Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-14 / 259. szám

Szeged, 1928 november 14. S Z B 0 E D Pénteken utaznak el a Népszövetség delegátusai. A jóvátételi bizottság és a Népszövetség Buda­pesten tartózkodó kiküldöttei a mai napon befe­jezték a magyar gazdasági, pénzügyi es politikai világ vezetőinek a meghallgatását. Ma délelőtt a pénzügyminisztériumba mentek, ahol Avenol, Buniols és sir Arthur Salter Kállay pénzügyminiszterrel tanácskozásokra ültek össze. Délután a kiküldöttek a miniszterelnökségen Beth­len gróf miniszterelnökkel, valamint a kormány többi tagjaival hasonlóan tanácskoztak. Ennek a befejezése után pénteken ugy a külföldi kiküldöt­tek delegációja, mint a magyar kormány részéről való bizottság Londonba utazik. Ujabb cseh delegáció Budapesten. A határforgalomnak és a határőrségnek szabá­lyozására kiküldött cseh bizottság tagjai ma dél­előtt egynegyed 12 órakor érkeztek meg a Nyu­gati-pályaudvarra. A bizottság tagjai a következők: Friedmann külügyminiszteri tanácsos, Doles bel­ügyminisztériumi tanácsos és Blaha miniszteri ta­nácsos, a felvidéki rendőrség főnöke. A magyar külügyminisztérium részéről Moldoványi Sándor követségi tanácsos fogadta őket. A bizottság tanács­kozásait ma délután már meg is kezdte. Folytatják a földreformnovella tárgyalását. A nemzetgyűlés földmivelési, pénzügyi, közgaz­dasági, közigazgatási és igazságügyi együttes bi­zottsága ma" délelőtt 11 órakor Plathy (jyörgy el­nöklete alatt folytatta a földreform tárgyalását. A bizottság a 9. szakasztól kezdve tárgyalta a földreformnovellát. Különösen azokat a módosítá­sokat vették tárgyalás alá, amelyek háborús szer­zeményű birtokokra vonatkoznak. Javaslatot tett Petrovácz Gyula, azután pedig Boros János indít­ványt terjesztett elő. Egy (A Szeged tudósítójától.) A Világ vasárnapi i száma rendkívül érdekes szegedi vonatkozású cik­ket közölt „Horváth Margitka és az apai hatalom" cim alatt. A cikk anyaga egyébként tárgya lesz a nemzetgyűlés ősszeüiése után egy interpellációnak is. A szereplők szegedi emberek. Fodor Jenő adó­ügyi tanácsnok és dr. Horváth Lajos árvaszéki zö. orváth Lajos felesége, aki huga volt Fodor Jenő feleségének, 1920 áprilisában meghalt, árván hagyva hathónapos leánykáját, Margitkát. A korán elhalt fiatal asszony utolsó kívánsága szerint a kis árvát Fodorék fogadták magukhoz és annak tartására és nevelésére nézve Horváth Lajos egyez­séget kötött velük, amit az árvaszék is jóváhagyott. Fodor Jenő és felesége a gyermektelen házaspárok szokásaként nagyon szerették a kis Margitkát, any­nyira a szivükhöz nőtt, hogy tavaly, mikor Horváth Lajos ismét megnősült és visszakérte gyermekét, hallani sem akartak kívánságának teljesítéséről. Horváth Lajos azonban nem nyugodott bele Fo­dorék válaszába, az árvaszékhez fordult jogorvos­latért és azzal érvelt, hogy most már van asszony a háznál, aki tovább nevelheti a kisleányt. Az árvaszék helyt adott a kérelemnek, kötelezte Fodo­rékat, hogy adják ki a gyermeket, mert — a hatá­rozat indokolása szerint — az apai hatalomról lemondani nem lehet. A határozatot Fodor Jenő megfelebbezte a közigazgatási bizottsághoz, amely megváltoztatta az árvaszék határozatát és Horváth Lajost, az apát elutasította kérelmével. Horváth Lajos a belügyminiszterhez felebbezett. A belügy­miniszter döntése most érkezett meg és az végső fokon a közigazgatási bizottság határozatát hagyta jóvá, tehát Fodoréknak adott igazat. Horváth Lajos természetesen nem nyugszik meg ebben a döntésben, amely ellen felebbezésnek nincs helye, tehát más uton-módon keresi a maga igazát, lgv kerül a rendkívül komplikált ügy inter­pelláció formájában rövidesen a nemzetgyűlés elé. Ennek az interpellációnak az anyaga inost egy ujabb részlettel bővül, amely nem tartozik ugyan Horváth Margitka ügyéhez, de hozzátartozik édes­apjának, Horváth Lajosnak a kálváriájához. Az ügy — lakásügy, de különlegességével ma­gasan kiemelkedik a többi lakásügyek rengete­géből. Horváth Lajos két év előtt nősült másodszor. Dr. Karvas Etelka leánygimnáziumi tanárnőt vette el. Sok hiábavaló kísérletezés után, a mult év ele­jén — megfelelő lelépési dij ellenében — végre kapott egy háromszobás lakást az Attila-utca 9. számú ház második emeletén. Időközben rájött arra, hogy második feleségével nem találhatja meg azt a boldogságot, amit Mar­gitka édesanyjának halálával elvesztett. Kölcsönös megállapodással elhatározták a válást. Horváth Lajos, mint minden évben — ugy az idén is — a nyár egy részét szüleinek szatymazi szőlőjén töltötte. Julius derekán ment ki és ottmaradt szep­tember elejéig. Válófélben lévő felesége ugyancsak julius derekán elutazott szüleihez Besztercebányára, ahonnan a tanév kezdetére tért csak vissza. Október huszonkettedikén dr. Karvas Etelka a következő beadványt adta be a lakáshivatalhoz: „Az Attila-utca 9. számú ház második emeletén lévő háromszobás lakásra kérek lakásigazolványt. Ezt a lakást férjemmel együtt még 1922 áprilisá­ban béreltem ki, én ma is benne takom. Férjemtől, aki engem elhagyott és szüleihez Szatymazra, illetve azok lakására, Fodor-utca 5. szám alá köl­tözött, hónapok óta különváltan élek. Állásomnál fogva önálló lakásra tarthatok igényt." A lakásügyi hatóság a kérvény beadását követő napon, október huszonharmadikán kiküldte egyik nyomozóját, Móra Józsefet az ügy felderítésére, aki még aznap be is adta jelentését. A jelentés egészen furcsa példánya ennek az irodalmi rnüfaj­aak. Elmondja benne a nyomozó, hogy a kérdé­ses lakásban dr. Karvas Etelka, édesanyja és egyik ' i tanárnőtársa, Cserni Etelka lakik. Megállapítja, hogy dr. Horváth Lajos a feleségét négy hónap előtt elhagyta, bíróilag is felszólították a visszaté­résre, de ennek dacára sem tért vissza. Minden amellett bizonyít — állapítja meg Móra József lakáshivatali nyomozó —, hogy dr. Karvas Etelka a hajléktalanság elkerülése céljából a saját nyu­galma és biztonsága végett kéri a lakásigazolvány kiállítását a saját részére. A lakáshivatal a nyomozó jelentése alapján cso­dálatos gyorsasággal még ugyanaznap kimondotta, hogy dr. Karvas Etelka kérelmét teljesíti. Anélkül határozott a lakáshivatal, liogy a másik érdekeltet meghallgatta volna. Pedig Horváth Lajos városi tisztviselő a hivatalos idő minden percében meg­található hivatalában. Az eljárásról Horváth Lajos értesítést sem kapott, csak a kész határozatot kéz­besítették számára. Horváth Lajos a határozat kézbesítését követő napon, október huszonhatodikán benyújtotta a lakáshivatalhoz