Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-29 / 272. szám

SZBGED Szeged, 1923 november 29 is lehetett volna joga hozzá, mert a kötvények a pénzügyminiszter kezében vannak. Ezeket a kötvényeket már akkor készpénzben fizették ki, azonban ma csak csekély része van a pénzügyminisztérium birtokában. Ezek nem olyan kötvények, smint amilyenek rendesen a tőzsdei forgalomban vannak. Olyan hireket terjesztettek, hogy a Devizaközpoat és a Jegyintézet igazgatósága a tőzsdei játékokat befolyásolja. Aki ismerős az ügyek technikájában, az ezt teljesen lehetetlennek tartja. A Devizaközpontnak a tőzsdéhez és az oltani játékokhoz semmi köze nincs. Azt is mondták, hogy a nagybankok a letétekben való értékpapírokkal tőzsdei játékot folytatnak. Ebből a célbóí a pénzügyi kormány vizsgá'atot tartóit a pénzintézeteknél és nyolc nagyobb pénzintézetet megvizsgált és megelégedetten konstatálhatom, hogy ezekből egy szó sem igaz, mert a tétek meg vannak ezen intézeteknél. — Az apró bankok felállításának betiltására vonatkozólag kijelentem, hogy a pénzügyminiszter ebben a tekintetben rendeletet hajlandó kiadni, mely egynéhány nap múlva meg is fog jelenni. Megfelelő rendelkezésekát fognak kiadatni s a zugbankok további gyakorlata lehetetlenné lesz téve. — Hogy hajlandó-e a kormány az úgynevezett magánforgalmi kurzusok közlését betiltani, erre vonatkozóiig a válaszon: Ezek közlését betilthatja ugyan rendeletileg a kormány, azonban ennek nem volna semmiféle szankciója. Ebből a célból a pénzügyminiszter ur az igazságügyminiszter úrhoz forduljon, hogy a büntetőjogi novellában megfelelő intézkedések vétessenek fel, hogy ezentúl csakis a hivatalos kurzusok és a tőzsdén hivatalosan jegyzett papirok hivatalos kurzusa legyen közölhető és hí ezt valaki nem tenné és nen tartaná seem elölt és más kurzusokat is közölne, akkor ebien a tekintetben a büntetőjogi szankció nyomstékos legyen, mellyel ilyen visszaélésekkel szemben fellépjenek. A Ház a miniszterelnök válaszát fudouásul veszi és fél 3 órakor az ülés véget ért. A fajvédők jelzői. (A Szeged budopesti tudósítójától.) A parla- | ment folyosóin sok szó esett szerdán délelőtt a kormánypárt kedd esti vacsorájáról. Különösen a fajvédők tiltakoztak méltatlank d/a az őket ért támadások el'en és azt hangoztatják, hogy Bethlen bármennyire Í3 akar Tiszához hasonlítani, sokkal többet gorombáskodik egy vacson keretében, mint Tiszá eg'sz életében. Megem'iiik a f jvédők, hogy ŐKet Szánokon politikai analfabéták nak nevezte a miniszterelnök, Balassagyarmaton po'itikai baromorvosok rak, Eeeiben rendzavarókkd válta tr, Csurgón kerge birkák- nak, a tegnapi pártvacsorán pedig lelki betegek-nüt és automata Messiásoknak bé yegezték őket. Különösen a* fájt a fajvédőknek, hogy a tejaopí vacsorán Heinrich Ferencen ki/ül megjelent Huszár Károly is és azt hangoztatják, ho^y Huszár megjelenésének s a fajvédők ellen irányított beszédének politikai következményei lesznek, mert Huszár ezek után se nmiesetre sem maradhat meg szerintük abban a pártban, melynek többsége Wolff fajvédő politikája mögött sorakozik. A fajvédők arra számítanak, hogy Huszár Károly nem várja meg, amig erre nyíltan is felszólítják, hanem magától belép az egységes póriba. A kormánypárt ezzel szemben nem számit sem Huszár, sem a keresztény egység pártjának feladására, mert mint Almássy ügyvezető-alelnök kijelentette, a tegnapi pártvacsorát nem készítették elő különös célzattal, az egész pusztán udvariassági tény volt, amely azt a jóviszonyt dokumentálta, amely a három párt: a kormánypárt, a Heinrich-párl és az Ernst—Huszár-csoport között fennáll. Rakovszky István a mi iszterelnök tegnapi beszédéről a kővetkezőket mondMta: — Különös, hogy a miniszterelnök két éven át közös politikát csinált a lelki betegekkel és ezeket saját királya ellen használta fel, most pedig amikor arról van szó, hogy a kötős hasznot kiélvezzék, eltaszítja magától ezetet a a lelkt betegeket. A miniszterelnök eljárása felett elsősorbin mágus a lelki betegek hivaottak ítéletet mondani, akik a köze'jövőben taláa már Bethlen lelkének állapotaról is szolgálhatnál; felvilágosítással. Eckhardt Tibor arra a kérdésre, hogy Huszár tegnapi beszédének lesznek-e politikai Következményei, a kö.e kezö&e; mondotta: — Eotjen az országban nen mindiái vonják le a politikai konewe iciiktt. Eoben az országban, ahol bűnösöket lehet külföldre szöktetni, ahol beugrasztó*^a! termelnek ki mis büiöáöset, már a mor'd ínsanity jelei mutatkoznak. Ami Huaár Károly beszédét illeti, kijelenthetem, hogy a Migyar Araerikai Biní elnöke mondhat, amit akar. Ő lehet talán tényező a ba tikkörökben, de a magyar belpolitikában nem. A magyar gazdasági rekonstrukció. Párisból jelentik: A Népszövetség pénzügyi bizottsága kedden Londonban ülést tarlóit, hogy tanulmányozza a magyar rekonstrukció tervezetét. Káliay és Walkó miniszterek meghallgatása után egyhangúlag hozzájárul egy jelentés megfogalmazásához, a rekonstrukció terveiről. Ezt a Népszövetség tanácsa december 10—12 én megviísgálja s ha elfogadja, akkor jóváhagyás végett a jóvátételi bizottsághoz fogják küldeni. Klebelsberg is Nagy Et»H prágai utazása. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter és Nagy Emil igazságügy miniszter legközelebb Pragába utaznak. U:azasuknak az a célja, hogy végre érvényes m egállap odásbanfixirozzák azon kérdéseket, amelyre vonatkozólag a magyar és cseh megbizo tak közt elvileg már megegyezés történt. Nigy Emil a tisztviselőkérdés dolgában tanácskozik a cseh kormánnyal. A pénzügyminiszter tevékenysége pedig alapítványi és levéltári ügyek csoportjára terjed ki. A miniszterek nem az egyes szakminiszterekkel, hanem magával Benessel tárgyalnak. Az uj fővárosi törvény. A kormány legközelebb bejelenti a nemzetgyűlésnek a fővárosi törvéiyjavasla'ot. Értesülés szerint az uj törvény 22 választókerületet alkot Budapest területén. Minden kerület 11 rendes és hat póttagot választ a törvényhatósági bizottságba. A budapesti városházán teljes határozottsággal terjedt el a hir, hogy a kormány Perényi Zsigmond bárót fogja kinevezni a fővároshoz kormánybiztosnak. Lsndvai és Fábián képvi lelök afférja. Lendvai István nemzetgyűlési képviselő mai beszéde közben Fábián közbeaiáltotta, hogy „Kik a puccs tagjii? Lendvai kijelente te, hogy „hitványság fel éte ezni róla, hogy ő egy gyilkosság érdekében közbejár iaM. Az elnök rendreutasította Leidvait. Később Fábián Létay és Pakots utján megkérdeztette Lendvait, hogyan értette a közbeszolására adott válaszában foglaltakat. Lendvai mindea felvil3gosi<ás elől elzárkózott, megnevezte segédeit és csupán csak annyit közölt Fábiánnak, hogy a holnapi nap folyamán Írásban ad a át magyarázatát. Az angol választás. Londonból jelentik: Egyes kerületekben öszszesen 1455 jelöltet áliitottaK. Ezek közül 531 konzervatív, 455 liberális és 437 munkáspárti, 7 a szabadkereskedelmet támogató konzervatív, 16 p^d'g függetlenségi jelölt. E lenjelölt hiányában 36 konzervatív, 10 liberális, 30 munkáspáni és 1 szsbadkere-kedelmet támogató jutott már mandátumhoz. Merénylet Kemál basa és felesége ellen. Bukarestből jelentik: Kemál basa és felesége ellen merényletet követlek el. még ped g ugy, hogy ételébe mérget kevertek. Étkezés után Kemál basa és felesége súlyosan megbetegedett, de a gyors orvosi beavatkozás megmentette életüket. Hogy kinek állt érdekében Kemál basa és felesége meggyilkolása, arról nem szól a jelentés. A Telbisz szamara. Az ősszel, hogy lennt jártam a Délvidéken, gyakran találkoztam "egy furcsa emberkével, aki ugy suhant tovább a temesvári utcákon, mintha restelte volna, hogy észreveszik. Az ismerőseinek alázatosan köszönt és mindig előre, cvikkere mögött lesütve a szemét. Végre is meg kellett látnom, hogy másformáju ember, mint a többi. — Renegát? — kérdeztem egy barátomtól. — Nem az. — Mintha valami bajotok volna vele. A minap a kávéházban láttam, hogy összenevetnek amikor elmegy, aztán olyan fumigálva kezelitek. — Elég rendes ember, felelte a barátom, csak az a szerencsétlensége, hogy nem lehet nem mosolyogni, ha látjuk. Csendes, szelid, alázatos, egyszer talán kiheveri a baját is, de eddig még nem volt rá képes. Akkor elmondta a félénk ember történetét, amely valamiképen hozzátartozik Temesvár történetéhez is. A várost Telbisz Károly polgármester tette nagyf

yá..A régi időben is Kis-Bécsnek hivták, öntuatos, szorgalmas nép lakta, mindössze egy kicsit német volt. Az ország egyetlen városához sem hasonlítható, annyira ' különleges. Megérkezel a Józsefváros állomásán s pompás utcák, palotasorok, parkok tömegében kóborolhatsz órákon át. Oldalt az Erzsébetváros terül el s meglepetve taR

asztalod, hogy egészen uj területre jutottál. lintha nem is Temesvár volna, hanem egy népes, nyüzsgő külön város, rendezett szép utcákkal, fasorokkal, pompás kávéházakkal, vendéglőkkel. A Bega-csatorna sürü füzesek közt kigyózik végig a városon. A Józsefvárosból érkezve azt hinnéd, most ér véget Temesvár. A formás kőhid parkok mellett csakugyan elhagyottnak tetsző területre vezet, vasúti sin keresztezi az utakat, a báziási vonat most robog rajta keresztül, sürü fasorok közül érkezett, aztán nagy darab pusztaság után feltűnik a belváros. Sokban egészen uj, fővárosias, sokban a régi meghitt formájú házzal, palotával. Itt volt valamikor a vár. Lebontva a nagyobbik része, hogy helyet adjon a modern fejlődésnek. A páratlan szép arányú Lloyd-sornak csak az egyik oldala kiépítve, a másikon messze ér el a szabad tekintet, — az a jövőé. Épp ugy, mint a beépítésre váró többi felszabadult telek, száz és ezer ház alapja, villasorok, hogy öt-hat perces villamos utazás után ujabb meglepetés érjen a Gyárvárossal. Megint hatalmas külön város olyan berendezkedéssel, piaccal, üzletekkel, szórakozóhelyekkel, hogy a körzetéből ne kívánkozzék ki az, aki a komócióját félti. Minden tégla, minden cserje Telbisz Károly emlékét dicséri. Ez a mindenkinél nagyobb koncepciójú polgármester teljes tudatossággal csinált Temesvárból előbb hatalmas, azután magyar várost. Az ormótlan, idejét mult vár megváltása volt a leghatalmasabb müve. Minden sikerült, amibe fogott, s ha nem jön közbe a mindent megakasztó háború, de meg ő is tovább él, ma Temesvár Budapesttel versenyez. Nagyon futólagos vonásokban próbáltam itt képét adni annak a munkának, amely odalent folyt az ő idejében, amikor hivatott, várost-szerető, dolgos emberek és áldozatkészségek kapcsolódtak bele az alkotó munkájába. Nem okoskodott sokat, nem aprózta fel az erejét. Megbízott benne mindenki s ez volt a legszilárdabb alapja a fejlődésnek. Egymaga tárgyalt kincstárral, kormánnyal horribilis következményű dolgokban, elkészíttette a legjobban hozzáértőkkel a terveket, azután vitte az ügyet a közgyűlés elé. Nem mintha ott azok megjavultak volna, inkább az autonomia úgynevezett muszájából. H£t ilyenkor állt el a szeme-szája a városnak. — A mi Telbiszünk mégis csak nagy ember! — mondogatták meghatottan. S akkor feláll az a szürke kis ember s belekötött mindenbe. Amikor Telbisz diszes mentét tervezett, az elpiszmogott egy gomb terjedelmén s húzta a szót hosszan, unalmasan. A polgármester pedig ült a helyén, talán hallotta is, talán nem, szőtte tovább ragyogó álmait a Délvidék ragyogó metropolisáról, — de egyszer idegessé tette a szarkacsörgés és mert ugy találta, nogy mégis csak belepiszkálódás ez az ő tiszta és páratlan müvébe, rákiáltott: — Ugyan, kérem, mit beszél itt össze annyi szamárságot! Üljön le! Feszült lett a helyzet, az autonomiát rettentő sérelem érte. Meredten figyelt mindenki, mi jön ezután ? Egy másodperc dönti el a helyzetet. Hát az történt, hogy a szónokot frappirozta legjobban a leintés. Hirtelen elhallgatott és leült. Ezzel aztán meg is tört a jég, hiszen maga vallotta be ezzel, hogy szamárságot mondott. A következő pillanatban harsogó kacaj tört fel a közgyűlési teremben. Nevettek a városatyák másnap, egy hónap múlva is és mosolyognak ma, ha látják a városatyát, aki soha többet nem szónokolt, mert ugy hivta mindenki: — A Telbisz szamara. Milyen kár, hogy olyan kevesen vannak a bátor polgármesterek. Bob.