Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-14 / 234. szám

Vasárnapi saeáw ára 300 korona IV. évfolyam, Szeged, 1923 október 14, VASÁRNAP. 234-ik szám. Sserkesztöség és kiadóhiva­tal: Deák Ferenc-utca 2 (F6­reáliskolával szemben.) Tele­kn 13-33. A.Szeged* megjele­lik hétfő kivételével mindéi aap. Egyes szám ára 250 ko­rana. Előfizetési árak: Egy Mnapra Szegeden 5500, Buda­pesten és vidéken 5800 kor. Hirdetési árak: Féihasábo. 1 mm. 50, egy hasábon 100, más­fél hasábon 1:0 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 100,kövér betűvel 2C0 K. Szövegközti közlemények soronként 80'J K. Nyilttér, csa­ládi értesítés 1600 K. Több­szöri feladásnál árengedmény A magyar bírók. — £s felgerjede az Urnák haragja az Izrael ellen és adá őket a ragadozóknak keiekbe és elragadozák óket; és eladá őket az ö körülöt­tük tevő ellenségeknek kezekbe és meg nem állhatának többet az ő ellenségeik előtt. Vala­hova kimennek vala, az Urnák keze vala ő el­lenek gonoszra, amint megmondotta voit az Ur önékiek és igen megs?omorodának. — Tamaszt vala pedg az Ur bírákat, kik megszabadítanák őket a ragadozóknak kezeikből Nem fogják rossz néven venni a magyar birák, hogy mikor tisztelettel köszöntjük a szenny­telenség palástját viselő rendjüket e vendégbe­csülö városban, Izrael népér.ek történetéből vesz­szük a példát és az ó-testamentumot idézzük. Végre ia az is beletartozik a szentirásba s vér­zivataros századok régi magyar költői sokszor vontak párhuzamot az Isten haragjától sújtott Izrael népe és a szétszaggatott magyar nép szen­vedései közt. Mert nem most adattunk először a körülöttünk való ellenségeknek kezökbe és nem most várjuk először, hogy az Ur támasz­szcn nekünk birák at, akik kiszabadítsanak a ragadozóknak körmeikből . . . Sőt még tudjuk is az idézetet Mózes ötCdik könyvéböl, a Deuteronomium ból, amelyet a régi magyar bibliafordítók a törvény summájá­nak neveztek. A kuliurvilágnak ez a legrégibb törvénykönyve ezt parancsolja a bíróknak az Isten szavával : — Ne legyetek személyválogatók az ítéletben; amint a kicsnyt, ugy a nagyot is meghallgas­sátok; ne fiijetek senki személyétől; mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik tinéktek, én elömbe hozzátok és én meghal­lom azt. Montes Quieu óta sok szépet irtak a birói hivatásról és a birói függetlenségről, de a lé­nyeget senki se tudta precízebben kifejezni, mint a zsidó törvényhozó. Az ítélet az Istené: aki itél, az az Istent képviseli, épp ugy, mint a pap s neki épp olyan tisztának, szentnek, em­beri gyarlóságok felett magasan állónak s a föld kísértéseitől megközelithetetlennek kell len­nie, mint az egyház emberének. Hiszen az ideál, amelyet szolgáinak, egy: az örökkévaló igazság s a háznak, amelyben a földi igazság méretik, épp annyi megnyugvással kell eltölteni az em­beri lelkek tétován bolyongó nyájait, mint az Isten házának, melynek diadalívéről az egek igazsága sugárzik. Nem akarjuk túlozni a magyar biróság sze­repének fontosságát a nemzet életének mai bib­likusán komor korszakában. A mi bíráink kezé­ben nincs hadvezéri kard, mint a Gedeonéban, a Jefiéeben, a Sámsonéban volt, akiknek népük megadta a politikai és katonai hatalom össze­ségét a felszabadító háborúra. A mi biráinknak éppen az a legnagyobb erősségük, hogy csak igazlátók s tekintetüket nem homályosítja el semmiféle hatalmi érdek, gözköre. Fölötte állván minden kormányzati célzatosságnak, minden po­litikai szenvedélynek, minden társadalmi és fele­kezeti elfogultságnak, szemüket csak mindenki­nek egyenlően mérő törvényes igazság delejtü­jére szegezve, a mai bomlott világban talán egyedül ők azok, akik a háborúkban és forra­dalmakban elsülyedt régi világ erkölcsi értékeit átmenthetik egy utánunk jövő jobb világba, amelynek, sajnos, partjai se ködlenek még az irtózatos vizözOnben. Minden összedűlhet, min­den elomolhat, akár ellenség gonoszságából, akár magunk pártos bűneiből: addig nincs ok a kétségbeesésre, mig a régi példaszó szerint az igazság az ország fundamentuma. Ha azon­ban ezt éri repedés és abba belezuhan az utolsó szentség is, amelyre még bizalommal tekintett egy mindenben hiteveszteti nemzedék, akkor nincs remény a föltámadásra. A ni biráinkra nincs bizva az ország meg­mentése, mint a bibliabéliekre volt, hanem több van annál: annak a maradék országnak a meg­tartása, amit nem veszítettek el egészen b»l­vésze'ünk eszközei, politikusok és hadvezérek. Minden értelmes ember és minden becsületes ember tudja, hogy a nyomoruságunkból való fölkapaszkodásnak, a korona értékemelkedésé­nek, a tisztes és gyümölcshozó munka lehető­ségének, a nemzet kifelé való tekintélyének, a világ szimpátiája felénk fordulásának,5,átlámhá2­tartásunk egyensúlyának, a területi épség valahi realizálható eszméjének, mindennek ehÖ fölté­tele : az erkölcsi integritás, a belső béke, a lel­kek konszolidációja. Mirajtunk nem segit semmi­féle orientáció addig, mig más nemzetek érde­mesnek nem tartan k bennünket arra, hosjy ők orientálódjanak felénk, akik ma szövetségesnek nem vagyunk kívánatosak, ellenségnek nem vagyunk félelmesek, tehát setomiképen nem vagyunk számottevők Addig, míg ezekre a ma­gaslatokra fel nem érünk, hiába kukorékolnak a sokféle szinü kakasok akármit közállapotaink szemétdombján, — mig igazi belső konszoli­dáció nincs, addig miránk nem hasada hajnal. A belső konszolidáció legfőbb tényezőjét kö­szöntjük a magyar bíróságban, amelyre az utolsó száz esztendő a birói pártatlanság kincses tradí­cióját hagyta örökbe. Várakozás a miniszterelnök szolnoki beszéde iránt. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Az ellen­zéki pártok, különösen pedig a liberális ellen­zék körében nagy érdeklődéssel várják a mi­niszterelnök Szolnokon lartardó vasárnapi be­szt'dát. Azt várják, hogy a miniszterelnök beszé­dében oly határozott^ állást foglal a szélső­jobboldal ellen, hogy ennek hatása alatt való­színűleg a Ház hétfői újból való elnapolása nagyobb zökkenő nélkül történhetik meg. Ha azonban az ellenzéki pártok ebben a remény­ségükben csalódnak, akkor a hétfői ülés igen izgalmasnak és viharosnak ígérkezik. Az ellenzék részéről a genfi tárgyalások iránti érdeklődést bizonyítja az az interpelláció, amelyet szombaton jegyzett be Baross János pártonkívüli ellenzéki képviselő a nemzetgyűlés interpellációs könyvébe. Interpellációjában fel­világosítást ak8r kérni a miniszterelnöktől s a külügyminisztertől a genfi tárgyalásokról, to­vábbá a miniszterelnöknek a kisántánt kép­viselőivel folytatott tárgyalásairól. A parlamenti helyzetnek további ütköző­pontja a földreformnovella, amelyet most vett tárgyalás alá az egységes párt. Az ellenzéken szombaton sz a hir terjedt el, hogy a föld­mivelésügyi miniszter az ujabb szünet alatt érintkezést fog keresni az ellenzéki pártokkal s ugy tervezi, hogy az ellenzéki pártok vezetői­ban folyjon le. Miután már az egységes párt­ban az általános vita során kiderült, hogy tcbbféle módosítást tartanak szükségesnek, az ellenzéki páttok vezetőivel folytatott megbeszé­lés után fogja a miniszter megállapítani, mily határig mehetnek el azok a módosítások, ame­lyeket a javaslatban elfogad. A vagyonadófizetés módosításokat kér a budapesti kereskedelmi kamara. A budapesti kereskedelmi és iparkamara fel­terjesztésekkel fordult a kereskedelmi és pénz­ügyminiszterekhez, amelyekben rámutatott arra, hogy a jövedelem- és vagyonadójövedék fel­emelésére vonatkozó törvény a gyakorlati alkal­mazásban számos nehézséggel és hátránnyal fog járni. Tudvalevő, hogy az 1922. és 1923. év háromnegyedére eső adók október hó végéig fizetendők. A kamara a jelenlegi viszonyok között azt kéri, hogy a befizetési határidő november hó végéig tolassék ki. A felebbezésl, illetve helyesbítési rendszer revízióját is kéri a kamara, mert sok esetben már a megkövetelt 60 százalékos adóösszeg is tulmagas. Méltá­nyos esetekben tehát szükséges volna rész­letfizetéseket engedélyezni a jogvita eldöntéséig. A tiz százalékos adópótlék pedig a jogorvoslati ut erős elzárója lévén, a kamara annak az elv­nek kimondását kéri, hogy tiz százalékos adó­vei külön tárgyalja meg a földreformnoveilát, j pótlékot csak rosszhiszeműség esetén követel­hrgv annak parlamenti elintézése minél simáb- I hesse a kincstár. A birodalmi gyiilés megszavazta a felhatalmazási törvényt. Loebe elnök pár perccel egy óra után nyitja meg az ülést. Ugy a Ház, mint a karzatok rendkívül népesek. A birodalmi kancellár és a miniszterek jelen vannak. A felhatalmazási tör­vényről szóló szavazás előtt a birodalmi kan­cellár és a miniszterek, amennyiben egyúttal képviselők is, képviselőhelyüket foglalják el. A német nemzetiek, a kommunisták és a kis ellenzéki csoportok erre elhagyták a termet. A szavazás megejtése után az elnök kihirdeti sz eredményt. Összesen 347 szavazatot adtak !e, tehát többet, mint */s~át a birodalmi gyűlés tagjainak. A javaslat mellett 316 képviselő szavazott, 24 ellene, 7 képviselő pedig tartózkodott a szava­zástól. Ily módon tehát az a feltétel is tel­jesült, hogy a képviselők kétharmadának a javaslat mellett kell szavazni. A törvéríyt el­fogadták. (A szélső baloldalról pfuj kiáltások, élénk tetszés a többségi pr dókról ) Fröhlich kommunista képviselő fikciójának nyilat­kozatát olvasta fel, amelyben felszólítja a munkásságot, hogy fegyverrel a kezükben és az általános sztrájk utján védekezzenek a ka­tonai diktatúra ellen. A felhatalmazási törvény megszavazásánál a bajor néppárt, a bajor paraszt szövetség, a német hannoveriek pártja a javaslat ellen szavazott. Stinnes képviselő az@k közé tartozik, akik a mai szavazásnál tartózkodtak a szavazati jog gyakorlásától. A birodalmi tanács nyomban a birodalmi gyűlés illése után összeült és kijelentette, hogy j a felhatalmazási törvényt helyteleníti. Bajor­j ország nevében Kréger követ kijelentette, hogy Bajorország megmarad elutasító álláspontján, de a tényállásra való tekintettel eláll attól, hogy a tiltakozásra indítványt tejesszen elő. Sollmann belügyminiszter közölte, hogy a kor­mány a birodalmi gyűlés illetékes bizottságait meg fogja hallgatni, mielőtt a felhatalmazási törvény alapján fontos határozatokat hozna. Lloyd George Javaslatát az amerikai kormány nem vette tudomásul. A jelek szerint az amerikai kormány azt a javaslatot, amelyet Lloyd George az újságírók­kal való bészélgetése során tett, nevezetesen, hogy az Egyesült Államok és Angolország a háború elkerülése végett szóbeli megegyezésre jussanak, hivatalosan nem vette tudomásul. Az elnöknek az a nézete, hogy ilyen javaslatot hivatalosan csak akkor vehet tudomásul, ha az angol kormány azt hivatalosan írásban teszi meg. A Stinnes-csoport angol kölcsönakclója. A Stinnes-koncern képviselői Londonba ér­keztek azzal a szándékkal, hogy ötmillió fontnyi kölcsönt szerezzenek. A tárgyalásokat német részről több bányaigazgató és szénipzri dele­gátus vezeti. A német kormány azonban azo­kon nem vett részt. A kölcsön garanciájául kül­földi devizák szolgálnak, melyeket semleges he-

Next

/
Oldalképek
Tartalom