Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-17 / 236. szám

Szeged, 1928 október 17. SZEGED becsületsértést, a második nem Pórra vonatkozik, A biróság csak jogos kritikát lát csupán. Dr. Burger Bé'a felebbezést jelent be az itélet miatt és az indokolás miatt és igy a venereás, dekadens zsidó fejekről szóló cikk a királyi táblához kerül. Massaryk beszéde a párisi városházán. Londonban tőrtént látogatása után Massaryk cseh köztársasági elnök és Benes külügyminiszter Páiisba utaztak, ahol épp ugy, mint Londonban szives fogadtatásban részesültek. Párisban Massaryk Millerand elnökkel résztvett a városházán rendezett fogadtatáson. Massaryk beszédet tartott, amelyben a következőket mondta: Mi őszintén hálásak vagyunk Franciaországnak és mindig azok is maradunk. Jóban, rosszban számíthatnak önök reánk. Európának az 1870-iki háború után ötven évi békéje volt. Azt hiszem, hogy a rettenetes világháború után szintén hoszszu ideig lesz békében részünk, sőt én azt hiszem, hogy még igen sokkal tovább lesz béke. Mindannyiunknak szüksége van a békére, hogy az általános elszegényedés és az erkölcsi hanyatlás következményeit alkotó munkával kiküszöböljük. A külpolitika terén az u n. kisántánt megteremtésével fejeztük ki programunkat valamennyi szomszédunkkal szemben. Az után a szabály után igazodunk, hogy a mi érdekűnk arra vezet, hogy az ő konszolidálódásukat előmozdítsuk. Ez vezeti különösen Ausztriával és Magyarországgal szemben követett politikánkat. Mi lojálisán dolgozunk Középeurópa konszolidálásán, Európa újjászervezésének munkáján. A nehézségek azért nehézségek, hogy elhárítsuk azokat. Még súlyos feladatok várnsk reánk, de a Franciaországban és Franciaország támogatásával megkötött béke egészséges feltételeket szabott Eárópa újjáalakításához. Veszedelmes éhségzavargások Németország löbb városában éhségzavargások vannak. Legutóbb Mannheimben és Kölnben tüntetett és fosztogatott az éhező tömeg. Legveszedelmesebb a birodalom fővárosában, Berlinben kitört éhségzavargás. A vároháza elé vonult fel a tüntetők sokasága, amely kenyeret, munkát követelt A rendőrséggel számos véres összeütközés keletkezett. A városháza előtt lefolyt incidensekkel egy időben Berlin más negyedeiben is véres összeütközések voltak a munkanélküliek és a rendőrség közölt, különösen a délkeleti perifériákon voltak súlyos összecsapások. Délfelé a különböző negyedekben összegyülemlett éhes tömegek egyesültek egymással és mintegy 60000 tőre szaporodva a császári palota elé vonultak, ahol egy óra tájban már 100,000 főre szaporodott a tüntetők száma. A rendőrség létszáma kicsinynek bizonyult, rövidesen autókon hoztak rendőrcsapatokat, sőt a Reichswer százada is kivonult a tüntető tömeg feltartóztatására. Félegy óra tájban néhány ezer főnyi tömeg a tőzsdeépület elé vonult és azt meg akarta ostromolui. Itt is véres összeütközésre került a sor a rendőrség és a tüntetők között. Valamennyi középület rendőri fedezett alatt áll. A charlottenburgi rendőrség a tüntetés elfojtására a berlini rendőrség segítségére sietett, de a délutáni órákban sem sikerült még a rendet helyreállítani. A császári palota előtt még két óra körül is óriási tömeg állott és nem mulatott hajlandóságot a távozásra. Nem lehetetlen, hegy még a kora esti órákban kiszámíthatatlan fordulatot vesznek az események. Ugy látszik, hogy a tüntető tömeg meg fogja kísérelni, hogy áttörjön a rendőrség kordonján és behatoljon a Wilheimstrassera, a bitodalmi kancellár épülete elé. A berlini éhségzavargás előre nem látható következményekkel járhat és komoly bonyodalmakat eredményezhet. Ueleptezett kommunista tervek. A Deutsche Allgemeine Zeitung — Síinnes egyik lapja — leleplezi a központi kommunista párt haditervét a kommunista uralom átvétele esetére. A program szerint abban az esetben, ha a parasztság az elsö felszólításra nem szállítaná be azonnal élelmiszerkészletét, fegyveres munkáscsapatok foglalnák le azokat. Az egész nem kommunista sajtó! be kell szüntetni és minden nem kommunista vezért le kell tartóztatni. A kommunista uralommal való szembeszállás halállal büntetendő. Nem fogadták vissza a német vasutasokat. A; Wolff-ügynökség félhivatalosan jelenti: Az a várakozás, hogy a passziv ellenállás feladása után Páris és Berlin között a legsürgősebb gyakorlati kérdésekben megegyezés jöjjön létre, a vasúti üzem helyreállítása tekintetében nem ment teljesedésbe. A franciák visszautasították a viszonyokkal ismerős német vasúti személyzet felajánlkozását és a passziv ellenállás megszűnése után nem fogadták őket vissza. Hogy most a franciák és belgák kijelentették, hogy a német vasúti személyzetnek csak bizonyos százalékát alkalmazzák újra, akkor vagy tévedésben vannak a rajna—westfaliai gazdasági élet követelményeire nézve, vagy egyáltalában nem is hajlandók a forgalmat a régi mértékben helyreállítani. A franciák felelősek tehát azért, ha a Rajna- és Ruhr-vidéken a normális viszonyok nem állanak helyre, nemcsák a németeknek, hanem a német jóvátételben érdekelt valamennyi államnak érdekében áll. A valutakérdés. A félhivatalos Wolff-ügynökség magyarázata szerint azok az intézkedések, amelyeket a birodalmi kormány a valutakérdésben ma elhatározott, csak fél intézkedéseket jelentenek a valutakérdés végleges megoldására néive. Ez a megoldás ' csak az aranyvalutákhoz való visszatérésben található meg. A fdhatalmazáai törvény alapján az adóknak arany alapon való átszámítása már megtörtént. A német gazdasági erők akadályainak eltávolitása nem jelenti az alapot a kormány feladatának teljesítésére. A bajor szeparáció. A L'oevre Münchenből a következőket közli: A bajor szeparáció tényleg megvan, csak nyilvánosan nem beszélnek róla. Kahr késznek nyilatkozott a helytartóság elvállalására. Würtenbergben is igyekeznek híveket szerezni maguknak. A szeparációs eszme folytonosan tért hódit és már is érni kezd anélkül, hogy sokat beszélnének róla. A klerikálisok számára nem sürgős a jogi különválás kimondása, tudják, hogy ugy a történelem, mint a földrajzi helyzet a legjobb szövetségi társ. Idővel nyíltan is észak ellen fordulhatnak, sddig caak szervezkednek és előkészítik a talajt. A jóvátételi fizetések megszavazása. U:alással Poincarénak 1923 január 2-án, a szövetségközi konferencián mondott beszédére, a Temps a következőket irja: „Ha S resemann a jóvátételi fizetéseket megszavazná, Franciaországot ez nem hozná zavarba. Nem fogja ezt kihasználni arra, hogy bármily olyan kombinációba bocsátkoznék, amely gazdasági uralomra törekszik, hanem annál határozottabban igyekeznék azon, hogy az adókat a ruhrvidéki francia-belga parancsnokság és a szövetségközi rajna-bizottság tekintélyének erejével behajtsa. Smuts tábornok tervezete. Hir szerint Smuts tábornok a birodalmi konferencia elé tervezetet terjesztett Németország pénzügyi rekonstrukciójáról és egy teljesen demilitarizált Rajna tartomány létesítéséről. Oroszország nem avatkozik bele a németországi eseményekbe. Trockij beszélgetést folytatott King amerikai szenátorral. A beszélgetés során Trockij kijelentette, hogy nem fog beleavatkozni Oroszország a németországi eseményekbe és jó viszonyt fog fenntartani Lengyelországgal. — Ferdinánd volt bolgár cár idegbeteg. Szófiából jelentik: Ferdinánd bolgár exkirály idegrendszerét a forradalmak és ellenforradalmak nagyon megviselték. A volt király hozzátartozói aggódnak a beteg állapota miatt Több világosságot! (A Szeged tudósítójától.) A közigazgatási bizottság hétfői ülésén Regdon Geyza műszaki főtanácsos szóvá tette azt a közveszélyes sötétséget, amely a Boldogasszony-sugáruton uralkodik. Felszólalásában elmondotta, hogy hajnali félőt és öt óra között, amikor megérkezik a budapesti személyvonat és amikor a makói vonat indul, az érkező és utazni készülő utascsoportok egymás testi épségét veszélyeztetik a vaksötét útvonalon, amelyen ilyenkor egyetlen lámpa sem ég már. Elmondotta Regdon Geyza, hogy több vidéki utas, aki gyakrabban megfordul Szegeden, már annyira ismeri az itteni viszonyokat, hogy kézilámpát hoz magával, amikor Szegedre jön. A sö<ét szegedi utcák kézilámpás járókelői kedves reiainiscenciákat ébreszthetnek föl a régi jó idők szemtanúi lelkében és visszavarázsolhatják a viz előtti Szeged romantikáját, ami bizonyára szép volt, kedves volt, családias volt annak idején, de ma már, az ezerwattos ívlámpák idejében a romantikus hatáson kivül másféle hatást is keltenek. A bakonyi betyárvilágnak is volt némi hátborzongatató regényessége, de az ujabb idők felelőtlen romantikusai, akik mindenkor életre akarták kelteni a régi betyárvilágot, csak a hátborzongatást tudták egyéni akcióikkal felidézni. A lomtárakból előkeresett kézilámpával is igy vagyunk valahogy. Aki nem járja éjszaka a középkorias utcák sorát, az taláa elrévedez a bukdácsoló lámpák ujraszületésének gondolatán, de akinek nincs kézi lámpája és neki megy a falnak, fának, embernek, halott lámpaoszlopnak, nagyon furcsát gondolhat a legújabb korú város hatóságának nemtörődömségén. Mert hát nemcsak a Boldogasszony-sugáruton kelnek életre a bakonyi emlékek és nemcsak fél öt és öt óra között sötét a város, hanem botrányosak a közvilágítási viszonyok naplementétől napkeltéig minden éjszaka és az egész városban. Regdon Geyza sokszor utazik Makóra a hajnali vonattal, a Boldogasszony-sugárut sötétségéről tehát közvetlen tapasztalatokat szerezhetett, valószínű azonban, hogy főleg csak ezen az uton jár, mert ha más utcákban is megfordult volna, bizonyára szélesebbre tágult volna felszólalásának kerete. Elmondotta volna a következőket: Szegeden, amelyről tudni való, hogy az ország legnagyobb vidéki városa, botrányosak a közvilágítási viszonyok. A belváros legforgalmasabb utcáiban alig egy-két árva gázlámpa küzd a sürü sötétséggel és valami megmagyarázhatatlan csodának köszönhető, hogy a közbiztonság nem sülyedt még balkánt nívóra, Szegednek a „legnagyobb vidéki város" címén kivül joga van a „leggazdagabb város" címére is, mert a jellege megvan hozzá, de nincs talán az országban olyan szegény, föld és minden más vagyon nélküli város, ahol olyan keveset törődnének a városiassággal, mint Sz.geden. Makó, Hódmezővásárhely, Félegyiusa. Kecskemét, Cegléd minden utcájában villanylámpák égnek, a dunántuli kisvárosok kitűnő világításáról nem is szólunk. Az utcavilágitás mértéke már mindenütt elérte a békebeli mértéket, ha ugyan meg nem haladta, talán Szeged az egyetlen város, ahol a meglévő utcalámpáknak alig egy ötödrészét gyújtják fel esténkint, pedig az összes lámpák felgyujtását már nem akadályoza semmi. Szegeden mindössze 2130 gázlámpa és 32 villanylámpa van. A város nagy kiterjedése mellett elenyészően kicsi ez a két szám. A 2130 utcai gázlámpából mindössze 430 cal, a 32 villanylámpából pedig csak 11 teljesít aktív szolgálatot. A nyugalomba helyezett lámpák pedig csak arra jók, hogy oszlopaikkal veszélyeztessék este a járókelők testi épségét. A felgyújtható lámpák számát annak idején a szénkormánybiztosság redukálta az országos szénhiány miatt. A szénkormánybiztosság ma már nem állit semmiféle korlátot az utcavilágitás elé, de helyette megteszi azt maga a város tanácsa. A döntőbizottság legutoljára március elsején állapította meg a gáz és villany egység árakat és a tanács kívánságára akkor ötszáz utcai gázégőt kalkulált be a fogyasztói egység árakba, szóval a tanács önmaga állította fel azt a korlátot, amelyet még ma sem ért el. A mérnöki hivatal még augusztusban előterjesztést tett a tanácsnak a felgyújtandó gáz-