Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-02 / 275. szám

V Szeged, 1923 december 2. SZEGED A költő és a sorsharag. Az irói és az újságírói foglalkozás az egész világon különálló valami. Nern zárja ki egymást a kettő, de csak Magyarországon kényszerülnek együvé. A francia nemzet sok irodalmi híressége, akadémikusa szinte lélegzeni sem tud, ha nem csap át néha az újságírásba is, a különbség köztük és a mi nációbelieink között — sok minden mást nem számítva — főleg az, hogy a megélhetésükért a Pegezust nem kénytelenek igába fogni. Megélnek az irodalomból elég jól s akkor írnak újságot, amikor kedvük van hozzá. A magyar iró létalapja az, hogy tagja legyen valamelyik redakciónak s elsején kijárjon a fixfizetése. Ebből elégítette ki mindenkor a házigazdáját, a rovásírásban jeleskedő főpincért, a részletek mesébe tünt idejében a szabót. Amit aztán mellékesen az irodalommal keresett, az adta meg a szórakozás alapját. Néha több a fixfizetésnél, de jártak és járnak rossz idők, gyenge konjunktúrák és akkor mégis csak jó a biztos. Alig van iró, aki megmenekül ettől a kettős foglalkozástól, a kezdet éveiben semmi esetre sem, Reviczky Gyulának állandó szerkesztőségi robotban kellett élnie, Mikszáth Kálmán is sokáig élénkítette újdonságokkal a Pesti Hírlapot. Már képviselő volt és ünnepelt regényíró, amikor felszabadult az ilyen apró lekötöttség alól. De parlamenti karcolatainak megírása végett mégis bejárt a szerkesztőségbe. Az igaz, hogy sokszor a felöltőjét se vetette le, ugy rótta papírra minden pont él ékezet nélküli betűsorait. Herczeg Ferenc évek óta volt már a Budapesti Hirlap munkatársa, tul a Mutamur dicsőségén s még mindig végzett belső szerkesztőségi munkát, nem beszélve Gárdonyi Gézáról, aki azért hagyta ott a Magyar Hírlapot, mert Horváth Gyula a vezércikkeit neki mondta tollba. Mintha az arab telivért eke elé fognák. Bródy Sándor évekig dolgozott soronként fizetett honoráriumért a B. H.-ban, azután is aktív újságírónak ment Kolozsvárra s csak jóval később lett aktiv iró. Senki magyar tehetség nem menekült meg ettől a robotttól, aminek szeretik kidomborítani azt az előnyét, hogy jó, ha az újságírást megnemesiti az irodalom stilusa. Hogy aztán az irodalmon mit ront az újságírás, azzal kevesen törődnek. Vérbeli újságíró azért ritkán lesz az íróból. A poéta szeret a felhők közt járkálni, már pedig a riporttémák a földön adódnak s szereplői húsból és vérből (sokszor sötét vérből) való alak. Az ábrándozás, az elmélázás helyett tiszta, gyors judiCíum, főleg emberismeret az elengedhetetlen kellék. Hogy értsen ehhez a költő, aki megesküszik rá, hogy bizonyos szőke hajú és kék szemű női teremtmény, a világ legbecsesebb kincse, kizárólag őt szereti ? Mondom, hogy lehessen ezt készpénznek elfogadni, mikor másik két, vagy három költőzsurnaliszta ugyanazt állitja rimes és kurta sorokban ugyanarról a kisasszonyról? Újságírásra volt valamikor kényszerítve Pósa Lajos, a Szegedi Napló hasábjain fejtege've, hogy a rendőrség lázasan keresi Nagy János személyében a tyúklopás ismeretlen tettesét. Az ő diadalmas kifejlődését azért szintén újság hozta meg, de ezt már sok százezren ugy hangoztatták, hogy az Én Újságom. Vérbeli költő volt Szegeden az a fiatal újságíró is, akiről alább lesz szó. Bolyongó Ahasverus, izzó őserő, nyughatatlan bohém, aki azóta is a lira sok gyönyörű termékével ajándékozta meg a nemzetet. Azonban a lapnak riportok kellenek, tudósítások a javadalmi bizottság üléséről, statisztika az anyakönyvi hivatalból, értesítés a piaci árakról, dörgedelmes cikk a mészárosokról, amiért öt krajcárral megdrágították a hust. Ezek az öt krajcárok abban a boldog világban jobban fájtak, mint ma a százezrek. (Már mint a hiányzóak.) Nem érezte jól magát, ott hagyta az állását, ült reggeltől másnap reggelig a kávéházban. Brájjer Lajos fiumei szerkesztő akkor épp Szegeden járt s nálam érdeklődött, hogy találna-e itt munkatársat, vinné rögtön magával. x JTÍ ?PP van egy alkalmas barátunk, elsőrendű tehetség, az jó lesz. Megismertettem őket egymással, a költö hajlandó volt a vállalkozásra, még csak Brájjer skrupulizált. — Sok dolgunk nincs, mindent röviden irunk meg, a fővárosi tudósítás a fődolog. Vett már fel teletont ? — Én ? — gőgösködött a költő. Hogyne. — Ne vegye rossz neven, de szeretem, ha már most tisztába jövünk egymással. Ugy tekintsen, hogy én most a fővárosi tudósító vagyok és letelefonálom a napi eseményeket. Tessék, itt a papir, meg a ceruza. Halló, itt Budapest. Kezdhetjük? Elővette a B. H-t és felolvasott belőle három apró hírt. — Tessék ezeket megirni. A költő nekifeküdt, izzadt egy negyedórát s átnyújtotta müvét. Szépen voltak a hírek megírva, de nem volt azokban egyetlen szó sem az eredetiből. Még a nevek — közismertek, országosak — is mások. Brájjer nagyot néz, csóválja a fejét, kénytelen voltam közbelépni. — Alapjában véve igazad van, ez a legjobb újságírói vizsga, de magad látod, milyen izgatott a barátunk. Az utóbbi hetek is megviselték. Majd rendbe jön az uj környezetben, hiszen gyerekjáték az egész. Brá - Csakugyan van benne valami, hagyta rá ..lár épp meg akarta kötni a szerződést, amikor ! azt mondja a költő. Hová is megyünk szerkesztő ur? — Fiúméba. — Ah, ez nagyszerű 1 Ott van férjnél a testvérem. — Mindenesetre kellemes önnek. Ki a sógora? A költő von egyet a vállán. — Biz én nem tudom, minek hivják? — Nem tudja? Hát a foglalkozása mi? — Fogalmam sincs róla. Brájjer hamar elajánlta magát, a véleményét csak nekem mondta meg később. — Hogy bizzak meg annak az újságírónak alaposságában, aki a legközelebbi családi nexusait sem ismeri? Tisztelem-becsülöm a költőt, de az újságot nem lehet rímekben megirni. Bob. — nova is rnegyumc szerkesztő ur r Három hónapi próbaidőre nyilik meg a szegedi tőzsde. (/I Szeged tudósitójától.) A kereskedelmi és iparkamarában szombat délután Wimmer Fülöp elnökletéve! a szegedi bankigazgatók és magánbankárok részvételével ülés volt a szünetelő szegedi tőzsde életrekeltése ügyében. Wimmer Fülöp megnyitóbeszédében vázolta az értekezlet célját. Az értekezletnek elsősorban azt kell megállapítania, hogy milyen módon lehetne egy háromhónapos próbaidőre a tőzíde fennállását biztosítani. Wimmer Fülöp a msga részéről szükségesnek tartja a tőzsde életrekeltését, különösen azért, hogy legyen egy olyan hely, ahol a szegedi és vidéki értékpapírok áifolyama normális módon kialakulhasson. Lovász Nándor kifejtette, hogy a szegedi tőzsde még a budapesti papírokkal is foglalkozhalik legalább abban a formában, hogy az itteni pénzintézetek, amennyiben az egyiknek ugyanarra az értékpapírra van vételi megbízása, mint amire a másiknak eladási megbízása van, akkor helyben klíringet létesíthetnek. Ezzel a pénzintézetek is és ügyfeleik is tetemes költséget takaríthatnak meg. Szükségesnek tartja egyébként azt is, hogy a szegedi tőzsde a Urményüzletekre is kiterjessze működését, esetleg a fára is, amelyben Szegeden igen számottevő forgalom van. Adler Rezső, a régi szegedi tőzsde elnöke természetesnek tartja, hogy a szegedi tőzsde a terményüzleteket is fölkarolja, mivel azonban ezen a téren sokkal nagyobbak a nehézségek, véleménye szerint először az értékosztállyal kell a kísérletet megtenni és a közönséget fokozatosan kell a tőzsde látogatásához szoktatni. Gress Marcell és Glücksthdl Lajos a maguk részéről elvben szintén hozzájárultak a tőzsde reaktiváláíához és bizonyos technikai természetű kérdéseket adtak elő, amelyek a tőzsde működését megkönnyitenék. Körmendi Mátyás azokra a szempontokra hívta fel sz értekezlet figyelmét, amelyek a közönség érdekében teszik kívánatossá a tőzsde működését. Az értekezlet tehát elvileg kimondotta a tőzsde életrekeltéíének szükségességét és egy előkészítő-bizottságot küldött ki, melynek az lesz az első feladata, hogy az érdekelt pénzintézetek és vállalatok között arányosan felossza a tőzsde háromhónapos próbaidejére szükséges ötmillió korona költséget, amely 35—40 részre oszlik fel. Ennyi ugyanis azoknak a bankoknak és vállalatoknak a száma, amelyeknek részvényei Szegeden nagyobb forgalomban vannak. Az előkészítő-bizottság tagjai Adler Rezső, Gál Miksr, Olücksthal Lajos, Qross Marcell, Kelen Hugó, Koos Elemér, Lovász Nándor, May Gyula és Pataki. A bizottság szerdán délután fél háromkor tartja legközelebbi ülését a kamarában. Harc egy 30 esztendős városi adónem fenntartásáért. (A Szeged tudósitójától.) Harminc esztendővel ezelőtt, pontosan 1894-ben a város törvényhatósági bizottsága megalkotta a „városi fogyasztási illetekekről" szóló szabályrendeletét, amelynek alapján a behozott tea, kávé, déligyümölcs, kakaó, siitedig azt látta a miniszter, hogy ebből az adónemből 391.948 korona folyt be, a kezelésére pedig rnény és sajt specialitások, halak és vadak után bizonyos vámot szedtek a vámszedők. Mint minden más városi szabályrendelet, ugy ez is a belügyminiszter elé kerül jóváhagyás végett. A belügyminiszter akkor jóvá is hagyta, de nem végérvényesen, mert kikötötte, hogy a város hatóságának minden három évben a jóváhagyás meghoszszabbitását kell kérnie. A tanács be is tartotta a szabályt és a szabályrendeletet minden harmadik évben felterjesztette a mindenkori belügyminiszterekhez, akik eddig megadták a három évre szóló jóváhagyást. Az utolsó három év december végén lejár. A tanács a nyár folyamán tehát ismét felterjesztette a szabályrendeletet, de a benne levő díjtételeket arányosította a változott viszonyokhoz. A belügyminiszter válasza most érkezett meg. Arról értesíti a város hatóságát, hogy a következő három évre nem hagyhatja jóvá a harmincéves szabályrendeletet, mert a pénzügyminiszterrel lefolytatott megbeszélése során megállapította, hogy ez a városi adónem megsérti a törvénynek azt a rendelkezését, hogy a kétszeres megadóztatás elkerülendő. Már pedig azok a közszükségleti cikkek, amelyekre a város szabályrendelete fogyasztási illetéket ró ki, forgalmi adó, esetleg fényűzési adó alá esnek, a forgalmi adóból pedig a város 1,188.240 koronát költöttek el, tehát a fogyasztási illetékek megszüntetése, ha nem téves a költségvetés adata, nyereséget jelentene a városra nézve. A kormány egyébként azért ad részesedést a városoknak a forgalmi és fényűzési adókból és azért engedte át a kereseti adót, hogy a városok megszüntessék azokat a kisebb jövedelmet jelentő adónemeket, amelyeknek kezelése sok munkaerőt emészt fel minden nagyobb eredmény nélkül. A felterjesztett szabályrendelet érvényességét a miniszter tehát nem hosszabbítja meg és ahhoz is csak kivételesen járul hozzá, hogy a város a fogyasztási illetékeket december harmincegyedikéig szedhese. A város tanácsa indignálódva vette tudomásul a miniszter elutasító határozatát és elhatározta, hogy a rosszul informált minisztertől megfelebbezi a jól informálandó miniszterhez. A jövő évi közköltségvetésben ez a bevételi tétel ugyanis ötvenhétmillió koronával szerepel, ötvenhétmillió korona bevételről pedig nem mondhat le a város, hiszen a kormány által átengedett uj bevételi forrásokból az áthárított kiadásokra nem kerül elegendő fedezet. A fogyasztási illetéket különben is olyan közszükségleti cikkek után szedte a város, amelyek nem elsőrendű közszükségleti cikkek, sőt ma tnár luxusnak minősíthető a fogyasztásuk és igy a kettős megadóztatás esete — amely előfordul máshol is — nem jelent nagyobb igazságtalanságot. _ - „ .. r__.0 _ A városházán remélik, hogy a jobban informált részesedést kap és igy a kétszeres megadóztatás miniszter megváltoztatja eredeti álláspontját és megforogna fenn a fogyasztási illetékek további sze- J hosszabbítja ismét három évre a harminesztendős dése esetén. A város mult évi költségvetéséből pe- | szabályrendelet érvényességét. Telefon: Pénztár 582. elvárosi O Z I Telefon : Igazg. 258. A filmművészet csodája Hl Vasárnap, december hó 2-án LESSING világhírű drámájának filmváltozata , 8 felvonásban. r.szereplők: Náthán, jeruzsálemi gazdag zsidó WERNER KRfUSS • Recha, fogadott leánya MUZSNAV BELLA 9 Egy ifjú lemplárius CARL PE VOGT. Uj! Zigotó, az ötödik lovas. Ujl Előadások kezdete: Vasárnap 3, 5, 7 és 9 érakor. A legpazarabb burleszk 2 felvonásban. A terem kellemesen fűtve zanl