Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-23 / 292. szám

23 SZEGED ta:ában az egész tevékenységen átvonul az az elv, hogy sz egyes adományok ne legyenek könyöradományoknak tekinthetők, ezért szab­tunk meg térítési árakat. A most megindított állami tevékenység főleg buzdi ó példát akar szolgál'atni arra az időre, mikor az állam segí­tési lehetősége megszűnik, de az ínség, sajnos, megmarad. Hir Daruváry távozásáról. A képviselőház vidéki tagjai pénteken este és szombaton csaknem valamennyien hazautaztak a fővárosból. Politikai körökben élénken kom­mentálják Daruváry Giza állítólagos távozásá­nak hírét. Hir szerint a január 3 iki ülésen már uj külügyminisztert fognak üdvözölni a képviselők. A polgármester a közgyűlés reformjáról, a konzervativizmusról és az angol politikáról (A Szeged tudósítójától.) A belügyminiszter — mint ismeretes — néhíny nap előtt beter­jesztette a törvényhatósági bizottságok újjá­szervezésére vonatkozó törvényjavaslatát. Dr. Kószó István belügyminiszteri államtitkár a javaslat másolatát megküldte a polgármesternek, aki azt tüzetesen áttanulmányozta és érdeklő­désünkre a következőket mondotta el róla: — A törvényjavaslat szerint az uj törvény­hatósági bizottság választott tagokból, virilis­tákból, tisztviselőkből, életfogytiglan kinevezett örökös tagokból és a törvény által meghatáro­zott állásokat betöltő városi tisztviselőkből állna. Minden ötvenezer lokosra husz választott és tiz virilista városatya jutna. A virilistákat szintén választanák, még pedig négyszer annyi legtöbb adót fizető polgár közül. Törvényhatósági vá­lasztójoga lenne minden olyan politikai válasz­tónak, aki legalább hat éve lakik egy városban. A képviselői választójoghoz csupán két évi domicilium szükséges. Kimondja a javaslat, hogy a törvényhatósági városok közgyűlése negyvennyolcnál kevesebb és százhus nál több tagból nem állhat. — A javaslatnak van néhány fogyatékossága Így például nem tinik ki belő.e világosan, hogy a meghatározott minimális és maximális tag­létszámba a tisztviselő tagok száma, akik hivi­talbíl tagjai a közgyűlésnek, bennfoglaltatik-e. Ezek a hiányosságok és ez esetleges hibák a javaslat bizottsági tárgya ása alk-1 inával minden valószínűség szerint eltűnnek, sőt véleményem szerint a javaslat szerkesztője szándékosan ha­gyott benne olyan üres ablakokat, amelyeknek betö.tése a bizot Ságokra vár. Azt hiszem, hogy a bizottságok lényeges változtatásokat eszközöl­nek m*jd rajta. — Általában a törvényjavaslatot, illetve annak intencióját mégis helyesnek tartom, mert az a törvényhatósági bizottság, amely a javaslat elfo­gadása esetén alakulna meg, meglehetős hű­séggel tükrözné vissza a városi lakosság tago­zódását. Helyesnek tartom, hogy az értelmiség­nek jelentékeny helyet kiván a korm>ny biztosítani az uj közgyűlésben azáltal, hogy a fon',os.<bb közhiva alok vezetőinek hivatalból ad mandátumot. Helyesnek tartom, hogy a javaslat lehetővé le^zi minden társadalmi osztálynak megfelelő arányban való képviseletét. Helyes­nek tartom, hogy a javaslat lehetővé teszi a demokratikus elem beszivároghatását és ezt az biztosítja, hogy a választóit városatyák száma kétszer annyi, mint a virilistáké, akik szintén választás utján juthatnak esik mandátumhoz, ha korlátozott választás utján is. — Véleményem szerint az a helyes közület, amelyben a konzervatív elemek vannak több­ségben, de viszont a radikálisok is megfelelő képviselethez jutnak, mert igy biztosiiékunk van arra, hogy a várost semmiféle szélsőséges fel­forgatás nem feiyegeti. A konzervatív többség biztosítja ezt. A haladást pedig az biztosítja, hogy abban az esetben, ha a rad.kálisoknak van valamilyei kérdésben igazuk, akkor a kon­zervatív elemek kevésbé konzervatív árnyalata, amely ott helyezkedik el a válaszvonal közelé­ben, a radikálisok igazságát támogatja. Megemlítettük a pogármester eiőtt Angliát, amely a klasszikus konzervativizmus hazája és az uj választásokon a baloldal, a Labour-party, jutott többségbe, de azért Anglia rendje még sem borult fel, sőt szélsőségei felforgató törek­vések sem jutottak diadalra. A polgármester elgondolkozott kissé, majd a következőket mondotta: — Angliában egészen más a he yzet, mint nálunk. Ott, ha jogos a föl.evés, hogy a parla­ment többsége mar nem képviseli a lakosság többségének akaratát, nem várnak a parlament mandátumának leteléséig, hanem a király fel­oszlatja a parlamentet és azonnal kiírják az uj választásokat. Ha a választások eredménye iga­zolja a föltevést és a kormány nem kapja meg a kormányzáshoz szükséges többséget, ameíy igazolná politikáját, akkor minden zökkenő nélkül bekövetkezik az irányváltozás és az uj kormány tagjai az uj többségi pártból rekru­tálódnak Most valóban a liberális pártok ju­tottak többségre. Anglia lakossága tehát liberális politikát kiván, de lehet, hogv egy-két év múlva, ugyancsak zökkenő nélkül, ismét a konzervatív gondolkozás jut uraiomia. . .. Angliában egészen más a helyzet, mint nálunk. A polgármester elmondotta, hogy ott mi yen a helyzei, de arról nem beszélt, hogy itt milyen, tehát nem tudhattuk meg, hogy mi­Laura néni csirkéi. Időnkint nem csak a vörheny jön divatba, ha­nem egy különös szokás is. Az emberek elkapják a fejüket, ha ismerőssel találkoznak, megsprórolják a köszöntést. • — Vájjon mi baja lehet velem derék felebará­tomnak? — tűnődik a vendég. Ritkán jön rá, voltaképpen nem is érdemes ku­takodni utána, három vagy négy nap múlva úgyis magához tér s annyira ropogtatja a kedves bará­tomat, hogy szinte belebicsaklik a nyelve. Ha valaki kutakodni szeret, kitalálja, hogy ez a divat 1918 őszén kezdődött, akkor gabalyodtak meg a lelkek, minekután a háború sok izgalma, veszedelme kezdte már őket egybeforrasztani. De azon az őszön uj elhelyezkedések lehetősége buk­kant fel, szereplések, karrierek indultak meg. Aki­nek nem sikerült vaíami, haragudni kezdetf arra, akinek sikerült, erre csak azért is a másik párthoz csapott, majd megmutatja ő is — öt esztendő óta aztán mindig csatlakoznak valahová, hol az egyik van fenn, hol a másik, később másfelé csatlakoz­nak (a szélfuvás szerint), nem csoda hát, hogy szegényes kis igyekezetükben zavarodottak lesz­nek és állandóan orrolnak valakire. Zavartalan ha»nónia csak azok között maradt, akik semmit sem akarnak elérni s néni vágyakoz­nak állás, pozició, cim után. A többiek sanda te­kintettel mérik egymást. Van köztük olyan, aki éles fizikai fájdalmakat áll ki, amiért nem járok rongyos cipőben s elégtételül hirtelen hazudik rólam valamit. Oh, ne bántsátok a hazugokat (hir szerint klubjuk ké­szül Szegeden, válogatott taglétszámmal, éppen csak az elnöki tisztségért verekszik több elüljáró), — hazugok nélkül rá se jönne a szegény eniber. hogy nem is olyan lényegtelen szürkeség ő, mint amilyennek önmagát tartja. — Eszembe jut erről a mai szokásról a gyermek­korom, mondta emlékező barátom. A Laura néni sógornője volt az anyámnak, ott is sok gyerek, minálunk is. Nyári estéken a szülők megvizitelték egymást, a nagyobb gyerekeket vitték magukkal, úgyis eleget fáradtak napközben a pót­vizsgára való igyekezettel. Mi, gyerekek, .verekedéseket szerveztünk az utcán, a szülők az udvaron rágták az emberiséget. — Irén, hozd elő a kredencből a tésztát, vezé­nyelt Laura néni s Irén hozott valami száraz ala­kulatot. Anyám vett belőle, szakértően ropogtatta, sokáig igen hallgatag volt, végre megszólalt: — Hogy csinálod? Jó. Valahogy csak csinálta, de másnap a fíiléhez jutott, hogy mégse volt egészen jó. Harag lett be­lőle. A békét az teremtette meg, hogy anyám el­kérte a tészta receptjét. Máskor a Szkurkáné idézett elő lélckveszedel­met. Szkurkáné özvegy asszony volt és feltűnő gyöngédséggel fésülgette a dohánybeváltó főnök kis árváinak kócos fejét. — Anya kene nektek, anya, fogta rájuk, pedig a kócosok jól érezték magukat igy is. Anyám némiképpen szemérmetlenül nyiltnak ta­lálta Szkurkáné célzásait, az özvegyet üregnek mi­nősítette, holott a dohánybeváltó férfiú legény­számba megy és leányt is kaphat. Ellenben Laura néni