Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-09 / 255. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 november 9 Általánosságban elfogadták a földbirtok-reformnovellát. A nemzetgyűlés öt illetékes bizottságát ma délelőtt 10 órára bivták össze a birtoknovella megvitatására. Neubauer és Mánd\ Samu után a kővetkező felszólaló Peyer Károly volt, aki azt indít­ványozta, hogy az egész tárgyalást balasszák el arra az időre, amikor a képviselők már az ujabb módosításokat is ismerik. Hegymegi Kis Pál azt a kérdést intézte a földmivelésügyi miniszterhez, komoly Bzán­déka-e a kormánynak a birioknovellát a leg­rövidebb időn belül a nemzetgyűlés elé vinni, mert ha nem, akkor felesleges a bizottságoknak itt hosszadalmas vitába bocsátkoznios. Tető alá kell hozni a birtoknovellát, a választási tör­vényt, továbbá az indemnlást is. Ugy értesül, hogy tavasszal általános választásra készül a kormány. Szabó István földmívelésügyi miniszter ki­jelentette, hogy más országokban még nagyobb szünetet tartanak a parlamentek. A legh táro­Hogyan apaszt létszámot a szegedi mühelyfőnök zotlabban ragaszkodik ahhoz, hogy a bizottsá­gok munkájának befejezése után a birtok­novella haladéktalanul a nemzetgyűlés elé ke­rüljön. Farkas István szólalt fel ezután. Nem tartja kielégítőnek a birioknovella intézkedéseit, a javaslat tartalmát bizonytalannak érzi. A bizottsági tárgyalás közben több képviselő eltávozott az értekezletről és azt hangoztatták, hogy az egész további tárgyalist komolytalan­nak tartják, mert az egységes pártban elfoga­dott módosításokat még nem ismerik. Farkas István felszólalása után Rupert Re­zső mondta eí észrevételeit. Elfogadj i a birtok­nove lát, bár kevesli annak intézkedéseit. Szeder Ferenc nem fogadj i el a birtok novel­lát. mert intézkedései igazságtalanok. Farkas Tibor szerint a novella tulradikális és tovább megy az alaptörvénynél. Létay Ernő elfogadja a javaslatot. Az együt­tes bizottságod végül általánosságban elfogad­ták a javaslatot. , (A Szeged tudósítójától.) Schmiedt Ferenc állHmvasuii felügyelő — mint ismeretes — 1919 óta főnöke a szeged-rókusi pályaudvaron levő kocsijavító műhelynek és 1919 óta főnöke a műhely négy-ötszáz munkásának is. Schmi :dt Ferenc neve nem ismeretlen a közvélemény előtt, ahol mühelyfőnöksége óta ugy szerepel, mint a kurzuspolitika egyik kimagasló alakja. Müielyfőnöksége előtt ugyan másképen szere­pelt, más volt a politikai meggyőződése, töb­bek között 1919 ben, amikor a diktatúra vá­lasztását tartották meg Szegeden, leszavazott ő is a hivatalos listára és a szavű2ás alkalmá­val nem nyilatkozott valami tulelitélően a kom­munizmusról. Dehát az elvek és meggyőződé­sek revíziója nem tart sokáig es különösen nem manapság, amikor minden idejekorán történi revízió különböző elönygyümölcsöket terem. Schmiedt Ferenc a kurzus elején és a kur­zus mellett történt színvallása után csodálatos gyorsasággal elfoglalta a miihelyfőnöki állást és azóta nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, amikor ráborulhat a ku zus szivére — és szint vallhat legújabb politikai meggyőződése mellett — úgyis, mint köztisztviselő. Politikai működébe néha összeütközésbe is hozta már a közrenddel. A legutóbbi választási küzdelmek idején például, amikor Bárczy István tartotta programbeszédét, rendőrök karján távozott a népgyűlés színhelyéről, — de nem saját jó­szántából. Legutóbb a keresztényszociálisok mult vasár­napi nagygyűlésén hallatta szavát igen kis London október végén. Akik mostanában esténként elhaladnak a Dow­ning Street zsákutcája előtt, ahol az angol minisz­tériumok sorakoznak egymás mellé, valóságos automobil tábort láthatnak a 'fényesen kivilágított ablakok előtt, melyek mögött a britt birodalmi Kon­ferencia tartja üléseit. Mikor azután a tárgyalások véget érnek és a dominiumok miniszterelnökei be­szállnak autójukba, stirüri hangzik fel a cheer, az angol éljen, hislzen ma ők London legnépszerűbb emberei. Délafrika miniszterelnöke, a volt bur tá­bornok, Smuts örvend kétségtelenül a legnagyobb közszeretetnek, amiben nagyrésze van persze annak a hősies viselkedésnek is, amit éppen az angolok ellen tanúsított Smuts a bur háború alatt. Nagyon szeretik rajta kivül a londoniak még Mackenzie King-ei, Kanada miniszterelnökét is, aki egészen alulról került fel a legmagasabb polcra. Egyáltalában mostanában a birodalmi ügyekkel igen sokat foglalkozik az angol publikum, amiben persze jelentős szerepe van a most uralmon lévő erősen imperialista konzervatív párt céltudatos és igen ügyesen vezetett propagandájának. Jövő ta­vaszra például birodalmi kiállítást rendez London­ban a kormány, melyre eddig a dominiumokból annyian jelentkeztek, hogy az eredetileg tervezett helynek éppen kétszeresén kell felépíteni a kiállí­tási épületeket. Egy nehézség azonban már most is jelentkezett és ez természetesen a lakáskérdés, hiszen Angliában sem valami rózsás e tekintetben" a helyzet. A season alatt London amúgy is túl­zsúfolt szokott lenni, igy nem maradt más hátra, mint a magánosok vendégszeretetére apellálni. Ez meglepő sikerrel is járt, mert igen sokan ajánlot­ták fel lakásuk egyrészét a Londonba érkező ven­számu hölgyhallgatóság elölt. Ujat ugyan nem mondott, csupán azt szögezte le, hogy egyedül a kurzuspoütika utji vezet a boldogság felé. Schmiedi Fereic mülelyfőnöi ettől fü/getle­r.ül olyan politikus, aki szent meggyőződései mellett nem csupán a szószékről tesz tanúbi­zonyságot, hanem átviszi azokat a gyakorlatba is. Ezen a téren aztán könyörtelenül dolgozik. Négy év előtt, amikor átvette a vasúti műhely főnöki tisztjét, ragyogó programot dolgozott ki és a program fénypontja ez volt, hogv a rókusi műhelyt minden erővel és minden eszközzel a saját politikai képihez kell idomítania. E őször is — a cél érdekében — nagytakirifást tar­tott. Lepi zeflen presszióval sikerült neki a munkások nagy részét a kereszté lyszociaüs szakszervezetbe terelnie, de azért maradt vagy harminc munkás, aki nem hajlította meg a derekát. Schmiedt Ferenc felügyelő ur szonban nem elégszik meg a fél-, vagy háromnegyed győze­lemmel. Amikor minden főnöki fegyvere meg­tört már a passzív ellenálláson, látszólag be­szüntette ugyan larcot, de föl nem edta, csak kedvező alkuimra várt. Ez az alkalom most megérkezett a létszámapasztó-iörvény for­májában. A kipécézett harminc mühelymunkás október harmincegyedikén megkapta a mühelyfőnök alá­írásával ellátott szabályszerű szolgálatfőimondó végzést, amiben egyébként nem ienne semmi különös, hiszen a törvény értelmében muszáj létszámot apasztani. A különösség csak ott dégeknek, de — egy kikötéssel. Tudniillik, hogy a j beszállásolt ne legyen coloured gentleman, vagyis l néger, hindu, kínai vagy ehhez hasonló színes britt állampolgár. Ezen az angol kormány, amely hihetetlenül nagyarányú előkészületei közben sem feledkezik meg semmiről és mindenre kiterjed a figyelme, ugy akar segíteni, hogy London külvá­rosában lefoglalt minden szállodát és oda fogja a bizonnyal nagy számban érkező színes vendégeket elhelyezni. Hogy azután hogyan fogják ezek az urak és hölgyek érezni magukat a perifériákon, távol London életétől és zajától, az persze más kérdés. Sok szó esett Londonban az utolsó héten arról a grandiózus hadiemlékről, amelyet a háborúban elesett 22 bajtársa emlékére ajándékozott a nem­zetnek egy skótországi turista club. Nehéz lenne elvitatni, hogy ehhez hasonlóan monumentális emlék sehol a világon nem hirdeti elesett hősök örök dicsőségét. Az illető club ugyanis megvásá­rolt vagy 30Ö0 holdat Anglia leggyönyörűbb hegy­vidékéből, melyen a legnehezebben megmászható csúcsok vannak és azt a nemzetnek ajándékozta, hogy emberi kéz mitse változtathasson azon, amit Isten olyan felségesnek teremtett. A club 22 ele­sett tagjának emlékére csupán egy egyszerű emlék­táblát helyeznek majd valami megfelelő helyen, de még ez se fogja zavarni a természet nagyszerű összhangját, olyan kicsi lesz. Ilyen nemesen szép és maradandó emléke ugy hisszük nem sok hősi halottnak akad világszerte. Jövő hónapban egy kis expedíció indul el Lon­donból világkörüli útra egy 600 tonnás kis gőz­yachton. Az expedíció célja részben tudományos, részben pedig az, hogy filmfelvételeket készítsen mindenütt, amerre jár. Az expedíció angol Guyaná­kezdődik, hogy a „BMistára helyezett műhely­munkások legnagyobb része nem áll még 15 év óta a vasút szolgálatában, tehát elbocsátá­sok esetén a törvény értelmében nyugdíjra nincs joguk, csak végkielégítésre. A különösség ott folytatódik, hogy egyetlen olyan munkás nem került a „B*-listára, aki már leszolgálta a harminc évben megállapított teljes szolgálati idejét, tehát munkaerőben nem versenyezhet a fekete tisztára helyezett fiatal munkásokkal. A különösség azután olt végződik, hogy Schniedt Ferenc mühelyfőnök ur a létszámapasztás ilyen célirányos elintézése óta szinte naponta vesz fel a műhelybe uj munkásokat, elvbarátai tábo­rából. Tehát vagy szükséges volt a létszám­csökkentés és akkor nincs szükség uj mun­kások fölvételére, v»gy uj munkások fölvételére van szükség, de akkor mire volt jó a létszám­csökkentés? Schmiedt Ferenc mühelyfőnök ur azt sem mondhatja, hogy a fekete listára helyezett munká-ok nem elégítették ki munka­adói igényeit, mert éppen az elbocsátásra ítélt harminc munkás volt a műhely elitje. Vala­mennyien kipróbált szakmunkások, elsőrendű fa- és vasiparosok, akiknek tudása messze fölül­múlja az újonnan fölvett kezdők munkaképes­ségét. Schmiedt Ferenc mühe'yf 3nök előtt méltányos­sági szempont sem létezik. A kipécézett harminc munkás nagyrésze családos ember, van köztük olyan is, aki öl hat-hát gyerek kéri a minden­napi kenyeret. Nem törődik azzal, hogy ezek az emberek, amikor letelik a felmondás, kenyér nélkül maradnak, mert hiszen nem jelent ke­nyeiet az a végkielégítés, amit a törvény biztosit számukra. Schmiedl Ferenc mühelyfőnök ur ezenkívül jámborságáról is tesz néha tanúbizonyságot. J ímborságáról tanúskodik például a következő história is, amely álljon itten befejezésképen: A műhelynek volt egy húszesztendős munkása, aki két év óta dolgozott ott ideiglenes minő­ségben. Munkája ellen nem igen meiült fel kifogás. Néhány nsp előtt Sciimiedt Ferenc mégis elbocsátotta. Az volt a bílHe, hogy vasárnap a rókusi templomban, amikor a tűz­oltói jubileuma volt, összetalálkozott a munkás­gyerek egy leányismerösével és néhány szót váltott vele ... Bud János felülvizsgálja a borkivitelt. A legutóbbi minisztertanács megbízásából Bud János közélelmezési miniszter felülvizsgálja a borkiviteli rendszert, hogy a tapasztalható hibá­kat kiküszöbölje. Bud tárgyalásait ebben as ügyben már meg is kezdte és ennek az ered­ményeitől várják a kivitel egységes és helyes szervezését. ban kezdi meg felvételeit, ahol az ősrégi elteme­! tett mexikói várost, Yucatant fogják elsősorban felkeresni. Ausztráliában a cukornád-termelést és gyöngyhalászatot veszik fel filmre a Malay-félszi­get államaiban, Ceylonban, Britt-Indiában és Afri­kában pedig tigris, leopárd, elefánt és más nagy vad vadászatát. Afrikából a Suezi csatornán át a Földközi-tengerre utazik az expedíció és annak partjait is végigjárja. Az angol fiatalemberek irigy­kedve gondolnak azokra a szerencsés kiválasztot­takra, akiknek megadatott, hogy résztvegyenek ezen a világkörüli uton, mely oly nagyon hasonlít ahhoz, amit álmunkban szoktunk elképzelni arra az esetre, ha valami amerikai nagybácsi ránkhagyna néhány millió dollárt Feltűnő, hogy az utóbbi időkben mennyire meg­nőtt a női clubok száma és valóságos rejtély, hogy hogyan találják meg ezek számításaikat, mikor be­lépési és tagsági dijaik alig teszik a férfi clubok ha­sonló dijainak negyedrészét? A női clubok javarésze London legelőkelőbb negyedében a West-en van elhelyezve, igy lakbérük is ilyen magas kell, hogy legyen és amellett még sokkal szebben és kényel­mesebben is van egynémelyikük berendezve, mint akár a legexclusivabb férfi club is. Persze nem minden női club van csupán fiatal és szép tagok­nak fenntartva, akad tucatjával olyan is, amelyikbe öreg kávésnénik járnak délutánonként, hogy uzson­nájuk közben a legfrisebb pletykákat és traccsokat hallhassák. Ilyen helyre betévedni persze nem va­lami kellemes dolog, már csak azért sem, mert hogy gonosz pletykákat halljon magáról az ember, azért kár Londonba utazni, azt Szegeden ingyen és kéretlenül is megkaphatja mindenki. Spectator.

Next

/
Oldalképek
Tartalom