Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-07 / 228. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 október 7. miniszter dr. Braun, birodalmi igazságügyminiszter dr. Radbruch, birodalmi honvédelmi miniszter dr. Gessler, birodalmi postaügyi miniszter Hoejle, birodalmi közlekedési miniszter Bocher, a közélelmezési tárcát még nem töltötték be. A megszállt területek minisztere Fuchs. A munkaidőtörvény. Berlinben tegnap délután a koalíciós pár'ok vezérei a birodalmi kancellárnál jelentek meg és a munkaidőtörvény sürgős letárgyalását kérték, hogy a termelés fokozását ezzel elősegítsék. A pártok vezérei és a kormány hosszas tanácskozás után megegyezésre jutottak és megállapodlak arra nézve, hogy ennek a törvénynek törvényes uton való megszavazása a koalíciós pártok részéről egységes szempont szerint történt meg. A birodalmi gyűlés szociáldemokrata pártja reggel 10 órakor csak arra nézve foglalt állást, hogy hozzájárul a pártvezetőaég kijelentéséhez. A kancellár azután megkezdte a kormánynak a koalíciós pártok alapján való megszervezését és a birodalmi ülés hétfői ülésén közli a kül- és belpolitikai aktuális kérdéseket. A Vorwdrts azt a jelentést közli, hogy a polgári pártok hajlandók a szoctf'demokratáknak azt a követelését teljesíteni, L.^'a munkaidő kérdését legális uton kelt ,-uni. Az a tárgyalás azonban, amely a birodJmi kancellár dolgozó szobájában folyt le és ame'ynek célja volt, hogy eme törvényes rendelkezés kérdésében kompromisszimot hoznak létre a pártok között, a késő éjjeli órákig sem fejeződött be. Tilalom ellenére megjelent •gy kommunista újság. Mint a Vossische Zeitung jelenti Drezdából, a kommunista Seechsische Arbeiterzeitung a katonai körletparancsnokság tilalma ellenére tegnap megjelent. Curzon beszéde az angol birodalmi értekezleten. Lord Curzon az angol birodalmi értekezleten mondott beszédében megjegyezte, hogy nézete szerint a németeknek három hónappal előbb kellett volna a passziv ellenállásról lemondania, Mi nem irigyeljük a franciákat — mondotta — azért a győzelemért, amelyet a németek felett arattak, magunk is már hosszabb ideje a passziv ellenállás megszüntetését tanácsoltuk. Ugylátszik azonban, hogy Németországban megkezdődött a belső bomlás, amelyiől hosszabb ideje féltünk, de amelyet csak rémlátásnak tüntettek fel. Ez a bomlás borzasztó gazdazdgi jelentőségű esemény, mert hiszen magának az adósnak végső összetörését jelenti. Ma ez a kérdés nemcsak Németországot érdekli, hanem egész Európára kiható esemény. Már pedig Európa gazdasági felépülése közelről érint bennünket. A német követtel folytatott beszélgetéseim során állandóan hangoztat am, hogy Cuno javaslatait nem találom célszerűnek. N gy csalódás ért, mikor javaslatainkra kedvezőtlen választ kaptunk. Curzon lord a birodalmi értekezleten elmondott beszédében még a következő kijelentéseket tette: — A francia-német, vagy amint ő inkább nevezné, az európai probléma nemcsak kéthárom államot érint, hanem érinti mindazokat az államokat, amelyek a háborúban résztvettek és amelyeknek jóvátételt Ígértek. Ezek között nem utolsó helyen áll a britt kormány. A britt kormány állandóan azt a nézetet képviselte, hogy végleges rendezést csak közös akchval és közös hozzájárulással lehet elérni és hogy a viszály nem csupán egymással szomszédos katonai, vagy politikai bonyoddom. A jóvátételi bizottság, amely a békeszerződés alapján a jóvátételi adósság megállapítására kapott megbízást, az adósságot 6600 millió fontban irányozta elő. Ez az összeg azóta bizonyos körök szemében csak nem szent és sérthetetlen j jelleget öltött. A valóságban azonban nem áll I vonatkozásban azzal, amit Németország fizetni I tud, hanem ugy számíttatott ki, hogy egyes jogosult hatalmak követeléseit összegezték. Éles ellentét Curzon és Baldwin között. A britt birodalmi konferenciáról, Curzon lord nagyszabású beszédéről az Echo de Paris londoni tudósítója azt jelenti lapjának, hogy eddig lappangó titok volt, de most nyilvánosságra válik, tudniillik az éles ellentét. Curzon lord és Baldwin között tátongó véleményeltérések vannak a britt kabinet kebelében. Baldwin az egyik oldalra huz, Curzon a másikra, mert nem tudja megbocsátani Baldwinnak, hogy kiszorította öt a miniszterelnökségből, amelyre biztosan számított, hiszen Bonar Law egyenesen őt akarta miniszterelnöknek. Franciaország közbelép, ha a német politikai helyzet nem tisztázódik, A francia kormány elhatározta, hogy interveniál Németországban, ha a politikai helyzet a legközelebbi idő alatt nem tisztázódik. A Times ezeket irja: — Nézetünk szerint a francia kormánynak és a szflve'séges kormányoknak kötelessége, hogy a Németország felől fenyegető veszedelemmel közösen szálljanak szembe és közösen védelmezzék meg érdekeiket. A német militaristák azon az u'on vannak, hogy fejvesztetten járjanak el és káoszt idézzenek elő. Franciaország mindenképen megakadályozza, hogy a káosz heves rázkódtatások formájában a megszállott területre is átcsapj m. Minden intézkedés megtörtént, hogy a Ruhr- és a Rajna-vidéken a rendet meg ne zavarhassák. Amerikai bankárok mozgalma a szőve ségközl adósságok elengedésére. Az amerikai bankárok egyesületének elnöke kijelentette, hogy mozgalmat indit a szövetségközi adósságok elengedése érdekében. Erre vonatkozóan a Fetiértiázban kijelentették, hogy a pénzügyminisztérium ma épp ugy, mint régebben, ezeknek az adósságoknak mindennemű elengedése ellen foglal állást. Semmisép sem szándékozik azonban az adósokat sürgetni, vagy a hozzáférhetetlen hitelező szerepét játszani. A kérdést tehát továbbra is a fizetési határidőkkel s az adóssági kamatokkal foglalkozó tárgyalásoktól teszik fflggövé. Lloyd Georgeot Newyorkban megérkezésekor lelkes fogadtatásban részesítették, sok ezer ember a volt angol miniszterelnök mellett olyan tüntetést rendezett, aminőben európai államférfiunak a háború óta nem volt része. A sajtó képviselőivel folytatott beszélgetés során Lloyd George kijelentette, hogy az európai helyzet nagyon rossz. Apponyi Newyorkban. Sigray Antal gróf és felesége október 1 én Apponyi Albert tiszteletére ebédet adott Newyorkban. Az ebéden vezető politikusok, pénzemberek és újságírók voltak jelen. Apponyit megérkezése alkalmával Sigray gróf felköszöntötte, kifejezve Magyarország jövőjébe és Apponyi vállalkozásának sikerébe vetett bizalmát. Apponyi válaszában örömének adott kifejezést azon, bogy ismét Amerikában lehet, reméli, hogy a közvélemény érdeklődéséi megnyeri az európai és a magyar kérdések számára. Hangsúlyozta, hogy minden nemze>i ideálnak összhangban kell lennie az emberiség ideáljával. Apponyi és Sigray angolul elmondott beszéde általános tetszésre talált. Apponyi október 8 án Buffaloba utazik. Most kétszáz éve. Irta: Móra Fertnc. Sokai ni tetszik a tisztviselők fizetését ? Hát tessék velem visszalépkedni kétszáz esztendőt. Azért csak ilyen keveset, mert hogy azelőtt hogy volt, mint volt a város cselédjének sora, azt se én nem tudom, se más nem tudja. Reizner János is csak annyit tud Szeged monográfiájában, hogy a török világban Móra Balázs eö kegyelme, a mészároscéh atyamestere sehogyse akarta vállalni a szegedi föbiróságot, amire a török erőltette. Utoljára is csak azért vállalta e>, mert Héder bég, az akkori megszálló seregek parancsnoka máskép a lábához tetette volna a fejét. Ebből sejtheö, ho.y akkor is jobb dolog volt mészárosmesternek lenni, mint podesztának. 1723-ból való a tiszti fizetések legrégibb listája a szegedi levéltárban. Akkor a főbíró évi fizetése volt 80 forint, a főjegyzőé 200 forint, az aljegyzőé 70 forint, a vásárbiztosé 12 forint, két pár csizma, meg egy aba köpönyeg. Kisbirónak lenni körülbelül jobb volt, mint főbírónak. Mert a kisbirók kaptak havonként egy imperiális tallér-t és naponként egy menzura bort a város kocsmájából. A föbiró szolgálattevő hajdúja pedig kapott 36 forintot, 6 köböl búzát, 1 mázsa hust, 15 font sót és minden esztendőben egy-egy kék uniformist. A szenátor urak nem kaptak semmi fizetést, mtrt a szenátorság akkor még csak tisztesség volt, nem hivatal. Viszont egészen ingyen akkor se őrizték a Kisztus koporsóját. Elengedték mindnyájának a természetbeli adót, a dézsmát, ellenb n megengedték mindnyájának, hogy — kocsmát nyithasson. Akinek ebhez nem volt kedve, az megkapta a várostól egy kocsmának az egyesztendei jövedelmét, pausáléban 30 rhénes forintot. Ebből látható, milyenek voltak az akkori valutáris viszonyok, ha egy kocsmának csak ennyi volt az évi átlagjövedelme. Holott akkor sokkal jobb kedvűek voltak az emberek, tehát többet ittak, mint most. Azt hiszem, a szenátor urak most is meghoznák azt az áldozatot a váró-nak, hogy lemondanának a fizetésükről egy-egy kocsma jövedelméért. (Nagytata beérné a Kasséval is, de Gaál Endrének a Bagics Rózáét kellene adni, mert az kultúrintézmény.) Tiz évvel később, 1733-ban nagy fizetésemelések voltak. A külső tanács — igy hivták akkor a közgyűlést — elhatározna, hogy a p -stvárosi tiszti fizetéseket adja meg a maga cselédjeinek. Ebből az időből fönnmaradt a pénztári számadásokban az összes személyi kiadások listája. Elég érdekes olvasmány és nem tanulság nélkül való. A város összes évi kiadásai 19.261 forintot és 1 dénárt tettek. Ennek körülbelül egyharmada volt a személyi kiadás, pontosan 6384 forint 63 és l/t dénár. (Egy kicsit gyanús ez a fél dénáros pontosság, de hát azért most már csak nyugodjunk bele.) Az érdekesebb tételek a következők: A főbiró és főjegyző évi fizetése volt 300 forint, a főkapitányé 200 forint, az ügyészé ugyanannyi, 11 szenátor pedig fejenként kapott 150 forintot. (Vlár akkor, ugy látszik, kevesebb volt a tisztesség, de több a hivatal.) A város gazdaszát kamarás nak hivták. Nem adtak neki csak 140 forintot. A többit rábizták, szerezze msg, ahogy tudja. Két fizetett kijárót is tartott a város, egyiket Bécsben, másikat Pozsonyban. Ezeknek kellett a nagy urakat megvesztegetni arannyal, ezüsttel és egyéb marhá-\dA, még pedig igen soki szor Teknős-békával. (Ez a Teknős-béka his! tória külön tárcát érdénél.) A bécsi ágenst | hivták Tolhainb urnák, ez kapott évi 100 fol rintot, a pozsonyit Waiginber János Kristófnak, i ennek a fizetése csak 50 forint volt. (Tudniillik i ennek csak magyar urakkal volt dolga s azok, ' ugy látszik, könnyebben megértették a szót, : mert nem dugtak vattát a fülükbe, mint az öreg bécsi konziliáriusok.) A város ko nisszáriusának évi fizetése volt 100 forint, a városi hadnagyé 12 forin', a két fertválymesteré 40 —40, a borbiró é 36, négy szőőpásztor kapott együtt 88 forintot, a matyhid csőcse 30 at, a bába 45-öt, a börtönőr 66 forint 13 és fél krajcárt, két csónakos a palánki révnél 144 forintot, két csónakos Tápén 84-et, három csordás 187-et. Voltak nem szorosan vett közigazgatási alkalmazottak is: a városi hangászok. Az orgonistát hiviák Hilmandl-nak, a discantistát Stojber- nak, ami mindakettö nagyon melodikus név, az első kapott 60, a második csak 25 forintot. A muzsikus ok voltak Benkóczy Mátyás, Fitz György és Homer Sebestyén. Legtöbbet ez az öreg Homer kapott köztük, mert ez nemcsak mursikus volt, hanem német tanitó is. Az ám, még egy „szorosan vett"-et kifelejtettem, aki pedig igazán szorosan vette, aki a keze közé került: a hóhért. Husz Vencelnek hivták és a fizetése 130 jorint volt, majd annyi, mint egy szenátoré. Igaz, hogy nyilván többet dolgozott, m nt a város összes Írástudói együtt, mert biz azok nem sok lúdtollat koptattak. Ezt abból látón, hogy az összes irodai kölségek tettek — 20 forintot. A borilletmények tízszer annyit. Nem tudom, ha megszavazta nák a torony,' aljái, nem állitanák-e vissza a régi rendet.