pártolta a frigyet s nem átallotta a kóros gyerekek apját figyelmeztetni, hogy vigyázzon, mibe ugri-k bele, egy fiatal lány átka lehet az életének. Sreged, 1923 deoember 25. ben látja' a különbséget és miért tartja szüksé­gesnek itt a konzervatív irányzatot, amikor ott a Labour-party kormányzása ellen sincs elvi kifogása. A polgármester nagyon óvatos ember. A tényeket néha megállapítja, de a belőlük levonandó következtetéseit nem árulja el. Kö­vetkeztessen belőlük más. MMMMMMMt^^ A gyárak üzembeszünte­téssel fenyegetőznek. {A Szeged tudósítójától) A Gyáriparosok Országos Szövetségének több csoportja átira­tot intézett a szövetséghez, melyben arra kérte, hogy sürgősen hívjon össze választmányi ülést. Ezen a gyűlésen a devizaellátás problémájának megoldhatatlanságára való tekintetlel javasolni akarják, hogy az összes gyárak szüntessék be üzemeiket. A gyárakat erre a kétségbeesett ja­vaslatra az késztette, hogy az export a jelen­legi feltételek mellett roppant akadályokba üt­közik. A devizát tudniillik a hivatalos árfolya­mokon kell beszolgáltatni s minthogy ilyen körül­mények között a gyárak kalkulációja szinte lehetetlen, vagonszámra állanak raktáron a készáruk. Agyárak lassú üzemcsökkentés helyett a teljes beszüntetés fegyveréhez kénytelenek nyúlni. Végleges döntés a gyűlés összehívása ügyében még nem történt. Minthogy következ­ményeiben messze kiható nagyfontosságú el­határozásról van szó, a döntést komoly tár­gyalások togják megelőzni. Már is gondos­kodás történt arról, hogy ezt a lépést Bud János közélelmezési miniszternek és a Devizaközpont­nak haladéktalanul tudomására hozzák. A külföldre vitt német vagyon. Washingronbói jelentik: Egy magasállásu amerikai pénzügyi személyiség kijelentette a kül­ügyminisztériumnak, hogy a külföldi bankok­ban elhelyezett német letéteket nem lehet meg­vizsgálni. Ismeretes ugyanis, hogy a német töke külföldre való csempészésének megvizsgá­lására kiküldendő bizottságba egy amerinai delegátust is akarnak kijelölni. Washingtonban valószínűnek tartják, hogy ennek a bizottság­nak a működése nem jár sikerrel. Ncwyorki bankkörökben az összes külföldi bankokban elhelyezett német letéteket kétszáz­mUlió dollárra becsülik. A pénzemberek az amerikai bankokban elhelyezett német letétek megvizsgálását nem ellenzik, csupán azt akar­ják, hogy ezt a vizsgálatot az amerikai kor­mány végezze és ne a jóvátételi bizottság. Físh képviselő a Fehér Házban törvényja­vaslatot terjesztett be, hogy Németországnak élelmiszerek vásárlására szavazzanak meg tiz­mülió dolláros hitelt. Megint fasé lett a vége, habár az igazi lélek­veszedelmet rendesen a piac teremtette meg. Harmincötkrajcárért vettem ma a csirke párját, mondta Laura néni. Akkorák, hogy már rántani se lehet, csak paprikásnak valók. Anyámmal keringett a világ. — Csodállak, drágám, én is vettem a piacon, de harmincnyolcon alul nem kaptam valamire valót. — Meg se tudtam volna venni, annyit kínáltak, replikázott a jó rokon, mire anyámból kitört az epe. — Szerencsés vagy, hogy mindent olyan olcsón kapsz, nyilván szerelmesek beléd a kofák. Harmadnap, az utcán találkozva, anyám elfor­dította a fejét, mikor Laura néni közeledett s en­gem hátba vágott, amiért köszöntem neki. A néni azonban nem tudott élni az anyám nélkül, lekövetkezett hát hozzánk valamelyik dél­után s az okszerű uborkaeltevés némely titka utá« érdeklődött. — Senki se tudja azt olyan jól, mint te, mondta. Anyám a nagy jellemek mintájára állta a dicsé­retet, majd s«ó esett a piacról. — Harmincötért vettem párját, jelentette oda­vetőleg. — Olyan szerencsés vagy Tóni, feleke teljesen megtört behódolással Laura néni, mert nekem csak harminckilencért sikerült. Aztán nem is pap­rikásnak, csak rántani valók. Másnap ugy vágott anyám az utoán pofon, hogy szikrázott bele a szemem. — Haszontalan neveletlen kölyke, nem tudod mi a tisztesség? — Tessék? — hebegtem értelmetlenül. Anyám méltatlankodva világosított fel: — Nem köszöntél a Laura néninek. Bob.

Next

/
Oldalképek
Tartalom