Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-30 / 273. szám

Szeged, 1928 november 30­SZEGED 3 kézírással írták 8 tartalma megegyezik az előbbi levél tartalmával. Mindkét levelet a budapesti francia követség helyetteséhez címezték. A rend­őrség nyomban beható vizsgálat alá vette és összehasonlította azokat az eddig érkezett fe­nyegető levelekkel. A levelek íróinak felkuta­tása iránt minden intézkedést megtettek. A főkapitányságon csütörtökön a késő dél­utáni órákban értekezlet volt, amelyen a , fő­kapitány elnökletével résztvettek a nyomozásban résztvett összes rendörtisztviselők. A tanács­kozás váratlan eredménnyel végződött, amennyi­ben az értekezlet után a nyomozást vezető rendőrtisztviselő az összes őrizetbevett gyanúsí­tottak előtt kihirdette az előzetes letartóztatásról szóló végzést és ezzel a nyomozást befejezték. A vizsgálat utolsó ténykedése a szerdán éj­szaka előállított három fitalember, Vargha La­jos, Pálfy József és Czakl Zoltán őrizetbevitele volt. Ugyancsak őrizetbe vették Gyallay Mi­A népszövetségi pénzügyi tanács döntése hályt is. Csütörtök este egyenként a nyo­mozást vezető rendőrtisztviselő szobájába vezették Márffyt, Nesst, Cbriaslit, Varghát, Horváth Halast, továbbá Vargha Lajost, Pálffyt és Czakit, akik elölt az illető rendőrtisztviselő gyikosságra való szövetkezés miatt kihirdette az előzetes letartóztatásról szóló végzési, azután valamennyit visszakísérték cellájukba. Utolsónak hallgatták ki Adorjánt, akit — dacára annak, hogy egyetlen bombamerénylet­ben való részvételt sem akart bevallani — szintén előzetes letartóztatásba helyezték. Vala­mennyiüket pénteken kisérik át az ügyészség fogházába. A rendőrség előtt most már telje­sen tisztán áll a Reviczky- és Koháry-utcai bombamerényletek ügye s a letartóztalásban levő egyénekről sikerült megállapítani, hogy tettesei voltak a merényleteknek. Ma éjszaka a nyomozás iratait rendezik a főkapitányságon, hogy az ügyészség pénteken már tisztán lássa a két ügy minden fázisát. a magyar Londonból jelentik: A Népszövetség pénz­ügyi bizottsága befejezte Magyarország pénz­ügyi újjáépítésére vonatkozó tanácskozásait, a bizottság egyúttal hozzájárult a jelentéshez, amely részletesen kidolgozza a tervet az újjá­építésre. A jelentést a Népszövetség tanácsához továbbította, mely december 15 én tart ülést. Ugyanakkor a pénzügyi bizottság is ujabb ülést tart. Ha a terv ez alkalommal helyeslésre talál, átteszik a jóvátételi bizottsághoz, melynek bele­egyezése szintén szükséges. A Daily News — mint egy csütörtökön ér­kezett távirat jelenti — a Népszövetség pénz­ügyi bizottságának a magyar kölcsön ügyében tegnap hozott döntéséről azt közli, hogy a meg­állapodás a következő pontok alapján jött létre: 1. Az nátánt államai lemondanak a zálog­jogról. 2. A Népszövetség Magyarországnak rövid­lejáratú kölcsönt ád, amelyet a Népszövetséghez tartozó államok adnak össze. 3. A Népszövetség ellenőrzi Magyarorzzág pénzügyeit. 4. A jóvátételi fizetségekre Magyarországnak további hiteleket szavaznak meg, amelyekre vo­natkozólag megteszik az előkészítő lépéseket. A Daily News azt is tudni véli, hogy a kis­ántánt államai is résztvesznek a magyar pénz­ügyek ellenőrzésében. Elengedik nekik azokat a kötelezettségeket, amelyek rájuk, mint Magyar­ország utódállamaira hárulnak. Dettre Jánost rehabilitálta a Kúria. (A Szeged tudósítójától.) Szegeden, a forra­dalmi idők zűrzavaros bizonytalanságában három ember nevéhez fűződött az irányítás: Somogyi Szilveszter polgármesteréhez, Tabódy Zsolt ezre­deséhez és Dettre János kormánybiztos főispáné­hoz. A forradalmak lezajlása után, amikor az egész országban már az ellenforradalmi törek­vések diadalmaskodtak és amikor a kialakuló rendet már nem fenyegette sem külső, sem belső veszedelem és amikor nekivadult tüleke­déssel harcoltak mindenfelé az egyéni érvénye­sülélért, elkeseredett hajsza indult Somogyi Szilveszter, Tabódy Zsolt és Dettre János ellen is. A hajszát azok inditották és a hajszában azok voll8k a legbátrabbak, akik a nehéz napok idején gyáván megvonultak, vagy a helyzetvál­tozás pillanatában megragadták az alkalmat és megváltoztak ők is. Először Somogyi Szilvesz­ter ügye fejeződött be. Hosszú és kegyetlen igazoló eljárás után, amelyben nagy szerepet játszottak bizonyos személyi motívumok is, a polgármester forrad .Imi magatartását igazolta az ellenforradalmi zsűri. A fölsorakoztatott súlyos érvek ostromára összeroppant, semmivé zsugo­rodott a nagy gonddal és szenvedéllyel össze­tákolt vád. Tabódy Zsolt kálváriája tovább tartott. Ügyét, illetve az ellene fölsorakoztatott vádakat a had­bíróság tárgyalta évekig tartó vizsgálat és vizs­gálati fogság után. Az ellene emelt vádak is megsemmisüllek és Tabódy Zsolt ezredesnek a személye, a becsülete tisztán került ki a haj­szából. Tabódy Zsolt nevét a hadbíróság fel­mentő ítélete mosta tisztára. Dr. Dettre János, Szeged volt kormánybiztos­főispánja ellen indított hajsza, amely a leg­szenvedélyesebb volt mindhárom között, tartott legtovább. Az ö fejére olvasták a legtöbb és legsúlyosabb vádakat. Es most, a meghurcoltatás ötödik esztendejé­ben dr. Dettre János megkapta végre azt az elégtételt, amely a legméltóbb válasz azoknak, akik minden energiájukat az ellene indított hajszában élték ki. A magyar biróság leg­magasabb fóruma, a Kúria rehabilitálta Dettre Jánost. A Kúria ügyvédi tanácsa megsemmisítette a szegedi ügyvidi kamara fegyelmi bíróságának azt az itiletit, amellyel Dettre Jánost elmozdí­totta az ügyvédi gyakorlattól. A Kúria ügyvédi tanácsa a Dettre-ügyben hozott ítéletét még nem küldte le a szegedi ügyvédi kamarának, illetve az ügyvédi kamara még nem kapta azt meg és igy az ítélet i idokolása ezidöszerint ismeretlen. Ez az indokolás azonban magától adódik az előzményekből. Dettre János fegyelmije. Ott kezdjük, amikor Dettre Jáno3t hosszas könyörgésére a francia városparancsnokság végre felmentette áldatlan tisztségétől. Dettre János, hiven régebbi keletű elhatározásához, fölmentése után teljesen visszavonult a magánéletbe. Vissza­vonulása azonban nem elégítette ki ellenségeit, akik a Kaszinóban és a Regattában inkább titokban, mint nyiltan megindították ellene a hajszát, amely csakhamar formális kigolyóztatását eredminyezte. A hajszának a Kaszinóban volta gyökere, itt kovácsolták a vádakat, itt gyüj'öíték az adatokat és innen indult ki az ügyvédi kamaránál való feljelentés terve is. Az ügyvédi kamara már 1919 nyarán igazoló nyilatkozatra hivta fel „Méltóságos dr. Dettre János ügyvéd urat". Dettre tiltakozott a felhívásban körvona­lozott vádak ellen és kérte, hogy ügyének meg­vizsgálására egy idegen ügyvédi kamarát jelöl­jenek ki, mert szerinte a szegedi kamara nem ítélhet elfogulatlanul, hiszen nem háríthatja el magától azokat a közvetlen, vagy közvetett haíásokat, amelyek a Kaszinóból kiinduló tár­sadalmi mozgalmak kelthetnek. A kamara el­utasította a kérelmet és harmincegy vádpontra elrendelte a fegyelmi vizsgálatot. Megalakult a fegyelmi biróság, amelynek elnöke dr. Pap Róbert, tagjai pedig dr. Barta Dezső, dr. Bodnár Géza, dr. Kószó István és dr. Szili Gyula voltak. A vádat dr. lürr Aladár, mint kirendelt ügyész képviselte, a védelmet dr. Szekerke Lajos vállalta. A fegyelmi biróság egészen váratlanul 1921 szeptember 10 ére tűzte ki a főtárgyalást, amikor a védelem még nem készülhetett el a hatalmas anyaggal. Nagy­nehezen a tárgyalást október elsejéig mégis elhalasztották. A tárgyalás két napig tariott. A kirendelt ügyész vádinditványában a ka­mara harmincegy vádpontja tizenkilencre zsugo­rodott össze, a többire ugyanis nem találtak megfelelő bizonyítékot. A vádíömeg közül a következő súlyosabbakat ragadjuk ki. Azzal vá­dolták többek közt, hogy amikor a francia pa­rancsnokság felhívása folytán elfoglalta állását, a városháza közgyűlési termében az egybegyűlt munkások között olyan kijelentéseket tett, hogy a tanácsköztársaság szellemében fog működni és a diktatúra-rendeleteit kíméletlenül végre­hajtja. A vádpontok között szerepelt az a kiált­vány is, amelyet rajta kívül Somogyi Szilvesz­ter és Tabódy Zsolt is aláirtak. Vádolták, hogy az elszökött direktórium tagjainak visszatérése érdekében interveniált a francia parancsnokság­nál, hogy ő alakította meg Szegeden a munkás-, katona- és földmüvestanácsot, hogy Almássy Endre színigazgatót elmozdította a szinház élé­ről és egy háromtagú direktóriumot nevezett ki helyére, hogy a munkaügyi bíróságot a tanács­kormány rendeleteinek alkalmazására utasította, hogy egy kaszinói beszélgetés alkalmával súlyos és sértő bírálatot mondott a polgárságról. Ezen­kívül minden kiadott rendelete külön vádpontként szerepelt. „Elfogultság*. A tárgyaláson dr. Szekerke Lajos elfogultsági kifogást emelt ugy a fegyelmi bíróság minden tagja, mint az egész biróság ellen. A fegyelmi biróság azonban megállapította, hogy az ügy­ben elfogulatlan és illetékes az ítélkezésre. Sze­kerke ezután a bizonyítás kiegészítésének elren­delését inditványozta, kifejtette, hogy a kihall­gatott tanuk nsgyrészének nem volt mindenről közvetlen tudomása és nem láthatott mindenki a dolgok hátterébe. Az elhangzott tanúvallomá­sok hiányosak és azoknak igy bizonyító ereje nem igen van. A fegyelmi biróság ezt az indítványt is eluta­sította. Ezután dr. Szekerke Lajos — mondja egy akkori tudósítás — kétórás és a biróság egy része állal türelmetlenül hallgatott beszéd kere­tében adta elő Dettre védekezését. Védekezésé­nek az volt a lényege, hogy kormánybiztossága idején állandóan a franciák elvonulásától kellett tartania és ez a jogos félelem színlelt enge­dékenységre kényszeritette a kommunistákkal szemben. A város területén tartózkodó zavargó elemek lecsillapítására azt a módszert válasz­totta, hogy színleg életbe akarta léptetni a tanácskormány minden rendeletét, de Betrix ezredes városparancsnokkal ugy egyezett meg, hogy azokat a rendeleteket, amelyeket helytelen­nek tart, hozzá terjeszti előbb jóváhagyás vé­gett, Betrix azoknak végrehajtását megtiltja is igy hivatkozhatik arra, hogy a franciák akadályoz­zák meg a rendeleiek vigrehajtását. A kiadott rendeleteket is cimük változatlanul hagyása mellett megváltoztatta és igy egyik rendelet sem intézkedett a köztulajdonba vételről. Állí­tásainak bizonyítására kérte a bíróságtól Betrix ezredes tanukinti kihallgatását. Dettrének országos érdeket is védelmezni kellett. Elmondotta védőbeszédében, hogy az akkori helyzetben Dettrének nemcsak a város irdekeit, hanem országos érdekeket is kellett szolgálnia, mert hiszen Szeded volt az egyetlen pont, amely az országból kommünmentesnek meg­maradt, amely nem állt a diktatúra uralma alatt. Lépéseket tett Budapest francia megszál­lásáért és elhárította Szegedről a szerb is a román megszállás veszedelmit. Kifogásolta a védő, hogy a kaszinói jelenetre csak két tanút hallgatott ki a biróság, dr. Ujj József kihallgatását azonban mellőzte, pedig Ujj József lett volna erre a leghitelesebb tanú, mert elmondhatta volna, hogy Deltre János magából kikelve újságolta neki, hogy a város polgári társadalmának néhány előkelő tagja a szerbek behívásáról tanácskozik. Felháborodá­sában tényleg erős szavakat használt a polgár­ság ellen. A beszélgetés alkalmával több kaszinó­tag állt a beszétgetók köré és az egyik ur, aki aznap délelőtt a városházán szinte kéjelgett az elviársaxásban, valamit közbeszólt. Dettre Jánost, aki tudott az elvtársazásról, joggal háboríthatta fel a közbeszóló bíráskodása. A színigazgató elmozdítására vonatkozólag kijelentette Szekerie Lajos, hogy Almássy Endre maga kirte Dettritől elmozdítását, meri a ren­det már nem birta fenntartani. Dettre teljesítette kérését és háromtagú direktóriumot nevezett ki a szinház élére. A színészek azonban átlál'ak a szitán, észrevették azt, hogy ez a direktórium csupán pictus musculus és Dettre igy akarja a színházat Almássy számára átmenteni. Mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom