Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-25 / 293. szám

Szeged, 1928 december 25 SZBQED 19 A szegedi tőzsde ügye. (A Szeged tudósitójától.) Több izben megemlékeztünk már a Lloyd-társulattal kapcsolatban fennállott szegedi tőzsde reaktiválisa ögyében megindított akcióval. Mint ismeretes, az e tárgyban értekezletre összegyűlt pénzintézetek és magánemberek képviselői egy szűkebb előkészítő bizottságot küldtek ki, melynek felkérésére a kereskedelmi és iparkamara felhívást intézett mindazokhoz a pénzügyi, ipari és kereskedelmi vállalatokhoz, melyekre nézve az értéktőzsde közvetlenül vagy közvetve érdekkel bir, hogy a bizottság által javasolt összeget a szegedi tőzsde létesítési alapja javára a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnál fizessék le. Az igy öt millióra előirányzott összegből fedeztetnének az értéktőzsde három hónapra kontemplált próbaidejének a kiadásai, mely időnek leteltével a tőzsdének már önmagát kell eltartani. Ezidőszerint az előkészítő bizottság az alapszabályok módosításának ügyével foglalkozik. Minthogy az előkészítés munkája már meglehetősen előrehaladt, karácsony és újév között a kamara az érdekelteket mégegyszer megbeszélésre hívja össze, beszámol eddigi munkájáról és a további intézést az előkészítő bizottságnak engedi ái. Körülbelül január elejére várható a kecskeméti mezőgazdasági kamara részletes javaslata is a terménytőzsde felújítása és átszervezése ügyében. Értesülésünk szerint az a terv merült fel, hogy a tőzsde elnökségének elfogadására Back Bernátot kérik fel, a tőzsde két osztályának élére pedig külön alelnököket választanak. A tőzsde titkárául az előkészítő bizottság Basch Ferenc dr. ügyvédet szemelte ki. Szeged közgazdasági élete 1923-ban. A cim ebben a formában tulajdonképen nem fedi a tartalmat. Teljesen önállóan, az országból kiszakítva egy városnak a közgazdasági történetét ismertetni nem lehet. A szüntelen kölcsönhatások mellett az általános jellegU jelenségekre is ki kell terjeszkedni, mert ezek nyújtják a magyarázatát a heryi eseményeknek is. E szempontból az alkonyára hajló 1923. esztendő a pénzpiac bizonytalanságának a jegyében állott. A korona, amelyet az év elején meg 20 centime-mai jegyeztek Zürichben, májusban 10 centime alá sülyedt, juliusban pedig egy további nagy zuhanással 003 centime alá esett. Azóta megmaradt ugyan ezen az árfolyamon, de a tényleges paritása csak körülbelül 0 018-nak felel meg. A koronának ez a nagy zuhanása az árak és a tőzsdei értékek rohamos emelkedésében jutott kifejezésre. Mig azonban az áruk, különösen a külföldről behozott cikkek és ipari készítmények a korona romlásánál is nagyobb mértékben drágultak meg, addig a tőzsdei papíroknál az emelkedést októberben bessz váltotta fel, amely lényegesen máig sem változott meg. Ez a bessz valószínűleg egész sor tényezőnek az összhatásából keletkezett: a külföld gabonavásárlásait nagyrészt magyar értékpapírokkal fedezte és sok papirt dobott a piacra, a nagy adók elvonták a készpénzt a tőzsdétől, a világpolitikai helyzet bizonytalanná tette a pénzpiacot és a tőzsdén érdekelt sok kisember, nem biiván a kamatokat, szintén szabadulni igyekezett részvényeitől. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a tőzsdei láz Szegedet is erősen érintette. Nagyon széles körök vannak nemcsak a budapesti tőzsdén jegyzett papírokban érdekelve, hanem jelentős üzlet fejlődött ki szegedi és szegedvidéki papírokban is. Az üzlet terjedelme már akkora, hogy mindenesetre indokolttá tenné a szegedi értektőzsde reaktiválását, melyre vonatkozólag egészen komoly tárgyalások vannak folyamatban. A pénzpiac jelenségeivel függ össze, hogy az év második felében Szegeden valóságos bankalapítási láz volt tapasztalható. Februárban bocsátotta ki a pénzügyminiszter az úgynevezett bankárrendeletet, amely két millióban állapította meg az uj intézetek által biztosíték gyanánt leteendő összeget. Akkor két millió még sok pénz volt, de az év második felében már nagyon kicsiny értékre zsugorodott össze, melyet akárki képes volt előteremteni. Így rövid két-három hónap alatt Szegeden negyvenen fölül emelkedett a pénzintézetek száma. Egymásután szűntek meg a kávéházak és élelmiszerüzletek és a helyükbe bankok telepedtek. A mai helyzetben a pénzintézetek és magánbankok száma Szegeden több, mint amennyire a normális forgalom lebonyolítása