Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-26 / 244. szám

Egyes saeéwi ára 250 korona gsrcikerztöeég és kádóteiva­W: Deák Frrenc-utca 2. (F*­; eá.'iskolával szemben.) Tele­lton I3S3.A,Szeged" megjete­fik hétfő kivételével minden ••p. Egyes szám ára 3G0 ko­«wut. Előfizetési árak: Egy Mro&pr > Szegeden 5600, Buda­reiten és vidéken 5800 kor. rlirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 50, egy hasábon 100, más­tél hasábon 150 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 100,kövér betflvel 200 K. Szövegközti közlemények soronként 800 K. Nyilttér, csa­ládi értesítés 1600 K. Több­szörifeladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 október 26, PENTEK. 244-ik szám. Döglött hal. Nagy Frigyesre fogták rá azt az anekdotát, bogy egyszer vacsoraközben azzal a kérdéssel lepte meg az akadémikusait: - Urak, mi annak az oka, hogy az eleven bal könnyebb, mint a döglött hal ? Nem kívá­nok gyors választ, adok egy hónapi határidőt a megfejtésre és száz vadonatúj sranyat tűzött ki pályadíjnak. Egy hónap múlva tíz tudós tíz elméletet állí­tott föl 8 az egyik szebb volt, tudósabb volt, bölcsebb volt, mint a másik. Mind a tiz tudós csalhatatlan fizikai törvénnyel tudta igazolni, bogy az eleven halnak muszáj könnyebbnek lenni, mint a döglöttnek. Csakhogy azért a pályadíjat mégis Taubmann nyerte el, az udvari bolond, mert csak neki jutott eszébe, hogy fog­jon egy halat s azt megmérje elevenen és dög­lötten. Az eredmény az volt, hogy akármit mon­danak az elméletben, a valóságban a dögiött bal könnyebb, mint az eleven. Vass József lakásmínisztert és a köréje ren­deltetett lakásludósokat a világért se bántanánk neg azzal, hogy a bolondhoz hasonlítsuk őket. ók nagyon képzett tudós_emberek és nagy­szerű lakásügyi elméleteket csinálnak. Ennél­fogva a gyakorlatban az egész lakásügyünk — döglött hal és elevenné nem teszi semmiféle lakásrendelet és lakbérrendelet. Ellenben tovább­roíhasztani valamennyi segíti. A mostani iakásrendelet még nincs is vég­érvényesen megszerkesztve, a bűzétől már is felfordultak mindenféle gyomrok. Nem kell a háztulajdonosoknak se, nem kell a lakóknak se. A háztulajdonosoknak kevés, a lakóknak sok, lázadoznak ellene mind a kél oldalon és igaz­sága van mind a két oldalnak. Pedig ez a legnagyobb b?j, mikor két szemben álló félnek egyszerre van igaza, mert ott lehetetlen igazat tenni. A háztulajdonos teljes joggal megköve­telheti, hogy mikor minden teremtett lélek ugy drágit, ahogy csak neki jól esik, akkor neki ís szabad legyen nem drágítani, hanem csak any* nyit követelni, amiből a háza adóját kifizetheti és a tetejét rendbehozalb&tja. Viszont a lakónak is igaza van, mikor azt mondja, kogy az neki nem öröm, ha az összedűlő ház helyett a ház­bér üti agyon. A háztulajdonosok forradalommal fenyegetődznek, ba minél előbb helyre nem állítják a szabad forgalmat, amikor az élet szabályozná és dszerintük sokkal jobban meg is oldaná az egész kérdést, mint a lakáshivatal. De a lakók meg arra az esetre csinálnak for­radalmat, ha felszabadítják a lakásokat, mert ez az ö felfogásuk szerint azt jelentené, hogy a kenyéruzsora és a ruhauzsora mellé leggono­szabb haramiának állna be a bandába a lakásuzsora. Tegyük fel, hogy Vass Józsefnek most sikerül leszerelni az ádáz harcot, — de mi lesz feb­ruárra és mi lesz májusra és mi legz azutánrs, amikor nyilván ott fogunk már tartani mi ís, hogy a százezer koronás lesz a váltópénz, amit pírosáv*! kell -otthagyni a kávéházban a tálcán ? A legmél anyosabb lakbérrendeletből se fog egyetlen putri se épülni, mint ahogy a legböl­csebb lasáshivatal se szaporította meg eddig a lakások számát. (Sőt vannak, akik azt hiszik, hogy a káosz fenntartásában és fejlesztésében legtöbb része van ennek az intézménynek, amely a kaosíból született.) Egészen bizonyos, hogy b lakáskérdés egyetlen megoldása a házépítés és az államnak az a feladata, hogy ezt lehetővé tegye. A hi iurak nem építenek, hiszen a készet sem tudjá1 fenntartani. A tőke nem épít, mert ne.n bolond, hogy a kész tönkremenésbe feküd« jön bele. Ha ösztönzést kapna rá, nem haz fi s felszólításokban, hanem legalább az uj házak felet*i szabad rendelkezés biztosításában, akker mindjárt rávelné magát erre az elhanyagolt terüíUre, amelytől a háberu eleje óta vissza­tartják azok a kommunisztikus jellegű intéz­kedések, amelyek a háztulajdont azóta szüntelen korlátozzák. Csakhogy erről még elvileg se lehet szó addig, még uj házak nincsenek. Uj házakat pedig csak az állam építtethet azokból a rossz milliárdokból, amelyek mindjárt jó millárdokká válnak, mihelyst cifrspapiros formá­jukat tégla-, malter-, cserépalakkal cserélik fel. Nem igaz, hogy az államnak erre ma nincs pénze. Az államnak mindenre van pénze, amire akarja, hogy pénze legyen. Zárószánadást ugyan nem lát az ország, de ezt zárószámadás nélkül is mindenki tudja. Sőt mindenki mondja is már évek óta, már konkrét indítványokat is kapott erről a kormány. Miért nem valósulnak meg? Miért kapunk gyakorlati megoldás helyett, ame­lyet egyetlennek lát minden józan ész, kicsi­ny;?, tétovázó iníé?.kedé?ekeí éí portyázó, ide­oda kapkedő ötleteket? Azért, mert Nagy Frigyes akadémikus minden eleven halat megdöglesz­tenek az elmáleteiWST Bethlen tanácskozásai Huszárékkal. gendőnek tartaná, ha a főrendiház 120 tagból alakulna meg, melynek egyharmadrészét egyházi és világi méltóságok, egyharmadát a felsőházi tagságra jogosult föurl családok tagjai, egy­harmadát pedig államfői kinevezések alapján ugy töltenék be, hogy a kinevezetteknek leg­alább fele meghatározott testületek funkcioná­riusai volnának. A főrendiház tagsági idejét az ateóház két ciklusa tartamára, azaz 10 eszten­dőre kontemplálná háromszori felújítással. Beranger szenátor a középeurópai államok kölcsönóről. Beranger szenátor egy interjú keretében nyi­latkozott középeurópai utazásáról: Utazásának célja az volt, hogy megvizsgálja, helytálló alapon kérték-e a középeurópai álla­mok a szenátustól az 1500 millión túlhaladó kölcsönöket. Beranger kijelentette, hogy Közép­európábfin egy uj mód kezd megszilárdulni, amely különös érdeke Franciaországnak, mert Franciaország kentinens politikája a kisántánt­nak a békeszerződés végrehajtásának alapján való fejlődésével, sőt kibővülésével össze van kötve. A békeszerződés megsemmisítette Közép­európa gazdasági szervezetét, melyet most az újonnan támadt nemzeti államok területén kell újra felépíteni. Bethlen István miniszterelnöknél csöt3rtőkCn megjelent Vass József népjóléti miniszter, vala­mint Rakovszky belügyminiszter is. A minisz­terek ötnegyedóráig tanácskoztak a politika ak­tuális kérdéseiről. A táigyalásba későob be­vonták Ernst Sándort, majd meshivásra meg­jelent Huszár Károly Frühwirth Mátyás társasa­gában. A tanácskozás elsősorban a városi vá­lasztások körül folyt. Döntő jellege a megbe­szélésnek egyáltalán nem volt, inkább informa­tív uton a városi politika aktuális kérdéseit tisztázták. Fél 1 órasor megérkezett Cssiagffetío olssz követ is, aki a fentemiitett tanácskozás után megbeszélést folytatott a miniszterelnökkel. Bethlen István gróf miniszterelnök a kor­mány tagjainak és számos képviselőnek kísére­tében szombaton délután Balassagyarmatra utazik és vasárnap beszédet mond a kerület képvise­lőjének, Sciiovszky Béla házelnöknek beszá­moló ülésén. A miniszterelnök és kisérete vasárnap-érkezik vissza Budapestre. Főrendiház Karaffiáth Jenő, a nemzetgyűlés háznagya az Országos Nemzeti Klub összejövetelén elöadátt tartott a főrendiház reformjáról. Kívánatosnak tartja az alkotmányos élet restaurációját, a fő­rendiházat azonban a tervezett formánál sökkel szűkebb keretekben kívánná megalakítani. Ele­Korlátlan lakásfölmondás — 1925 május elsején? (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzet­gyűlésnek a drágasági és lakáskérdés tárgyá­ban kiküldött külön bizottsága ma délután üíést tartott. Az ülésen Heinrich Ferenc tlnök távollétében Platthy György elnökölt. A kor­mány részéről Vass József népjóléti miniszter és borsos Endre iakásügyi kormánybiztos volt jelen. Első felszólaló Farkas István szociáldemo­krata volt. Kifogásolja, hogy az ágyrajárókról nincs rendelkezés. Szerinte már az eddigi lak­bérek is elérték az aranyparitást. Ha keresztül hajtják a rendeletet, nagy drágasági hullám fog jönni. A kormány nagyon helytelen politikát követ, ha a rendeletet keresztülhajtja. A bank­üzleteket külön elbánás alá kell venni. Hely­telen a kincstári részesedés emelkedése is. A következő felszólaló Hermann Miksa. A vízdíjakat tette tanulmány tárgyává. Neubauer Ferenc szerint a lakbérek emelése szükséges. De módozatainak enyhítéséről kellene beszélni. Kérte a lakások felszabadítását a vidéki nagyobb községekben, esetleg részlegesen olyképen, hogy a tisztviselői lakásokra ne terjedjen ki. Felhívta a figyelmet arra, hogy a közüzemi költségeket a vidéki városokban nem a háziurak viselik. A bizottság figyelmébe ajánlotta a lelépési dijakkal való üzérkedést. Indítványozta, hogy az albérletileg hasznosított lakásokat tegyék sza­baddá, ba a bérlőegyn*! '.öbb szobát albérletbead. Peyer Károly az építkezés érdekében sürgette a telckértékadó visszaállítását. Céltalannak tartja a bizottság vitatkozását és kijelenti, hogy össze­hivatjuk a nemzetgyűlést azért, hogy oU állás­pontjukat kifejthessék. Oberhamtuer Antal a vidéki városok szem­pontjából szól a kérdéshez. A vidéki vár sok házai igsn rossz állspotban vannak. Nagymér­tékben cseréltek gazdát, ami az alacsony bérrel függ össze. Helyteleníti a nagyobb lakásoknak hamarább való felszabadítását. Inkább a kis­lakásokat kellene hamarább felszabadítani. Rakovszky István kívánja, hogy a kormány a kérdést vigye a Ház plénuma elé. Nem zár­kózik el a közüzemi dijak megtérítése elöl, azonban a rendeletben kontemplált lakbéreme­léshez nem járul hozzá. Budapesten a köz­üzemi dijak sokkal nagyobbak, mint Bécsben. A kincstári haszonrészesedés megszűntetését, illetőleg annak a háziurakra áthárítását kéri. Hajlandó kompromisszíumot kötni, de a mini­mum az, hogy november hó 1-ről el kell tolni a rendelkezéseket. Vass József népjóléti miniszter hajlandó a szabad forgalomról szóló szakaszt elejteni. Rassay Károly nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy egyszerűen május hó l-re toljás ki a kérdés rendezését. Ha lehetséges a kérdés rendezése, meg kell próbálni, megköze­líteni az igazságot. Hálásan veszi tudomásul, hogy a miniszter a felmondásról szóló szakaszt elejtette. Követeli, hogy a kincstári haszonré­szesedést töröljék el, vagy számítsák a ház­bérbe. Ekkor az ülésen megjelent Bethlen István gróf miniszterelnök is. Rassay tovább folytatja beszédét: Az auto­matikus emelést kéri elejteni. Szerinte a 20 százaiékos fokozatos emelés 3300-szorosra megy fel. Ennek helyességét nem tudja ellenőrizni, ez elviselhetetlen teherré válhat. Szabó József indítványozza, hogy a kormány gondoskodjék arról, hogy a kereseti lehetősé­gekben is meg legyen az aranyparitás. Igy lehet csak a házbérek ügyét rendezni. Ter­jesszen a kormány törvényjavaslatot a nemzet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom