Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-30 / 273. szám

Egyes siám ára 400 ki CMffteratöség és Hadöhhralllt Deák Ferenc-utca 2. (F*r eftliskolával szemben.) TeJeloa 13-31A .Szeged* megjeletfk héttő kivitelivel minded np. Egyes szám ára 400 koma. Előfizetési árak: Egy Mnapra Szegeden 80003udaVMten és vidéken 6300 kor. Hirdetési árak: Féiliasábon 1 •n. 75, egy hasábon 150, másfél hasábon 225 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 150,kövér betűvel 300 X. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, családi értesítés 2400 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 november 30, PÉNTEK. 273-ik szám. A központi választmány megválasztása. kta: Wimmer Filöp. A központi választmánynak, köztudomás szerint, az országgyűlési választásoknál fontos szerepe van. Ezért a pártok már e minden Irépvit előválasztást mege őző választmány megválasztásakor rendszerint csatasorba állanak, hogy minél több képviselőt küldhessenek a központi választmányba. Igy a szabadelvűeknek két év előtt is sikerűit a bizottság létszámának körülbelül felét maguknak biztosítani, mig most a november 28-iki közgyűlésen történt választásnál a szabadelvűek listája teljesen megbukott és a dr. Tóth Imre vezése alatt álló, Gömbös—Wolff elveit követő párt majdnem az összes általa kandidált tagjait megválaszttatta ugy, hogy jellemzésül ezek között egyetlen egy zsidó sincs. (Utólag egyes törlések folytán, Reiniger az ügyvédi kamara köztiszteletben álló elnöke mégis, utolsó helyre, bekerült.) Hogy pedig ez csak a szabadelvűek szervezetlensége, a vezetés teljes hiánya folytán történhetett igy, az kétségtelen, mert épp a választás számarányai bizonyítják, hogy a legkisebb céltudatos intézkedés a legkedvezőbb eredménnyel járt volna. Én, aki a szabadelvű pártnak sem elnöke, sem alelnöke nem vagyok, megtetlem saját diligenciából és minden jogcim nélkül azt, hogy egy becsületes listát összeállítva, azt kinyomattam és néhány barátommal a közgyűlési teremben kiosztottam. Dacára annak azonban, hogy szintén az én felkérésemre a Szeged felhívta a közgyűlés tagjait, hogy a választáson vegyenek részt, elvbarátaink, sőt még olyanok is, akik rendes látogatói a közgyűlésnek, elmaradtak s ezzel a szabadelvű eszmét e fontos alkalommal elbuktatták és lehetővé tették, hogy az antiszemitizmus, Szegeden negyven év óta nem tapasztalt módon, győzedelmeskedhetett. Megírom mindezt pedig azzal a kézenfekvő szándékkal, hogy Szeged szabadelvű polgárait közömbösségükből felrázzam és arra t írjam, hogy fontos okokból — akár várható belátható időn belül választás, akár nem — azonnal újból szervezkedjenek és bizonyítsák ezzel mindenfelé, hogy az a több mint 4000 szavazat, amely az utolsó Teleki—Bárczi-fé!e választásnál részükről beadódott, városunkban még most is megvan, sőt azóta kétségtelenül szaporodott és hogy korántsem Szeged polgárainak tényleges képviselője az a szélsőséges párt, amely a huszadik században nem tud más programra támaszkodni, mint az antiszemitizmusra, ami talán sehol az országban nem olyan nagy bün, mint éppen Szegeden, az itteni hazafias és annyira intelligens, zsidósággal szemben. Felkérem mindazokat, akik e sorok tartalmával egyetérlenek, hogy ezt velem rövid uton tudassák, hogy megfelelő érdeklődés esetén a jelentkezőket egy gyűlésre összehívhassam és ott Szeged város liberális polgárainak szervezkedését keresztülvigyük. A belügyminiszter az Ulain-ii (A Szeged budopesii tudósítójától). A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén tovább folytatták az Ulain-ügy tárgyalását. Érdekessége volt az fl'ésnek Szilágyi Lajos beszéde, aki el is ítélte Ulaint, nem is. Az a hir járja Szilágyiról, hogy közeledik a fajvédőkhöz. Az eddig elhangzott beszédekre Rakovszky belügyminiszter válaszolt 8 főleg azzal a váddal foglalkozott, hogy a kormány az oka a puccsoknak. A csütörtöki ülést háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla házelnök. Az elnöki bejelentés után jelenti, hogy Ulain Ferenc mentelmi ügyének két részre oszló tárgyalását tovább folytatják. Szilágyi bajos beszéde. Első szónok Szilágyi Lajos. Véleménye szerint bűncselekménnyel állunk szemben és zaklatás ténye nem forog fenn. Az előadói előterjesztéseket nem tartja mindenben megfelelőknek és mégis kéri, hogy minél előbb tárgyalják le a biróság előtt ezt a kényes ügyet. Egyenlő véleményen van azokkal, akik az előzetes letartóztatást helyénvalónak tartják. A mentelmi jog megsértését látja abban a tényben, hogy a letartóztatás akkor történt, amikor Ulaint előbb elbocsátották, azután a lakásán lefogták. E tekintetben csatlakozik Eckhardt Tibor véleményéhez. Kijelentését bátran teszi meg, bár tudja, hrgy azt fogják mondani, hogy politikai álláspontot foglal el vele. Semmiféle célzatos eszközökkel nem lehet őt eltéríteni attól, hogy ebben a kérdésben meg ne mondja az igazat, annak ellenére, hogy Ulain Ferenccel ' szemben a legel entétesebb álláspontot foglalja el. Sokan ezt mondják, hogy ő a fajvédőkhöz közeledik. Megállapítja, hogy csak ma lehet igazán tisztán látni a fajvédők álláspontját, miu'án kiváltak az egységes pártból. Most már nyilt sisakkal harcolnak és tisztán lehet őket követni. Ő mindenben az őszinte szembenállás htve, szerelné, ha az egységes párt és az ellenzékiek is ilyen módon szint vallanának. Sokkal hamarább tisztázódna a mai helyzet. A kirá ypuccs idején történteket ma is elitéli, álláspontját abban az időben is kifejtette. Azok, skik Gömböst támadják, tévednek, mert Gömbös nem felelhet az akkori eseményekért. Akkor Bethlen István volt a kormány feje, tehát ő felelős a történtekért. Helytelennek tar ja, hogy sokan örülnek annak, hogy a fajvédőket ugyanolyan sors érte, mint a legitimistákat. Ezekben a kérdésekben általában a szociáldemokrata párt álláspontját teszi magáévá és csak azt nem érti, hogy a szociáldemokraták miért nem vonják le a következményeket. Megmondják ugyan véleményüket, de nem szavaznak ennek ellenére, hanem passzív semlegességet mutatnak. A szociáldemokraták ahelyett, hogy nyíltan az igazság mellé állanának, pártkérdést csinálnak a demokráciából. Végül a zsidó-kérdésről és pogromról akar beszélni. Minden pogrom akaszlófát érdemel, de Magyarországon egy csoport ember van, akik abból élnek, hogy hónapokon keresztül ijesztik pogrommal a zsidóságot és a végén, mint tizenhárom próbás liberálismegmentők szerepelnek. (Felkiáltások: Kik azok?) Egy másik csoport is van, amely a legfelsőbb körökben azzal dolgozik, hogy itt vannak egyesek, akik kormányzóságra vágynak. Györki Imre: Ssmmi sem örökös I Szilágyi Lajos: Ami a mentelmi bizottságban történt, az őt egyáltalában nem izgatja. Ő Ulain sorsát jó előre látta. A nemzetgyűlés nem csodálkozik azon, hogy Bethlen István most megtagadja Uíain Ferencet. Tudomása van arról, hogy a megbízhatatlanok névsorán szerepel egyik egységespáríi képviselő is, Rékdssy Andor. Az elnök figyelmezteti Szilágyit, hogy ragaszkodjék a tárgyhoz. Szilágyi: Szeretném, ha az elnök ur Ieszállna magas pozíciójából a padsorokba. (Nagy zaj és lárma a Ház minden oldalán. Az elnök rendreutasítja Szilágyit) Szilágyi: Azt mondták, hogy Ulain csak a kormányzó jelenlétében akar vallomást tenni a rendőrségen. Kérdi, milyen intézkedést tett a nemzetgyűlés erre a különös kívánságra. Mert ez a kijelentés, ha megtörtént, azt jelenti, hogy Ulain nem épelméjű. Követeli a belügyminiszter távozását. Szerinte a kormány minden egyes cselekedetében a szociáldemokrata köztársaság kialakulásának útját egyengeti. (Nagy zaj.) A belügyminiszter váiasza. Ezután Rakovszky Iván belügyminiszter válaszolt az eddig elhangzott felszólalásokra. Eckhardt képviselő azt állította, hogy bűncselekmény nem fordult elő. Lendvai azt mondja, hogy az egész dolog nem tekinthető komelynek. Igaz az az állítás, hogy mások is követtek el már ilyen cselekményt, még sem lett baj; műveletlen és tehetetlen emberek, gyászkalandorok és gazemberek voltak azok. Hogy jelen esetben milyen nívójú indok szerepelt a puccs készítésénél, azt nem akarom minősíteni. Nagyon hibás nyomon haladnánk, ha ennyire részletezésbe bocsátkoznánk. — Ami a dolog komolyságát, vegy komolytalanságát illeti, nem könnyű dolog, ha például toborzásról van szó, azt mondani, hogy ez semmiség, ha egy bomba nem robban fel, azt mondani, hogy kakaó bomba, mint azt a Szózat legutóbbi cikkében telte; nevetségessé tette a rendőrséget és előre megjósolta, hogy Márffyék és társai rövid idő múlva szabadulni fognak és rövidesen meg fogják állapítani, hogy államellenes bűncselekményt nem követtek el, — Az egyik korcsma helyiségében elhatározták, hogy az ál>ami rendet felforgatják és a kormányt elpusztítják. Erre bizonyítékok vannak. Mátffyék még a nemzeti hadsereg tagjaira is kivetették hálójukat. Erre is bizonyítékok vannak. Józan ember be fogja látni, hogy ezek az esetek és tervezgetések komolyak és veszedelmesek. (Szilágyi: Ez rupertizmus! Óriási zaj minden oldalon). — A nemzetgyűlés színe előtt azt hangoztatják egyes képviselő urak, hogy Ulain ki akart ugyan menni Münchenbe, azonban ezen utazásáról jelentést akart (enni a kormányzónak ée máírészt a belügyminiszternek. Ha valaki jelentésre senkitől sem kap megbízást, ne hivatkozzon arra, hogy kinek fog jelentést tenni, meri az nem jelent többet, mint hitvány meghuzóddst olyan egyének háta mögött, akiknek a dologhoz semmi közük. S ha a belügyminiszternek jelentést akart tenni, miért szaladt politikai barátaihoz, miért nem szaladt a belügyminiszterhez? — A vita folyamán az a vád~ is felmerült, hogy ebben az ügyben nem annyira a vádlott a bűnös, mint inkább a kormányzat. — Méltóztassanak megengedni, hogy ezután higgadtan foglalkozzam Eckhardt Tibor képviselő ur azon állításával, hogy a letartóztatás csupán azért történt, hogy az akták elvétessenek és a kormány kezébe kerüljenek. Én Eckhardt képviselőtársamat tehetséges embernek tartom, azonban figyelmeztetem arra a Mikszáthtói származó mondásra, hogy minden képviselő pályája kezdetén mérlegre tételik és ha akkor könnyűnek találtatik, mindvégig rossz politikus lesz. A képviselő ur tegnap a Házban azt állitGtta, hogy a nyomozás az akták elvéiele céljából történt, de természetes, hogy ezen állításának a valódiságáról nem győződött meg, pedig egy képviselő felelős azért, amit a nemzetgyűlésen elmond. A képviselő ur pedig tudhatja