Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-03 / 250. szám

Szeged, 1923 november 3. __ A szegedi húsvágók és a hatósági húsüzem. Irta: Wimmer Fülöp. Mivel ez ügyben a Szeged szerda és csütörtöki számaiban megjelent cikkek sem a ténykörülményekre, sem az abból levont következtetésekre nézve szerintem nem helyesek, a most folyó eljárást pedig majdnem kizárólag én kezdeményeztem, az ügy fontosságára való tekintettel, amely a főszámvevő ur által felvetett személyi kérdéssel még súlyosbodik, szükségesnek tartom felvilágosításként a következőket röviden előadni: Amikor kétszáz szegedi iparos nevében a húsvágóknak egy küldöttsége a napokban a kamarában járf, magával hozva a miniszterhez, a város vezetősége ellen intézett, dr. Pálfy József ipartestületi titkár által fogalmazott, meglehetős erélyes hangú beadványt és arra kértek bennünket, hogy ezen lépésüket a miniszternél a kamara is támogassa, én voltam az, skt követeltem, hogy mielőtt a kamara ebben az ügyben akármily más lépést tesz, a polgármesterrel újból kell, hogy a „mi módunk szerint" tárgyaljunk. Ezen a mi módunk szerinti tárgyalás alatt azt értettem, hogy a szóbanforgó kérdésben, ahol mindkét félnek bizonyos tekintetben igaza van, egy észszetü és méltányos középutat kell keresni, amely egyrészt egy nagy sor régi városi iparost a kétségtelenül egyenlőtlenül hatalmasabb városi üzem konkurenciájától némileg megvédi, másrészt természetesen a szerintem is egyenesen áldásos hatósági húsüzemet létében nem érinti. Mielőtt most már a polgármester ur által a kérdés letárgyalására megállapított időben nála megjelentünk, felkerestem Scultéty főszámvevő urat és neki a kérdést előadva, nála mint mindig, amikor indokolt kéréssel hozzáfordultam, most is megfelelő megértesre találtam, oly módon, hogy elvileg nem emelt kifogást azon vele közölt intenciómmal szemben, hogy a város folytassa a főszámvevő ur által oly szépen szervezett húsüzemét, de tegyen — ami kétségtelenül módjában áll — az ipjrosoknak oly koncessziókat, hogy azok is megélhessenek és a városi Üzem, az ö rovásukra, úgyszólván naponta ne terjeszkedjék. Megegyeztünk a főszámvevő úrral, hogy a polgármester urat, amikor elvi hajlandóságát a húsvágók némi segítésére megnyerjük, arra fogom kérni, hogy a főszámvevő ur a kamarábna és annak égisze alatt a húsvágók 1—2 kiküldöttjével a kérdést letárgyalja. A polgármester urnái azu'án megint csak én voltam az, aki a húsvágó iparosoknak teendő koncessziók lehetőségét és fenti szempontokból való célszerűségét előadván, rámutatván az úgynevezett luxuscikkek gyártására, amellyel a hatósági üzem nyugodtan felhagyhat és rámutattam még — mint merem mondani tapasztalt iphros — arra, hogy különösen a városi üzem ármegállapításánál történjék egy bizonyos közös eljárás oly irányban, hogy a főszámvevő ur, amikor az árakat megállapítja, ne a városi üzem felette kedvező viszonysi szerint, hanem a husiparosoknál fennálló visszonyok alapján állapítsa meg az árakat. Ha például a husiparos ma 64 százalékos kamattal, az ismert óriási kocsiköliségekkel, az ö nagyobb személyi kiadásaival — mert hiszen a főszámvevő ur annyira elismert széleskörű ténykedését nemcsak a városi húsüzem fizeti — kel), hogy számoljon, anely költségek a városi üzemnél összehasonlíthatatlanul kisebbek : akkor jogos kérése az iparosnak, hogy egy ily mesterséges konkurenciával öt ne üssék agyon. E téren feltétlenül található egy középút, amely sem a formára, sem a lényegre nézve korántsem oly nehéz, hogy a főszámvevő urnák azt eleve el kellene utasítania. De még a polgármester ur által felvetett részvénytársasággá való átalakulás, olyan formában, hogy a husiparosok abban résztvehessenek, sem lehjt lényeges akadály arra, hogy a főszámvevő ur által teremtett szép üzem általa nyugodtan tovább vezethető legyen. Ezért is minden tényezőt — a polgármester urat és különösen az ö, ily kérdésekben jobb kezét, a főszámvevő urat, a közönséget, de a sajtót is arra kérem, hogy ne kifogásolják azt, ha városunknak egy régen fennálló iparát képviselő, állítólag kétszáz ember, a mai lendkivüli terhek súlya alatt, keresetét a fent SZEGED 3 előadott körülmények folytán veszélyeztetve látva, ez ellen most már szerényen segítséget kér, ne kifogásolják azt, hogy mint a kereskedelmi és iparkamera elnöke, ez ügyben egy mindkét felet kielegiiő utat keresek, amely — anélkül, hogy nagyobb sérelmet előidézne — feltétlenül járható, hogy igy a város vezetősége és annak dolgozó polgársága közölt ne elégedetlenség és harag, hanem kölcsönös megértés és előzékenység álljon fenn. Ot sz felemelték a munkások béreit (A Szeged tudósítójától.) Október harmadika óta — mint ismeretes — a Szegedi Munkadók Szövetségébe tartozó munkaadók az úgynevezett szegedi indexrendszer alapján tizetik munkásaik hetibéreit. Az index változását minden héten a szövetség titkársága állapítja meg a munkásság képviselőivel együtt, azonban eddig még egyetlen esetben sem emelték fel a hetibéreket, annak ellenére, hogy a heti indexek nem egyszer mutattak kisebb-nagyobb emelkedő tendenciájú változást. A szövetség azonban a legutóbbi héten — amikor csökkenés mutatkozott — ugyancsak nem szállította le a munkabéreket, mivel megállapodás van, hogy csak abban az esetben változtatnak a béreken, ha a teljes ötszázalékos emelkedés, vagy csökkenés mutatkozik a közszükségleti cikkek árainál, illetve az index egyes tényezői összeadásánál. Ezen a héten — október 31-én — 251 százalékos emelkedést mutatott az index, tehát ezen a héten sem lett volna szükséges emelni a béreket. A szövetség vezetősége azonban elhatározta, hogy ennek ellenére is fölemeli ötszázalékkai a béreket, mivel október harmadika óta már több izben némi drágulás mutatkozott az index összehasonlításánál. Október 10-én 151 százalékos emelkedés volt, 17-én 131 százalékos csökkenés, 24-én 6'52 százalékos emelkedés és legutóbb pedig 2 51 percentes drágulás. A legutolsó héten — az előző héthez viszonyítva — a lakás az index ö* egységével drágult, ugv hogy a jelenlegi indexben a lakás egy egység helyett lial egységgel szerepel. A hus 150 koronával olcsóbb lett, ugyancsak olcsóbb lett a gukor 360 koronával, a zsír pedig ezer koronával. A fa, ruha és a tej ára nem változott az elmúlt hét óta. A munkásság körében megnyugvással fogadták az ötszázalékos béremelést. Tizenkét évre Ítélték a boszorkányszigeti gyilkost. (A Szeged tudósítójától.) Öt hónappal ezelőtt — mint ismeretes — napokig izgalomba tartotta Szeged város közönségét az a gyilkosság, amelyet Bársony István 24 éves cipészsegéd julius 5-án követett el a Boszorkánysziget kubikgödrei mellett. Bársony előző nap érkezett meg Algyöről gyalog Szegedre, hogy itt a nővérétől kapott ötezer koronáért nadrágot vásároljon magának. Miután ezért az összegért még silány minőségű nadrágot sem kapott a cipészsegéd, estefelé különböző korcsmákba ment, ahol majdnem teljesen elköltötte a pénzét. Az ötödikére virradó éjet a Római-körut egyik árkában töltötte, majd korán reggel a Makaipiacra ment és ott az ácsorgó asszonyokat kezdte figyelni. Néhány perc inulva megállt a munkára várakozó Vér Józsefné előtt, majd rövid alku után megegyezett vele, hogy kijön az ő kukoricajöldjére és ott segédkezni fog a munkánál. Kétezer korona napszámot igéit neki Bársony István. Azonnal el is indultak a Boszorkánysziget felé, azonban útközben az első korcsmába betértek és ott mindketten pálinkát ittak. A szigeten letértek a Tisza melletti füzesek közé, ahol Bársony anélkül, hogy bármit is mondott volna előbb, szerelmi ajánlatot tett a munkásasszonynak. Rövid beszélgetés után meg is egyeztek ezer koronában, majd a kubikgödröknél leültek. Amikor ismét elindultak, Vérné kapáját Bársony vette magához. Alig tettek néhány lépést, Vérné követelni kezdte a pénzt, mire Bársony kijelentette, hogy nincsen egy fillérje sem. Vérné ekkor szidalmazni kezdte, hosszabb veszekedés kezdődött, amelynek végén Bársony a kapával fejbevágta a szerencsétlen asszonyt. Vérné ekkor a földre esett, mire Bársony még kétszer a fejére sújtott. Amikor az asszony fejét elborította a vér, a cipészsegéd eldobta a kapát és elmenekült. Vér Józsefné három nappal ezután a közkórházban meghalt. A rendőrség néhány napi nyomozás után őrizetbe vette a gyilkost. Az ügyészség vádat emelt a cipészsegéd ellen szándékos emberölés büntette miatt, a vádirat azonban kibővült, miután a rendőrség különböző apró sikkasztásokat is rábizonyított Bársonyra. Ebben az ügyben pénteken délelőtt tartotta meg a főtárgyalást Wild Károly törvényszéki tanácselnök tanácsa. Bársony István szürke darócruhában jön be — fegyveres őr előtt — a tárgyalóterembe. Sápadtan néz maga elé. Dadogva beszél, ha kérdezik, sokszor mondja, hogy nem érti az előadottakat. Szinte kábult, amint az elnök felolvassa a paragrafusokat. A kapa oda van támasztva a bírósági emelvény mellé, — néha ránéz, aztán visszaesik mozdulatlanságába. Riadtan áll fel, amikor az elnök a nevét mondja. Wild Károly személyi adatait kérdezi először a vád ismertetése után. Bársony vontatottan elmondja a kérdéses nap történetét. Azzal védekezik, hogy a veszekedés hevében hirtelen sújtott Vérné fejére a kapával. Azt mondja, nem azért vette a kezébe a kapát, hogy agyonüsse az asszonyt, hanem segíteni akart neki. Elköltötte minden pénzét, nerfi tudott fizetni. Sok pálinkát ivott előző éjszaka. Nem volt szerelmes, hiszen ott ismerte meg Vérnét a Rudolf-téren. A kukoricakapálás csak iiriigy volt. A különböző kisebb sikkasztásokra és lopásokra nem nagyon emlékszik. A tanú kii Igatások következnek ezután. Kihallgatják Vér Józsefné fiát, Goján Andrásnét, Katona Lajos rendőrt és Csóti Lajos 12 éves iskolásfiút, aki fölfedezte a gyilkosságot, mivel a kérdéses napon epret szedett a Boszorkányszigeten. Horváth István cipész arról tesz vallomást, hogy Bársonynak még májusban elkészítés végett átadott három pár cipőfelsőrészt, de azonban nem kapta vissza, mert a vádlott elzálogosította azokat. Didó József elmondja, hogy kölcsön adott a vádlottnak egy csolnakot, azonban nem kapta vissza. A következő tanú Spingár Katalin. Tőle egy kancsót és 600 koronát vitt el Bársony. A bizonyítás befejezése után dr. Mihályffy ügyész tartotta meg vádbeszédét. Kéri mindazokban a bűn tettekben bűnösnek kimondani a vádlottat, amelyeket a vádirat felsorol. Ezután dr. Márton Sándor védő tartja meg védbeszédét. — Ennek a szerencsétlen védencemnek és a még szerencsétlenebb Vérnének ügyében — mondotta — védbeszédemet a vádirat utolsó pontjánál kezdem el. Kifejti ezután, hogy Spingár Katalintól a poharat azért vitte el Bársony, hogy pálinkát hozzon, ebbe Spingár is beleegyezett. A 600 korona leeshetett, szél is eltujhatta és egyáltalán nem bizonyos, hogy azt a vádlott vitte el . Fölmentést kér ebben az ügyben. A csolnak elsikkasztása sem áll, csupán csolnakázott Bársony és csupán mulasztást követett el, hogy nem vitte vissza idejekorán. Ebben az ügyben is fölnientést kér. A cipőfelsőrészek ügyében pedig csupán vétségben lehet bűnösnek kimondani a vádlottat. — Es most következik a főcselekmény :— folytatta dr. Márton. Igenis, tekintetes királyi törvényszék, itt egy véres halálról van szó. Kétségtelen, hogy Vérnét agyonütötte Bársony, azonban az eredményből nem lehet a szándékra következtetni. Nem lehet arra következtetni, hogy a vádlott akarta a sértett halálát. — Az sem bizonyos, hogy az eszköz — a kapa — használata szándékra vall. Mindennel lehet emberéletet kioltani. Egy fogvájóval is lehet és egy csókkal is lehet. Az eszközről nem lehet következtetni. Kéri a bíróságot, hogy védencét halált okozó testisértés bűntettében mondja ki bűnösnek. Bársony István némán néz maga elé, amikor megkérdezi az elnök, hogy kiván-e valamit mondani. A bíróság ezután Ítélethozatalra vonult vissza. Hosszas tanácskozás után a következő Ítéletet hirdette ki Wild Károly elnök: A bíróság bűnösnek mondotta ki Bársony István szándékos emberölés bűntettében, egy rendbeli sikkasztás bűntettében, egy rendbeli sikkasztás vétségében és egy rendbeli lopás vétségében és ezért összbüntetésül 12 évi fegyházra és 10 évi hivatalvesztésre ítélte. Bársony István : Nem értem... nem értem... kérem. Az elnök elismétli az ítéletet, Bársony összerázkódik. Az ügyész súlyosbításért, a védő a minősítés és a súlyos büntetés miatt felebbez. Szuronyos börtönőr kiséri el Bársonyt, mikor a lépcsőhöz érnek, Bársonynak könnyes a szeme, öklével nagyot üt a vaskarfára. Magyar-szerb tárgyalások a vasúti forgalomról. A szerb külügyminisztériumban előkészítő munkálatok folynak, hogy megindulhassanak az előkészítő tárgyalások Magyarországgal és a vasúti forgalom is a rendes mederbe terelődjék a két ország közölt. A tárgyalások még e. hó első felében megkezdődnek.