Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-25 / 293. szám

32 SZHUBL) Szeged, 1923 december 25. tán megkérdezte: „Apukám, Te grammal vagy méterrel rendeled a tapaszt I" Aztán szép, doktoros írással ráírta: „Lábtapasz egynegyed méter." „Dr. Baneth." mmmmmmm Lackónak sok-sok pénze volt, egy nagy vagyona, 12.000 koronája. Odaadta Apusnak, hogy adja kosztba. Másnap kérdi: „Milyen fedezetet kaptál Apus a pénzemre ?" „Nézd, kisfiam, én azt biza­lomra helyeztem el egy derék bácsinál 1" „Hohó, kérd vissza rögtön, bizalomra én nem dolgozok" — tiltakozott a kis tőkepénzes. Kicsinyeim, ugy-e fáj néha a fogatok egy kis csokoládé tortára, ugy-e szeretitek tésztasütéskor a „tálat kinyalni" — nahát csak menjetek el a Bástya-utcába s csengessetek be a dr. Szabó bá­csiékhoz s keressétek a Klárika szakácsnőt. De olyankor menjetek, mikor otthon van, mert gyak­ran el kell mennie a Bedő Andriskáékhoz tanulni a, i, u, ü betűt, meg az „ir ur"-t. Látnátok, milyen szorgalmas kislány a mi Klárink, kék pamuttal szokott kézimunkázni és el akar költözni a Nagy­mamáékhoz, mert otthon nem szabad neki egyedül mosakodni, pedig ő tudja a nyakát és fülét is szappannal megmosni, nekem meg is mutatta. Sokat tapsol a Véghelyi Iza néninek, meg a Sugár Gyula bácsinak, csak az nem tetszik neki, hogy a Sugárnak olyan piros az arca, mintha ki volna festve, pedig „férfiak nem szokták festeni magu­kat." Csak a moziba nem akar többet menni, mert ott nagyon szomorúakat játszanak s sokat kell sírni... A férjhezmenés súlyos problémáját a következő egyszerű módon oldotta meg a kislány: „Én nem megyek férjhez, mert a Bedő Andris csak kis tacskó lesz még, mire én megnövök, van egy idősebb udvarlóm, de az meg vén ember lesz már addigra s egy idegenhez meg csak nem mehetek!" Komor, borús téli délelőtt az újságokat lapozom a félhomályos szobasarokban. Halk kaparászás a kilincsen, utána kinyílik az ajtó s egy szürke há­tastáska nyomul be rajta. S mintegy varázsütésre széles ívben lágy fénykéve ömlik be, elönti lassan az egész szobát, világossággal, tavaszi illattal, derű­vel, kacagó napsugárral telik meg minden zuga, felpattan a szürke táska s sorjában kivonul belőle az asztalra a „számtan-irka, nyelvtan-irka, magyar olvasó meg a hittankönyv". Mindegyiken gömbölyű betükatonáíc állnak feszes glédábán s hirdetik: 0 „Pick Évianne tulajdona." Számtanórán a megdönthetetlen hit hangján nyújtja át kis kék füzetét: „Ma biztosan tudom, nem lesz hiba a kivonási példákban 1" — „Hogy állíthatod ezt ilyen bizonyosan már előre, Puci?' — kérdem tőle! — „Hát a Nagyanyám szakács­nője átnézte s az pedig egy rendkívül müveit nő!" — kapom a feleletet szilárd meggyőződés hangján. Sok aggodalmat támasztott a kis Puci lelkében a katekizmus, mely jók jutalmazásáról, gonoszok pokolra taszításáról s egyéb előtte homályos dol­gokról ir. Egv alkalommal elő is rukkolt a nagy kérdéssel: „Tanitónéni, mit gondol, ha én néha, — nagyon ritkán nyalakodok, vagy kicsit enge­detlen vagyok, vagy . . . vagy . . . olyan . . . mondjuk, — közepeset hazudok, muszáj azt be­vallani már itt a földön, vagy elég, ha az utolsó itélet napján majd ott fönn megmondom a jó Istennek ?" „Kik laknak az Északi sarkon ?" érdeklődik egy földrajzórán. „Az eszkimók" — felelem. „Áhá, emlékszem, Brüsszelben láttam a Kinoban egy filmet, csupa eszkimók voltak rajta s nagyon tet­szett nekem, mert, tudja, az eszkimók nem „affek­tálnak" ugy, mint a többi moziszinészek szoktak." „Sorold el, kik tartoznak a szellemi foglalkozást üző emberek közé 1" — A felelet szórói-szóra igy hangzott: „Tanár, orvos, költő, pap, ügyvéd, rendőrtisztviselő, ítélőbíró, pápa és — tennisz­bajnok." „De vigyázz, Puci, hisz' a tenniszbajnokság nem szellemi foglalkozás!" — intem őt. „De az, mert az én Apám szobrászművész és az szellemi foglalkozás és Balatonfüreden ő nyerte meg a teniszbajnokságot, még oklevele, is van róla" — védte igazát a gyermek. Látom tágranyilt szemeitekben a csodálkozást, mintha kérdenétek: hogy lehet valakinek ennyi kicsinye? Mert bizony én enyéimnek érezlek mindannyiotokat s jogom van rá, ugy érzem. Enyéim vagytok a mindent elárasztó szeretet jogán, amelyet irántatok érzek, az áldott melegség jogán, amely elönti lelkemet, ha csillogó szemei­tek rám révedeznek, a bizalom jogán, amellyel megajándékoztok s mérhetetlen gazdagságom tuda­tának jogán, hogy a Ti drága lelketekbe fogad­tatok. Van-e valami boldogitóbb, van-e valami meg­nyugtatóbb a földön, mint a Ti körötökben lenni, a Ti életkertetek utain veletek sétálgatni ? Künn a világ legvadabb orkánja tombol, — de a Ti kis verklitek hangja nem engedi behatolni. A „nagyok" az őrület rogyasztó táncát ropják szünetlen, — s Ti aranyos-békésen tipegtek posztónyuszik és gipszoroszlánok között. Mi itt soha nem szűnő gyűlöletben tapossuk, öklözzük, gyilkoljuk egy­mást, — a Ti legnagyobb hőstettetek egy kis ártatlan testvéri bokszolás. Felettünk rémületes förgeteg csattanó villámai szikráznak — s Ti mennyei megértéssel bujtok egymást átölelve a kis esernyő alá. Nekünk keserű Tett a szájízünk az Élet főztjétől — s Ti örömmel nyelitek az aszpi­rint. Mi puha, selymes fotelokban ülhetünk — s visszarepesünk a Ti parányi fehér padocskátok után, ahol olyan pompás ülés esett. Mi majd megfagyunk a dermesztő utakon, ame­lyeken bolyongunli — s Titeket a vernei jégsiva­tagok felé röpit a vágy. Futunk, rohanunk mene­külve, ha jön a nagy Virgácsos s nincs menek­vés, ha utolér, — de Ti egy kis párnát a pöttöm nadrágba rejtve kifogtok rajta. A mi lelkünkben mindig jobban-jobban halnak el a melódiák, — de a Ti csirketollból tákolt stiglicmadaratok Nek­tek örök dallamot énekel... Mily nagyon irigyel Benneteket mindezért a Ti világotok egy megfáradott fanatikusa, aki hisz a Ti almaitokban, aki Tőletek várja a Szépséget, az Örömöt, a Diadalt, az örök Célt: a Boldogságot. Kilényi Irma. A divatról. Mint ahogy a zenének, festésiének, s iné­szelnek vannak n üvészei, ugy a divat tulaj­donképeni irányitói és „végrshaj ói", egyes ki­váló tirvező szrb^k is művészek a szakmá­jukba-. Megkérdeztünk egynéhány je esebb sze< edi lödismert díva céget, hogy nézetük sze­ri' t milyen lesz a legújabb divat, mire Alt Gizella, a Széchenvi-tér 7. szám i latii női divatszalon tulajdonosa, a következőket mon­dotta : — Soha sem volt konzek ens a díva*, ma sem az. Dacára a kelmék drágaságának, favo­ritként iit a keil fs a hullámosan S'abott alj szén pel Hölgyeink egye őre nem mondanak le a szűk aljról de fölötte bőv n omló felsőrészt vise nek. Tavaszra itt lesz a 12—14 év elő ti szerpentin, — ha ma még serényebb vonalakban jelentkezik is A derek król altg esik szó, egy­szerű és kevés, ujjak, nyak nélkül. Természetes, hogy a div thoz hozzátar'o ik a cipő is, éppen ezért kérdé-t intéztünk egyik elisn ert cipőszak n, az Engelsmann és Vértesi (Gizella ér) cég vezetőjéhez, Engelsmann Je­nőhöz, aki a f'városi legnagyobb cipőszalo­nok divatrer dezője volt. A fiatal és tehetséges ember a következőket mondotta: — A cipődivat igen kényes probléma, mert sokan abb?n a tévhitben vannak, hogy az öl­özkCdésnél a cipő csak másodra'gu kérdés és gyakran látni, hogy divatosan öltözködő höl­gyek és ur*k nem a 'uhá hoz és alkalomhoz megfelelő cipőt viselnek. Ped g a szép és di­vatos cipő míg a kevésbé divatos ruha csi­nosságát is emeli. A cipődivat: a láb kultusza és egyik fokmérője a nyugati ku'turának. Ahogy a kulturember igényeit csak alakjának és egyé­n ségének megfelelő, művésziesen e készített ruhával lehet kielégíteni, éppen ugy hozzátar­tozik az eleganciához a láb'a készült és töké­le'es munkával előállított cipő is. — A kézimunkával elkészített cipőnél szebb és több izlést adhat a mester a munkába, mint a formacipőnél, mert a kevésbé szf'p 'ábra is készíthet jóáll su és divatos cipőt. — Végül, ho y már a legújabb divatról is mondjak valamit, a mos ani, teli s ezonra höl­gyeknek legdivatosabb kosztümhöz és sétára az alacsonysarku, díszített bagaria félcipő, fe­hér kivarrással, mig alkalmi cipőnek okp'nto­záss 1 dizitett an ilop- és lakcipő, estélyekre pedig a ruhakelméhez hasonló szinü selyem­bő', vagy broká ból készült kivágott és pántos cpők diva'os k. — Férficipőkr él a gombos dominál. Alka­lomra lalk, bagaria és fekete box, különböző szinü betét el és szegett széllel. Sport és utcai cipők fél- és magasszáru, duplatalppal is ké­szülnek, úgyszintén v d'szcipők és lovagló csizmák ic. Báli akaloirra, frakkhoz gombos, fél lakkcipő és ccharpe cipő a divatos. Kírdést intézünk még arra nézve, hogy mi lesz a jövő tavaszi divat, amire a cég a választ az­zal tagadta meg, hogy rövidesen egy önállS divatkiállitást rendez Szegeden, amiker s az érdeklődő közönségnek alkalma lesz szép (s iz'éses cipőkben gyönjö ked ie. Szegedi Leszámítoló és Pénzöáltóbank rt. mmmmammmmmmm•ü^hhhhi a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank Budapest alapítása V 021 Teljes garanciát vállal a kihelyezés végett átadott kosztpénzekért Előnyösen teljesiti a tőzsdei megbízásokat Gyorsan és jutányosán bonyolítja le az export valutabeszolgáltatásokat és a legnagyobb előzékenységgel áll a banküzlet összes ágaiban a közönség rendelkezésére

Next

/
Oldalképek
Tartalom