Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-20 / 17. szám

SZEGED annál vehemensebben kezdődőit meg, jobban mcdva folytatódott a játék. Az elvből békétlenkedik, akik nem tartották érdemesnek, hogy a szinügyi bizottság pénteki ülésén, tehát a számukra egyedül hivatalos helyen megjelenjenek és ott mondják el véleményüket, most kivülröl, majdnem azt irtuk, hogy felelőtlenül, de annál vehemensebben és annál átlátszóbban megkezdték az ellengőjös munkát — természetesen szigorú elvi alapon. Itt nem a szinház, a kultura ügye a fontos, iti ez a cél, hogv egyéni törekvések érvényesüljenek és egyéni érdekek elégíttessenek ki. A szinházügy egyelőre még meglehetősen tisztán áll, de az arra illetékesek inár minden szükséges előkészületet megteltek arra, hogy összezavarják. Hogy sikerülnek-e ezek az egyéni akciók, az a város hatóságának gerincességén mt:iik. Mivel pedig a .polgármester - a város" bizonyos kéroésekben, sok, majdnem minden a polgármester magatartásától függ. A rendkívüli tanácsülés után kérdést intéztünk a polgármesterhez, aki a következőképen nyilatkozott a szinházügyről: — A városnak az az érdeke, hogy a szinház folytonossága és a színtársulat tagjainak megélhetése biztosittassék. Abban az esetben, ha a konzorcium ezt a két feltételt biztosítaná, nincs kifogásom a konzorciu n ellen. Erről természetesen csak akkor lehet szó, ha a város tanácsa a könyvvizsgálat eredménye Alapján fölmenti Andor Zsigmondot. A konzorciumnak véleményem szerint csak átmeneti megbízatása lehetne, még p-dig csakis arra az időre, amig a város haiótága végleges színigazgatót nem válasz!, vagy nem hiv me?, Ilyen körülmények közölt helyeslem a konzorcium tercéi, de annak, mint végleges megoldásnak nen vagyok hive. Még igy is szükségesnek tartom, hogy az etikai ellenőrzés joga teljesen a város hatóságáé maradjon.. A konzorc'um arra lesz jó, hogy az átmeneti idő alatt, ha deficittel működ k a szinhíz, legyen, aki a bugyellárisába nyúl. A konzoi ciummal szemben nem lehet egyszerűen az elvi negáció álláspontjára helyeikedni. Ha valaki jjbo megoldást talál, sdves.n eifogdjuk, da amig jobb nem akad, nem lehet kifogása ser kinek ez ellen a megoldás ellen. Dr. Tóth Imre, akinek neve < z utóbbi idők szinhári ügyeiben mindig ízercpjlí, ds ski a szinügyi bizottság pénteki üíésén iie.11 jelent meg, szombaton felkerete a polgármestert és vele sokáig tárgyalt. .Szeged város katolikus és haiafias lakosságának nevében" kijelentette, bogy a konzorciumot nem tartja e.fogbdftatónak. Hovy a polgármester mit válaizoit dr. Tóm Szeged, 1924 január 13. Imrének, nem tudjuk. Tó!h Imre különben munkatársunk kérdésére elmondotta, hogy a mega részéről milyen módon tartja megoldhatónak a szinház kérdését. — Meg kell kísérelni — úgymond —, hogy Palágyi Lajos engedjen el valamennyit abból á hétszázalékos hiszonrésze&edéíböl. A város pedig, hogy enyhítsen Andor Zsigmond megmaradó terhein, megtelelő nagyobb segélyekkel támogassa a színházat... Igen. Ez Tóih Imre véleménye. Kérdés azonban, mit szól hozzá Palágyi Lajos, aki ebben a pillanatban pörli Andort a hétszázalékért és mit szói hozzá a város tanácsa? Vagy a tanács már nyilvánította véleményéi, amikor hárommillió korona fűtési segélyt szavazott meg a színháznak? Az ismeretes konzorcium egyébként a következő beadványt adja be héttőn a tanácshoz: „Tekintetes Tanács! A szinügyi bizottságban tegnap történt bejelentésünk alapján van szerencsénk a tekintetes Tanácsot ezennel arra megkérni, hogy ha a szinügyi bizottság javaslata szerint Andor Zsigmond színigazgatóval kötött szerződést felbontja, nevezettet annak kötelezettségei alól felmenti és igy a szinház további sorsára nézve teljesen szabadkezet kapott, a szinház vezetését egyelőre, amig e tekintetben teljesen nyugodt és rendezett viszonyok között véglegesen határozhatna, ránk, alulírottakra — akik e célból konzorciumot létesítettünk — bízni szíveskedjék. E célból van szerencsénk a következőket kötelezőleg kijelenteni: A mi ténykedésünknek semmi más célja nincs, minthogy a szinház további működésének folytatását most a szezon közepén minden zavartól menten és különösen művészi és kulturális szempontból az eddigi módon és keretben lehetővé tegyük. Művezetőnek a volt igazgatót, Andor Zsigmond urat választottuk meg azzal, hogy a színház művészi és kulturális szempontból való vezetését teljesen és minden befolyástól menten őreá bízzuk, igy akarván elérni azt a célt, hogy mivel az egész város osztatlanul Andor Zsigmond eddigi működésével megvolt és megvan elégedve, e tekintetben változás nemcsak ne álljon be, sőt Andor Zsigmond a pénzügyi gondok alól felmentve, tudását és idejét még inkább a szinház magas nívójú vezetékének szentelje. Nekünk ez alapon csak az a felsdaiunk, hogy a tekintetes Tanáccsal szemben anyagi felelősséget vallatunk a szinház zavartalan továbbvezetéséért mindaddig, amig, ismételjük, a tekintetes Tanács — ehhez kellő idő állván rendelkezésre — ezen általunk csak ideiglenesnek contemplált mostani helyzetet egy végleges, az egész közönséget megtívogfató rrt-e,oldat su> pótolhatja. Ezért itt mindjárt ki is jelentjük, hogy egy ily végleges megoldás életbeléptetését nemcsak nem ellenezni, de lehetőleg elősegíteni fogjuk. A színházi ke.déáhcz lariouk még az a nem éppen váratlan pikantéria i*, amitői bizalmas uion értesültünk. Informátorunk szerint Palágyi Lajosi nagioi kellemesen érintette a dolgok ily fordulata, mert reméli, ho,y Szegfd város lakossága vegre meggyőződik arról, hogy a szegedi színházban — akármilyen volt is a mult — c-ak egy ember lehet igazgató s ez — Palágvi L?j03. Ezért megérlelődött lelkében az elhatározás, hogy teljes erővel és a fényes diadal biztos tudatával sorompóba áll, részt vesz abban a versenyben, amely a megüresedő színigazgatói állásért indul.. . Hivei — nem sokan ugyan •—, de vannak éa egyelőre még titokban, csendben megkezdték a" terep előkészítéséi •MMMMMWMMMMMAMMMMMIMMI Letartóztatták a koronarontókat. (A Szeged budapesti tudósítójától) A koronarontókat — mint ismeretes — a rendőrség elengedte az őrizetből. Pénteken este a minisztertanács is foglalkozott ezzel az üggyel és azután az igazságügyminiszter üzonnai intezkedeít, hogy a rendőr&ég emberei még hajnalban tanóztassák le ismét a koronarontó tözsdiseket. A rendőrök a parancsot teljesítették és igy a devizaspekulánsok reggel már ismét a rendőrség őrizetében voltak. A miniszíertanács igy telje-.en magáévá sette Nagy Emil szigorú fölfogását és neki a legmesszebbmenő felhatalmazást adta. A detektivek különben éjfélkor már előállították Stein Ármin', félegyházi dr. Gere Zoltánt, Ágai Gyulát, Schnitzer Jenőt és Biró Sándort. Az öt tőzsdebizományost a formális kihallgatás után azonnal átvitték az ügyészség Markó-utcai fogházába. Itt tárgyalások folytak sz ügyészség vezető emberei között, hogy mi legyen Kalpspalttal és öt társával, azonban délig nem tudtak eredményre jutni. Egyeseknek az a jogi véleményük az ügyről, hogy itt bűntett egyáltalán nem forog fent, mivel az összegek még mindig itt vannak bent az országban. Elhamarkodottnak mondják a kormány erős intéz edéseit. A kesö efcti órákban értesülünk, hogy a büntetőjogi eljárást a korona rontói ellen a gyorsított eljárás alapján fogják megindítani. Kedden már kezde é< veszi a tárgyalás éí egykét napon belül a bűnösök elnytrik mélió büntetésüket. • HA NEM KÉRI HATÁROZOTTAN n CSIKÓfEJES I FEKETE 950 SZI VARKAPAPlRT Nyakkendőket készít és javít legszebb kivitelben Sándor Ibolya, Mérei-utca 7., I. em. 47 A diplomata, meg az ördög. Irta Móra Ferenc. Ne tessék a sorrendből arra következtetni, hogy én már a rangot se tisztelem. Majd a végén kiderül, hogy mért előzi meg a diplomata az ördögöt s én még sokkal tekintélytisztelőbb ember vagyok, mint amilyennek mondanak. A dolog ugy történt, hogy a diplomata Qgyszer nagyon nagy fába vágta a fejszéjét. Valami olyan dolgot akart elkövetni, ami besegítse a történelembe és megszerezze neki a halhatatlanság legszebb formáját, ami abban áll, hogy száz év múlva érettségi tételnek adják fel az embert és még a haló porában is megvan az az öröme, hogy fejbe lövi magát miatta egy fiatalember. Szóval a diplomata háborút akart csinálni, mert mégis csak az a legbiztosabb ut a halhatatlanságba, ami emberfejekkel van kirakva. A népeknek azonban akkoriban semmi kedvük se volt háborút játszani és a diplomatának minden igyekezte hiábavaló maradt. — Si neqaeo superos, Acheronta movebo, — gondolt vissza középiskolai tanulmányaira, miután hasztalan imádkozott egy kis háborúért a leghathatósabb búcsújáró helyeken. Elhatározta, hogy megidézi az ördögöt, ugy, ahogy a Faustban látta. Az ördög, aki különben is állandóan ott kujtorog a diplomaták körül, nem sokáig kérette magát, hanem első szóra megjelent egész pokoli pompájában Hozta magával a hagyományos ökörbőrt is, amire az ördöggel való kontraktusokat írni szokták. Ördög és diplomata könnyen megértik egymást, azért hamar megvolt az egyezség. Az ördög háborút csinál a diplomata kedvéért, viszont beleegyezik abba, hogy az ördög elvihesse őt, ha Rómában találkozik vele, előbb azonban még három kívánságát teljesíteni tartozik. Az ördög igen meg volt elégedve a szerződéssel, mert tudta, hogy a diplomata el nem kerülheti az ő utcáját. De a diplomata is a markába nevetett, mert el volt rá szánva, hogy ö soha életében Rómába be nem teszi a lábát. (Még akkor nem tudta a világ azt, hogy „minden ut Rómába vezet.") Mit csinált az ördög, mit nem, az már nem tartozik ide, elég az hozzá, hogy sikerült neki megbolondítani a népeket. Lett akkora háború, hogy a pokolban az ombrométer másfélméteres véresőt mutatett és hétszázhetvenhét ördögkovács kalapálta az uj üstöket a megnövekedett forgalom lebonyolítására, amiket a háború különféle rangú és cimü bűnösök okoztak. A diplomata azonban nem került az ördög hálójába, pedig igen várták odalent, külön diszketrecet építettek neki a mindenféle hadivállalkozók és szállítók, akik előre mentek szálláscsinálónak. A diplomatát védte a szerződés, nem is szólván a történelmi halhatatlangságról, amelyet valóban megszerzett neki a háború. Festették olajba, vésték szappanba, alapítottak a nevére érdemrendet, kereszteltek el róla subickot és mikor a memoárjait kiadta, még az eszkimók akadémiája is disztagjává választotta. Tudniillik a memoárjaiban azt bizonyította be a diplomata, hogy husz éven keresztül ő akadályozta meg, hogy a háború ki ne törjön. Ennélfogva az emberiség egyik fele ünnepelte ezért a husz évért,, a másik fele ünnepelte a huszonegyedikért. És a diplomata minden ünneplésen megjelent a föld egyik sarkától a másikig, csak éppen Rómába nem ment el, oda csak intervjukat küldött maga helyett. , „ De hát az ördög se esett ám a feje lágyára. Ha nem bírta a diplomatát elcsalni Rómába. Rómát vitte el a diplomatához. Egyszer abban a városban, amely örök büszkeségének érezte, hogy a nagy embert p»lga»naK nevezheti, uj szálloda épült, amelynek a terveit az Ezeregyéjszakába plagizálták ki az építésiek.Természetesen amerikai ember építtette a csodahotelt, mert annyi pénz amennyibe az került, csak dollárokban képzelhető el Az is természetes, hogy mindenki tisztességnek tartotta, ha hivatalos volt a házszentelésre és nem kevésbé természetes, hogy a diplomata is meg volt híva. És mivel nincs az a diplomata, aki egy amerikai kulimász-király meghívását vissza merje utasítani, a diplomata is elment, annál is inkább, mert hire járt, hogy a csodapalotát háborús freskók díszítik s azokon ő is meg van örökítve, mint az emberiség reprezentatív man-je. . A díszvacsorán természetesen a főhelyen ült, szemben a saját képével, amely ugy ábrázolta őt. amint fehér lovon megy a békét megkötni. (A békét egy földön fekvő óriás ábrázolta, aki ugy össze-vissza volt kötve vasláncokkal, hogy moccanni se tudott.) Roppant sok felköszöntő hangzott el s az mind őt éltette, mig végre, mikor az óra éjfelet ütött, fölállt a házigazda, a bozontos, rőt hajú amerikai és poharat emelt a következő sasvakkal : . — Van szerencsém kozolm a tisztelt vendégkoszoruval, hogy szállodámnak Róma a neve... Abban a percben kialudt a villany, de azért nem lett sötét, mert kés-villán, poháron, tányéron, szalvétán, mindenen ott foszforeszkált a kénköves cégjelzés: Róma. Es amint a diplomata ránézett az amerikaira, rögtön észrevette, hogy lólába ran a lakkcipőben es két szarvacska kandikál ki a bozontos vörös hajából. — El vagyok veszve, — az ördög vigyorgó arcából helyesen gondolkodott. — Készen van uraságod ? — nyújtotta neki karját az ördég. — Nem egészen. Ha jól tudom, a titkos konvenció szerint, amelyet a nemzetközi jogszabályok értelmében kötöttünk, még jogom van károm kívánsághoz. * — Allak rendelkezésére, — röhögött az ördög. — Először is szeretnék egy kis sétalovaglást tenni ezen a fehér lovon, — mutatott a diplomata a szemközt levő falra. A lé már akkor ott állt az asztal mellett és szedegette ki a bonbonokat a zsardinettós tálból. A másik pillanatban már körül is nyargalta a vá;ondolta magában és tta, hogy szokatlanal