Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-07 / 279. szám

Szeged, 1928 december 12. SZEGED Halálos verekedés egy Dob-ufcai kávéházban katonák és rendőrök A Szeged budapesti tudósítója jelenti az éjszakai órákban: Ma este 10,óra tájban véres verekedés játszódott le egy kávéházban katonák, civilek és rerdőrök közölt, melynek eredménye: egy katona halála és számos sebesülés volt. Az eset részletei a kővetkezők: A Dob utca és Holló-utca sarkán lévő Lázár-kávéház ma este mint rendesen, zsúfolásig tömve volt rendes törzsközönségével. A kávéházban teljesen józan hangulat uralkodott, mert a kávésnak nincsen italmérési engedélye. Fél 10-kor egy nyolc főből álló ittas társaság állított be a kávéházba: fiatal katonák, közlegények és altisztek. A katonák egyik része a kályha mellett lévő üres asztalnál foglalt helyet és feketét rendeltek. Mig a pincér hátrament a feketéért, a katonák hangos megjegyzéseket tettek a kávéház vendégeire. — Büdös zsidók I — kiáltották. — Ilyen büdös kávéházban nem is maradunk! — kiáltott az egyik őrvezető és három társával együtt ki is ment a kávéházból. A vendégek közül néhányan utánuk is mentek és odakint a koromsötét utcában az ittas katonák és az odacsődült közönség között verekedés támadt. A katonák segítségért kiáltoztak a bentmaradt társaikhoz, akik ki is rohantak. Utolsónak maradt bent Brámer Mátyás őrvezető, aki még a kenyeres lánnyal beszé'getett. Midőn azonban a zaj nagyobb és nagyobb lelt, sőt rendőrök is érkeztek, Brámer is kirohant a kávéházból, ahová néhány pillanat múlva vérző fejjel támolygott vissza, azonban az ajtó előtt megbotlott, végigvágódott és holtan terült el a padlón. Odakint a sötét ulcában a verekedés mind nagyobb méreteket öltött. A katonák leoldott derékszíjjal verték a tömeget és az időközben kiszállt rendőri készültség csak kivont karddal tudta megfékezni a garázdálkodó katonákat, akik a kávéház hatalmas üvegablakait beverték ? és bajonettel harcoltak a szék és asztallábbal j verekedő civilekkel. Majd félóráig tartott, mig a körülbelül huaz főből álló rendőri készültség és a városparancsnokságról telefonon kért őrjárat a rendet helyreállította. A kávéház bútorzata és ablakai akkor fftár összetörve hevertek az utcin. Az őrjárat őrizetbe vette a duhajkodó katonákat, számszerint hetet, a nyolcadik holtan feküdt a bejáratnál. Megérkezett a rendőri bizottság is, A kávéház összes ablakait lezárták, a verekedésben részt vett hét embert elfogták. Bozzay rendőrkapitány kikérette a főkapitányság orvosszakértőjét, aki a megsebesült háton katonát és néhány civilt első segélyben részesítette. Brámernél azonban már csak a beállt halált konstatálhatta. Az őrvezető mellén és hálán kilenc mély szúrt sebet kapott, fejét pedig széklábakkal verték össze. A gyilkosság gyanújával Löbl József baromfikereskedőt gyanúsítják. Eldugva ugyanis a kávéházban megtalálták azt a véres kést, amelylyel Brámert összeszurkálták. A kés hiányzó nyelét Löbl zsebében találták meg. Löbl tagadja, hogy ő szuría volna meg a katonát. Éjfél utánig tartott a rendőri és katonai bizottság munkája a helyszínen. A rendőrök ekkor hat embert vittek be a főkapitányságra, a katonákat pedig a városparanc°nokságra szállították. A hire* szerint Löbl nem épelméjű, egész fiatalságát különböző elmegyógyintézetekben töltötte. Megszűnt a kiflisztráfk. (A Szeged tudósitójától.) A szegedi pékiparosok, mint ismeretes, a mult hét szombatján proklamálták a kiflisztrájkot, mert nem találták kielégítőknek az árvizsgáló bizottság által megállapított kifli- és zsemlyeárakat. Azóta a péksütemény szőrin-szálán eltűnt a városból, a sztrájkot keményen állták a pékek, de Balogh Károly tanácsnok, az árvizsgáló bizottság elnöke sem volt engedékenységre kapható. A pékek többször nálajárt küldöttségnek ismételten kijelentette, hogy a bizottság határozatát csak az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság változtathatja meg, de nem hiszi, hogy a pékiparosok javát szolgálná ez a változtatás, mert biztos tudomása van arról, hogy Budapesten lényegesebben olcsóbb a péksütemény. A szegedi pékiparosok egyik szaktársukat feiküliiték Budapestre, hogy hiteles adatokat szerezzen a fővárosi árakról. A kiküldött pékiparos szerdán este érkezett vissza Szegedre és beszámolt tapasztalataitól. Elmondotta, hogy Budapesten egységes ára van a kiflinek és zsemlyének, még pedig a pékiparosok százhúsz koronáért adják darabját, a viszontelárusitók pedig százharmincért forgalmi j adóval együtt. Az árvizsgáló bizottság ezzel szemben Szegeden kilencvenöt koronában állapította meg a kifli árát és száztizenöt koronában a zsemlyéét, a viszontelárusitók számára pedig öt korona haszon felszámítását engedélyezett darabonként. A szegedi irányárak tehát jóval alacsonyabbak a fővárosi áraknál. A kiküldött pékiparos arról is beszámolt, hogy a fővárosban lényegesen drágább a kenyér is. A barna kenyér ára például 1260—1300 korona, holott Szegeden 930 koronáért mérik. A pékiparosok küldöttsége csütörtökön ismét megjelent Balogh Károlynál és beszámolt a budapesti tapasztalatokról. Bejelentették, hogy a sztrájkot beszüntetik és pénteken ismét megkezdik a süteménygyártást, azonban a fővárosi árakért hozzák csak forgalomba. Bejelentették azt is, hogy a kenyér árát is fölemelik . . . Az árvizsgáló bizoltság ettől függetlenül pénteki ülésén ismét foglalkozik a kérdéssel és határozatát a budapesti árak alapján revideálja. A kiflisztrájknak tehát az a végeredménye, hogy megdrágul a kenyér is. Kétmilliárd korona póthitelre van szüksége a városnak. (A Szeged tudósitójától.) December havának utolsó szerdája karácsony másnapjára esik és igy a város törvényhatósági bizottsága tizenkilencedikén tartja meg rendei közgyűlését. Taschler Endre főjegyző, a közgyűlését tárgysorozatainak összeállítója a csütörtöki tanácsülésen figyelmeztette a tanács tagjait erre a dátumváltozásra, hogy idején elkészíthessek a közgyűlés elé kerülő aktáikat. A decemberi közgyűlés tárgysorozata tarkább és elevenebb lesz, mint a novemberié volt, már csak azért is, mert a tanács és a pénzügyi bizottság által letárgyalt közköltségvetés is most kerül tárgyalás alá. A költségvetést minden valószínűség szerint nem fogadja el az idén olyan simán a közgyűlés, mint amilyen simán — ugy az általános, mint a részletes tárgyalás mellőzésével — elfogadta a mult évben. A jövő évi költségvetést ugyanis sokkal komolyabb alapokra építették fel és — ha valami ujabb gazdasági krizis nem borit fel minden kalkulációt — ez a költségvetés már elég szilárdnak ígérkező kereteket jelöl meg a városháztartás jövő évi irányítására. A pénzügyi bizottság által letárgyalt és némileg módosított költségvetésnek, mint a Szeged azt annakidején részletesen kifejtette, több súlyos hibája van és alaphibája az, hogy nem a b2vételi rovatokat hangolták a szükségletekhez, hanem a szükségleteket redukálták. A bevételek kereteinek meíf;Ielő tágításáról azonban megfeledkeztek, sem a számvevőség, sem a tanács, sem a pénzügyi bizottság nem aknázott Sí minden lehetőséget és igy a költségvetésben bizony néhány nagyon sürgős és nagyon fontos szükségletre alig irányoztak elő valamit, de semmiesetre sem annyit, amennyire a szükségletek kielégítése érdekében feltétlenül szükség lenne. A tanács költségvetési javaslata abban a formában, ahogyan a közgyűlés elé kerül, jelenleg közszemlén van é? a törvények értelmében a város minden adófizető polgárának joga van arra, hogy a költségvetést megészrevételezze. Ha jól emlékeznek a beavatottak, hosszú évtizedek alatt csak egyetlen egyszer adtak be a költségvetés ellen észrevételeket, még pedig a szocialisták, ami azt bizonyítja, ho»y a város ügyeive! vajmi keveset törődik a lakosság. Az idén természetesen szintén nem észrevételezték meg a költségvetést, ami azonban nem zárja ki, hogy a közgyűlésen — amely előreláthatólag több napig eltart — részletes vitát provokálnak a költségvetés súlyos hibái. A közgyűlésnek egyébként lesz egy érdekesebb pénzügyi vonatkozású tárgya is: a póthitel. A városi számvevőség ugyanis most dolgozza ki az erre vonatkozó javaslatot és értesülésünk szerint a jövő hét elején már be is terjeszti azt a tanácshoz. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy körülbelül kétmilliárd korona póthitelre van szüksége ebben az évben míg a városnak. Az 1923. évi költségvetés ugyanis csak kétszázötvenmillió korona bevételt és kiadást irt elő, az év derekán a közgyűlés már megszavazott ötszázmillió korona pólhitelt, de a városi alkalmazottak illetményeinek állandó és nagyarányú emelése, az utcarendezés he i szükséges kő- és aszfaltanyag beszerzése és általában a közszükségleti cikkek megdrágulása nem csak a költségvetés előirányzatát és az első pöthitclt emésztette fel, hanem felemésztett még közel kétmilliárdot is. Ez az összeg azonban a költségvetési előirányzaton felül befolyó jövedelemtöbbletekből bőven megtérült. A póthitel tehát csak formalitás már, a város a pénzt régen elköltötte és igy a közgyűlés ezt az elköltést a póthitel megszavazásával szankcionálja csupán. Nem kell az állami építkezési hitel. Budapestről jelentik: A Lakásépítő Állandó Bizottság már letárgyalta az eddig benyújtott építkezési kérelmeket és a 60 százalékos kölcsönre vonatkozó jelentkezéseket megküldötte a Pénzintézeti Központnak. A Pénzintézeti Központ illetékes osztályán a következőket mondották : „Eddig huszonkét, a Lakásépítési Állandó Bizottság által „besorozott" jelentkezést tárgyaltunk le és rögtön gondoskodtunk, hogy az utalványozások céljára kétmilliárd korona álljon rendelkezésünkre. Azonban sajátságos, hogy eddig mindössze csak nyolc ember jelentkezett az úgynevezett fedezeti szerződés megkötésére és a kiutalványozott pénz felvételére." A hitel igénybevétele iránt mutatott gyér érdeklődésnek okát abban kell keresni, hogy a hitel folyósítása s fedezése meglehetős terhet jelent az igénybevevőre, mert az évi 20 százalékos kamat az építkezési költségek 60 százaléka után még mindig súlyos teher. Ez a hitel esik azok számára teszi lehetővé az építkezést, akik amúgy is n3gy vagyonnal rendelkeznek. Ha ez az akció nem jár a kivánt eredménnyel, akkor a nemzetgyü!é3 rövidesen letárgyalja a már benyújtott 210. számú, az építkezés előmozdításáról szóló, úgynevezett „kényszerépitkezési" törvényjavaslatot. E javaslat intézkedései módot nyújtanak arra, hogy a kormány nyomást gyakorolhasson azokra a tőkeerős cégekre, személyekre és intézelekre, amelyek vonakodnak résztvenni a meginduló építkezésben. A javaslat letárgyalása előtt a népjóléti minisztériumban Vas József elnökletével ankétot tartanak, melyen az időközben f lmerült, az építkezési hitelre vonatkozó gyakorlati tapasztalatukat is megbeszélik. Az inségadó. A minisztertanács legutóbbi döntése alspjln a városi törvényhatóságok a téli nyomor enyhítésére inségadót szednek. A különböző népjóléti és közélelmezési intézmények működését ugyanis ma már csak ezzel az adóval tudják a törvényhatóságok zavartalanul biztosítani. Éppen ezért a népjóléti minisztérium a pénzügyminisztériummal történt együttes döntés alapján megengedte, hogy az egyes városok a saját belátásuk szerint éi a szükséghez képest állapithassák meg az uj inségadó nagyságát. Hosszas tárgyalás után illetékes helyen ugy döntöttek, hogy a törvényhatóságok rendkívüli téli szüksége miatt már az 1924. évi inségadóra előleget szedhetnek. Az inségadó az 1923. évi jövedelmi adó 10 százaléka, amelyet már az 1924. évi valóságos inségadóból vonnak le. A befizetést illetően is igen szigorú rendelkezéseket állapítottak meg az illetékes szervek. Az inségadó-előleget ugyanis a felszólítástól számított nyolc napon belül keli fizetni. Aki a felszólítástól számitolt nyolc napi határidőn belül nem fizeti be a megállapított inségadó-előleget, 10 százalék késedelmi-adó kamatot fizet. Ezzel a jeleniős szigorítással kényszeritik az adófizetőket, hogy idején fizessék be az adóelőleget, amelyet a törvényhatóság már a téli nyomorenyhitő akciónál akar felhasználni. Az inségadó előlegének behajtását rövidesen meg is kezdik a törvényhatóságok. Egyelőre természetesen az 1923. évi jövedelem-adó alapjában megállapított öszszegben.