Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)
1923-11-24 / 268. szám
Szeged, 1928 december 20 SZEGED 8 A polgármester a város költségvetéséről. (4 Szeged tudósítójától.) A pénzügyi bizottsáR rövid két napi tárgyalás után, csütörtökön befejezte a számvevőség jövő évi költségvetéstervezetét és azt, néhány kisebb módosítástól eltekintve, változatlanul elfogadta. A bizottság néhány óráig tartó tárgyalásának számszerű eredménye mindössze annyi, hogy a tizenegymilliárdos költségvetés tizenkétmilliárdossá változott át. A háboruutáni évek gazdasági összevisszasága minden előre való költségvetés reálitását kilencven százalékkal csökkentette és ennek a meggondolásából indult ki a törvényhatósági bizottság az elmúlt évben, amikor a városi költségvetést ugy az általános, mint a részletes tárgyalás mellőzésével elfogadta, mint kötelező, de reálitás nélküli formaságot. A gyakorlat a közgyűlés álláspontját igazolta is, amennyiben a látatlanban elfogadott költségvetés nagyarányú gazdasági eltolódások következtében már az év elején összeroppant és a szükségből megszavazott póihitelek azóta sokszorosan túlszárnyalták a mult évben kikalkulált kiadási és bevételi tételeket, Látszat szerint tehát a költségvetés manapság nem más, mint kötelező, de cél és értelem nélkül való formalitás; a valóságban azonban nem igy áll a dolog, mert a költségvetésre, amely mégiscsak megszabja a városháztartás jövő évi működésének kereteit, ha hozzávetőlegesen is szabja meg, elengedhetetlen szükség van. Irányt szab és programot ad, ha ez az irány és ez a program nem is tartható be pontosan. A munkaügyi bizottság által letárgyalt uj költségvetésről beszélgettünk hosszabb ideig a polgármesterrel. — A régi költségvetések rendszerét — mondotta a polgármester - megváltoztatták a változott idők. A háború előtti években elsősorban a szükségleteket állapították meg és azután kerestek a szükségletek számára megfelelő fedezetet. Most először a bevételeket kell számbavenni és a rendelkezésünkre álló fedezetet csak azután oszthatjuk szét a szükségletek között. — Hogy reális-e az uj költségvetés? Szelintem az, amennyiben ma egyáltalában lehet realitásról beszélni. A bevételeket ugyanis ugy áliitottuk be, hogy azok be is folyjanak és csalódás ezen a téren ne érje a várost. A kiadási rovat összeállítása már nem okozott olyan nagy gondot, mert ami pénzünk lesz, azt ugy is kiadjuk. Nagyon örülök, hogy a pénzügyi bizottság ötszázmilliót irt elő a kövezési alapra. Ebben az összegben az idén vásárolt kőanyag ára nem szerepel, tehát sokkal tágabb keretek között mozoghatunk, mint ha a számvevőség nyolcvankétmillió koronás előirányzata maradt volna meg. A kövezési programba igy beleilleszthetjük a külvárosi utcák rendezését is. Egyszerre ugyan nem végezhetünk el minden munkát, de remélem, hogy három-négy év alatt sor kerül minden nagyobb külvárosi baj megszüntetésére. — A költségvetés másik jelentős eredménye, hogy jövőre a parkok rend behozására és különböző közegészségügyi, valamint kulturális célokra is tekintélyesebb összeg jut a város jövedelmeiből. Ezután az ulcavilágitás ügyére vonatkozólag intéztünk kérdést a polgármesterhez. A pénzügyi bizottság ugyanis százötvenmillió koronát szavazott meg erre a célra, ez azonban alig elég arra, hogy a jelenlegi egységárak és a jelenlegi gyalázatos világítás mellett fedezhesse belőle a város a költségeket. A polgármester nyomatékosan kijelentette, hogy a világítási ataptól függetlenül, fokozatosan szaporítani fogják a felgyújtandó utcai lámpákat. A világítás többletköltségére pedig a másfélmilliárdos rendkívüli alapból veszik majd a fedezetet. — Azért tettünk ilyen nagy összeget a rendkívüli alapba, hogy a várható, de előre ki nem számitható kiadásokra bő fedezetünk legyen. Rejtélyes rendőrségi történet. (A Szeged tudósítójától.) A szegedi rendőrség három nap óta rejtelmes, szinte a film fehér vásznára kínálkozó lopási esettel foglalkozik. Egy em- j bert loptak el hajnali fél 3 és 3 óra között a j Boldogasszony-sugárut platánjai alól, aki maga sem tudja, hogy ki lopta el és hogy hova vitték. E filmszerű esetről a Szeged munkatársa a következőket jelentheti: Keddről szerdára virradó éjszakán három dalos kedvit pajkos egyetemi hallgató egy pohár pálinkára tért be a Bruckner-féle korcsmába. A pálinka izlett, a zene is szólt: a poharak nem állottak meg és * a pálinkás üveg tartalma nagyon is fogyott. Sok pálinkát ittak — és még mindig izlett. Újra töltöttek. Az éjszaka azonban gyorsan repül. Két óra volt, záróra. Becsukták a kocsmát, a három vig cimbora az utcára került. Az egyik, a legfiatalabb (talán gólya volt még az egyetemen) nagyon istentelen kedvű volt, nagyon nótázott és nagyon nem tudott magáról. Táncolva járt. Bukdácsolt is egy kicsit. A két vig cimbora kocsiért ment, mert igy bizony reggelre sem viszik haza a harmadikat. Kocsi nem volt sehol. A becsípett „gólyát" nekitámasztották egy gázlámpának, átöleltették vele a lámpa vasát, ők ketten pedig elindultak a sugáruton kocsit keresni. Tiz perc múlva jöttek vissza egy döcögő konflissal. Megálltak a gázlámpa mellett. Kiszálltak. Szétnéztek. A harmadik, a jókedvű, italos gólya — nem volt sehol. Hiába keresték mindenütt. Eltűnt. Ellopták, elvitték, mert magától menni nem tudott. Reggel felé a gólya - hazakerült. Télikabát nélkül. Ruhája sem volt. Se kabátja, se mellénye, se nadrágja. Reszketett, fázott. Lassan magához tért. Dadogott. Teát itattak vele. Nagyon megfázott. Aztán álmélkodni kezdett. Hol a ruhája, a télikabátja ? Hol volt ? Kivel volt ? Ki vitte el ? Ki lopta el ? Ki hozta haza ? Semmiről sem tudott. Arra haloványan emlékezett, hogy a sugáruton megölelte a gázlámpát. Aztán elvitte valaki. Hogy hová — nem tudja. Ellopták, az bizonyos, nemcsak a kabátját, meg a ruháját, hanem — öt magát is. Szegény három napig feküdt az ágyban. Nagyon megfázott. Teát ivott állandóan. Istenem, nagyoi hideg ez a november. Aztán délelőtt csöngettek a kapun. Az egyik diák-internátus kapuján, ahol a harmadik egyetemi bursch lakott. A Winkler-féle fatelep portása hozta vissza a fiu kabátját, mellényét és nadrágját. A telep előtt találta hajnalban. Igazolványt talált a zsebekben, igy tudta meg a tulajdonosát és igy hozta vissza. Másról nem tud. Semmit sem tud. 0 csupán becsületes megtaláló, semmi más. A télikabátot nem látta. Nagyon megörült a vacogó, náthás gólya. Még mindig nem tudta, hogyan került az útra a ruhája. A télikabátját kezdte reklamálni. És még mindig nem tudta, hogy ki lopta el, ki vetkőztette le a Winkler-fatelep előtt és ki lopta el a télikabátját. És még az epilógus. A rendőrség nyomoz erélyesen. A télikabát után, a vetkőztető után, aki nagyon kíméletlen volt e zord novemberben. És nyomoz az ismeretlen tettes után, aki a pálinkás, vig gólyát ellopta keddről-szerdára virradó éjszakán fél három és három óra között a Boldogasszonysugárutról. Az árva gázláníjmt kellene kihallgatni, tekintetes detektivtestítlet, amelyiket a vig, bohó fiu forrón átölelt azon a hajnalon. (v.gy.) nem mennek férjhez. Nehéz ennek a kérdésnek okait kutatni. De elég gyakran maguk a nagyon szép nők féktelen büszkeségben inkább egész életüket rideg magányosságban töltik el, semhogy szépségükből egy cseppet is az emberiségnek átengednének. Ezek a rideg, gőgös szépségek, a modern világ formailag csodás, de az érzést hidegen hagyó krizantém virágai. Ezek az asszonyok önkénytelenül is rablást követnek el az emberiséggel szemben, eltulajdonítják a szépséget, idealizmust és poézist és nem adják többé vissza. Gyilkolja a női szépséget a hiányos esztétikai érzék is. Amit a középkorban a kizárólagos spirituális irány tett, azt most az anyagiság idézi elő. Elvész a szépség iránti érzék. A gyár, a füstös iroda, a nagyváros aszfaltja nem a szépség iskolája. Olcsó vásári feltűnés és nem igazi szépség az, ami ma kevés kivételtől eltekintve a modern asszonyt jellemzi. Csak egy körülmény emeli ma ismét az öszhangzatos, harmonikus szépséget, a sportok fellendülése, amely némileg jogaiba helyezi vissza az emberi testet a sok visszaélés után, amelyet ellene elkövettek. Mint mindenben, itt is különösen Amerika tűnik ki praktikus érzékével. Amerikában már mozgalom indult meg a szépség megmentésére. Chicago városa határozatban kimondta, hogy leányiskoláiban csak szép nőket alkalmaz tanítónőknek, hogy a leánynövendékekben a szépérzéket fejlessze. Mert kétségtelen, az akarat is fontos tényező a szépségnél. Tagadhatatlan ugyan, hogy Chicago határozatának kissé reakcionárius ize van az érdem rovására, de mindenesetre van benne igazság és logika. Mert a női szépséget érdemes megmenteni, nem ugyan a férfivilág önös szempontjából, hanem mert azt követeli az esztétika, a költészet, művészet és mindaz, aini magasabb szárnyalásra tudja hevíteni az ember lelkét. • RiA Ház kedden tárgyalja Ulain mentelmi iigvét (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzet' gyűlés pénteki ülését 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Jelenti, hogy egyrészt a budapesti királyi ügyészeéglől, másrészt a vidéki királyi ügyészségektől több képviselő mentelmi jogának tárgyában megkeresés érkezett az elnökeéghez. Igy Lendvai István, Bogy a János, Mayer János, Vanczák János, Reisinger József, Rupert Rezső, Peyer Károly, Kiss Menyhért és Fábián Béla nemzetgyűlési képviselők ellen. Nagy Emil igazságügyminiszter bejelenti a társas háztulajdonosokról, valamint a nőkkel és gyermekekkel űzött kereskedés elnyomása végett Qenfben kötött nemzetközi megegyezés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Pakots József a mentelmi jog megsértését jelenti be. A tegnapi ülésen Rakovszky István képviselő interpellációt intézett a kultuszminiszterhez és kifogásolta, hogy a kultuszminiszter sógorát nevezte ki magas állami méltóságba. Az interpelláció következtében a kultuszminiszter, a lapok jelentése szerint, lovagias elégtételt kéri Rakovszkyiól. (Zajos közbekiáltások a ba!oldalról. Klárik: Ezt nem lehet párbajjal elintézni.) Pakots József - Minthogy Rakovszky képviselő kötelességét teljesítette akkor, mikor a miniszter eljárását kritika tárgyává tette, ugy érzi, hogy Rakovszky mentelmi jogát megsértették, mikor tőle a kultuszminiszter lovagias elégtételt kért. A napirend szerint következik a szőlőbirtokok megműveléséről és forgalomba hozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Egr/Afagyjánosismertetteatörvényjavaslatokat: Forster Elek, dabasi Halász Móric, Gaál Gaszton és Meskó Zoltán szólaltak fel. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter válaszolt a vita során elhangzott felszólalásokra. A törvényjavaslatban arról van szó, hogy akkor, amikor Magyarországon a borokat nem tudják elhelyezni, amikor a külföldi piac nem veszi fel borainkat, akkor nagyon helytelen lenne nagy szőlőtelepeket, még pedig iparszerilen kezelt szőlőtelepek létesítését elősegíteni Nikovényi Jenő, a mentelmi bizottság előadója beterjeszti a mentelmi bizottság Jelentését Ulain Ferenc mentelmi ügyében. A Ház a bizottság jelentéséhez a sürgősség kimondását határozza el. Ezután az elnök napirendi javaslatot tesz. Javasolja, hogy a legközelebbi ülés november 27-én, kedden délelőtt 10 órakor legyen és annak napirendjén a pénteken tárgyalt javaslatok harmadszori olvasása, továbbá Ulain mentelmi ügyének a tárgyalása és a földbirtoknovella törvényjavaslat szerepeljenek. Rakovszky István kéri, hogy a mentelmi bizottság jelentését sürgősen osszák ki a nemzetgyűlés tagjai között. Szakáts Andor javasolja, hogy a nemzetgyűlés szombaton is tartson ülést, melynek egyedüli célja Petőfi emlékének törvénybe iktatása lenne. Pakots József hozzájárul a javaslathoz. Elfogadja az elnök napirendi indítványát, de kéri, hogy abba vétessék fel Petőfi emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása Í8. Kisebb vihar támad ennek a kérdésnek felvetésénél. Viharos szóváltások hangzanak minden oldalról. Külön vitatkozó csoportok alakulnak. Az elnök csönget: A zaj egyre nagyobb. Nagy Ernő Pékár felé kiáltja: Szabó Dezső kisujja többet ér, mint az egész Petőfi-Társaság! Pékár Oyula erre magából kikelve kiáltja: A Petőfi-Társaság nagy honmentő munkát végez! A Társaság munkája többet ér, mint az ön szájaskodása. A közbeszólásokra ujabb nagy zaj támad az egész teremben, a szocialisták gúnyos kiáltásokat röpítenek Pékár felé. — Nem kell nekik semmi, mondják, csak Pékár I Végre a zaj lecsillapodásával a Hit az elnök napirendi indítványát fogadja el.