érdekében szükség volna. Éppen azért kétségtelennek kell tartanunk, hogy az idei sok uj alapítást és a tőkének szétforgácsolódását koncentrációnak és a fúziók egész sorának kell követni. Annál is inkább mondanunk kell ezt, mert Szeged kereskedelmi helyzete nem az, mint volt a háború előtt. A Bácska és Torontál elvesztével sajnálatos eltolódások állottak elő, melyekkel számolnunk kell. Ennek a két gazdag termőterületnek az elvesztét érzi az egész szegedi terménykereskedelem, de érzi az az irunagykereskedelem is, amelynél a torontáli és bácskai kereskedők azelőtt rendesen fedezték a szükségletüket. A mai pangáson mindenesetre segíteni fog, ha a forgalom akár Temesvár, akár pedig Szabadka fele megindul. A lefolyt évben azonban e tekintetben még számottevő tárgyalások nem történtek. Ezt a körülményt leszámítva, általános gazdaság tekintetben az elmúlt évvel szemben országszerte nagy javulás észlelhető. A termés mindenfelé jó volt, hihetőleg sokkal jobb, mint aminőnek a hivatalos termésjelentések feltüntették és bőséges anyagot szolgáltatott az exportőrök számára. Sajnos módon azonban — mint azt az agrárius és merkantilis érdekképviseletek egyaránt megállapították, — a lüktető gazdasági élet kifejlődésének útjában állottak a különböző hatósági intézkedések, különösen pedig a Devizaközpont eljárása, amely a kivitel ellenében beszolgáltatott devizákat olyan fiktiv árfolyamokon váltotta be, hogy sok esetben a gazdákat és kereskedőket egyenesen elriasztotta a kiviteltől. Ezt a szegedi kereskedelem is erősen megérezte. E tekintetben csak az év vége felé állott elő némi változás, mikor a kormány egyes cikkeknél a devizabeszolgáltatási kötelezettséget feloldotta. Hir szerint az intéző körök a jövő év eleiére tervezik a kétféle kurzus közötti indokolaüan különbözet megszüntetését. A közvetlen áruüzletet illetőleg kétségtelenül érezhető jelenség, hogy a közönség vásárló ereje erősen megcsappant. Különösen érezhető ez az egész vonalon egy olyan hivatalnok- és parasztjellegü városban, mint Szeged. Az első réteg csak korlátolt mértékben tud vásárolni, az utóbbinak pedig, amire a megélhetéshez szüksége van, beterem, egyéb igényei pedig nem nagyon vannak. Ezt a helyzetet érzi az egész ipar és kereskedelem. A vendíéglők és kávéhazak forgalma megcsappant; boltokban keveset vásárolnak; a ruházati iparban a munka zömét javítások, fordítások, átalakítások teszik. Juliusban, a százszázalékos tisztviselői fizetésemelés után volt ugyan némi fellendülés észlelhető, de csakhamar bebizonyosodott, hogy a falemelt fizetések is csak a nyers megélhetés biztosítására elegendők. Minthogy pedig Szegednek igazi vásárolni tudó és vásárolni akaró rétege kevés és e kevésből is elég nagy százalék Budapestet keresi fel, a szegedi nyilt árusítási üzletekárai 15—25százalékkal alatta vannak a budapesti áraknak. Ez különösen a karácsony előtti üzletnél volt erősen észlelhető. Részben a Bácska és Torontál alimentáló piacának elvesztésével, részben pedig a közönség e megcsökkent vásárló erejével függ össze, hogy mig a háború előtt a szegedi hetivásárokon 8—10 ezer darab élőállat kelt el, most 25—30 darab marha cserél gazdát. A hatósági húsüzem tapasztalata szerint azonban, melynek versenyét a husiparosok erősen támadják, ujabban a húsfogyasztásban fokozatos emelkedés tapasztalható. Megnehezítette a kereskedelem és ipar helyzetét 1923-ban, hogy ez az év veit az átmenet esztendeje az uj adók szempontjából, •yakorlatilag ebben az évben érvényesült először a felemelt jövedelmi adó, a társulati adó és általános kereseti adó és léptek 1 életbe a forgalmi adó hatályosabb ellenőrzését célzó intézkedések. Ilyen mélyreható változások természetesen nem mehetnek végbe zökkenések nélkül. Kereskedői és iparos körökből igen sok panasz emelkedett Szegeden a kivetések aránytalansága miatt és a kisiparosság még ma sem tud megbarátkozni a kötelező könyvvezetésnek és a blokkrendszernek a gondolatával. Az általános felfogásra jellemző, hogy az 1040 millió koronában preliminált általános kereseti adónál, melyet az állam tudvalevőleg a városnak engedett át, arra számitanak, hogy a felszólamlási eljárás során legalább 25—30 százalék töröltetni fog. Az adók mellett különösen sérelmezi a kereskedelem és ipar az egész pénzügyi, közigazgatási és népjóléti szolgálat túlságos elbürokratizálását. Ha egy öt-hat munkással dolgozó és az átlagnál csak valamivel nagyobb forgalmat lebonyolító iparos a várossal, a pénzügyi hatóságokkal, munkásbiztositóval szemben fennálló összes kötelezettségeinek pontosan meg akar felelni, e célból szinte külön tisztviselőt kell tartania. Az egyéb hatósági intézkedések közül az augusztusban megjelent uzsorarendelet vert fel nagyobb port, de Szegeden lényef

jesebb zavarokat nem idézett elő. Ebben feltétenül része van annak is, hogy Szegeden az árvizsgáló bizottság a kereskedők és iparosok bevonásával elég jól működik és az irányárakat a viszonyoknak megfelelően állapítja meg. Lényegesebb differenciák csak a mészárosoknál és pékeknél merültek fel, kik közül az utóbbiak december elején néhány napig munkájukat is beszüntették. Áttérve az egyes speciális ipari és kereskedelmi ágazatok helyzetére, első helyen az építőiparról kell megemlékeznünk, mert az építőipar ad kihatásában a többi iparok egész sorozatának foglalkozást, munkát és kenyeret. Az építkezést illetőleg meg lehet állapítani, hogy róla nagyon sokat beszéltek és tárgyaltak, de keveset építettek. Kivétel volt a fogadalmi templom építkezése. Ezenkívül csak néhány gyári munkáslakás és egy-két magánház épült. A Somogyi-telepen történt építkezéseket ugyanis nem lehet az igazi építkezés körébe sorozni. Megjegyezzük, hogy mi az ilyen természetű építkezéseket nem is helyeseljük, mert csak fölösen növelik a városnak amúgy is nagy terjedelmét, anélkül, hogy az ilyen uj telepeket a városi jelleghez nélkülözhetetlenül szükséges közmüvekkel el lehetne látni. Sokat építettek és modernizáltak ellenben mindenfelé a falvakban, ami azt mutatja, hogy a parasztság igen nagy anyagi erőnek birtokáha jutott. A szegedi fa- és építőanyag kereskedelmet nagyrészt ezek a falusi vevők látták el megrendelésekkel. A fogadalmi templom építése azonban egy nagyon érdekes tapasztalatot váltott ki, amit a szakemberek már régóta gyanítottak: az épitő szakmunkások száma nagyon megfogyatkozott. A hosszú épitési pangás ideje alatt sokan átmentek más pályákra, sokan pedig átszivárogtak Jugoszláviába. Ennek tulajdonítandó, hogy az ipari munkabérek terén a kőművesek vezettek. Hasonló bért móe csupán a szalámigyárak fizettek, amelyek oly értelmű kollektív szerződést kötöttek munkásaikkal, hogy mindig a kőműves-órabéreket adják meg nekik. A munkás viszonyok terén általánosságban a munkásságnak az a természetes törekvése volt érezhető, hogy a béreket a háború előtti paritásra emelje. A munkásmozgalmak ennélfogva a megelőző évvel szemben rtémi élénkséget mutattak és egyes szakmákba* — igy például asztalosipar, szabóipar, stb. — hosszabb ideig tartó munkabeszüntetések is voltak. Altalánosságban el lehet azonban mondani, hogy a munkáskérdés éle a szakszervezet és a mult esztendőben újjászerveződött Szegedi Munkaadók Szövetsége közötti tárgyalások során erősen letompult. A munkaadók és munkások által még a mult év októberében elfogadott buzavaluta, a buza értékének lemaradása folytán megbukott, helyette az érdekeltek ez év októberében közös megállapodással a helyi viszonyok figyelembevételével készült szegedi indexet léptették életbe, amely nagyjából kielégíti a kívánalmakat. Végezetül még a vidék speciális termékéről, a szegedi paprikáról kívánunk megemlékezni, amelynek termése ez évben minőségileg és mennyiségileg egyaránt jól sikerült. Ami az árakat illeti, az elsőrendS édesnemes áru a karriérjét januárban kg.-kint 1200 koronával kezdte ér. december közepéig 21—22.000 koronáig emelkedett. Még sem lehet azonban mondani, hogy az üzlet kedvező lett volna, mert a külföldön a magyar paprikát igen erősen nyomta a spanyol paprika versenye. A spanyol paprikának nemcsak a termelési költségei alacsonyabbak, „Intercontinentale" szállítmányozási és közlekedési r.-t. Ezelőtt: HOFFMA1VN S. ÉS V. BIIEIADCCT 1/ klÁnnD IITPA on C7 Nemielkltzl óruüiAHilmAnyok az intercontinentAhs, valamint a tengerentúli forgalom összes viszonylataiba*. — QÜU^rtOl, ¥., ilHUUn-Ull/H OU. Ot. Szegedi kirendeltség: Boctkay-ulcu 9. Telefon 945. Telefon: 85—94, 65—95, 85—96, 32—54, 157— 42, B 16. ck.-k . BerUn, Bureas, Dresden, Hamburg, London, Leipzig, Passau, Rustschuk, Simbacb, Singen, Stettin, Sofla, Varna részére: .TERCONTAIK-. sürgönyeim. ö9„es magyar, osztrák, jugoszláv, cseh-szlovák, olasz, román, görög, török, levantei és egyéb házak részére: „INTERCON T~.