a főispánhoz, mint másodfokú la­kásügyi hatósághoz címzett felebbezését. A lakás­hivatal ezt a felebbezést már nem találta olyan sürgősnek, mint dr. Karvas Etelka egy nap alatt elintézett beadványát, csak tizennégy nap múlva, november 8-án juttatta rendeltetési helyére, a főispánhoz. Á felebbezésben azt sérelmezi Horváth Lajos elsősorban, hogy meghallgatás nélkül határozott a lakáshivatal. Majd elmondotta, hogy lakását nem lehet elhagyottnak minősíteni, amiért néhány hóna­pig kint nyaralt Szatymazon. A lakásban még most is saját bútorai vannak. Válófélben lévő fele­ségének édesanyja mindössze négy hétig lakott ott látogatóban, azután visszautazott Besztercebányára, Cserni Etelkának pedig nincsen lakásigazolványa az ottlakásra. A másodfokú lakásügyi hatóság szombaton meg­hozta döntését és a lakáshivatal eredeti határoza­tát indokainál fogva helyben hagyta. Nem vette figyelembe a határozat sulvos formahibáját, Hor­váth Lajos meghallgatásának mellőzését, pedig ez elegendő alap lett volna arra, hogy a másod­fokú hatóság az elsőfokú határozatot feloldja és uj eljárásra utasítsa a lakáshivatalt. Horváth Lajos természetesen nem nyugszik meg a másodfokú lakáshatóság döntésében, hanem az illetékes magasabb fórumok előtt keresi ügyének orvoslását. Kétségbeesett szomorúsággal mondotta el érdeklődésünkre, hogy amikor a szüret befeje­zése után be akart menni lakásába, annak ajtaját zárva találta. Dr. Schirsich György közjegyző je­lenlétében aztán feltörette az ajtót, bútorait két szo­bába hordatta össze, a harmadik szobát és a kony­hát meghagyta dr. Karvas Etelkának. De nem ért el semmit sem vele. Legközelebb, amikor haza akart menni, az ajtókat ismét zárva találta. Azóta barátainál, vagy szállóban lakik. Összes ruhája, fehérneműje a bezárt lakásban maradt. — A barátaimnál nem lakhatom örökké — mondja tanácstalanul —, a szállószoba bére na­ponként húszezer korona, a havifizetésem alig négy­százezer, tehát lakásra sem lenne elég. A nemzetgyűlés összeülése utáni interpelláció anyagát tehát igazán méltó részlettel egészíti ki ez a lakásügy. (m. I.) — Az erdélyi magyarság vezetői a román királynál. A román király a napokban fogad a az erdélyi magyarság vezetőit. Az audiencián N?gy Károly reformárus pJspök, Balázs András kanonok, Gyárfás Elemér, a Katolikus Státus igazgatója, Ugrón István volt belgrádi követ, Bernádi György volt főispán és Ferenczy Géza unitárius főgondnok jelennek meg. Ugy ér­tesültünk, hogy az egyházfők a magyar e*y­' házakat és iskolákat éri sérelmeket tárják fel. 3_ Elégedetlenség a kereseti adó kivetése miatt. (A Szeged tudósítójától) A városi adóhivatal a napokban kézbesítette ki az általános kere­seti adóra vonatkozó fizetési meghagyásokat. Tudvalevően ezt az uj adót Kállay pénzügy­miniszter a megszüntetett 111-ad osztályú kere­seti adó helyeit hívta életre. Fizetni tartozik ezt minden adózó, aki bármily kereseti tevékeny­ségből származó jövedelemre tesz szert, fizeti tehát az iparos és kereskedőn kívül a lateiner, tisztviselő, munkás is. Az adó a tiszta jövede­lem öt százaléka, a teljes adóösseeg a várost illeti meg. Adózó polgáraink ez év tavaszán lelkiismere­tesen benyújtották az általános kereseti adóra : vonatkozó vallomásaikat, amely kivetésnek e ; vallomások alapján és a még rendelkezésre álló adatok figyelembevételével kelleti volna történni. | Ehelyett a kikézbesilett fizetési meghagyások i oly adóterheket tüntetnek fel, amelyek csak a legteljesebb tájékozatlansággal, az adózó közön­ség jövedelmi viszonyainak teljes félreismerésével magyarázhatók, de nem menthetők. E fizetési meghagyások nyomán általános a felháborodás a közönség körében. Az adóhatóság úgyszólván kivétel nélkül minden adózó terhére sokmilliós jövedelmet állapit meg az 1922. évre, amikor még a 100000 koronás jövedelmek is jelentékenyek voltak. Aki idegen végig­. nézné a kivetési lajstromok összegeit, az joggal I azt képzelhetné, hogy ebben a minden gazda­| sági errőforrásától elzárt városban 1922. évben j csupa krőzucok éltek és kerestek. — Nemtud­] juk, kik készítették az általános kereseti adó jj kivetési munkálatait, kétségtelen azonban, hogy nem azok, aWk a jövedelmi adó kivetési mun­| káíatsit eddig végezték, akik pedig alaposan ismerik a közönság kereseti viszonyait. Nem csupán a lehetetlenül tájékozatlan jöve­delemmegáiiapitás hívja ki a közönség felzú­dulását, hanem a csekéiy kivétellel az egész vo­j nalon kiszabott bírság is. A törvény Bzerint a kivetett adó 25 százalékát kell kiszabni bírság cimén, ha az adózó vallomást nem ad s ha ' külön felhívásra sem ad vallomást, a kivetett • p.dó 50 százalékát kell bírság cimén kiszabni. A városi adóhivatal ott is, ahol az adózó val­lomást adóit, 50 százalékos bírságot szab ki. Természetes, hogy az adózó felháborodva tilta­kozik a bírságolás elien, amikor eleget is tett a * vallomás dást kötelességének s különösen oly bírság ellen, amely a törvény világos rendel­kezésének sérelmével éri a jóhiszemű adózó polgárt. A Szegedi Kereskedők Szövetsége e hó IS án, vasárnap délelőtt tartandó gyűlésén készül eré­lyes tiltakozásra e hevenyészett és sok izgalmat kiváltó adókivetés ellen. Ugyanez alkalommal tájékoztatja a kereskedőosztályt azon sok egy­másra torlódó kötelességei tárgyában is, ame­lyet az adózás terén a közeljövőben kell tel­jesítenie. Mégis statáriális biróság elé bérül az Ulain-ügy. Nagy Emil igazságügyminiszter ma az Ulain­ügyről a következőket mondotta: — Az Ulein ügy a minisztertanács elé csakis abból a szempontból tartozik, hogy a tetten­érés közben eszközölt letartóztatást fenntartsák-e addig, mig a nemze gyűlés illetékesen állást­foglal. Különben ebben a kérdésben, hogy az ügy a slatáriális biróság elé kerüljön-e, csakis a rendes biróság intézkedhetik, a minisztérium­nak semmi hatásköre nincsen. Egyedül a kir. ügyészség hivatott ebben a kérdésben dönteni. Eljárásomat valamiképen médositani fogom, hogy nem e lehet a sajtó azon része ellen tör­vényes eljárást indítani, amelyik a beszédemet tudatosan elferdítve adta elő egyes sajtóorgá­numokban. Beavatott helyről nyert értesülésünk szerint Ulain Ferenc ügyében mégis a statáriális biró­ság fog dönteni, mert nincsen semmi ok arra, hogy az ügyet a statáriális biróság hatáskörétőt elvonják. — Földrengés a Kárpitokban. A római föidtnágnességi intézet műszerei félóráig tartó földrengést jeleznek körülbelül ezer km. távol­ságból a Kárpátok irányából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom