Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-17 / 236. szám

Egyes síé- ára 250 korona Hirdetési arak: Félbasáboi I mm. 50, egy hasábon 100, más­tél hasábon UOK. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 100,kövér betűvel 200 K. Szövegközti közlemények soronként 800 K. Ny ilttér, csa­ládi értesítés 1600 K. Több­szöri feladásnál árengedmény üwrkesztöség és kiadóhiva­tal: Deák Ferene-utea 2 (F6­»eáliskolával szemben.) Tele­im 13-33.A .Szeged* megjele­alk héttő kivételével minden lap. Egyes szám ára 230 ko­rona. Előfizetési árak: Egy Moapri Szegeden 5500,Buda­IKsfcn és vidéken 5800 kor. IV. évfolyam. Szeged, 1923 október 17, SZERDA. 236-ik szám. Isten és állat. Szokatlan téma ez ezen a helyen, de az is elég szokatlan volt, hogy a szegedi ügyészség vezetője olyan komoly testületben, mint a köz­igazgatási bizottság, az állatok védelmében emelt vádat az emberek ellea. Amilyen szokat­lan, olyan emberséges cselekedet volt és a tOrvény embere bizonyára nem gondolt rá, hogy a közönség köreben sokan lesznek, akik ö utána szintén fel fi gnak háborodni. Mert eddig is mindennap láthatták ugyan, hogy félvad emberek egész barommá aljasodnak, mikor kínozzák az állatot, de fölháborodni az ilyesmin •em szokás, még akkor se, ha tagjai vagyunk az állatvédő-egyesületnek. Először azért nem, nert akkor az embernek lépten-nyomon affér­jai támadnának kocsisokkal, pecérekkel, kis­gazdákkal és más olyan polgártársakkal, akik lovagias ügyeikben nem a Clair- kódex szerint igazodnak, — másodszor, mert nekünk ma­gyaroknak, hogy a szó köztünk maradjon, nem egészen komoly emberhez valónak látszik az állatvédelem. Fanyövő és állatkínzó nép va­gyunk s ha a bortól, vagy dühtől részeg kccsis félig agyonveri a lovát, filozófiai álláspontra helyezkedvén azt mondjuk: „Hja, mért nem lett püspök I" T. i. nem az az oktalan állat, akinek ostor van a kezében, hanem az a sze­gény pára, amelyiken az ostor csattog. Ellenben, ha olyan magasálásu hivatalos ember, mint a szegedi ügyészség vezetője, nem ludja megállni, hogy ki ne fakadjon a min­dennapos állatkínzás ellen, akkor mindjárt észreveszik mások is, hogy itt az egész város szemeláttára cudar és gaz dolgok történnek, amiknek az elkövetőit ott a helyszínén kellene megbotozni. E sorok iróját ma egyenesen a főügyész ur felszólalására hivatkozva kereste fel ennek az újságnak egyik olvasója azzal a kéréssel, hogy tegyük közzé az állatvédők világ­szövetségének egy régebbi nyomtatványát, amely­nek a címe: A ló kérelme a gazdájához, — hát hí lenne valami foganatja. — Hozzád szól, uram, alázatos könyörgésem, — kez­dődik a kérés. — Táplálj és oltsd el szomjamat és szólj •yájasan hozzám, mert a szavad hatásosabb, mint a gyeplő és az ostor. Ne üss, ha rossz az ut és nem birok el több terhet, mint ami erőmtől telik. Ha valami hibát teszek, nem szántszándékkal teszem, mint az emberek szokták, mert bennem nincs rossz akarat és olyankor vizsgáld meg, rendben vannak-e a szerszámok, •em töri-e patámat a patkó vasa és hátamat a hám. És bocsáss meg nekem, hogy ezzel a kéréssel fordulok hozzád annak a nevében, aki szintén istállóban született. Ezt pedig ne tessék blaszfémiának venni, nert aki az állat szájába adja az istállóban szülelett isten nevét, az nem valami istentől elrugaszkodott hóbortos destruktív professzor, hanem — egy király. A norvég király volt az, aki érezte ezt a szózatot olyan emberi csele­kedetnek, mintha például háborús proklamációt irt volna. S hozzátette azt ÍP, hogy amely or­szágokban az állattal durván bánnak, ott a köz­élet is durva. Ahol az emberi elme még nem jutott el odáig, hogy kenyérkereső társát lássa az állatban, amely reggeltől estig neki dolgo­zik és szótalanul tür, szenved, ott természetes, ka az emberek egymásban sem becsülik meg az embertársat. Mint a legtöbb idevaló ember, e sorok kója is büszke a városára s minden kritika, ami azt éri, olyanformán érinti, mintha egyéni sérelem esett volna rajta. Pedig ezeknek a kritikáknak sokszor igazuk van. Egy Amerikában élő szegedi ember {árt itthon a nyáron. Kérdem tőle, hogy él odakint, Mexikóban? Nem vágyakozik néha haza? — Hál tudja isten, — azt mondja. — A •osztalgia néha kínoz. Sokat álmodom a Kárász­utcával és olyankor mindig erősen vágyódom haza. De hát arrul is lehet tenni. —• Hogy tesz róla? — Hát — a „háfolásbsn megmaradt ma­gyarnak — hazajövök néha látogatóba és olyan­kor mindig elmegy a kedvem attól, hogy még egyszer szegedi legyek. -— Hát aztán mi bánthatja itthon az ilyen jövő-menő embert? — kérdeztem megbántva. — Hát az, hogy odakint, de tán sehol a világon egy esztendő alatt nem lát az ember annyi állatkínzást és nem hall annyi károm­kodást, mint Szegeden. Mit mondjon ilyenkor az ember? Védje a városát azzal, hogy ez nemcsak Szegeden van igy, hanem Kecskeméten is, meg Debrecenben is, meg Nyíregyházán is? Mert egyszerre ütni az állatot és förtelmesen szidni az istent: nemzeti virtus. A magyar kölcsön a jóvátételi bizottságban. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A jóvá­tételi bizottság magyar bizottsága kedden fog- Smelyet a jóvátételi bizottság szerdán délelőtt lalkozott azokkal a javaslatokkal, amelyeket a jóvátételi bizottság szerdán fcg Párisban tár­gyalni a magyar kölcsömől. A megállapodás elvben létrejött és remény van arra, hogy a javaslatokat jelentős változtatások nélkül fogják elfogcdni, ha oz utolsó pillanatban nem merül­nek fel nehézségek. A jóvátételi bizottság hivatalos közleménye szeiint a magyar osztály javaslatot készi'ett. 10 órakor kezdődő teljes ülésén tárgyal. A magyar osztá'y képviselői között elvi meg­egyezés jött létre és valószinü, hogy a plénum változatlanul elfogadja a magyar osztály javas­latát. A Sansfil-ügynökség értesülése szerint a jóvátételi bizottság döntésének alapja egy fran­cia részről kidolgozott javaslat lesz, amely nagy­jában szankcionálja a genfi megbeszéléseket. A földreformnovella a kormányzópárt előtt. (A Szeged budopesti tudósítójától.) A keresz­tény kisgazda földműves és polgári párt kedden délelőtt értekezletet tartott a párt Eszterbázy­utcai helyiségében a földreformnovella tárgyá­ban. Az értekezleten mintegy negyven képviselő * jelent meg. Ott voltak: Almássy László, a párt j ügyvezető alelnöke, Barihos Andor, Boltlik Jó­• zsef, Csontos Imre, Csizmadia Andrá?, Erdélyi Aladár, Páll Gyula, gróf Hoyos Miksa, báró Kaas Albert, Mózer Ernő, Neubauer Ferenc, Neuberger Ferenc, Perjaky György, gróf Ráday Gedeon, Rubinek István, Szijj Bálint. Piaíhy •György, Teleki Tivadsr, Zsüvay Tibor, Széchenyi I Viktor, Hajés Kálmán és Berky Gyula. Az értekezletet, amelyen Nagyatádi földmive­lésügyi miniszter is megjelent, Mayer János, a párt elnöke fél 11 órakor nyitotta meg. Az ér­tekez'et megnyitása után megválasztották az összeférhetetlenségi és igazoló bizottság tagjait, akik a következők: gróf Széchenyi Viktor, aki egyúttal a bizottság elnöke is, Kncker Kálmán, Kenéz Béla, Rubinek István. A bizottság meg­választása után Mayer János elnök a földreform­novellával foglalkozva kijelentette, hogy mivel a novella az országnak rendkívül fontos érde­keivel füzCdik egybe, a párt a legszélesebb körű vita tárgyává kívánja tenni a földreformnovellát és dacára annak, hogy a párt már általános­ságban elfogadta azt, ismét lehetővé teszi, hogy a novellához hozzászólások hangozzanak el. Nagyatádi földmivelésügyi miniszter szólalt fel ezután, aki kéri az értekezlet tagjait, hogy a kérdéssel a legteljesebb alapossággal foglalkoz­zanak. A maga részéről hozzájárul ahhoz, hogy a novella felett a legszélesebb körű vita indul­jon meg. Kovács Nagy Sándor hibáztatja, hogy a ki­sajátított területek árának megfizetése későbbre elhalasztódik. Páll Gyula: A novella gyors végrehajtását kéri. Méltányolja araak alapgondolatát és he­lyesli a novellában megnyilvánult nemzet fejlesz­tési gondolatot. Páll beszéde ulán érkeztek meg Schandl államtitkár, Pesthy Pál és Bethlen mi­niszterelnök. Páll után Szity Tamás beszélt, aki csakis hivatásos gazdáknak kiván földet juttatni. Ru­binek István, Mózer Ernő és Forgács Miklós szólallak még föl. Forgács a hadiárvák föld­igényének kielégítését sürgette, mire nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter megnyugtatóan válaszolt. Az ülést ezután délutánra halasztották. A délutáni tárgyaláson igen sok felszólalás történt. Szakáts J zsef azt kívánja, hogy az or­szágos földbirtokrendező biróság tárgyalásai nyilvánosak legyenek. Perlaky György kifogá­solta, hogy a földnélküli munkásoknak csak egy két holdat adnak. Zsitvay Tibor hang­súlyozza, hogy a háború alatti birtokok kisajá­tításához ragaszkodni kell és a kártalanítás egy részét a mostani tulajdonosoknak hadikölcsönök­ben fizesse az állam. Sok felszólalás után szerda délelőtt 10 órára tűzte ki az elnök a tárgyalás folytatását. A pártonkivüliek állásfoglalása. Hétfőn értekezletet tartott a pártonkívüli kép­viselők csoportja. Az értekezlettől azt várták, hogy a pártonkívüli képviselők a miniszterelnök beszéde után precizirozni fogják álláspontjukat a kormánnyal és a kormánypárttal szemben. Ez az állásfoglalás azonban a hétfői értekezleten nem történt meg. A pártonkívüli képviselők értekezletének az volt a felfogása, hogy ezidő­szerint nincs okuk ellenzéki álláspontjuk fel­adására. Legközelebb ujabb értekezletet tartanak és ott vitatják meg további magatartásukat. Helnrlch Ferenc felhívása a pártokhoz Bethlen t&mogatáaára. A Magyar Országos Tudósító jelenti: Kedden este Heinrich Ferenc elnöklésével tartotta érte­kezletét a Nemzeti Polgári Párf. HeinricA Ferenc megnyitva az ülést, örömmel üdvözölte a meg­jelenteket abból az alkalomból, hogy a szünet után elsö izben összejöttek. Az országos politi­kával foglalkozva kitért Bethlen István gróf miniszterelnök Szolnokon tartott nagy beszédére. Ez a beszéd csak megelégedéssel és örömmel töltheti el a pártot, mert abban azoknak az elveknek hangoztatását látják, amelyekért a párt kezdettől fogva küzd. Ha hosszú hóna­| pókig is tart az, amig a kölcsön ügyét tel­jesen rendezik, már maga az a tudat, hogy a felveendő tárgyalások sorsa nem lesz sikertelen, megnyugvást keltett mindenkiben. Bethlen István gróf szolnoki beszédében hatá­rozott állást foglal az úgynevezett fajvédők ellen. Ezeket csupán azért nevezi fajvédőknek, mert ök ugy hívják magukat. Sokkal jobb volna antiszemita pártnak nevezni ezt a pártot. Sze­rintük aki keresztény, az nem lehet szabadelvű. Ezt a leghatározottabban tagadásba veszi. O jó keresztény, de elítéli ugy az antiszemitizmust, mint az antik risztizmust és minden türelmetlen­séget és a vallás felhasználását politikai esz­közül. Ramutatott Magyarországnak 1867-től 1914-ig terjedő időszakára. Ez a kor szerinte Magyarország fénykora volt. Bethlen István gróf szolnoki beszédében a józanész útját mutatta meg. Bethlen ennek az útnak a követésére szózatot intézett azokhoz a képviselőkhöz, akik tulajdonképeni párt-kerete­ken kivül teljesitik hszaiias kötelességeiket, az­irányban, hogy vállaljanak ők is felelősséget az alkotó., munkában. Ezt Bethlen igen helyesen tette. 0 maga is azt mondja, hogy igen sok

Next

/
Oldalképek
Tartalom