Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-02 / 223. szám

1923 október 2 SZEGED A szegedi kereskedők nem kívánnak uj adókivetést. Igaztalanul sújtja azokat, skiknek rovására EZ adókivetés alkalmával hátrányos tévedés történt és indokolatlan előnyhöz juttatja azoka', akiknek adőjlnál a kincstár a kivetés alkalmával saját kárára tévedett. De többszörös valorizációt ís jílent ez a törváay, mert az 1921. évi adókat már valorizálva állapították meg 1923-ban. A felszólamlás bizottság azzal nyugtatta meg fz adózókat, hogy adójukat úgyis rosszabb koro­nával fizetik, mint amilyen koronákban szerez­ték meg az adó alapjául Síolgáló jövedelmüke1. A törvény biztosítja az adózók számára azt a kedvezményt, hogy egyes területekre kérhetik az adók újból vaió megállapítását. A szövetség ve­zetősége azonban sem a kincstár, sem az adó­zók szempontjából nem tartja szükségesnek az adók újból való megállapítását, amely ugy sem vezetne célra, hiszen három év elmultával lehe­tetlen az adók igazságos és arányos megállapí­tása. Maradjon azonban nyitva minden adózó számára az adóhelyesbitési eljárás lehetősége, hogy ezen az uton találjon orvoslást az, aki sérelmesnek tartja a valerizáltan kive'ett adó n3gygágát. Ez ez eljárás azonban azzal a vesze­delemmel jár, hogy a kérelem kedvezőtlen el­intézése esetén a be nem fizetett adó után havi tiz százalék adópótlékot számit fel a kincstár. A helyesbítést kérő adózó tehát ki van tévő annak, hogy a késedelmes elintézés következ­tében annyi adópótlékkil terhelik meg. amely felemésztheti a Helyesbítési kérvény esetleges eredményeit. A s?*vetség dr. Kertész Béh indiíványára el­határozta, hogy felir a pénzügyminiszterhez és kéri, bogy utasítsa a pénzü£yigazg*tóságot az adóhelyesbités iránti kérelmek két hónapon belül való elintézésére, ha pedig két ftónap alatt a kérvényehet nem intéznék el, adópótlékot ne szá mithassanak fel az adózó terhére. Az ülés Ottovay Károly zárószavai után vé­get éri. „Egy másik háborúról van szó." (A Szeged tudósítójától.) A Szegedi Kereske­Szivetsége vasárnap délelőtt tiz órakor Ottovay Károly elnökletével népes ülést tartott a Lloyd- ban az adóvalorizációról szóló törvény ügyében. Ismeretes ugyanis, hogy a szegedi pénzügyigazgatóság az adóvalorizációs t»rvény alapján elkészült már sz 1922. és az 1923. évekre esedékes jövedelem- és vagyonadó kiro­vásával, amely szerint a két év adója megha­ladja az ötnegyedmillíárdot. A városi adó­hivatal már meg is kezdte a kirovásról szóló érlesitések kikézbesítését. Az ülést Ottovay Károly nyitotta meg, ezu'án dr. Kertész Béla, a szövetség ügyésze ismertette az adóvalorizációs törvényt. Bevezetésképen elő­adta, hogy a legutóbbi évek óta a pénzügyi kormány most már harmadszor nyul a kivetés nélküli adóbehajtás eszközéhez. Az első ilyen kísérlet akkor töriént, amikor sz 1920—1921. évi adót együttesen vetették ki, a második akkor, amikor a vagyonváltságot kivetés nélkBl, úgy­szólván önkivetés alspján kellett, a kereskedők­nek befízetniök. Az aj adóvalorizációs törvény sem egyéb, mint kivetéa nélküli behajtás, jog­gal nevezhető ez a törvény az állami adókive­tés tehetetlenségi törvényének. Ezutáa a törvény fontosabb rendelkezéseit ismertette dr. Kertész Béla. Minden adózó köteles október végéig be­fizetni az 1921. évben fizetett jövedelem és vagyonadójának ötszörösét az 1922 re esedékes adó cimén és a folyó évre eső tdó címén az 1921-ben fizetett adócitnén húszszorosának há­romnegyed részét, a negyedik negyedet pedig az év végéig. Ha valaki a megállapított határ­időig nem ftzeti be az adót, annak minden hónapi késedelemért tiz százalék adópóilékot kell fizetnie. Ez a késedelmi bírság megközelíti a pénzintézetek által szedett koszt-kamat nagy­ságát. Az adóvalorizációs törvény súlyos arány­talanságokra és igazságtalanságra vezet, mert állandósítja és hatványozza az 1921. évi adó­kivetés aránytalanságait és igazságtalanságait. Maguenet francia hadügyminiszter Clermont­ban beszídet mondott, amelyben- kijelentette, hogy Németországnak jizetnie kell. Egy másik háborúról van most szó, amely lehet, hogy időt és megerőltetést követel, de amelyet Francia­országnak ugy meg keli nyernie, mint az elsőt. A franciák nem elégednek meg se tökéletlen békévé', se félben maradt dologgal. Az ellenállás megszüntetése Poinearé szemében nem számit, A Páris melletti Ai y- hadiemlék lelep'e :ése alkalmával Poincaré vasárnap beszédet mon­dott, amelyben a következéket jelentette ki: — A franciák nem fogják magukat vissza­rettentetni attél, hogy a jóvátételi követelések behajlása és egyéb követeléseik terén elmenje­nek a legvégső eszközökig. Németország kije­lentette, hogy a Ruhr-vidéken kénytelen volt az ellenállást beszüntetni. A német kormány Idelentette, hogy a belga és francia csapatok jog és szerzédés ellenére nyomultak be. Ha a német kormány azt veti a szemünkre, hogy a lakosságot elnyomtuk és erőszakot köve ünk el, akkor ugyan olyan tetteket írnak a franciák rovására, amilyeneket az előző birodalmi kor­mány parancsára követtek el akkor, amikor még Franciaország volt megszállva. Poincaré még ezeket mondotta: A német kormány bizonyos lármával jeentelte be, hogy a Ruhr-vidék passziv e;lená lásának megszün­tetését most már végrehajtja. Ennek oka az volt, hogy pénzügyileg nem birta tovább már az ellenállást. A kényszermegszüntetés semmit sem jelent. Németországot ezutáni cselekedetei­ből fogjuk megítélni. Németország rr.ár lemon dott arról, hogy Jeltételeket kapjon. Ezulán fogja azonban megmutatni, hegy valóban hajlandó- e a megszállott területen a lefoglalt zálogok ki­váltását megkezdeni. Telje* az angol-francia egyetértés a Ruhr-kórdéaben. A Sunday Times politikai tudósítója nem tartja valószínűnek, hogy Curzon lord jóvátételi jegyzékének irányát továbbra is követni fogják, vagy hogy Baldwin újólag azt az óvást intézze Franciaországhoz, hogy Angliának fenn kell tartania cselekvési szabadságát. Curzon lord mindig meg volt győződve, hogy az európai zűrzavarból kivezető egyetlen ut a Francia országgal való szoros összeköttetésben rejlik. A német kormány tárgyalni akar a franciákkal. A Petit Párisién berlini ér'esitése szerint a birodalmi kormány megkérte Franciaországot, hogy bocsátkozzanak tárgyalásokba a Ruhr­vidék munkájának újrakezdéséről. Az angol birodalmi konferencia. Az angol sajtó hangsúlyozza a ma kezdődő angol birodalmi konferencia jelentőségét. Nagy feszültséggel néznek Ba'dwin miniszterelnök megnyíló beszéde elé. Mint a Times értesül, a legfontosabb probléma, ame yet az angol kö­zönség miniszterelnökei megvitatni fognak, az angol külpolitika alapvető irányának megálla­pítása lesz. A Daily Telegraph is hangsúlyozza, hogy a külpolitikai megbeszélésnek legnagyobb jelen'ősége lesz. A vita kiindulópontját kétség­telenül Baidw n és Poincaré barátságos tárgya­lásainak eredménye alkotja. Hétfőn reggel, a Downing- Streeten a minisz­terelnöki palo ában megnyílt az angol birodalmi konferencia. Baldwin beszédében külpolitikai kér­déseket is étin', igy a beszédet nemcsak Angliában, hanem valamennyi európai államban is komoly érdeklődéssel várják. Súlyos összeütközés a szeparatistákkal, Düsseldorfban, a birodalomtól elválni akaró és a birodalomhez hü németek közölt súlyos összeütközés történt. A szeparatisták nagy tün­tetést rendeztek sz elszakadás mellett, bizonyára francia ösztönzésre. A birodalmi rendőrségnek, az ugynevezelt zöld rendőrségnek harminc tagja rálőtt a tüntetőkre. A lövéseket a szeparatisták rajnai gárdája, az úgynevezett kék rendőrség viszonozta. A kétféle fegyveres őrségnek később mintegy 200 tagja jelent meg a helyszínen, akik szintén lövöldöztek. Az eddigi megállapítások szerin! mintegy 69 ember súlyosan megsebesült és több német, közöttük a rendőrség három alkalmazottja az Hetét vesztette. A térparancsnok parancsot adott ki, mellyel elrendeli az eseményekben kompro­mittált rendérök és magasabb rangú tisztviselők letartóztatását. Az éjszakai utcai forgalmat be­tiltották, a rendet járőrök biztosítják. A hivatalos német távirati iroda, a Wolf­ügynökség jelenti: Az Havas ügynökségnek xés a francia laptudősitóknak azzal a megállapítá­sával szemben, hogy a düsseldorfi incidenst a rendérség szigorú és jogosulatlan e'járása okozta, amennyiben kihívás nélkül és vaktában lőtt a tömegbe, az éjszaka érkezett hivatalos német jelentések alapján megállapítható, hogy a rendőrség csak akkor lépett közbe, amikor a szeparatisták a rendőrség több tisztviselőjét a legsúlyosabban bántalmazták és az egyik rendőr­tisztvis lőt lelőtték. Csak akkor tisztiotta meg a „zöld* rendőrség a teret, mire a szeparatisták francia katonaságot hívták segítségül, mely a rendőrséget lefegyverezte és lehetővé tette, hogy a lefegyverzett rendőröket a tömeg bántalmazza és részben súlyosan megsebesítse. A Berliner Zeitung am Mittag jelenti Düs­seldorfból : A tegnapi zavargásokkal kapcsolat­ban a düsselderfi francia parancsnok kimondta a városra az ostromállapotot. Későbbi jelentés szerint a tegnapi nap áldo­zatainak száma 10 halott és 74 sebesülik kék rendőrségnek egy, a zöldnek két tisztviselője vesztette életét. Négy kék és nyolc zöld rendőr megsebesült. A rendőrség valamennyi tisztjét letartóztatták. A Rajna-vidék hűsége a birodalomhoz. Kölnben a különböző pártok és szakszerve­zetek vezetői közül több mint 100.000 tag gyűlt össze a kölni vásártéren, hogy a Rajna­vidéknek a birodalom iránti hűségére esküt tegyenek. A bajor demokrata párt az elszakadás ellen. A bajor demokrata párt elnöksége egy kiált­ványban kijelentette, hogy egy országnak a birodalomtól való elszakadását semmiféle ürügy­gyei sem lehet jogosnak mondani. Ha a bajor kormányban nincs meg az erő, hogy szükség esetén erőszakkal is megakadályozza az elsza­kadási törekvést, ugy Bajorország elszigetelten marad, minthogy a szomszédos német fejede­lemségek nincsenek abbin a helyzetben, hogy arra az útra lépjeuek, amelyen a franciák szi­vesen látnák őket. ) A bajor cégek visszavonták berlini pénz­letétjeibe', mert attól tartanak, hogy ha Bajor­ország elszakadna a birodalomtól, a berlini kormány retorzióképen a bajorok minden javát elkobozná. Az angol birodalmi konferenciát Ba'dwin miniszterelnök nagybeszéde után, melyben a külpolitikával és az egész birodalmat érintő kérdésekkel foglalkozott, elnapolták. Rupprecht hereeget mint királyt éltették a müncheni gyűlésen. Hazafias ünnep volt vasárnap a bajor fő­városban. A háziezred hősi h ilottainak emlékét ünnepelték. Megjelent Rupprecht volt trónörökös és felesége, több bajor herceg és hercegnó, Knilling miniszterelnök, Lossow és Bothmer tá­bornokok. A katonák a kaszárnya udvarán díszmenet­fcen vonultak fel Rupprecht és Epp tábornok etőtt. A közönség igy éltelte Rupprecht hetce­get és nejét: — Éljen a király! Éljen a királyné! A Ruhr-vidék vasúti forgalmának helyreállítása A Lokalanzeiger ruhrvidéki jelentése szerint pénteken, szombaton és vasárnap a vasutas szakszervezet vezetősége és a vasuiigazgatósag között tárgyalások folytak a megszállott terüle­tek forgalmának újból való megindításáról. Német oldalon csupán a kérdések előterjesz­tésére szorítkozhatnak. Az igazgatóság a német vasutakat csupán a köve kező feltételek mellett veszi vissza: 1. A német hivatalnokok esküt tesznek a szövetséges igazgatóságnak. 2. Csupán olyan hivatalnokokat vesznek vissza, akik helyi szít­lőttek. 3. Az idősebb embereket a visszafoga­dásból kizárják, csupán a fiatalokra vannak tekintettel. 4. A kiutasított hivatalaokokat sem fogják újból alkalmazni. 5. Az alkalmazottak szövetséges vizelés alatt fognak dolgozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom