Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-14 / 284. szám

Szeged, 1923 december 15. SZEGED 12 Megkezdik az uj választói névjegyzék összeállítását (A Szeged tudósítójától.) Csütörtökön délben dr. Somogyi Szilveszter polgármester elnökletével ülést tartott a városházán a régi központi választmány. A novemberi közgyűlésen megalakított uj bizottság mandátuma ugyanis csak január elsején kezdődik. Az ülésen szép számmal jelentek meg a választmány tagjai, ugy hogy a hatalmas tanácsi asztal körül minden széknek akadt gazdája. Taschler Endre főjegyző, a választmány előadója bejelentette, hogy az 1925. évi választói névjegyzék összeállításához szükséges előkészítő munkákat a rendeletek értelmében már most meg kell kezdeni. A rendelet ugy intézkedik, hogy a központi választmány január első tiz napjában ossza ki azokat a számlálólapokat, amelyekkel az uj választók és a régi névjegyzékből kimaradt választók az uj névjegyzékbe való fölvételre jelentkezhetnek. Mivel a rendelet nem mondja ki határozottan, hogy a számlálólapokat csak január tizedikéig lehet kiosztani és mivel a mult évben is kevésnek bizonyult ez a tiz nap ugy, hogy a választmány január harmincegyedikéig meghosszabbította a terminust, azt javasolta a főjegyző, hogy a központi választmány már most, január utolsó napjára tűzze ki a határidőt és erről a mult évivel azonos szövegű hirdetmény utján értesítse a város közönségét. Itt emiitjük azt meg, hogy az 1925. évi választói névjegyzékbe azok vehetők fel a mostani névjegyzékben felvett választókon kivül, akiknek a választói rendelet biztosítja választói jogukat, de a jelenlegi névjegyzékből valamilyen ok miatt kimaradtak és azok, akik az összeírás évében érik el a választói jogosultsághoz szükséges korhatárt, a férfiak a 24-ik életévüket, a nők, akik rendelkeznek a választójog egyéb feltételeivel is, a 30 ik életévüket. A számlálólapok benyújtásának elmulasztása nem jelenti ugyan a választójog elvesztését, mert a későbbi összeírások alkalmával mindenki személyesen is jelentkezhetik az összeíró küldöttségek előtt, de azért ajánlatos, ha ugy az uj választók, mint a névjegyzékből kimaradt régi választók kitöltik számlálólapjukat — a főjegyzői hivatal jsnuár elsején kezdi meg azok kiosztását — és idejében beadják azt a főjegyzői hivatalba, mert igy sok utánjárástól szabadulhatnak meg. A központi választmány csütörtöki ülésén bejelentette még az előadó főjegyző azt is, hogy a választmánynak tulajdonképen már most meg kellene választania az összeíró küldöttségeket, körzetenkint egyet-egyet. A három szegedi választókerületben harminc körzet van, minden küldöttségnek egy elnökből, egy alelnökből és két tagból kell álnia, tehát a harminc küldöttség megalakításához százhúsz emberre lenne szükség. „Azonban — mondotta a főjegyző — az egész városban nincs, nem jelentkezik senki, aki vállalná ezt a megbízatást." A dolog ugyanis ugy áll, hogy a mult évben a város honorálta a küldöttségek elnökeinek és tagjainak hat hétig tartó munkáját, mert ugy tudta, hogy a kifizetett honoráriumokat az állam megtéríti. Amikor azonban felterjesztettük a választási költségekről készült számlánkat a belügyminiszterhez, az a számla minden tételét akceptálta ennek az egy tételnek a kivételével. A tanács a miniszter sérelmes intézkedése ellen feliratiiag tiltakozott, mert hiszen a választás költségei nem terhelhetik a város pénztárát, a miniszter engedett is valamit eredeti álláspontjából, de nincs sok köszönet engedékenységében. Feliratunkra ugyanis közölte, hogy belátva Szeged város speciális helyzetét, nincs kifogása az ellen, ha az összeíró küldöttségek tagjainak napidijat adunk az állampénztár terhére, de csak akkor, ha a küldöttségek tagjainak lakóhelye legallább öt kilóméter távolságra van az ősszeirás helyétől. Ez az öt kilométeres kikötés pedig tönkreteszi a jóindulatot. — Éppen ezt akarla a miniszter — szólt közbe a polgármester. Taschler Endre ezután azt javasolta, hogy a központi választmány irjon fel a belügyminiszterhez és közölje vele, hogy abban az esetben, ha nem téríti meg a napidijakat, nem írhatják össze a névjegyaéket, mert hat hétig tartó állandó munkára senki sem vállalkozik ingyen. Dr. Ujj József véleménye szerint a költségekhez a városnak is hozzá kellene járulnia valamivel. — Amennyit az állam ad, az ugy sem elég, | a város tehát ráfizet az összeírásra, mint ahogy ! a múltban is ráfizetett — mondotta a főjegyző. ' Ottovay Károly azt indítványozta, hogy ne külső emberekkel végeztessék el a választók összeírását, hanem delegáljon a polgármester erre a célra százhúsz városi tisztviselőt, akik ugy is kapják a fizetésüket, igy tehát külön költséget nem jelentene az összeírás. A főjegyző véleménye szerint ez az indítvány megvalósíthatatlan, mert százhúsz városi tisztviselő hat hétig tarló elvonása megakasztaná a város közigazgatását. A központi választmány végül a főjegyző felirati javaslatát fogadta el és ezzel az ülés véget is ért. Az egyenlő elbánás elve a városi tisztviselők fizetésében. (A Szeged tudósítójától.) A polgármester — mint ismeretes — csütörtök délután öt órára hívta össze a pénzügyi bizottságot a hárommilliárd koronás póthitel ügyének tárgyalására. A pénzügyi bizottság gyér érdeklődés mellett lefolyt ülésén a póthitelen kivül más fontos kérdés, a nem szorosan vett közigazgatási alkalmazottak természetbeni járandóságainak problémája is szóba került és hosszabb vitát provokált. Az ülést öt órakor nyitotta meg a polgármester. Rack Lipót pénzügyi tanácsnok részletesen ismertette a számvevőségnek a szükségessé vált póthitelre vonatkozó előterjesztését. Elmondotta, hogy a költségvetési előirányzaton és az első póthitelen felül a kövezési alapnál 515 millió, a közigazgatási alkalmazottak fizetésénél 334 millió korona többletkiadás merült fel az év folyamán. Bokor Adolf kérdést intézett ennek az utóbbi tételnek előterjesztésénél a polgármesterhez az alkalmazottak létszámának apaszlására vonatkozólag. A polgármester kijelentette, hogy az ideiglenes minőségben alkalmazott napidijasok közül már többet egyhavi fizetésüknek megfelelő végkielégítéssel elbocsátottak, a nyugdíjazandó tisztviselők közül többen már megkezdték szabadságukat, de a törvény rendelkezései szerint csak junius harmincadikán kell nyugalomba vonulniok. A belügyminiszter egyébként még nem küldte vissza a létszámapasztóbizottság hozzá folterjesztett határozatát. Rack Lipót ezutáu az előirányzatokon felül befolyt többletjövedelmeket ismertette a bizottsággal. A hidvámokból 34, a piaci helypénzekböt 113, a kövezetvámokból 173, a tápéi réti földekből 96, a szegedi földekből 1514, a fogadalmi templomalap földjeiből 141, a közvágóhidi dijakból 50, az állami kezelés alatt álló erdőkből 243, a városi pótadókból 44, a vigaLtii adóból 45, a forgalmi adóból 236, az általános kereseti adóból 51, a városi hus-, borital- és szeszfogyasztási adókból 68 millió korona volt a többletjövedelem. Wimmer Fülöp szóvátette azt, hogy a jövő évi költségvetés-tervezetben nem szerepel már a községi pótadó, pedig két adója is van a városnak, amely után még mindig kivetheti, a ház- és a földadó. A polgármester Wimmer Fülöp felszólalására kijelentette, hogy a háztulajdonosok nagyobb megterhelése igazságtalan lenne, a földbirtokokra pedig nagyon kevés pótadót veihetne csak ki a város, mert alapul csak a kataszteri tiszta jövedelem kétszeresét vehetné, ami Szegeden alig hárommillió és igy, ha ötvenszázalékos pótadót állapitana meg a város, az is csak másfélmillió korona jövedelmet jelentene. — Ne beszéljünk ötvenszázalékos pótadóról — mondotta Wimmer Fülöp —, amikor tudomásom van arról, hogy Szegedtől alig husz kilométerre van egy város (Hódmezővásárhely), ahol kétezerszázalékos a pótadó. Szeged nem esküdött örök hűséget az ötvenszázalékos pótadónak. A polgármester etre azt fejtegette, hogy 3 kialakult gyakorlat szerint a házadóra kivetendő pótadót nem lehet elválasztani a földadóra kivetendő pótadóval, hanem csak egységes adókulccsal operálhat a város. Ha a föld el is birná a kéíezerszáz&lékos pótadót, a ház semmiesetre sem birná el. A bizottság egyik lagja megjegyezte, hogy a gyakorlat nem sérthetetlen, tehát bármikor megváltoztatható. Mire dr. Turóczy Mihály főügyész kijelentette, hogy1 nem a gyakorlat, hanem a törvény rendeli el az egységes pótadókulcs alkalmazását. A pénzügyi bizottság a póthitel-javaslatot minden változtatás nélkül elfogadta. Ezután Rack Lipót a nem szorosan vett közigazgatási alkalmazottak ügyét ismertette, akik már hónapokkal ezelőtt azt kérték, hogy a város a természetbeni ellátás mindenkori váltságösszegén kivül utalja ki számukra azokat a természetbeni járandóságokat is, ruhát, vásznat, cipőt, tűzifát, amelyet megkapnak azok a szorosan vett alkalmazottak, akik lemondtak a természetbeni ellátásról a váltságdíj ellenében. A kérelem a közgyűlés elé került, a közgyűlés visszaadta a tanácsnak azzal, hogy találjon valami elfogadható megoldást a nem szorosan vett alkalmazottak kívánságainak kielégítésére. Abban az időben kiszámították, hogy a nem szorosan vettek tűzifája 41, ruhája 100, vászna 60, cipője 25 millió. Összesen 226 millió koronába került volna, amennyiben ötszáz nem szorosan vett alkalmazott dolgozik a városnál. Azóta természetesen ezek a számok megsokszorozódtak és olyan nagy terhet jelentenek, amelyet a tanács nem talált elviselhetőnek ;és ezért terieszti a kérdést a pénzügyi bizottság élé. — Valami középutat kellene találni — mondotta Wimmer Fülöp —, mert teljesen jogosult a kívánság. — Középút nincs — jelentette ki a polgármester — az állam hamarosan megvonja a naturáliákat a szorosan veitektől is és akkor ugy is egyenlő elbánás alá kerül minden városi alkalmazott. — Legalább tüzelőanyagot adjon nekik a város. Itt a tél már, nagy segítség lenne számukra ez is — mondotta ismét Wimmer Fülöp. Rack Lipót azt javasolta, hogy egy hónapi fizetéselőleget kapjanak és azt hat részletben fizessék vissza egy félesztendő alatt. Wimmer Fülöp csatlakozott ehhez az indítványhoz, de olyan formában, hogy az előleggel a visszafizetés kötelezettsége ne járjon. — Az a legnagyobb baj — mondotta Turóczy Mihály főügyéBz —, hogy tisztviselő és tisztviselő között támaszt különbséget ez a jelenlegi rendszer. Teljes joggal kívánhatja minden alkalmazott, hogy ugyanazért a munkateljesítményért ugyanannyi ellenszolgáltatást kapjon, mint az a tisztviselőtársa, aki valami szerencsés véletlen következtében a szorosan vett alkalmazottak listájára került. — Igaz, igaz, — mondotta a polgármester — a kívánság jogossága kétségtelen, de kielégítése a polgárság további megterhelésével járna. A polgárság pedig máris lázadozik az eddigi terhek miatt. Ha a főszámvevő ur talál valami alkalmas fedezetet, nincs kifogásom a kérelem teljesítése ellen. Hát főszemvevö ur tessék nyilatkozni — de felelősség terhe mellett. A főszámvevő azonban nem nyilatkozott, bajos is lett volna nyilatkoznia, a polgármester ugyanis nagyon sok karóhoz kötötte oda a kérdést. A fedezetnek nem szabad megterhelnie senkit, a városi javak jövedelme nem fokozható, szóval minden lehetőséget előre elzárt a polgármester. A pénzügyi bizottság végre is óbban állapodott meg, hogy a nem szorosan vett alkalmazottak tűzifasegélyének kiutalását javasolja, de csak az eredeti keretek között. Az ötszáz városi alkalmazott tehát összesen negyvenegymillió boronát kap — ha kap — kárpótlásul a tiz mázsa fa és öt mázsa szén helyett. Egy-egy alkalmazottra legfeljebb 82.000 korona jut, amiből — ha gyorsan kézhez kapnák — hat mázsa fát vásárolhatnak. Sdinőben a bécsi sztrájk. Bécsből jelentik : Az albizottság és az akcióbizottság közti tárgyalások a tegnapról mára virradó éjjel egyelőre befejeződtek. A korábbi szakszervezeti határozatoknak megfelelően a megegyezéseket most a szakszervezeti vezetőségeknek kell jóváhagyniok. A szakszervezeti vezetőségek hozzájárulása esetén a szolgálat valamennyi hivatalban még a délelőtt folyamán megkezdődik.