Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-25 / 293. szám

Szeged, 1928 december 28 SZEGED 299 Politikusok a magyar politika aktuális kérdéseiről. (A Szeged budapesti tudósitójától.) A magyar belpolitikában a szeretet karácsonyi ünnepére meglehetős zavar, bizonytalanság, sőt nagyfokú izgalom lett uralkodóvá. Az elmúlt egy esztendő likvidálásánál kitűnt, hogy a politikai horizonton sötétebb felhők kóvályognak, mint akkor, amikor egy évre a boldog uj esztendőt köszöntettük. A külföldi kölcsön, az elkerülhetetlennek látszó ex-lex, melynek gazdasági és politikai téren meglesznek a kellemetlen hatásai, nemcsak bizonytalan, de izgalmas légkört teremtenek a politikában. Magának a földreformnovella tárgyalásának megszakítása is szúró Juliánkot hagyott a lelkekben s amellett éppen a közel mult napok aktuális tárgyalásai kapcsán kitűnt, hogy ezek mellett a súlyos problémák mellett még olyan vérző sebe van a magyar politikának, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a politika egészséges vérkeringést kapjon. Mindezek a kérdések kétségtelenül erősen érlelik azt a gondolatot, főleg az ellenzék köreiben, de a kormánypárt bizonyos elemeinél is, hogy ez a nemzetgyűlés, amelynek törvényes születéséhez amúgy is sok szó férhet, már összetétele miatt sem képes a nagy és a nemzet érdekében történő komoly feladatok megoldására s azért a kormány eddigi bizonylalanul kapkodó politikájának helyes mederbe terelődése az volna, ha a jelen nemzetgyűlés feladatának kizárólag a demokratikus alapokon nyugvó általános, titkos választójog megteremtését állítaná, ennek elkészülte után a jelen nemzetgyűlést feloszlatná s tiszta választás keretében appellálna a nemzethez. Ez a gondolat, mely a parlament köreiben már régóta vajúdik, ujabban egyre több hívőt szerez táborába, sőt értesülésünk szerint magában a kormányban is vannak, akik a megoldás egyetlen lehetőségének ezt tartják. Politikai körökben tudni vélik azt is, hogy maga Bethlen István gróf miniszterelnök sem idegenkedik teljesen a gondolattól s mindössze előbb bizonyos életbevágó problémák megoldását, illetve rendezését látja szükségesnek. A Szeged budapesti munkatársának alkalma volt a nagy politika és a nehéz problémák ügyében beszélgetést folytatni több politikussal. Az egyes kérdéseket szakpolitikusok megvilágításában az alábbiakban ismertetjük: Apponyi Albert grót — Hogyan ítéli meg Kegyelmes Uram Magyarország helyzetét a külfölddel szemben. — Azok a benyomások, amelyeket főleg utolsó amerikai utam alkalmával szereztem, Ráfaelt Mihály arkangyal is, annak kardja is van, majd nagyobb lesz a tekintély. — Megálljatok csak — szólt utánuk a Máriácska, ahogy megindultak —, majd adok valamit, amiben a szalmát fölhozhatjátok. Azzal leoldozta a kötőcskéjét és utánuk eresztette az angyaloknak. Idelent el nem tudták gondolni az emberek, akiknek eszébe jutott az égre fölnézni, hogy hogy került az a parányi ezüst foltocska a fekete téli felhők közé. De hát az se használt semmit, megint csak üres kézzel tért vissza a két angyal. — Nem bir a paraszttal maga Szent Mihály se — tördöste a kezét Ráfael. — Azt hitte a paraszt, hogy rekvirálni akar és azt mondta, hogy most már az istennek se adja, inkább felgyújtja az egészet. — Hát most már mi lesz? — néztek össze tanácstalanul a boldogságosok: — Hát most már az idén ne szülessen meg az embereknek a Jézuska ? Végre a Máriácska elmosolyogta magát. — Jaj, de csak mindjárt elapad előttetek a viz! Hát nem tudjátok, hogy a tejúton mennyi szalma lehullott a Göncöl szekeréről ? Hamar kapkodjatok össze belőle annyit, amennyiből az én fiacskámnak megágyazhatunk. De siessetek, mert hallom, hogy Cicelle már hangolja a hegedűjét. Az angyalok szétrebbentek, maga Szent Péter is kikatyogott öreg lábaival szalmát szedni az egek országútjára és igy lett, hogy az idén is lenevetett a Jézuska a betlehemi jászolból erre a világtalan világra. És ha fölnéztek az égre, amerre az angyalok járnak, láthatjátok, hogy ma éjszaka ritkább a tejút, mint máskor, mert az angyalok felszedték róla a szalmát általában kedvezőknek mondhatók. Nem szabad csodálkoznunk azon, hogy külföldön vagy keveset tudnak rólunk, vagy ferde megvilágításban. Volt ellenségeink, akik a győzők táborához tartoznak, hatalmas propagandával dolgoznak ellenünk. Ennek dacára is azonbanállítom, hogy semmi okunk sincs az idegeskedésre, vagy pesszimizmusra. — Bíznunk kell külföldi barátainkban és bíznunk kell önmagunkban. Anglia és Olaszország őszinte barátaink, Amerikában, amely nem igen akar részt venni az európai bonyodalmakban, javult irányunkban a hangulat, sőt ugy tapasztalom, hogy a francia közvélemény is szimpátiát mutat. — Külföldtől azonban nem remélhetjük a feltámadást, magunkban is bíznunk kell, vagy helyesebben nekünk is cselekednünk kell. — Bár a napi politika kérdéseibe nem volt alkalmam egészében belekapcsolódni, mégis annyit mondhatok, hogy igen kívánatos volna, hogy az indemnitás tető alá kerüljön s az ex-lex elkerülése sikerüljön. — Ha e tekintetben nehézségek volnának,véleményem szerint a kormánynak a kötelessége, hogy a nehézségeket eliminálja, mert őt annyiban mulasztás terheli, hogy az indemnitást csak az utolsó órában terjesztette a nemzetgyűlés elé. A kormánynak tehát méltányos előzékenységet kell tanúsítania és hozzá kell járulnia oly megállapodás létrejöttéhez, amely az ex-lexet elkerülhetővé teszi. Ugyanez a kötelesség hárul természetesen az ellenzékre is. Akkor, amikor oly súlyos kérdések, mint pl. a külföldi kölcsön is, várnak megoldásra, az egész nemzetnek mindennemű különbség nélkül egybe kell forrnia az egyetakarásban. Vázsonyi Vilmos dr. az uj büntetőnovelláról, melyet Nagy Emil igazságügyminiszter a napokban terjesztett a nemzetgyűlés elé, az alábbiakat mondta: — Nagyon balkezes politikának tartom, hogy az igazságügyminiszter pont ebben az időben állott elő ezzel a lehetetlen és jogilag is teljesen abszurd javaslattal, amellyel csak egy célt lehet elérni, végleg felfordítani az amúgy is labilis alapon nyugvó parlamenti békét. Elképzelni sem tudom, hogy mi szándéka lehetett ezzel a javaslattal az igazságügyminiszternek. — Nem akarom a javaslat összes baklövéseit felemlíteni, de rá kell mutatnom arra az intézkedésre, mely pl. a politikai agitációt lehetetlenné teszi. — Ez a legtipikusabb kortesparagrafus. — Egy másik csodabogár, hogy akit pl. úgynevezett izgatás címén, amely elég tág fogalom, akár egy korona pénzbüntetésre Ítélnek, annak felfüggesztik politikai jogait, ellenben az orgazda továbbra is választó és választható lehet. — Az igazságügyminiszter • becsületet is glorifikálni akarta, de túllőtt a célon s kétféle becsületet állapit meg. Hol a demokrácia ? Vájjon a szegény ember becsülete kisebb érték, mint a nadrágosé. — A sajtóra nagyon haragudhat az igazságügyminiszter, mert velük egészen statárialiter akar eljárni az igazság rovására is, mert jogot kodifikál arra, hogy bármely sajtóterméket' — s ezek nem a kormány lapjai lesznek — kétszeri elitélése után betilthassanak. A sajtószabadság korában ennél reakciósabb intézkedést elképzelni sem lehet. — Amit azonban az igazságügyminiszter a rendőri felügyelet bírósági ítélettel szankcionált intézményével akar, az a legkiáltóbb lehetetlenség, amit csak tetéz az az intézkedés, hogy a harmadfokú perorvoslatot egyszerűen elsikkasztja a javaslat. — De kár is részletezni tovább. Az a felháborodás jogászi és politikai körökben, amelyet a javaslat kiváltott, a legbeszédesebb kritikája a javaslatnak. Ha az indemnitás vitája éppen ezekben a kritikus napokban a kormány számára balul üt ki az ország kárára, a kormány s az igazságügyminiszter magukra vessenek. — Nem is hiszem, hogy ebből a javailatból valaha törvény lesz Magyarországon, de ha ! mégis megtörténnék ez a lehetetlenség, akkor í Nagy Emil elragadta a pálmát örök emlékezetű elődjétől, Tomesányi Vilmos Páltól. j! Ugrón Gábor I

volt belügyminiszterhez a községi választási törvényjavaslat ügyében intéztünk kérdést, ami a közelmúltban beterjesztett három javaslat s a küszöbön álló törvényhatósági választások kapcsán nyert aktualitást. — Politikai felfogásomat — mondotta Ugrón — nyíltan megmondtam minden időben és azoknak a támadásoknak dacára, melyekben éppen bizonyos oldalról részesültem. — Vannak idők, amikor a pártpolitikának, a pártok versengésének és küzdelmeinek megvan nemcsak a célja, de az eredményes haszna is egy, vagy más politikai irányzat kialakulását illetően az ország egyetemes érdekében. — Ma Magyarországon nem a pártpolitikának, hanem a becsületes, a lelkiismeretes politikának az ideje van. — Ez a meggyőződés tiltja, hogy bármelyik párt életében részt vegyek. Az ellenzékiséget is ezen az alapon ugy értelmezem, hogy nem helyeslem a „csak azért is" ellenzéki taktikát, hanem minden elhatározásomban a nemzet egyetemes nagy érdeke az utmutatóm. — Ugyanezt a felfogást érvényesítem a belügyminiszter ur által beterjesztett községi választójogi javaslatokkal szemben is. — Ami különösen a vidéki törvényhatósági válaszfásokra vonatkozik, kijelentem, hogy nem értek egyet a belügyminiszter úrral. Helytelennek és feleslegesnek tartom, hogy ugy az aktiv, mint a passzív választójogot 6 évi helybenlakáshoz kötik, amikor a 10 évi állampolgárság teljesen elegendő volna. Ez a része a javaslatnak a demoktratikus gondolkodás megcsúfolása akkor, amikor mindenütt a világon a jogok kiterjesztésén fáradoznak s amikor idejét multa az a felfogás, hogy polgárok és polgárok közt különbséget lehet és szabad tenni. —Éppen annyira a demokráciával ellenkezőnek tartom a virilizmus korhadt intézményének fenntartását a virilisták kasztszerü választásában és az örökös tagságra való kinevezésekben. Rá kell már egyszer jönnünk, hogy a nemesen értelmezett liberalizmus és demokrácia nem ellenségei az államhatalomnak, ellenkezőleg annak olyan megdönthetlen pillérei, hogy komolyan konszolidált állami élet csak ezeken a pilléreken: az egyenlő jog és az általános jog alapjain épülhet fel. Szilágyi Lajos dr. a pártonkívüli ellenzik vezérharcosa a politikai helyzet jobbrafordulását kizárólag a Bethlen-kormány távozásától reméli. — Példátlan a politika történetében az, ami nálunk lejátszódik. Adva van egy kormány, amely a leglehetetlenebb eszközökkel tartja fenn magát a felszínen s amelynek egyetlen programja van: az önmentés. Ennek a lehetetlen állapotnak a következménye, hogy nálunk minden elposványosodik, minden a félmegalkuvások csillagzata alatt születik, az idő múlik, de egyetlen lépéssel előbbrehaladni nem tudunk. — A politikai helyzet jobbrafordulását azért se remélem egyelőre, mert a mai parlamentnek nincs gerinces ellenzéke sem. Politikai irányváltozást csak abban látnék, ha a kormány belátná munkátlansága eredménytelenségeit s átadná a helyét másoknak. — És hogyan képzeli méltóságod a fordulatot? — kérdezte munkatársunk. — Koalíciós alapon ad-hoc kormányt kellene konstruálni, amelynek egyetlen feladata volna a választójog megteremtése az általános, titkos, egyenlő, községenkénti s nőkre is kiterjedő választójog alapján. Ugyanez a koalíciós kormány megejtené a választásokat s annak eredményekép alakulna meg az uj kormány akár többségi alapon — ha ereje lesz hozzá —, akár koalícióval. — Mi lenne akkor, ha a szocialisták nagy többségben kerülnének be a parlamentbe? — Ettől nem tartok. A szocialisták képviseletét a parlamentben szükségesnek tartom, de hogy majorizálhatnák a polgári pártokat, elképzelni sem tudom. A polgári társadalmat mindenesetre meg kellene szervezni, mert végre és ez adja a nemzet gerincét. És ha van egy erős polgári társadalmunk,