrását kihasználjuk . . . — Most különben — tért át hirtelen, úgyszólván minden látható átmenet nélkül más témára a polgármester — nagyszerű dolgokat olvasok: Tukianos munkáit. Ez a gírög író, a hanyatló görög irodalom Voltaire-je volt, szörnyű nagy lacibeíyár, tagad mindent, ami van, ami szép, ami emberi. Eleinte szofista volt, de később ő estorozta legerősebb szatíráival a szofistákat. Egy boltosnak volt a fii és egy rabszolga unokájs. Az ő írásaiból merített témát és adatokat Dante, Sfeakcspsare és G5the. Az athéni Ti aon témája is tőle való. Mindent gúnyolt és mindent tagadott, az erényt, a dicsőséget, a hírnevet. Olyan ember volt, aki a kákán is csomót keresett. Legszebb munkái közül valók „A hetérák beszélgetései", „Az istenek beszélgetései", de legszebb „A halottak beszélgetései". Ebben — majdnem minden más munkájában is — egy Menippos nevü barátját szerepelteli. Ez a Menippos a íegszerctetreméltóbb csavargó és csirkefogó. A halottak beszélgetései-bcn látogatást tesz az alvilágban. Nincs nála más egy taris?nyánál és egy vándorbotnál. Könnyű lélekkel száll be a kopaszfejü Ctiaron csolnakjába és kel át Acheron vizéíl. A túlsó parton találkozik a világ volt hatalmasságaival, Xerxessel és társaival, akik irigykedve néznek az uj jövevényre, mert Charon tőle nem vette ei a tarisznyáját és a pásztorbotját, róluk azonban még a ruhát is letépte. Pedig Menippos csak közönséges ciavargó volt, ók pedg az élők világában hatalmas királyok, hadvezérek voltak. De tul az Acheron vizén megszűnik a hir, a hatalom, a dicsőség, a királyi korona érlelem nélkül való cifrasággá válik és viselői, amikor belépnek Charoti csolnakjába, szegényebbek és nyomorultabbak a csavargó Menípposnál, aki jókat kacag rajtuk ... Régen nem olvastam ilyen szépet. — Hogyan tetszhstík polgármester urnák ilyen, hogy ugy mondjuk, kissé tul destruktív filozófia ? — Kétféle ember van, jó ember éi rossz ember. Az életfilozófia sokféle. Minden embernek másfé'e életfilozófiája van. £n minden filozófiából a jót akarom kiválogatni, talán éppen ezért mondták rám, hogy epikureista vagyok. Lehet, hogy igaz, de nemcsak epikureista. Én nem huagszo® senkire, aki megbánt, arra se haragszom sokáig. A Szeged-it sem haragszom, pedig mindig bánt. — A vád ellen tiltakozunk polgármester ur Bántani csak rosszindulattal lehet, a mi írásainkat pedig nem vezeti rosszindulat. Legfeljeb. nem vagyunk polgármester úrral bizonyos kö, érdekű kérdésekben egy véleményen. — Hát nem is ugy értettem egész ín, d azért még sem kellemes érzés, hi az emberri nincsen valaki egy véleményen, amikor az a meggyőződés?, hogy az ő véleménye a hely*. — Még csak egy kérdésünk van: Mit kivin polgármester ur a város polgárságának az ijesztendő^ ? — L?lki és vagyoni erőt az áldozatodéiviseléséhez. (rr) omvwmwmmmmmmmmaammmami Masaryk megcáfolta a francia-seh szövetség hírét. Prágából jelentik: Benes kfllűgyminisz.r vasárnap megjelent Misaryk köztársasági önöknél és be;zámolt párltárgyalásainak ered: ínyéről. A küíüífyríriiiszter január 2-ik elében isméf P r l >qz és onnan visszaírva, a törvíny* díét házának külügy bizottá>;ait . cumi fo>ja a Franciacszággal kötőit s ':$ renaJ*ezétei felől. íriesülés szerint a c»th francia szövetségről elterjedt hí-k Angolországban kellemetlen érz6 váltotta ki, mert mint Londonból jelentik. Massryk elnök a leghatározottabb formában ntgedfolta a szövetségnek hirét. Az angol kato^i körökben annak a nézetnek adnak kifejelt, hogy itt voltaképen burkolt katonai szövetségi van izó. Szeged, 1924 január 3. Bottka Sándor dr. főtanácsos a mult esztendő bünügyeiről, a politikai zenebonátokról, az ellenforradalmi alakulatokról és a csongrádi isetről. (A Szeged tudósítójától.) Az újesztendő legelső napján a Szeged munkatársa felkereste Bottka Sándor dr. rendőrfőtanlcsost, az államrendőrség szegedi kapitányságának vezetőjét, akinél népszerűbb ember ébben az alföldi fővárosban — nincsen. Bottka Sándorul az egész ország szakkörei elismeréssel emlékeznek meg és tudják, hogy fontos és nehéz állását egyedül kiváló szaktudásával érte el. A főtanácsos nem szokott sokat beszélni, nehéz dolga van a riporternek, amikor kérdései özönével valamit meg akar tőle tudni. Szűkszavú, de amit mond, az megdönthetetlen. Amikor a Szeged munkatársa újévi interjút kért, először csak ennyit mondott: — Egy mondatot mondhatok csupán — még újévkor is: Becsület és szaktudás l Nem egy kérdésbe került, mig az elmúlt esztendőről beszélni kezdett. — Normális esztendő volt íz 1923-as, olyan volt, mint a többi esztendő rendőri szempontból. Kimagasló rendőri esemény — a csongrádin kivül — nem volt. En csak azokat a hünügyeket szoktam szárnmtartani, amelyekben a rendőreim eredmény nélkül maradt. Több emberölés fordult elő a kapitánrság területén, de csak egyetlen ügyben nincs méf eredmény. Tömegmunkank volt, nagyon sok eset, de a zöme jelentéktelen. Az eredményes munkát iz ember elfelejti, de egy talán mégis lesz, amit nefl fogok elfelejteni tudni — >7 csongrádi bombát... — A város belterületén sok rendezési munkát intéztülk el, most már majd a külterüUt rendezésére k;rül sor. — íomolyabb politikai ügyünk csak egyetlea egy lftt volna a márciusi pesti egyetemi atrocitások idejér, de azt is megakadályoztuk még idején. Azzá', hogy az emlékezetes "Kelemen Andort eltávoltottuk a városból. Azóta nem volt különös po'.i.kai ügyünk. A munkáskérdésben nem volt semni különleges, mindenhol áttértek az indexre és ízzel a kérdés méregfogát vettük el. Az indexel mi d a két részen megvan a bázis. ,zután a főtanácsos a politikai ügyekről m(j a kivetkezőket mondotta szószerint: 3b Szegeden a rendőrség a? eJmolt Mien el tvolitotta, vagy semlegesítette azokat az egyfre'Ht, akik a politika köpönyege alatt — büncseíik,:ényre hajlottak. Igy azután a politikai élet egézen normális keretek között mozgott, utcai hecie:et, politikai zenebonákat nem volt alkalma senbilek rendezni... — Olyan ellenforradalmi alakulatok, amelyek akárkinek személyére nézve veszélyt rejtegetter volna, nem voltak Szegeden. Majd ismét áttértünk az államrendészetről a közbiztonság terére. — Betörések és lopások nem voltak nagy számban, mert az egyedül preventív intézkedést idjében megtettük: összefogtuk valamennyi betörőt. Most az újesztendő munkájáról kérdeztük a főtanácsost. — Az újesztendő első napjaiban rendeletem jelenik meg, amelynek az a szerepe, hogy kiegészítsen egyes rendőri tárgyú szabályrendeleteket. Addig, míg a megváltoztatás a törvényhatósági bizottság utján megtörténik. Ennek a rendeletnek a tárgya: az utcai közlekedés városiasitása. Például a kórzó forgalma, a kórházak előtt csak lépésben szabad hajtani, a klinika körül pedig eltiltom a teherforgalmat. Később más targyakat is földolgozunk, ahol a meglévő szabályrendeletek hézagosak, vagy ujabb tárgyak vetődnek fel. Itt kell megjegyeznem, hogy az elmúlt évben befejeződött a lesülyedt házak ráccsal való körülvétele. Csak szigorú munka után sikerült ezt elérni, mert a háztulajdonosok venakodtak a költséges passziótól, de az öregesztendő utolsó napjára, mintegy 20 besüppedt ház előtt sikerült kerítést csináltatni. Végül és megnyugtatásul — amire ugyan nincsen szükség — "ezeketmondotta a főtanácsos: — Az ujesztendőben is el fog követni mindent a szegedi rendőrség, hogy Szeged közönségének szemely- és vagyonbiztonsága teljes legyen. Bucsuzóul még a csongrádi „esetről" szólt a főtanácsos. — A csongrádi eredményes nyomozás kizárólag a szegedi kapitányság munkája Az eredmény pedig a szakszerű és alapos rendőri intézkedésnek olyan betetőzése, amely magában hordja a munkában résztvettek részére a legnagyobb jutalmat: a becsületesen elvégzett munka tudatát. Ez a nyomozás a kapitányságra bizonyítéka annak, hogy a komoly, céltudatos, minden politikától mentes rendőri szakmunka még a legnehezebb viszonyok között is meghozza az eredményt.