Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-23 / 241. szám

Szeged, 1923 október 21. SZEGED 7 A népszövetségi delegáció 30-án érkezik Budapestre. A szövetségi delegáció sir Erich Drumond népszövetségi főtitkárral az élén e hó 30-án érkezik Budapestre. A népszövetségi bizottság, amely a magyar kormánnyal együtt működve fogja megállapítani főbb vonalaiban a szanálási terv részleteit, csupán 7—8 tagból áll, közöttük Bouniols képviselő, a Népszövetséghez delegált jóvátételi bizottsági tag, kinek a tárgyalásoknál fontos szerepe lesz. A pénzügyminiszter és általában a gazdasági minisztériumok a meginduló tanácskozásokhoz már teljesen összeszedték a tárgyalások anyagát. A párisi illetékes körök honorálva azt a szempontot, hogy az án4ántbizottságoknak Budapesten való tartózkodása természetesen súlyos anyagi terhet jelent a magyar államháztartásra, minden valószínűség szerint az uj bizottság munkába lépése pillanatában vissza fogják hivni az eddigi ellenőrzési lizoüságot, amely tulajdonképen két bizottság. Értesülés szerint ez nem jelent mást, mint azt, hogy a szövetségközi állandó katonai ellenőrzési bizottság végleg elhagyja budapesti állomását s helyette J uj bizottság jön, amely katonai és egyben polgári jellegű. „Magyarország nem fog ít (A Szeged tudósítójától.) Az Amerikai Magyar Bank megnyitásával kapcsolatban Szegedre érkezett Mr. Douglas M. Somlyó, az amerikai jóvátételi bizottság berlini titkára, aki a jóvátétellel kapcsolatban a Szeged munkatársának a következőket mondotta: — Örömmel jöttem Magyarországra, mert kaliforniai és chicagói ismerőseim, akik itt jártak, nagyon rokonszenvesen nyilatkoztak a magyar nemzetről. Érdekes, hogy az amerikai badseregben szolgáltam és Németország ellen harcoltam, meg is sebesültem és most, mint a jóvátételi bizottság titkára, résztvettem abban a határozathozatalban, amelyben Amerika lemondott a német jóvátételi követelésiről. — Mi a véleménye a magyar kölcsönről ? — kérdeztük. — A kölcsön meglesz. Ez maga után fogja vonni a korona stabilizációját és hogy a magyar közgazdasági élet a teljes konszolidáció felé halad, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az amerikaiak, akik nehéz munkával szerezték odakint a pénzüket, azt itt Magyarországon kereskedelmi és ipari vállalkozásokba fektetik be. — Miként vélekednek az amerikaiak Magyarországról? — A magyarok iránt nagy a rokonszenv odakint, bár ennek az ellensúlyozásáról is gondoskodnak bizonyos érdekcsoportok. — Mit gondol, milyen jóvátételt fogunk fizetni ? — Látja, erre a kérdésre szívesen válaszolok — felelte mosolyogva a jóvátételi bizottság titkára. Azt merem állítani, miután a viszonyokat meglehetősen ismerem, hogy Mogyarország nem fog jóvátételt fizetni. Igen, hiába csodálkozik ezen a talán kissé merész kijelentésemen, ismétlem, in ugy látom a helyzetet, hogy Magyarország nem fizet jóvátitelt. A bizottság kü önben nagyon rövid időn belül eltávozik Magyarországról. — Megjegyzem még azt, hogy a magyarok iránti rokonszenv fő ápolója elnökünk Coolidge, aki hosszú időt töltött évekkel ezelőtt Budapesten. És a jóvátételi bizottság titkára kivette óráját, ami amerikai gondolkodás szerint azt jelenti, hogy: „Az idő pénz", mosolyogva kezet szorított és sietve távozott. Fajvédő beszédek Kistelek piacán. (A Szeged kiküldött tudósítójától) A szomszédos Kisielek nagyközség békés nyugalmát vasárnap délelőtt a tajvédök lármás demagógiája zavarta fel. Dr. Eckhardt Tibor nemzetgyűlési képviselő tartott beszámolót. Vele voltak és beszéltek elvtársai is, Gömbös Gyula, a vezér, Anka János, a fajvédő csoport humoristája, Uiain Ferenc, a szenvedélyes és Zsirkay János, a pathéiikus demagóg. Az együttesből csupán Lendvai István, Cegléd nevezetes követe hiányzott. Lejöveteliben akadályozva volt, — mondaná a diplomatikus és diszkrét magyarázat — de azért ő is megjelent Kistelek fehér házai között, csak éppen későn, a beszédek után. Azzal a vonattal érkezett, amely visszahozott bennünket Szegedre. Vörös, álmos szemmel szállt ki a vonatból, arcán a vonaton kialudt mámor nyomaival. Az idő gyönyörű volt. Talán a haldokló ősz utolsó mosolygása szűrődött át a poros óriásfalu megritkult lombjai között. A piactéren, amely ott terül el a román stilusu templom, a községháza és az ártézi kut között, már kora reggel feketélett az ünneplőbe öltözött kisteleki magyarok tömege. Először azt gondoltuk, hogy a képviselői beszéd várás izgalma gyűjtötte egy csomóba az embereket, de később megtudtuk, hogy minden vasárnap délelőtt ilyen á kisteleki piac képe. A tarka viganóju asszonynépség — alig akad közte olyan, aki nem szemrevaló — a templomban hallgatja a kis- és a nagymisék áhítatos orgonamuzsikáját, a férfiak pedig kint, a templom előtt, kisebb-nagyobb csoportokba verődve tárgyalják meg a világ sorját, várják a nagymise végét, amikor megtörténik a publikáció. Ez is régi, kedves szokás faluhelyen. Potolja valatiogy az újságot. A kisbiró nagykomolyan feláll a községháza előtti lócára, megpergeti a dobot, majd a segédjegyző tudtára adja mindenkinek, akit illet, az elmúlt hét helyi érdekű eseményeit, a hatóságok rendelkezéseit, sőt — hogy az újság jeliege tökéletes legyen — még apróhirdeiések közlésére is vállalkozik. Eckhardték bizonyára tudtak erről az ősi szokásról és ezért nem tartották szűkségesnek a nagygyűlés előzetes bereklamirozását. Tudták, hogy Kistelek piactere minden vasárnap délelőtt kész népgyűlés, a hallgatóság legalább is megvan hozza. Még csak egy plakátot sem ragasztottak ki, legalabb is nem láttunk ilyenfalét. Egy nagybetűs plakát ugyan, amely a templommal szempen levő paróchia oldalán éktelenkedett, majd megtévesztette a szemünket. Az állt ugyanis rajta, hogy .Szenzációs est lesz. Személyesen fellép a külföldi körútjáról hazaérkezett, európaszerte közismert és világhírű Heltay mestar, telepatikus és akarataerő művész. Bámulatba ejti a város publikumát teljesen uj, csodálatos kísérleteivel. Tanulságos és humoros kísérletek a közönség közreműködésével". Első pillanatra azt gyanítottuk, hogy Eckhardt Tibor magyarosította Heltay mesterre a nevét a nagyobb népszerűség okáért, de amikor jobban megnéztük az elsárgult plakátot, kiderült, hogy a szenzáció már két hónappal ezelőtt lejátszódott valamelyik nagyvendéglő összes termeiben. A piactéri kaszinó nem is tudott a készülő dolgokról. Sokáig beszélgettünk az álldogáló magyarokkal, némelyik olyan volt, mintha valami öreg Kossuth-kép rámájából lépett volna elő — és a csendes pipaszó mellett nagyritkán elejtett szavakból megtudtuk, hogy Kistelek lakosságának a zöme nem igen szívleli Eckhardt urat. — Ugy erőszakolták ránk — mondja az egyik —> pedig mink másikat akartunk. Sok mindönt ígér, az szent igaz, dehát nem hozott semmit. Azt is elvitte, ami vót. Miuta ü a képviselő, más sincs, mint adóemelés ... Szó került még sok mindenféléről és a nagy ismerkedésben atíg veitük észre, hogy a toronyóra mutatója veszedelmesen közeledik a tizenegyes numerus feié. A népek lassan a községhazához sűrűsödtek, körülállták a hivatalos lócát és várták a publikációt. öt perccel 11 óra előtt e'őjött a kisbiró a nagydobbal, föllépett a lócára és megkezdte a hivatalos aktust. A monotón dobpergés köbben lépett a kisbiró mellé a segédjegyző, fiatal, szemüveges férfiú, nagy, komoly könyvet tartott a kezében. — Dicsértessék az Ur Jézus — köszöntötte a falut, amikor elhalt a dobszó. — Tudtára adatik mindenkinek, hogy a szegedi királyi járásbíróság Gavallér János holttányilvánitáfa iránt megkezdte a hivatalos eljárást. Gavallér János 1915-ben, a gorlicei ütközetnél tünt el, azóta nem adott életjelt magáról. Rangja közvitéz volt. Felhivatik mindenki, aki tud valamit róla, jelentse a járásbíróságnak, vagy a községi elöljáróságnak. ...Milyen messze elér a háborús szörny véres keze. Gorlicétől egészen Kistelek piacteréig ... — Tudtára adatik mindenkinek, bogy a főszolgabíró a következő faárakat állapította meg... Tudtára adatik mindenkinek, hogy a földművelésügyi miniszter elrendelte a megszaporodott mezei hörcsögök és ürgék kötelező irtását... Farkas János kisteleki lakos tudatja mindenkivel, hogy három lánc földjét felesbe adná ... A torony vékony hangú harangja lassan elüti a tizenegy órát. A templom kapui megnyílnak és előjön az asszonynépség. Nem vegyülnek a fekete férfitömeg közé, hanem szerényen, imakönyves, rózsafüzéres kézzel megállapodnak a templom alatt, külön csoportban. Ruhájuk tarka szinpompája kacérkodik a megfakult természettel. — ... és végezetül tudtára adatik mindenkinek, hogy méltóságos dr. Eckhardt Tibor képviselő ur a publikáció után beszámolót tart Kistelek lakosságának. — Hoz e kenyeret ? — kérdi valaki. — Vagy még többet elvisz — vélekedik egy másik. A községháza ajtaján pedig sorban kivonulnak a nap leendő hősei. Eckhardt Tibor, Gömbös Gyula, Anka János, Ulain Ferenc és Zsirkay János. Egy megtermett polgártársat noszogatnak előre. Fel is áll az öreg a lócára és Zsirkay János súgása alapján megnyitja akadozó szóval a népgyűlést és felkéri méltóságos Eckhardt urat, hogy tartsa meg beszámolóját. Eckhardt Tibor pattan fel utána a szónoki emelvényül szolgáló Lcára. — Dicsértessék a Jézus Kriszlus — mondja a segéd jegyzőtől eltanult szép szót. — Mindörökké — mondjak utána néhányan. Ez a vékony az? — bök felé valaki kíváncsian. Eckhardt azután megkezdi. Pattog szájából a szó, idegenszerüen, szárazon, uriasan. Magyarázgatja, hogy miért léptek ki a fajvédők az egységes pártból. Azért vállalkoztunk ellenzéki szerepre — mondja —, hogy hűek maradhassunk eredeti elveinkhez. — Azért járunk mesztelenül — szól közbe egy öreg a háta mögött. A 82 ónok ezután a házhelyosztásról beszél. Elmondja, hogy házhelyet kaptak ugyan a nincstelenek, de törlesztéses kölcsönt nem és igy nem építhetnek. Amikor a fajvédők erre javaslatot tettek a pénzügyi tanácsban, Teleszky kijelentette, hogy „akinek nincs pénze, az ne építsen, mert az állam pénzén szociálpolitikát csinálni nem leheti" De a nagybankok kaptak harmincmilliárdot építésre. — De pardony nagyméltóságod — lép a szónok elé egy fehérhajú magyar —, itt az in esetöm ... Eckhardt idegesen int. „Várjon öregem, majd aztán, ha én elmondtam." — Hát nem szabad ? kérdi félénken az öreg. Mozgolódás. Anka János kényelmetlenül simogatja szakállát. — A szögény embőrnek nem szabad beszélni — mondja valaki a sok Tiborc kőiül. Itt baj lesz — villan elő a félelem a fajvédő-szemekből. Legjobb lenne a Tiborcokat csendesen eltávolítani. Fölösleges. Megnyugszanak újra a kedélyek. A szónok folytathatja és hogy kedvükbe járjon, megállapítja, hogy nincs olyan hitelintézet az országban, amely a ga?diköíönség igényeit kielégítené. A mai háromszázhatvan milliárdos bankjegyforga'om háromnegyed része a budapesti zsidó nagykereskedelmet és nagylökét táplálja. Pedig az volna a helyes pénzügyi politika, ha a termelést fokoznák. Ez már tetszett egy kicsit. A közbeszólások legalább is megszűntek. A magyarok némán figyelték a beszídet. Eckhardt pedig sietett kijelenteni, hogy ö nem minden áron ellenzékicskedö, mert például Bud János politikáját helyesli. A magyar föld népének munkájából ne a közvelitSkere'kede em húzza le a hasznot. Az a politikai meggyőződése, amelyért harcba indult, egy szóval, egy hanggal sem változott meg. -— Ez a programom, ehhez kérem Kistelek polgárságának további támogatását. Két-három polgár lisztességtudóan elkiáltotta egészen halk szóval a kötelező éljent. De „szeretett képviselőnk" nem igen részesült abban