Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-22 / 266. szám

Egyes siám ára 400 korona SMrkesztöség és JüBdóhhratilt Deák Ferenc-ntca 2. (F»( efiUskolával szemben.) Telelőn 13-33.A.Szeged" megjelelik héöő kivételével mindea lap. Egyes szám ára 400 korma. Előfizetési árak: Egy Útlapra Szegeden 60003udawslen és vidéken 6500 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 75, egy hasábon 150, más«él hasábon 225 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 150,kövér betflvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, családi értesítés 2400 K. Többszörifeladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 november 22, CSÜTÖRTÖK. 266-ik szám. Az utolsó imperátor. Ma van a hetedik esztendeje, hogy Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya megtért a bécsi kapucinusok sírboltjában nyugvó őseihez. Hét esztendő a történelemhez viszonyítva arasznyi idő és mégis ugy tetszik, hogy Ferenc József e rövid idő alatt históriai perspektívába távolodott tö'tlnk. Talán a halála óta egymásra tornyosuló események növelték meg látszólag a távolságot, talán már életében is idegen volt nekünk emberi értelemben. Az arcvonásait, képmását jól ismertük pénzekről, bélyegektől, képekről, de ö maga, aki hosszú hét évtized előtt, a faggyugyertyák és elöltöltő fegyverek korában lépte át a történelem kapuját, inkább tartozott a mult század ötvenes és hatvanas éveihez, mint a mi koiunkhoz. Uralkodásának utolsó évtizedeiben ö volt az öregember, akinek megítéléséhez hiányoztak a mindennapi mértékek. Hét évtized alatt Ferenc József az uralkodóknak egész sorát látta maga mellett trónra lépni, megöregedni,, siiba szállni, utódaikat a nyomukba lépni és ismét elköltözni az örökkévalóságba. Udvarában vezető helyeket töltöltek be egyének, akiknek már a nagyatyái viselték alalta ugyanazokat a méltóságokat, néhai híveinek és ellenfeleinek fiaiból és unokáiból kerültek ki a miniszlerei és tábornokai, de ö látszólag változatlanul állt államainak az élén, szentesitett törvényeket, elnökölt minisztertanácsokon, fogadta külföldi uralkodók látogatásait, bocsátolt ki hadpaiancsokat, mintha öt nem is érintenék az idő változásai. Kortársai szinte mind kihaltak mellőle, ö maga pedig fogé lommá lett, amely hűvös méltóságot árasztva képviselte az uralkodás állandóságát népei előtt. Ferenc József történelmi egyéniségének megítélése nem könnyű feladat. Az eseményeknek, politikai átalakulásoknak olyan tömege torlódik össze körülölte, hogy nehéz belőle kihámozni, mennyiben volt személyes része azok irányításában és alakításában. Különösen nehéz ez nála, aki különösen uralkodásának utolsó évtizedeiben valósággal személytelenné tudta tenni magát és a legritkább eseteket leszámítva, sohasem lépett ki az uralkodói elv gyanánt magára kötelezővé tett tartózkodásból. Forradalmi időben lépett a trónra, mikor a negyvenes évek liberális és szabad eszméi vívták harcukat a reakcióval Európa ujjáalkotásáért és az összes frontokon dörgő ágyuk szolgáltattak gyászzenét nemcsak temetési menetének, hanem a régi Európának is, amelyben mi születtünk és emberré serkedtünk. Ifjú korának éveiben háza németbirodalmi és itáliai missziójának tudatával volt eltelve, egy centralisztikus és nagyhatalmi Ausztriának gondolatát akarta meg valósítani, érett férfikorában az akarata ellenére létrejött politikai alakulás konzerválását tűzte ki céul, utolsó esztendeiben pedig látnia kellett azoknak az eiöknek az előretörését, amelyek balála után két esztendővel romokba döntötték a Habsburgok monarchiájának az épületét. Uiána még következett egy fiatal uralkodó, — emberileg a legszerencsétlenebbek egyike —, aki két esztendőn át jobb sorsra méltó igyekezettel kísérletezett, hogy elhárítsa magáról, családjáról és népeiről a kegyetlen végzetet, de ennek az uralkodása már csak intermezzo volt az események rohanó áradatában. Az utolsó imperátor Ferenc József személyében tért meg sz őseihez. Az utolsó imperátor. Közjogi értelemben bizonyára nem szabatos kifejezés, de Ferenc Józsefre vonatkoztatva, tartalmilag annál nagyobb az igazsága. Mint Ausztria császára, Magyarország apostoli királya és egy régi dinasztiának a feje, amely német-római császárok, magyar és cseh királyok, osztrák főhercegek, itáliai uralkodó hercegek egész sorával ajándékozta meg a történelmet, talán valamenyi uralkodótársánál jobban el volt telve minden közönséges polgári fogalmon felülemelkedő méltóságának a ludatátél. Amennyiben egyáltalán kortársunknak lehetett tekinteni, az elmúlt századok hagyományát hozta a mi alkotmányos formákkal tarkázott korunkba. Kortársai a trónokon mind mások voltak. III. Napoleon császársága forradalomban született, de forradalmához nem tapadtak a nagy sas dicsőséges hagyományai. Az angol királyok polgári jelenték elenségbe sülyedtek vissza a nagy kabinetek melett és Edvárd inkább volt diplomáciai Ügyvivő, mint király. Az idősebb Vilmos nagyon is katona volt, a szónak porosz értelmében, II. Vilmos pedig túlságosan modern. Lipót, a belgák királya tőzsdei árfolyamjegyzésekkel a kezében uralkcdoit. Alfonz spanyol király, aki meglátogatja a szerkesztőségeket és baráti alapon érintkezik újságírókkal, az uralkodóknak egy egészen uj típusát képviseli. és király, mint Ferenc József, akivel összeforrott a dinasztikus elv és az uralkodói gondolat. Ma a történelmi átalakulások periódusát éljök. A francia forradalomnak a kilengései huszonöt esztendeig eltartottak; lehet, hogy most is egy negyedszázad múlva jut nyugvópontra a világháború által felkavart emberiség és mint valaha a bécsi kongresszus után, most is évtizedekig fog eltartani annak jóvátétele, amit a népek sorsának intézői a népek megkérdezése nélkül elrontottak. Jöhetnek még váratlan fordulatok, változhatnak kormányformák, hullhatnak porba koronák és emelkedhetnek föl ismét, egy azonban bizonyos, hogy a régi világ, ugy amint volt, nem tér vissza többé soha. Személyileg Ferenc József volt az, aki.korunkat ezzel a régi világgal összekapcsolta. Ő volt az utolsó képviselője az Isten kegyelméből való uralkodás elvének. Az eseményektől eltekintve, személyéEgy sem volt közülök oly kizárólagosan császár | nek ez a történelmi jelentősége. Megszavazták az autóadót és az adóvalorizációt A nemzetgyűlés szerdai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Huszár Károly alelnök. Az interpellációs könyv felolvasása után, tekintettel arra, hogy 23 interpellációt jegyeztek be, intézkedik, hogy az interpellációkra a Ház a napirend letárgyalása után, de legkésőbb 1 órakor térjen át. A nemzetgyűlés ilyen értelemben határoz. Ezután áttértek a személyszállító autóknak az inségakció céljaira való megadóztatásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalására. Elsőnek Vass József népjóléti miniszter szólalt fel. Rámutat arra, hogy nem általános akciónak adófedezetéről van szó, hsnem az inségakciónak egy egészen külön ágazatáról. Indítványozza, hogy a törvényjavaslatot a kontemplált kereten tul ne terjesszék ki a luxuscikkek megadóztatására, mert arra nincsen szükség. A törvényjavaslatban tervezett összegek te j*sen elegendője az inségakció kielégítésére, szélesebb alapú adózás közgazdasági téren is súlyos kö« vetkezményekkel járhatna. Következik a benyújtott határozati javaslatok felett való döntés. A ház Szabó József határozati javaslatát elveti, ugyancsak elveti Ulainnak még a szünet előtt benyújtott határozati javaslatát. Ezután a törvényjavaslatot általánosságban elfogadják. Módosító határozati javaslatokat nyújtottak be a törvényjavaslathoz Peyer Károly és Meskó Zoltán. Peyer határozati javaslatát a Ház elveti, Meskóét pedig, amely arról szól, hogy a kormány terjesszen a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatot a bárok és mulatók megadóztatásáról, Vass József felszólalása után elfogadja. Ugyancsak módosító javaslatot tesz Gömbös Gyula arra vonatkozólag, hogy a kormány terjesszen be törvényjavaslatot a luxuscikkek megadóztatásáról és arról, hogy az igy befolyt ösz. szegeket országos testnevelési célokra fordítsák. A javaslat azon részét, mely a luxuscikkek megadóztatására vonatkozik, elfogadják, de a hovaforditás tekintetében a nemzetgyűlés döntését kívánják. A részletes tárgyalás során több módosító javaslat közül Hermán Miksa előadóét fogadják el. Az egyik az, hogy azokat az autókat, amelyeket orvosok használnak, mentesitik az adó alól. A másikat eredetileg Propper Sándor ajánlotta olyan formában, hogy az értékforgalmi adót emeljék föl fél százalékról egy százalékra s a többletet fordítsák az inségatició javára. Hermán javaslatára ezt ugy módosítják a javaslat 8. §-ában, hogy: „Az értékforgalmi adó jövedelméből előleget vesz föl a pénzügyminiszter a népjóléti miniszternek." (Az értékforgalmi adó t. i. még nem folyt be.) A javaslatot részleteiben is elfogadják. Majd áttérnek a termény egyenértékével meghatározott jelzálogos összegek telekkönyvi bejegyzéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Zsitvcry Tibor ismerteti a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat azt célozza, hogy minden értékmérő, mely a gyakorlati életben bevált, telekkönyvbe bejegyezhető legyen. Kéri a javaslatnak általánosságban és részleteiben való elfogadását. Általánosságban a Ház vita nélkül fogadja el a javaslatot. A részleges tárgyalás során Östör József más cimet ajánl. Még pedig az eredeti cim helyett: »A helyettesíthető ingóságokra vonatkozó jelzálogjog bejegyzéséről szóló törvényjavaslat." A nemzetgyűlés Östör ezen indítványát elfogadja. A többi szakaszt változatlanul fogadja el a nemzetgyűlés. Majd a pénztartozások késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt illető kártérítésekről szóló javaslat letárgyalására tér át a Ház. A javaslatot általánosságban vita nélkül fogadják el. A részleges tárgyalás során 1—7. §-ig vita nélkül fogadják el. A 8. §-nál Biró Pál szólal fel. Kifogásolja, hogy a kártérítési kötelezettség alól az állami üzemeket kiveszik. Wolf Károly, Zsitvay Tibor és Nagy Emil rövid felszólalása átán a Ház elveti Biró Pál indítványát, a többi szakaszt változatlanul elfogadja. Az elnök ezután napirendi javaslatot tesz. A legközelebbi ülés csütörtökön lesz, amelyen kisebb javaslatokat tárgyalnak. Neubauer Ferenc előadó ezután a földbirtoknovella tárgyában tesz előterjesztést, kéri a Házat, mondja ki a novella tárgyalására a sürgősséget. A Ház ehhez hozzájárul. Interpellációk. Ezután Rakovszky István mondotla el interpellációját. Először azt kifogásolja, hogy a kormány tagjai az interpellációkat válasz nélkül hagyják, ami akadályozza a nemzetgyűlést ellenőrző kötelességének teljesítésében. Ezután hosztzabb beszédben foglalkozik a kultuszminiszter szokatlan eljárásával, amennyiben a Ferenc József intézet főigazgatójává sógorát, ifjú Kovács Qyulát nevezte ki. Felolvas egy idevonatkozó törvényt, amellyel azt akarja bizonyítani, hogy a kultuszminiszter eljárása törvénytelen. Kérdi, hajlandó-e a miniszter levonni a következtetést és lemond az állásáról. Visszahelyezi-e a sógorát régi alsóbb rangosztályába és megtéríti-e nagyobb díjazását. Utána Szakáts Andor a házszabályokhoz szólal fel és azt indítványozza, hogy a kultuszminisztert Rakovszky István interpellációjára való