Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-25 / 293. szám

Ára 1000 korona gnrkeutöség Wadóhlva­lali Deák Ferenc-utca 2. (Fő­reáliskola val szemben.) Tete­toa 13-33. A.Szeged* megjele­«Ht hétfő kivételivel minden >kp. Egyes szám ára 400 ko­rma. Előfizetési árak: Egy Maaprt Szegeden 7000,Buda­Miien «> vidéken 7S00 kor. Hirdetési árak: Fé,hasábon 1 mm.75,egy hasábon 150, más­tél hasábon 225 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 150,kövér betűvel 3(10 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, csa­ládi értesítés 2400 K. Több­szöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 december 25, KEDD. 293-ik szám. Áldott pihenés. Emberek, nem gondoljátok, hogy a jó Isten a magyaroknak akart kedvére tenni, mikor karácsonyra ilyen szép, vidám fehér takarít borított erre a szotroru világra? Van ebben valami szándékosság. A gondviselés keze egész idáig befogta a hópihés nagy feihőzsákok szá­ját s éppen erre a napra nyitotía meg, amikor a legsivárabb lelket is megszállja a hófehér vágyakozás az áldott pihenés után, amely a szent estén a karácsonyfa ágai alatt lakik. Mintha valami szeliden szánakozó bölcsesség akarta volna azt, hogy éppen erre a napra takarja el az egekből áradó fehérség a magyar föld fekete kopárait s töltse ki azokat a mély szakadékokat, amelyen Isten legmostohább gyer­mekeit, a magyarokat elválasztják egymástól. Mintha valami láthatatlan kéz onnan felülről, ahol ezt a patyolatot szőtték a föld számára, megsimogatna bennünket és azt mondaná: gyermekeim, én szegény gyermekeim, akiket én mind egyformának teremtettem s akik maga­tok rontjátok meg egymás életét és tulajdon életeleket különbségek keresésével, legyetek egy­formák az áldott pihenésben a karácsonyfa alatt, amelynek örökzöld levelei a békesség örök tavaszának szimbólumai a halálos der­medtségben. Nézzétek a karácsonyi tavasz vi­rágait, a gyermeköröm rózsáit, aminőket nem termenek Sirás berkei s mi az aranyozott dió­hoz képest a Heszperidák aranyalmája? És van-e öröm, bűbájban és tisztaságban ahhoz mérhető, mikor az angyalok-ültette fának gyü­mölcseit megtépázzák az apró kezek, a földön járó angyalok kezei! Mért nem tudtok hozzá­juk hasonlatosak lenni, én szegény gyarló gyer­mekeim ? ... Ha nem tudunk hozzájuk hasonlatosak lenni, legalább ma álljunk félre előlük, mi vének és kora vének, nagyok és erősek. Hu­zódjunk el a homályba s a karácsonyi gyer­tyáknak az ő szemükből visszaverődő sugarai­ban ifjodjunk meg. Mert vigyázzátok meg, hogy azok a világon a legmelegebb és legfényesebb sugarak, amik már megjárták a gyermek­szemeket. Ma ők az urak, a gyönge, gyámoltalan kicsi­kék. Álljanak félre a tüS2ke generálisok, akik egy intésükkel százezreket mozgatnak: ma a pléhkalonáknak áll a világ, amiket puha gyetek­kezek sorakoztatnak játék-csatamezökre. Nagy, komoly államférfiak, akik talán nem is olyan nagyok és nem is olyan komolyak, országok, nemzetek sorsának intézői: ne játszátok ma megszokott játékaifokat, ugy se figyel rátok senkii Kicsi városalapítók rakosgatják ki a skatulyákból a maguk fényes papirmetropoli­szait. Komoly filozófusok, kutatói az élet komoly igazságainak, ne mutogassátok ma a foliánsai­tokat: ma az együgyű mesekönyveké a világ, amikben lelke van a virágoknak, a pillangók­nak, a köveknek is s a jók mind elveszik jutal­mukat, a gonoszok mind elveszik bünletésüket — ó, mennyivel több becsületesség van a gyermeki bölcsességekben, mint a tudósi együ­gyüségekbenl Nem kell ma a gonosz valóság, a cudar élet. Erőszakos lármája elöl bezátjuk a fülün­ket és a lelkünket: mesehallgatásban akarjuk tölteni az áldott pihenés egy-két óráját. Az embeii élet világító fáklyáinál, a dicsőség géniuszának lobogó vezércsillegánál ó, mennyi­vel szebben világítanak az apró fénybogárkák, a kis fehér lányok a zöld gályákon 1 Sivár küzdelem, kevély nagyratörés, vakmerő ambíció, amely acélpengésü szárnnyal paskolja a leve­gőt: ó, mennyivel lélekvidámiióbb muzsikája van ennél a tiszta, édes gyermekkacagásnak I S a karácsonyesti boldogság tükörlap ját egyszerre árnyék fátyolozza be. Milyen boldog Jenne ez a szegény öreg föld, ha mindig a gyerekek uralkodnának rajta — s milyen kese­rűvé és nyomorulttá teszi a mi uralkodásunk, akik csak ezt az egy napot engedjük át a gyerekeknek! Milyen különös, hogy akik ezt az egy napot olyan mennyeivé tudjuk tenni szeretetünkkel a gyerekeinknek, azon olyan pokollá tesszük a világot magunknak és egy­másnak a gyűlölködésünkkel! . . . Nem, emberek, ne gondoljatok ezen a fehér napon semmire, ami sötét, ne gondolja­tok a magatok vétkeire se, csak éljétek ki utolsó gyertyalobbanásig a karácsony áldott perceit. Vegyétek térdetekre a kicsiket, akik gügyögnek a Jézuskáról s higyjetek az ő hitük­ben! Akkor lehajol rátok az angyalokkal teli menyország s az ő szivükben a tietek is meg­találja az örökkévaló istent, a szeretetet. Higy­jetek és pici ujjaikkal összefonva a ti robotban megfáradt kezeiteket, a karácsonyfa fényében, az ünnep ihletében kezdjétek el velük szépen, í áhitatosan, csendesen: 1 — Miatyánk, ki vagy a mennyekben . . . Bethlen gróf nyilatkozata párisi tárgyalásainak eredményeiről. (A Szeged budapesti tudósitójától.) Bethlen gróf miniszterelnök vasárnap hazaérkezett. Az utolsó tárgyalási napon Párisban torokgyuladásba esett s a vonaton is lázas volt. Győrben szalonko­csijában fogadta a hirlapirókat s elmondotta nekik, hogy januárban a kölcsöriügyben Lon­donba utazik, majd hosszasabban tájékoztatta őket a kölcsönről s ezeket mondotta: — A magyar ügy iránt a Népszövetség ta­nácsánál általában megértéssel találkoztam és az a meggyőződésem, hogy a népszövetség delegátusait áthatotta az a gondolat, miszerint Magyaroszág gazdasági talpraállitása Európa rekonstrukciójának integráns része. — Bár a kölcsön ügye még teljesen megoldva nincs, mégis megállapíthatom, hogy a Népszö­vetség tanácsa, hatáskörébe tartozó és a köl­csönnel kapcsolatos feladatok legnagyobb részét megoldotta, amennyiben a kiállítandó jegyző­könyvek végleges szövegét megállapította. Ez azt jelenti, hogy ami a kölcsön és általában a szanálási terv megállapítását illeti, a Népszövet­ség a maga munkáját befejezte. Hátra van még a jegyzőkönyvek formális kiállítása és aláírása, melyre most azért nem kerülhetett sor, mert a fölvetett reparációs kérdés még elintézést nem nyerhetett. Azonban, hogy az egész kölcsön • kérdés mielőbb elintézést nyerhessen, a Nép­szövetség tanácsa a magyar albizottságra ru­házta a kölcsönügy tekintelében még megteendő intézkedésekre vonatkozó hatáskörét, ugy, hogy az albizottság január közepén ismét összeülhet, anélkül, hogy a Népszövetség tanácsának kö­vetkező szeszióját be kellene várni. Időközben meg van a tehetőség arra is, hogy a fölvetett reparációs kérdés megoldassék. — Ezt a kérdést a Népszövetség pénzügyi bizottsága vetette fel, mert véleménye szerint a kölcsönt nyújtó hitelezők érdekében kívánatos, annak minden kétséget kizáró módon való tisz­tázása, hogy Magyarországot a kölcsön törlesz­tési ideje alatt a békeszerződésből folyó teljesí­tések címén mekkora évi fizetések terhelik. A pénzügyi bizottság ezeknek a teljesítéseknek összeget átlagosan évi tízmillió aranykoronában véli megállapíthatónak attól feltételezetten, hogy ez a teljesítés a budget egyensúlyát és a korona stabilitását nem veszélyezteti. Ezen kivül kilá­tásba vette a pénzügyi bizottság azt is, hogy amennyiben a kölcsönadók azt kívánatosnak tartanák, ugy az ezidőszerint is folyó szénszállí­tások megszűntével azok ellenértéke a kölcsön rendkívüli törlesztésére legyen fordítható. — Mivel ez az álláspont a reparációs bizott­ság október 17-én hozott határozatától eltérő és lényegében egészen uj helyzet elé állított, összes ellenérveimet és agályaimat kifejtve, bejelen­tettem, hogy addig, amig e tekintetben a ma­gyar alkotmányos tényezőkkel az érintkezést fel nem vehetem, érdemben nem nyilatkozhatom és fenntartom magamnak a későbbi nyilatkozat­tételre vonatkozó jogot. — A helyzet tehát ma az, hogy amennyiben a reparációs és ezzel összefüggő kérdések vala­milyen formában elinlézést nyerhetnek, ugy a kölcsön ügye tulajdonképen megoldást nyert és ha az egész ügy a magyar törvényhozás által is letárgyaltatolt, akkor már rövidesen meg­kezdhetjük a kölcsön elhelyezésére vonatkozó tárgyalásainkat. Remélem, hogy ezek a függő kérdések mielőbb elintézést nyerhetnek, tekin­tettel arra, hogy tudomásom szerint a jóvátételi bizottság január hó elején újból megkezdi tanácskozását. Az úgynevezett első számú jegyzőkönyvet általában politikai jegyzőkönyvnek nevezik azért, mert ebben tulajdonképen egy rövid politikai tartalmú deklaráció foglaltatik. Ez a jegyző­könyv az osztrák kölcsön alkalmával fölvett hasonló jegyzőkönyvtől csak annyiban tér el, amennyiben Magyarországnak Ausztriától eltérő helyzete és viszonyai azt megkívánják. Minden ellenkező híreszteléssel szemben megállapítom, hogy a jegyzőkönyv tartalma a magyar állás­pont szempontjából kielégítő és hogy semmi olyan feltételt vagy kijelentést nem tartalmaz, amely Magyarország szuverénitását sértené, vagy belügyeibe való beavatkozást jelentené. Egyébként erről a nagyközönség maga is meggyőződést fog szerezni, mert mihelyt a jegyzőkönyv magyar fordítása elkészül, azt a lapokban közzé fogjuk tétetni. A magyar kölcsönről szóló politikai jegyzőkönyv. Tudvalévő, hogy a Népszövetség tanácsa két jegyzőkönyvbe foglalta a kölcsönről szóló lel­tételeket. Az egyik a köicön, illetőleg a gazda­sági rekonstrukcó pénzügyi föltételeit tartal­mazza, a másik az első számú és az Mgyneve­zett politikai jegyzőkönyv. A politikai jegyzőkönyvnek szövege, amelyet a nemzetek szövetségének tanácsa elfogadott, szószerinti magyar fordításban a következő: Egyfelől őfelsége az angol király kormánya és a francia köztársaság kormánya, őfelsége &z olasz király kormánya, őfelsége a román király kormánya, az S. H. S. királyság kormánya és a csehszlovák köztársaság kormánya, midőn Magyarország pénzügyi gazdasági helyreállítá­sának munkájához segédkezet nyújtanak, ki­zárólag Magyarorság és az általános béke ér­dekében és megfelelően ama kötelzettségeknek, amelyeket már akkor vállaltak, amidőn elfogad­ták a Népszövetség tagságát, ünepélyesen ki­jelentik, hogy: Magyarország politikai függetlenségét, terü­leti épségét és szuverénitását tiszteletben tartják és tiszteletben fogják tartani, valamint, hogy nem törekednek és nem fognak törekedni semmi­féle olyan különös, vagy kizárólagos gazdasági, pénzügyi előnyökre, amelyek alkalmasak a füg­getlenségét közvetlenül, vogy közvetve veszélyez­tetni; tartózkodnak, illetőleg tartózkodni fognak minden ténykedéstől, mely ellentétben állhatna Magyarország gazdasági és pénzügyi talpra­állitása céljából közösen kötendő egyezmények szellemével, avagy veszélyeztethetné azokat a biztosítékokat, amelyeket az aláíró hatalmak a kölcsönadók érdekeinek védelmére megállapíta­nak és hogy annak biztosítása végett, hogy Mai számunk 4Q oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom