Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-22 / 291. szám

Egyei mmém ára 400 korona awrketzl&cég és teadúblvaí»li Deák Ferenc-utca 2. (Föreállskolával szemben.) Telelni 13-33.A .Szeged" megjelelik bétiö kivételével mindea np, Egyes szám ára 400 ko.'noi. Előfizetési árak: Egy Hnapra Szegeden 7000, BudaMtten és vidéken 7300 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 75, egy hasábon 150, másléi hasábon 225 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 150,kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, családi értesítés 2400 K. TöbbKöri feladásnál árengedmény IV. ífíolyam. Szeged, 1923 december 22, SZOMBAT. 291-ik szám. A száműzött „Izrael". Egy ismert szegedi iró volt a magyar kritikában a legelsők egyike, aki éppen egy szegedi újság színházi cikkében megállapította, hogy Henry Bernstein nem igazi kölíő és nem valódi művész, hanem csupán igen ügyes és igen hatásos drámagyáros. Bernstein darsbjait világszerte szenzációs sikerrel adták: e; egyúttal kétségtelenül igazolta írójuk jogosultságát a színpadon. De sokkal felszínesebb, sokkal külsőségcsebb mesterember, hogysem veszedelmes lehetne. Ellene a komoly és elfogulatlan kritika fegyvereivel lehet és kell is küzdeni sz ízlés, az irodalom nevében. Vitázni a téziseivel szintén lehet: hiszen azért van gondo tszabadság, a legértékesebb szabadság ezen a világon. Hogy éppen most elővenni az Izraelt, Bernstein akármennyire világhíres, de legkevésbé értékes drámáját miért kellett, arról is lehet beszélni okosan és elfogulatlanul. De egyet nem lehet és nem tanácsos: auiodafét akarni a huszadik században, indexet alkalmazni a világi színpadon is a rendőr s/g helyett cenzúrát gyakorolni gondolatok fölött, amelyek ellen tizenöt éven keresztül eeye ^n n agyar színházban sem volt vétója senkiink. Hiszen ami gondolat és igazság sz Izraelben vjd, az ma már egészen természetes köztulajdona mitiden józanul és emberiesen érző és gondolkozó kulturemb rn-k. Cssk fájdalommal és csalódással nézheti minden jóhiszemű és jóindulata ember, hogy tiszteletreméltó és nemes szándékú férfiad n int akarnak és mint tudnak beugratni politikai zavarosban halászók a maguk egészen reménytelen és céltalan terveinek sikere érdekében. Szomorú volna, ha az igazi kereszténység ügye olyan gyöngén állna, akár Szegeden, akár másutt, hogy egy közepes minőségű Bernsteindarab veszélyeztetné, vagy éppen megrendítené. Éppen egy olyan Bernstein-darab, amely egyébként, akármilyen szegényes művészi eszközökkel, de a tiszta humanizmus szolgálatában áll, az általános emberszeretet igéit hangoztatja, amelyek, ugyebár éppen a valódi kereszténységnek alapvető igazságai? Ha ma meg lehet akadályozni, egyszerű felelőtlen gesztussal, hogy Bernstein drámáját előadják, csak azért, mert a szerző orra talán nem tetszik némelyeknek, akkor holnap sor kerülhet Shaksperere, holnapután Madáchra, mint ahogy ez nem is olyan távoli föltevés. Hová jut a gondolat és művészet szabadsága, ha minden ízlés, vélemény, párt és irány döntöen beavatkozhatik abba, bogy milyen darabokat adjanak, vagy ne adjanak egy színházban, ahova még eddig legalább numerus clausus nélkül megválthatja a belépőjegyét az egész város közönségének minden rétege? Ezen bz alapon és ennyi joggal le lehetne tiltani a szabad királyválasztóknak például a shaksperei kiráiydrámákat, de Szomory királydrámáit is, a Bánk bánnal együtt, viszont a legitimisták egészen nyugodtan leparancsolhatnák János vitézt, amelyben egy Kukorica Jancsi kerüi Tündérország trónjára. Ez tréfásan nangzik, de higyjék el azok a komoly urak, akik most száműzték a szegedi színről Izraelt, hogy ez a hőstettük egy cseppet sem komolyabb, ha mindent meggondolunk és megfontolunk. Arról nem is beszélünk, hogy ha ennek folytatása lesz, müyen jó hire támad városunknak, amelyről eddig nem mint Abderáról, vagy Rátőtról beszéltek, ha beszéllek a nagyvilágon. Szeged egyszer vendégül látta és melegen üdvözölte Felicien Ropst, e merész és nsgy erotikus francia rajzolóművészt éa most megijedne egy párisi drámai nagyiparostól, akinek éppen ezt a gyöngébb termékét évekkel ezelőtt minden különösebb baj nélktil tudomásul vet'e és üdvözölte — Hamlet szerint —, mint idegent szokás ? Mellékesen megjegyezzük, hogy kár ilyen nagy zajt csinál; i egy omletéri és hogy ezzel C3ak mártírrá avatnak egy erre különben érdemtelen szinpadi ügyeskedőt, holott ennyi bufgalommal, lármával és lelkendezéssel egészen szép és eredményes propagandát lehetne kifejteni az igazán igazi színpadi irodalom n»gy értékei é? szépségei ir ellett a magyar drámai köutszc jelesei érdekében és a szegedi szinház vezetCsége hibázott, éppen ebben hibázot', hogy Bernstein helyett nem Vörösmartyt vagy Madáchot, Gárdonyit vagy Molnárt szólaltatta meg azon az estén. De hszen ott van, hogy a legújabb,. érdemes és érdekes magyar tehetségekről szóljunk, Móricz Zsigmond, Zilahy Lajos, Szomory Dezső, Harsányi Kálmán, P. Ábrahám Ernő, Oláh Gábor és mások több régebbi és ujabb kiváló alkotása, amelyekkel még adósunk a szegedi színpad. Az Izrael-ügy nem válik dicsőségére senkinek se, aki akár igy, akár ugy ludas benne, de tanulságai megérdemlik, hogy megszívleljék őket színház, köiönség, szinügyi bizottság és azok a bizonyos illetéktelen tényezők a jobbfenékfnl Erős hangulat Poincaré ellen. Párisból jelentik: A francia kamarában nagyon barátságtalan hangulat uralkodik Poincaré ellen. A külpolitikai vitát folytatták pénteken délután, amelynek folyamán Poincaré nyilatkozatot akar tenni. Hir szerint a miniszterelnök addig nem bocsátja szünetre a k mará*, amíg neki bizalmat nem szava/. Angol Ispok rámutatnak arra, hogy a hangulat Poincaré ellen fordult. A Westminster Gazeite azt irja, hogy a legközelebbi francia választások eltolódásokat hoznak balfeli. Márciusban esedékes a magyar kölcsön. Magyarország évenként 10 millió aranykorona jóvátételt fizessen, feltétlenül elfogadhatjuk, mert csak Jugoszláviának évenként hét és félmillió aranykorona értékű szenet szállítunk. Benes is kifejezte örömét, hogy a megoldás ilyen módon sikerült és a magyar kölcsön valósággá válik. Meggyőződése szerint Bethlen le fogja győzni azokat a belpolitikai nehizsigeket, amelyeiket a jóvátételt itthon fogadják. Titulescu kijelentette a s*jtó képviselői előtt, hogy a döntés ma már Magyarország te a nagyhatalmak kezében van. A kisántánt a maga részéről s lehetőségig engedékeny, de ha Bethlen sokallja az évi tízmillió aranykoronát, akkor a kisántánt keveselni fogja. Párisból jelentik: A Népszövetség álláspontját végérvényesen megszövegezte. A kölcsön alapelvei a következők: 1. A hitel 250 millió aranykorona, amely 20 év alatt fizetendő le. A törlesztés két és fél év múlva kezdődnék. 2. A kölcsön biztosítására a cukor, só és dohányjövedék szolgál. 3. Az ellenőrzés gyakorlása végett pénzügyi ellenőr jön Magyarországba. Uj követelés, hogy tizenhét és fél éven keresztül évenként tízmillió aranykoronát kell fizetni a jóvátételre s ez a költségvetésbe felveendő. E pontra vonatkozólag ugy Beth'en István, mint a kisántánt képeiseiői fenntartották a jogot, hogy elhatározásukat később fogják közölni. Párisből jelentik : A népszövetségi tanács Ishii márki elnöklésével megtartott utoúó ülésén Róbert Cecil lord indítványára elfogadta a londont javaslatot és megbízta a pénzügyi albizottságot, hogy a kölcsönre vonatkozólag teljhatalommal járjon el. A tárgyaláson résztvett államok valamennyi képviselője dicséríe Bethlen rendkívüli államférfiúi képességét. A pénzügyi bizottság bizonyosra veszi, hegy a kölcsön 1926 junius 30-ig biztosíthatja a magyar állam költségvétésének egyensúlyát. Valószínű, hogy a magyar kölcsönügy lebonyolításának programja a következő lesz: A jóvátételi bizottság megállapítja azokat a feltételeket, amelyekkel a zálogjogokat feloldani hajlandó. Ezután folytatni kell az egyes kormányok között szükségessé váló tárgyalást a részletkérdések elintézése céljából. Erre következik a pénzügyi bizottság döntőülése, amely* t a jegyzőkönyvek aláírása és az ellenőrző főbiztos kinevezése követ. Ezután a jóvátételi bizottság január 16 án Londonban feloldja a zálogjogokat. Februárban érkezik Budapestre a Népszövetség küldöttsége. Ezzel egyidöben kibocsátják a belső kölcsönt. Márciusban megkezdődik a mogyur államháztartás tényleges ellenőrzése. Ezzel egyidöben felvehető a külföldi kölcsön. Cecil lord kijelentette, hogy véleménye szerint a Népszövetség döntése Magyarországra nézve feltétlenül kedvező. Szerinte azt a feltételi, hogy Beállott az ex-lex. Elnapolták a nemzetgyűlést január 3-ig. (A Szeged budapesti tudósitójától.) A nemzetgyűlés csütörtöki ülését 11 óra után nyitja meg Scitovszky Béla elnök. Napirenden az indemnitási javaslat folytatólagos tárgyalása. Házszabályvita. Hegymegi Kiss Pál, majd utána Rakovszky István a házszabályokhoz szólnak. Mindketten Baticz Gyulának tegnapi esetével foglalkoznak, akit Rakovszky István szerint a szólásjogától fosztottak meg, ugy hogy ez már majdnem klolür. Arra kéri az elnököl és a Házat, hogy a tegnapi téves intézkedést revideálják és Baticz elmondhassa beszédét. Propper Sándor ugyancsak a házszabályokhoz szól. Peidl Gyula: A szocialisták részére van egy külön házszabály. Propper Sándor: Kétségtelenül jogsérelem, megsértése a parlamenti jogszabálynak az, ami tegnap Baticz Gyulával történt. Pikler Emil: Bejelentem a tisztelt nemzetgyűlésnek, hogy Jánossy Zoitán képviselőtársam ülőhelyéről a névjegyet, amely tegnap még ott volt, eltávolították. Kéri az elnököt, adjon arra vonatkozólag felvilágosítást, hogy Jánossy képviselőnek tekintendő-e, vagy sem és ha igen, miért történt a névjegy eltávolítása ? Scitovszky Béla elnök elsősorban a Baticzesettel foglalkozik és hangoztatja, hogy moBt is csak azt mondhatja, amit tegnap mondott. Jánossy Zoltánt képviselőnek kell tekinteni még ma is és igy a névjegy eltávolítása csak tévedés lehet. Gaál Gaszton: A házszabályok világosan kimondják, hogy minden képyiselőnek joga van minden vitához egyszer hozzászólni és ez a lényeg. Scitovszky Béla elnök kijelenti, hogy Gaál Gaszton fejtegetései nem győzték őt meg. Rassay Károly kéri az elnököt, hogy vigye revízió alá felfogását. Számos felszólalás után Scitovszky Béla elnök arra kéri a képviselőket, bogy miután ő felfogását elvi és jogi alapon szokta megindokolni, ne lássanak abban semmi külön tendenciát. A hosszú házszabályvita utolsó szóntka Farkas István, aki a szocialista párt nevé&en tiltakozik az elnöki magyarázat ellen. Az indemnitás. Ezután áttértek az indemnitás vitájára, amelynek első szónoka Vanczák János. Az indemni'ást — úgymond ugyanaz jellemzi, ami Bethlen István gróf eeész politikáját — a kitszinüség.