Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-08 / 254. szám

SZfi OH D Szeged, 1923 november 8. A Kúria megsemmisítette Nagy Sándor és Kopornyik Mária Ítéletét (A Szeged tudósítójától.) Emlékezetes még az a szenzációs gyilkosság, amelynek hősei, Nagy Sándor és Kopornyik Mária, már két izben állot­tak a szegedi biróság előtt. Nagy Sándor még 1922 juniusában Hódmezővásárhely mellett levő tanyáján megfojtotta Kovács Gáspár jómódú gaz­dát. A rendőri nyomozás kiderítette, hogy Nagy Sándor junius 12-én az esti szürkületben átment a Kovács-tanyára, bezörgetett az ablakon és mi­kor a lefeküdni készülő Kovács Gáspár kijött a tornácra, megragadta, az istálló ajtajáig vonszolta, a földre nyomta, a mellére térdelt és megfojtotta. A gyilkos a holttestet bevonszolta az istállóba a lovak közé, hogy azt higyjék, Kovácsot a lovai rúgták agyon. Amikor a rendőrségen először kihallgatták, azt vallotta, hogy őt a gyilkosságra Kopornyik Mária beszélte rá, aki régebben vadházasságban élt Ko­váccsal, de akivel egy idő óta rossz viszonyban volt a gazda. Előadta még, hogy Kopornyik Mária többizben kínált föl neki jutalmat, ha elteszi láb alól Kovács Gáspárt. A vallomások alapján az ügyészség vádat emelt Nagy Sándor ellen gyil­kosság büntette miatt, Kopornyik Mária ellen pedig gyilkosságra való felbujtás büntette miatt. A szegedi törvényszék Vi/d-tanácsa még az elmúlt télen tartotta meg ebben az ügyben a fő­tárgyalást és Nagy Sándort bűnösnek mondta ki szándékos emberölés bűntettében s ezért nyolc évi fegyházra ítélte. Kopornyik Máriát pedig bűnösnek mondta ki a gyilkosságra való felbujtás bűntet­tében és ezért 15 évi fegyházbüntetést szabott rá. Felebbezés folytán az ügy a tábla elé került, ahol juniusban tartották meg a főtárgyalást. A tábla megváltoztatta a törvényszék Ítéletét és Nagy Sán­dort 15 évi fegyházra Ítélte gyilkosság miatt a 92, szakasz alkalmazásával. Kopornyik Mária bünte­tését helybenhagyta. Az ügyész ekkor semmiségi panaszt jelentett be a 92. szakasz alkalmazásáért. Kopornyik Mária védője pedig ugyanfsak semmi­ségi panaszt jelentett be azzal az indokolással hogy a tábla nem hallgatta ki azokat a tanukat, akik vallomást tettek volna, hogy milyen viszo­nyok között élt Kopornyik Mária. A védő kifejtette itt még azt is, hogy Kopornyik Mária ellen csak Nagy Sándor vallomása szól, azonban ő is vissza­vonta azt a főtárgyaláson. A bünügy igy a Kúria elé került, ahol ma dél­előtt tárgyalta Rátz Zsigmond, a Kúria másod­elnökének tanácsa. A vádat Polgár Viktor korona­ügyész képviselte, a védelem részéről dr. Eisner Manó jelent meg. A koronaügyész és a védő felszólalása után a felsőbíróság határozathozatalra vonult vissza. Har­mincötperces tanácskozás után Rátz Zsigmond a következő határozatot hirdette ki: A Kúria megsemmisíti mind a két alsóbiróság Ítéletét és uj főtárgyalás megtartását rendeli el, azzal a meghagyással, hogy a védelem által meg­jelölt irányban egészítse ki a bizonyítási eljárást, illetőleg ezen a tények megállapítását vegye fel. A határozatot a Kúria azzal indokolja, hogy Ko­pornyik Mária bünnősségét csak Nagy Sándor terhelt vallomása igazolta, megnyugtató ítéletet csak akkor lehet hozni, ha a bizonyítást ebben az irányban is lefolytatják. Igy tehát ez a nagyszabású bünügy ismét a szegedi törvényszék elé kerül, hogy végleg vilá­gosságot derítsen a gyilkosság minden részletére. „Megteremtjlik a tiszaparti magyar Göttingent.. (A Szeged tudósítójától.) Mint tegnap jelen­tette a Szeged, gróf Klebelsberg Kutio kultusz­miniszter Szegedre érkezett, hogy résztvegyen azon a doktoravatáson, amelyen Haubert Csmilló hirlapirót tüntették ki kormányzói gyűrűvel. A nagyszabású üinepség szerdán délelőtt ment végbe a Ferenc József Tudo­mányegyetem aulájtóan. A termet zsúfolásig mtgöliő közönség előtt az avatóüinepség tradicionális keretek között kezdődőit meg. Dr. Veszprémy Dezső rektor nyitotta meg az ünnepi közgyűlést, majd dr. Ereky István jog­kari dékán terjesztette elő az ünnepélyes ülés tárgyát, ismertetve Haubert Camillo iskolai és egyetemi pályafutását, kitüntetéses vizsgáit és azon érdemeit, amelyek öt a sub auspiciis doktor­avatásra méltóvá tették. Végül a fekete disz­magyarban megjelent dr. Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter nagyobb beszéd kíséreté­ben nyújtotta át a kormányzó vasgyürüjét Haubert Camillo doktornak. A kultuszminiszter többek között a követ­kezőket mondotta: — Az avatás a kormányzó ur Őfőméltósága vasgyűrűjével történik. Gyönyörű ötlete volt kormányzó urunknak, hogy az ország mai súlyos helyzetében nem aranyba foglalt gyémánt­gyűrűi fd, azt adhatott a régi Nagymagyar­ország. — A régi, a Nígymagyarorszég nagyobb volt, mint Itália. És mégis talán nem fejtettük ki egészen azt az erőt, amelyre szükség lelt volna, mert igaz, hogy bizonyos fokig a leg­több ember teljesítette a maga kötelességét. Látíunk 60—70—80 százalékos kötelességtelje­sitést. Vlgűl az összeomlás szükségességéről beszélt Veszprémy Dezső rektor mondott azután buz­dító szavakat a jelölthöz. H— Itt a 7/szű-partján meg fogjuk alakítani a magyar Göttingent.. Az ünnepség után audencia volt, majd dísz­ebéd volt a Tiszában. A pohárköszöntők utáa a kultuszminiszter kijelentette, hogy biztosítja Szeded városát, hogy amíg ő miniszter, addig szó sem lehet arról, hogy a vidéki egyetemeket takarékosság címén beszüntessék. Utal Göttin­gen példájára, mely egy kisebb vidéki város és a német matematika és természet*uiomány bá­mu'atos fellendülését is ennek köszönheti. Itt a Tisza partján meg fogjuk alakítani a magyar 2 Házkutatások és örizetbevételek. A magyar Hittler-csoport Magyar Kultur Liga cim alatt tömörült és ennek az egyesületnek Uiainon kivül Szemere Béla ismert ébredő­vezér volt a vezetője. A főkapitányságra szer­dán este Szemerét is előállították. Kihallgatása után az ébredőknél házkutatást tartottak. A magyar Hittler-csoportnak hivatalos lapja is volt: az Amerika nevü bizonytalan időben meg­jelenő lap. Ennek a szerkesztőit is előállították a főkapitányságra, ahol kihallgatták is őrizetbe vették őket. Mint sikerült megtudni, az egyik szerkesztőt Pobulának hívják. A Magyar Kutlur-Liga rengeteg pinzt kapott Münchenből és ebből toborozta híveit. A magyar Hittler-csportnak Uiainon és Szemerén kivül mig nyolc vezetője volt, ezek azonban még nem szerepeltek politikai mozgalomban. Laká­sukon házkutatást tartottak, de nem találták őket otthon. Remélhető, hogy holnap délelőttre ezeket is előállítják. A nyomozás különben a legnagyobb titokban folyik, a sajtó képviselői­vel nem közölnek semmit. Ulain Ferenc az éjszakát a főkapitányságon, Vogel rendőrkapitány 346-os szobájában tölti el. Állandóan két defektiv tartózkodik mellette. Eckhardt Tibor véleménye. Eckhardt Tibor az Uiain-üggyel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette: — Valósággal konsternálva vagyok ettől a törvinytelensigtől. Ulain közölte velem, hogy Bécs felé u aztában, a határon valósággal meg­támadták a hatósági közegek és összes iratait elszedték. Tanácsokat kért tőlem, hogyan jut­hatna ismét birtokukba. — Ulain letartóztatásának okáról az a fel­tevésem, hogy amikor a jóvátiteli bizottság küldöttei megirkeztek a fővárosba, Bethlen István bizonyitikokat akart szolgáltatni arról, hogy a nacionalistákkal vigleg le akar számolni. Ezért kell most Uhinnak börtönbe jutnia. Horogkeresztesek Budapesten. Éjjel két órakor a Szeged budapesti tudósítója még a következőiét jelenti: A rendőrség már napolt óta figyeli a pálya­udvarokat, ahova kisebb nagyobb csoportban irkeztek Bajorországból fiatalemberek. Megr állapították, hogy ezek a bajor horogkeresztesek közül valók, mert — mint munkanélküliek lépték át a határt, azonban Budapesten a kötelező rendőrségi jelentkezést elmulasztották. A moto­zások alkalmával rengeteg pinzt találtak náluk. Kiderítették, hogy különféle üléseket tartottak, amelyen több politikus is résztvett. A rendőrség előállított egy német nyelven beszélő fiatal­embert, akiről kiderült, hogy magyar. Elmondta, hogy a bajor horogkeresztesek itt akartak mű­ködési teret biztosítani maguknak. Kihallgatása során került Ulain neve forgalomba. Ulain kihallgatása este nyolc óráig tartott, amely u'án nem bocsátották szabadon. Az éjszakai órákban a rendőrsig emberei számos fegyverraktárt fedeztik fel. A zsivány. Eddig ebben az újságban minden előadott da­rabról a színházi rovatban irtak. Most egy szín­darabról van szó, amelyet többé nem játszhatnak a szegedi színházban és én tárcát írok róla. A szerkesztő lelke rajta, aki azt kérte tőlem, hogy csevegjek egy tárcát valami aktuális szegedi témáról. A zsivány-1 nem olvastam. Nem láttam. Láttam azonban, hogy a közönség hangversenyről és kávéházakból tódult az előadására. És hallottam, hogy disznóságok vannak benne. Tapasztalni lehetett végre, hogy közönség és sajtó egykedvűen tért napirendre a további előadások betiltása fölött. Magamnak se célom e betiltás helyességét, vagy helytelenségét vitatni. Jól tudjuk, hogy mi az éjjeli előadások célja és azt is tudjuk, hogy este 11 óra­kor nem Ibsen, a moralista, csinál zsúfolt házat. Egészen azonban még sem szabad megfeledkezni róla, hogy városi színházról van szó. Egy olyan intézménynek, amely ezt a jelzőt viseli, nem min­den konveniálhat, amit megengedhet magának egy magánszínház. Nem konveniálhat például az sem, hogy gyakori rendőri beavatkozásokra adjon alkalmat' Tavaly, egy egészen terméketlen rezsim alatt, betiltotta a rendőrség a hires Tüzek előadását. A dolog nagy port vert fel, pesti lapokban is fog­lalkoztak vele. Az akkori igazgató, az eddig le­zajlott idei színházi események is emellett szól­nak, méltatlannak bizonyult arra, hogy a szegedi szinház élén álljon. Mégis azt kell mondanunk, hogy az akkori rendőri intézkedés elhibázott volt | és a darab félreértéséből származott. A Tüzek . európai karrierje nem az író, hanem nagy színé­nek sikere. Nem az a kiváló darab, aminőnek mondják. A tendencia, amelyet belemagyaráznak, nem erkölcstelen. Szerintem azonban ez a tenden­cia sincs meg benne. A Tüzek annak az egy nő­nek a drámája, akiről a szerző ír, amit maga ez az idegbeteg nő mond meg a darab utolsó jele­netében. Természetesen egészen máskép áll a dolog A zsivány-nyal. E második betiltás után mégis meg kell kérdezni: a tanács és a szinügyi bizottság, vagy pedig a szegedi államrendőrség erkölcsrendészeti osztályának felügyelete alatt áll-e a szegedi városi szinház műsora? E sorok írója nem a rendőrség, hanem a ta­nács és a szinügyi bizottság magatartását per­horreszkálja. Mért nem hangzott el hivatalos tiltakozás a Tüzek betiltása ellen és miért hagy­ták a városi színházra zudulni azt a szé­gyent, hogy indokolt rendőri intézkedés távo­lítsa el onnan a brutálisan közszemlére tett ágyat ? Az úgynevezett kulturhivatásról, különösen vidéki színházakkal kapcsolatosan, sokat hallunk beszélni. Szemben áll ezzel az a másik álláspont, amely szerint a nézőterek felnőtt tömegei felett ne gyám­kodjanak, se a rendőrség, se a tanács, se a szin­ügyi bizottság. A kulturhivatást és a nemzeti misz­sziót legtöbbször a vidéki színigazgatók tagadják meg. De hivalkodni is legtöbbször ők szoktak vele, hiszen e küldetésükre appellálnak, valahányszor arról van szó, hogy egy-egy nagyobb vidéki város­I ban még egy szinház létesüljön és valahányszor milliós segélyekért beadványoznak. A nézőterek tömegeit tetszése szerint traktálhatja egy magán­színház . A városi szinház vezetésben, műsorban, előadásban köteles tartani egy bizonyos nivót. Valószínűtlen például, hogy a budapesti Nemzeti Szinház éjjeli előadásokat tartson. A szegedi városi szinház tarthat. De a darabok megválogatásánál az igényeket nemi szállíthatja le odáig, hogy egyet­len színpadon próbálja meg felvonultatni világvá­rosok legkülönbözőbb színházainak termékeit. Most még jön az erkölcs. Aki csak valamit is konyit a művészethez, az tisztában van vele, hogy a szó polgári értelmében vett erkölcsről ezen a téren beszélni sem lehet. Könnyű lenne a szentes­kedők és egészen laikusok részére ezt a tételt világirodalmi példákkal bizonyítani, de az ilyen munka túllőne a zsiványkérdés jelentőségén és messze meghaladnám vele e kis irás számára elő­irt terjedelmet. Az iménti tétel azonban nem jelenti, hogy például irodalom cimén szinpadképessé le­hetne tenni minden meztelenséget és trágárságot. Akiknek ez kell, azok nem kíváncsiskodnak az irodalom után. Legyen izlésük szerint. A városi szinház azonban nem igazodhatik ehhez az ízlés­hez, még pedig nem erkölcsi, hanem művészi okokból. Akik izgulni képesek és szeretnek idegen hálószobák izgalmainak brutális feltárásáért, azok adjanak pénzt össze, csinálják meg a második szegedi színházat és a Zsivány-1, meg a hasonlé zsiványdarabokat játszassák ott. Kézai Simon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom