Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-20 / 17. szám

2 SZEOED Szeged, 1924 január 18. felém a tél 3 íme a baráti sziv tavaszt hangu­latot küld hozzám, ifjúkorom tavaszának em­lékeiből. ... Jól esik visszaszállani a múltba, titkos könnyer ejteni az elhervadt ifjúságért s innen kütdeni köszönő üzenetet a szőke Tisza túlsó partjára, ahol fonnyadt virágokból illatos bok­rétát tudott varázsolni a baráti sziv őszinte szeretete." 1912 októberében irta Balassa Ármin ezeket a sorokat, harminc évvel a Szegény Laci pre­miérje után. Ma 1924 et irunk. Tizenkét Ítéletes esztendő viharzott el a fejünk fölött. Elvitt min* dent, kirabolt, kifosztott mindenkit. Csak az em­lékeket hagyta meg és az emlékezést. Balassa Ármin szeretett emlékezni és sok szép emlé­kezni valót gyűjtött össze életében. Most már ö sincs többé. L ssankint emiékké finomul az ő alakja is, a régi szép, harcos idők szép emlé­kévé. Diskurálós, gyászoló téli estéken jól esik a rá való emlékezés. ml. Olvasás közben. Telefon: l#AMX UA«I Telefon: Igazg. 11-85. nono mozi Pénztár 455. Hétfőn, kedden é3 szerdán, január 21, 22. és 23-án Emil Jannlngs, Relnhold Schflniel és Dagny Servaessel a főszerepben: Őfelsége a pénz Dráma napjainkból 8 felvonásban. Azonkívül: A mucsai Derby. Két felvonásos állat-burleszk. Előadások: Fél 5, fél 7 és fél 9 órakor. Legújabb kész ndl és leány modell fel­öltök, valamint modell utáni rendelésre első­rangú kivitelben, legocsóbb árban! Reményiné divatáruháza Szeged, Széchenyi-tér 2. Ugyanott férfi és női gyapjúszövetek méter szerint. 57 mint egy uj hit embereinek művészi isten­tisztelete az uj katakombákban. Gondolom, jobban érezte magát közöltek, mint a mai politika alakosai és csepürágói közötti * A nemzeti ellenállás legforróbb napjaiban egy tüzes verset irtam a lapjába, amely imigyen végződött : Bécs felöl jő a fekete felleg, Bécsi rongy lesz, mire innen elmegy. Aki küldte, mind halálra sárgul, Hogyha kard lesz a magyar kaszákbul l Ármin bátyánknak tetszett a vers, de azért egyet sodorintott a bajuszán és a bajusz alól igy szólt: — Szép, szép ez öcsém, hanem, tudod mit, mégis csak jobb lösz ezt alkotmányosan el­intézni! Ebben a válaszban benne volt az ő egész komoly, nemes és tiszta deákferenci és eötvös­károlyi okossága és józanága, derűje és kedéye. * Egyszer Nagyváradon találkoztam vele, az Emke kávéház sarkában, az uj magvar költé­szet főhadiszállásán üldögélt, irók és színészek között, a cigány húzta és ő a maga és a Dankó Pista nótáit énekelte. A cifra, füstös kávéház szinte eltűnt egy-egy pillán tra, alföldi puszták c> árdájának látszott és ahogy Balassa Ármin, a vásárhelyi fiu, a szegedi népies iró ott dalolt a váradi éjszakában, nekem akarat­lanul is egy Ady-vers jutoti az eszembe, annak is az utolsó sora, amely élete utolsó éveiben bizonyára öreg barátomnak is sokszor keser­vesen és önérzetesen megfordulhatott az elmé­jében, egy kérdés, amelyre az ő egéiz nagy, munkás és termő élete olyan nemesen büszke igennel válaszol: „Én nem vagyok magyar?' Annyian vannak már, akik Ignotus óta olvasás­közben följegyzik a másodkézből kapott gondola­taikat, hogy én sem maradhatok el tőlük. Igenis, kérem alásan, én is szoktam néha olvasni, habár nem mindig. Az ilyesmiből megárt a sok. De mert az egyszer rá vetemedtem, nyomban kihasználom az alkalmat. Ha itt-ott tájékozatlan leszek, bocsás­sák meg, hiszen szokni kell mindenhez. Legelőször is az ötlött a szemembe, hogy (Bezárták a Magyar Falut.) Letettem az újságot, megtöröltem a pápaszeme­met és olyan ellentmondást nem tűrő hangon, amit azoktól a nagyképüektől tanultam, akiknek foto­gráfiáját a Tolnai Világlapja térszüke miatt csak folytatásban tudja közölni, igy szóltam hallgató­ságomhoz: — Végre sor került Orgoványra, még pedig tel­jes mértékben. — Szó sincs róla, jelentette ki a tartalékos hóseprő, aki kora hajnalban kezdi a munkát. Uraságod nem tud olvasni. Kibetűztem újból a címet: — Bezárták a Magyar Falut. Nem lehet félre­érteni. Miért írják nagy betűvel ? Bizonyára azért, mert különb Falu más falunál. Falu Tamás íróról nem lehet szó, mert akkor azt mondták volna, hogy bezárták Falu Tamást. Ebből csak egy van és az is magyar. Németül Thomas Dorf volna. A tartalékos hóseprő kijelentette, hogy szamár vagyok, ne vegyek máskor újságot a kezembe. — Itt egy gyanús mulatóhelyről van szó, a régi Gambrinusról. Uraságod értelmetlen, mert csak a cimet olvasta el és mégis kotyogni merészelt. Erre teljes lélekjelenléttel a következőket vála­szoltam : — Bocsánat, bocsánat! Szent meggyőződésem volt, hogy az is elég. Régi tapasztalatom, hogy különb tudós hirébe kerül az, aki csak citálja né­hány köny cimét, mint aki a lényegéről beszél. Néhány év előtt kékharisnyás körök „ Velence kövei'­vei gyilkolták egymást. Nagynehezen rájöttem, hogy ez nem a dógék városának epebaja, hanem egy könyv, de egyikük sem haladt tovább a címénél. Én se olvastam el, túlságosan a vesémre ment, ellenben legközelebbi tudományos szereplésemnél beleszőttem beszédembe ezt a mondatot: — Ami a középitészeti tanácsot illeti, már pe­dig ez lényegesen különbözik a jobb, vagy a bal­itészeti tanácstól, egyszerűen utalok Velence kö­veire. Sapienti sat, illetve videant consules I Sose volt akkora sikerem, mint akkor, ne egye hát a fene uraságodat a Magyar Faluval. Igy szóltam és tovább böngésztem az újságot, amelyben nyomban megütötte szememet az érte­sítés, hogy (Csongrádon nincs az idén pótadó.) Az összes bevételek ugyanis fedezik a kiadásokat. — Nagyon helyes, ennek valóban nagyon örü­lök és elismerésemet fejezem ki az államrendőr­ségnek, amely éppen év-fordulóján szántott végig a község költségvetésén, törölve a lakosok rovatá­ból a drágalátos elemet. Tette ezt rendkívül nehéz viszonyok között, amennyiben ismét karöltve kellett működnie a csendőrséggel, mégis eredménnyel. Mert az a szabadon maradt kar, a kutyafáját, jól működött. Csongrádon egyébként ideiglenesen megszűntek a bálok s ezzel válságba került egyaránt a cigány­banda, meg a handabanda. Miután igy kiszellemeskedtem magam, áttértem az újságban komolyabb tárgyakra, nevezetesen arra a vitára, hogy (Leleplezik Anonymust.) Az történt ugyanis, hogy egy jószemü muzeumi őr vakarást talált Béla király névtelen jegyzőjének kéziratos krónikáján. Kétféle felfogás van arról, mi lehetett a vakarás helyén. Vagy ajánlták vala­kinek az írást s ezt később eltüntette egy okvetet­lenkedő, vagy Anonymus megnevezte magát. Most lázas buzgalom folyik a felfedezésén, hogy ki volt, minek hivták? Ezennel bejelentem tiltakozásomat a folytatás ellen. Esztendők óta annyi minden maradt kiderí­tetlen, hogy nem szakithatjuk meg a láncolatot ilyen elavult régiség piszkálásával. Az Erzsébetvárosi Kör Anonymusait nem ismer­jük, az Athenaeum krónikairóiról sem tudunk so­kat, mire való hát a multbaröpülés? A vakarás helyén minden lehetett, de nem volt a szerző neve. Azt egykori kollégánk bizonyára maga sem akarta nyilvánosságra hozni, különben titokban, becsület­szóra elárulta volna néhány tisztelőjének, számon tartva önmaga a napot, hogy a jubileumról ne fe­ledkezzenek meg a kortársak. Ne bolygassuk a magyar hagyományokat. Ano­nymus volt az első legény, aki, csinált valamit, amit ma is homály fed, az ő nyomában jár sok jelenkori utód. Hogy ezek nem alkotnak semmit, az mellékes. De Névtelenek maradnak s ez a fő. (Kik kezdték meg a bálát ?) Ez a kérdés fogta meg végül is minden iránt fogékony agyamat. Hosszú idők után megint kö­zölnek báli névsorokat a lapok s nem hallgatják el azt sem, hogy kik kezdték meg a táncot. 1 udni­illik nincs ennél érdekesebb részlete a mulatság­nak, ezért kapnak hajba már hetekkel előbb a rendezők, ezért gyilkolják gavallérjaikat a hölgyek. Itt is jelentkezem és fölemelem tiltakozó igémet az osztályuralom kinövései ellen. Tessék a tisztelt lapoknak rátérni a tárgyilagosság mesgyéjére, hogy ne mondjam düllő útjára. Tessék részletes tudósí­tást közölni a balástyakapitányságbeli, kabaréval és bicskázással egybekött táncmulatságról ísj rész­letezve ,hogv az első hívó kacsintást ifjú Vízhányó Péter eszközölte a fal mellett lapuló Sulyok Teca felé, az első mellbelökést Kétágú Gergely intézte Halbür Förgeteg János irányában s a bicskát a csizmaszárból elsőnek Kisguci Illés alkalmazta Tóth Ferke tárgyában, azaz inkább mellében. Ezekután kivilágos-kivirradtig fesztelen jókedvvel tartott a tánc. Bob. A Napsugár, Toldi-utca 4, január 24 igvan csak nyitva. Sok vevő van előjegyezve sezlón­takaróra, futó- és nagy szőnyegekre, székekre, abroszokra, háló- éi ebédlőberendezésekre, ezüstevőkészletekre, paplanra, zongorára és vitrinre, siffonokra. Ilyeneket keres a Napsugár. Tárgyak állandóan beadhatók. Költség csak el­adás esetén van. * Vad harcok Tibet hóboritotti fen- PADI HF VÖGT Soxha nem lát(>« bravúrok. Filmen sikján 6 felvonásban. Főszereplő: ^MHL US. még mm látott vadállatok. Kirgi­zek és mongolok élethalál harca a legvérengzőbb fenevadakkal. NEM ÁLLATKERTI FELVÉTELEK I Ezt bevezeti: A rossz csont Peggy Ametikai burleszk 2 felvonásban. Előadások kezdete: fél 5, fél 7, fél 9-kor. Eme páratlanul érdekes filmet Budapestet me^e'őzően, fantasztikus dollár kölcsőndij árán szerezte meg a BELVÁROSI MOZI hétfötől-szerdálg, január hó 21—23-ig. *v Megtekinthető vételkényszer néikfii Freimannál, Takaréktár-utca 8. Speciális képkeretező műhely, m Állandó képkiállítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom