Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-19 / 238. szám

Egyes siáw ára 250 korona Inrkeiztöség is kfadfthiva­al: Deák Ferenc-utca 2. (F6­itáliskolával szemben.) Tele­Ion 13 33.A.Szeged" megjele­lik héttő kivételivel mindea ttp. Egyes szám ára 250 ko­ma. Előfizetési árak: Egy Moapri Szegeden 5500,Buda­pesten és vidéken 5800 kor. Hirdetési árak: Félhasábou 1 tnm. 50, egy hasábon 100, más­fél hasábon 1Í0K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 100,kövér betűvel 200 K. Szövegközti közlemények soronként 800 K. Nyilttér, csa­ládi értesítés 1600 K. Több­szöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 október 19, PENTEK. 238-ik szám. A vagonlakók. Valaki vagonlakóknak nevezte azokat a poli­tikusokat, akik nem tudják, hogy támogassák-e Bethlent, vagy ne támogassák. Az elnevezés nagyon elmés és találó. A nemzetgyűlés nyolc­van százaléka, beleértve az úgynevezett egységes pártot is, már hosszú ideje politikai vagonlakó, aki mostani elhelyezkedését csak ideiglenesnek tekinti. Vagonban lakni nem valami kényelmes dolog, hol nagyon hideg van, hol nagyon meleg van, sok a cú{, nagy a lárma, pajkos gyerekek beleszemetelnek a leveses tálba (csak sietne már az a Nagy Emil a sajtótörvénnyel!) s az ember azt se tudhatja, hogy egy reggelre nem tolják-e át a vagonját más sinre, mint amelyiken elaludt. Mindenesetre jobb volna olyan jó szolid, otthonos kóházban lakni, mint amilyenben a néhai hatvanhetes párt lakott, ahol szabályozni lehet a fűtést, jól működik a ventillátor, amelyiknek a jó puha divánjáról a szép tiszta ablaküvegen Keresztül csak neveti BE ember a sajtó pajkosságait, mert mint jó öreg mameluk tudja, hogy ha jól viseli magát, ha nem beszél bele a vezér szavába, ha csak parancsszóra mukkan, akkor a neki kiporciózott pecsenyén elélhet holtig. Ez bizony szép volna igy, csak tudhatná az ember, hogy Bethlen István-e az a nagy építőmester, akinek a parancsára a dzsinek ezt a véglegességhez címzett szállodát elővará­zsolják. De azt nem lehet tudni éppen s ezért kényelmetlenbednek a mindenféle szinü és nevfi pártfrakciók tovább is a bizonytalanság vagon­jában, mert a legrondább vagon is többet ér a reálpolitikus szemében a legszebb álompalolánál. De nemcsak a képviselők, hanem a polgárság nagyrésze is ilyen politikai vagonlakó már évek óta. A polgárság nem tündérpalotákat, iremi kerteket kiván, nagyon szerények az igényei: csak rendet akar, belső békét, a törvényeinkben biztosított jogegyenlőséget és olyan intézkedé­seket, amelyek az ember módjára vató élést lehetővé teszik. Ha Pityi Palkónak, ha Herkó páternak hívják azt, aki ezeknek a minimális és egyben maximális igényeknek eleget tud tenni, az ország mellé fog állni és megy utána tűzön-vizén keresztül. Kétségtelen, hogy a Bethlen István nyilatkozataiból ilyen ígéreteket olvas ki az ország éB ezeknek az ígéreteknek nagy pártja van a fáradt magyar lelkek közt és ez az ország, akármennyire meg van hasadozva társadalmában, egységesen állna Bethlen István mögé, — ha a kormány tettei lépten-nyomon szét nem gázolnák a kormányelnök ígéreteit. De a Jákob hangján fuvolázni és az Ézsau szőrös kezével kormányozni: ezzel még ezt a naiv országot se lehet többé orránál fogva vezetni. Nyilatkozatokkal, amelyek nem törnek csontot, elitélni a fajvédőket és ugyanakkor ragaszkodni a fajvédő politika numerus clausus­ához: ez nem a társadalmi megbékélés utja. Amikor erőszakoskodó ügynökök, olykor szél­hámosok, akik igen magas állású protektorokra hivatkoznak (még a börtönben is), a legkalan­dosabb címeken végigpumpolják a társadalmat, akkor a legnemesebb intencióju Ingyenkenyér­egyesületnek megtiltani az éhenhalók számára való gyűjtést, azzal az indokolással, hogy a közönséget nem szabad túlterhelni: ez nemcsak nem emberséges, hanem nem is okos politika. Hiszen mindenki átlát a szitán, aki pár héttel ezelőtt olvasta, hogy Prohászka püspök a nyo­morékok, a gyerekágyasok ingyen kenyérrel való segitését az ördögökkel cimboráló szabadkőmű­vesek veszedelmes munkájának mondta. Harcot hirdetni a drágaság ellen és ugyanakkor a bus, a liszt és a zsír védővámjának felemelésével az agrárérdekeket védeni abban az országban, ahol a zsír ára anélkül is fölölte járt már a világ­piaci paritásnak: ez nem az elviselhető élet feltételeit megteremtő politika. > Mi eihisszük, hogy Bethlen István jószándéku ember, de a pokol feneke jószándékokkal van kikövezve. Mi elhisszük, hogy Bethlen István vagy nem mer rálépni. Ö a politikai vagonlakók látja a kibontakozás u'ját, de vagy nem tud, ' országában a legnagyobb vagonlakó. „Magyarországnak három Elzásza van .. A Figaro a cseh |pogrom megvizsgálása során emlékeztet Benesnek a nemzeti kisebbségekre vonatkozó ígéreteire. Hozzáteszi, hogy a kisebb­ségek tiszteletben tartása az egyetlen politika, amely le tudná hűteni a megsértett államok bosszúvágyát. Magyarország, miután elvesztette területe kétharmadrészét, szívesen hivatkozik arra, hogy neki három Elzdsz-Lolharingiája van. A béke megszilárdítására és a szomszédok közötti normális viszony létrehozására szemmel láthatólag az egyetlen mód az, hogyha a 1 magyarok elszakított testvéreiknek a lehető legjobb sorsot biztosítják. A jóvátételi bizottság határozata a kölcsönügyben. Ossutzky Sándornak, a jóvátételi bizottság tegnapi ülésén a kisántánt nevében tett nyilat­kozatához illetékes helyen a következőket köz­lik a MTI. utján: A kormányzó ur karcagi beszédére vonatko­zói g a szükséges felvilágosításokat már Genf­ben, az ott folytatott tárgyalások során, majd pedig a kisántánt képviselőinek Budapesten tett lépésére a magyar kormány megadta. A kis­ántánt képviselői akkor tudomásul is vették az adott felvilágosítást és kijelentették, hogy meg vannak győződve a kormányzó ur, valamint a magyar kormány szomszédaival szemben táplált békés szándákairól. Os3utzkynak fenti kijelen­téseit tehát csak ugy magyarázhatjuk meg, hogy kormánya részéről mindezideig nem volt meg­felelően tájékoztatva. A Népszövetségi delegáció október 30 án ér­kezik Budapestre. A jóvátételi bizottság határozatára vonatko­zóan Kálloy pénzügyminiszter a következőket mondotta: — A jóvátételi bizottságnak tegnap hozott döntése a kormányelnök ur által jelzetteknek teljesen megfelel. Semmi lényegesen uj momen­tumot nem tartalmaz. A kormányhoz közel álló helyen a követke­zőket mondották erre vonatkozóan: — A Népszövetség ismeretes határozata után a jóvátételi bizottság tegnapi állásfoglalását a második etappenak lehet tekinteni a magyar kölcsön irányában. A tegnapi párisi határozat­ból világosan kiderült, hogy a jóvátételi bizott­ság milyen alapon kiván a magyar kölcsön ügyében a maga részéről résztvenni. A Nép­szövetséggel karöltve kiván eljárni és a maga kebeléből egy tagnak a Népszövetségbe való kiküldésével a maga részéről is közreműködik a reorganizációban. A passziv ellenállás megszüntetése befejezett tény. A párisi német ügyvivő a korábbi megbeszé­lések kapcsán tegnap újból részié esen ismer­tette a francia miniszterelnök előtt a birodalmi kormánynak a megszállott terüklek viszonyai­nak rendezéséről és az általános jóvátételi kér­dés további kezeléséről vallott nézetét. A német ügyvivő utalt arra, hogy a németeknek nem szándékuk passziv ellenállás megszüntetéséről tárgyalni, ami Németország számára befejezett tény, hanem arról, hogy az ellenállás megszün­tetése után hogyan lehet a munkát és a terme­lést a legcélszerűbben és a leggyorsabban újból helyreállítani és különösen, hogy Franciaország és Belgium számára miként lehetne a szén­és kokszszállitmányokat újból megkezdeni. A birodalmi kormány kész a munka újrakezdéséről helyi tárgya'ásokba is bocsátkozni. A francia miniszterelnök kategórikusan el­utasította azt a gondolatot, hogy a kormányok kezdjenek tárgyalásokat a megszállott területek munkájának újrakezdéséről. Az ő számára kö­zönyösek a tisztviselőknek és az iparvállalatok­nak adott utasítások. Számára egyedül az 1923. évi január hó 11. előtti tényleges álla­pot hiánytalan előállítása mérvadó. Nem ismer­heti el azokat a német kijelentéseket, amelyek szerint nem tudják finaneírozni a dologi szol­gáltatásokat. Számára teljességgel közönyö3, hogy hogyan tudja a német kormány a dologi szolgáltatások pénzügyi részét megvalósítani. Abba pedig, hogy a jóvátételi bizottság vitassa meg a németek esetleges javaslatait, mindad­dig nem mehet bele, amig a németek francia felfogás szerint végkép fel nem hagynak az ellenállással. A Stinnes-csoport tárgyalása. A Maiin düsseldorfi tudósítója jelenti lapjá­nak: Tegnap délelőtt megjelent Stinnes Hugó, Glöckner és Hőgler német bányaigazgatók a szövetségközi ellenőrzési bizottság előtt. Stin­nes a Ruhr-terület német nagyiparossága ne­vében tudatta, hogy nem hajlandó jóvátételi célokra ingyen szállítani a szenet, mig a német birodalmi kormány kötelezettséget nem vállal, hogy fizetni fog. A francia igazgató válaszá­ban kijelentette, hogy méltán meg lehet a né­met bányatulajdonosoktól követelni, hogy jóvá­tételi célokra megszabott 20 százalék termelést a német birodalmi kormánynak minden támogatás nélkül ingyen szolgáltassák ki, mert Stinnesék igy is megtalálják számításukat. Párison keresztül érkezett düsseldorfi hir megerősíti, bogy Stinnes Stresemann kancellár­tói kapott megbízatás alapján ismét megláto­gatta Degoutte tábornokot. Stinnes a szövetségközi ellenőrző bizottság előtt a következőket jelentette ki: — Mivel a szövetségesek elismerik, hogy a Ruhr-terület bányáiban egy tonna szén terme­lési költsége 72 frankra rug, a német ipar képtelen megélni. Párisi politikai tényezők neheztelnek Stin­nesre a megszálló hatóságokkal folytatott tár­gyalásokon tanúsított makacssága miatt, melyet annál érthetetlenebbnek találnak, mert a bánya­tulajdonosok 25 százalékával a megegyezést sikerült létrehozni. A gyáros- és bányászöizott­ság, miként hangsúlyozzák, nem fog eltérni attól az álláspontjától, hogy a jóvátételi bizott­ság megfelelő részesedést kapjon az üzemi nyereségből. Stinnes merev magatartását sok­felől azzal magyarázzák, hogy közte és Strese­mann között teljes egyetértés van és legutóbbi kontroverziájuk nem egyéb jól játszott komé­diánál. A Szászország elleni eljárás. A Vorwűrts szerint Szászországban a meg­egyezés lehetősége feltétlenül megvan. A biro­daiom nem engedheti meg, hogy a katonai parancsnok a megegyezés minden lehetőségét elzárja. A Szászország elleni eljárással csak azt érik el, hogy napról-napra nő azoknak a szo­ciáldemokratáknak a szám?, akik azt kérdik magukban, meddig lehetséges pártjuknak a birodalmi ügyek vezetésében való felelős ré­szessége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom