Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-23 / 241. szám

€cgyes siám ára 250 korona *ie>knitMg H kiutöMwí»:: Deik Perenc-utca 2. (T4reáJ iskolával szembe*.) TeJeí«n 13-3&A .Szeged" megjele>lk bétts kivételével minden np. Egyes szám ára 250 korona. ElOfizetési árak: Egy Mapri Szegeden 5«üj3udaröHen és vidéken 5800 kor. Hirdetési árak: Félhasáboi I mm. 50, egy hasábon 100, másléi hasábon l'OK. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 100,kövér betűvel 20U K. Szövegközti közlemények soronként 800 K. Nyilttér, családi értesítés 1600 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 október 23, KEDD. 241-ik szám. Politika dióhéjban. Mikor a fridenli zsinaton a katolikus egyházat megreformálták, a biborosi kollégium elhatározta, bogy kis bibliában és katekizmusban foglalja össze a hivők szükséges tudnivalóit. A magas kollégiumot az a kétségtelenül helyes nsgállapitá8 vezette ebben az elhatározásában, hogy a hivők nagy tömegéfél nem lehet azt kívánni, hogy maga állapítsa meg a szentírás és s szentatyák tanításainak a lényegét. Egyszerű, világos és rövid mondatokba kell összesűríteni a dogmát, hogy az mindenki számára érthető legyen. A politikában még nem juto'tunk el idáig. A politika még mindig az a tudomány, amelyben Talleyrand szerint a szavak arra szolgálnak, bogy az ember eltitkolja a gondolatait. Pedig a politikában sem ártana a kis biblia és kis katekizmus rendszerének a meghonosítása. Igaz, hogy nem volna könnyű, de esetről esetre meg leheine kísérelni, hogy politikailag fontos napok eseményei és kinyilatkoztatásai ilyen tartalmilag lesüritett formában kerül,enek a nagyközönség elé. Ez esetben Szeged politikai vasárnapjáról a referádát körülbeiül a következőkben lehetne összefoglalni. Volt Szegeden egy gyűlés, melyet megnyitott egy volt munkapárti képviselő és bezárt egy volt helyi függetlenségi vezér. Között*k beszámolót tartott Teleki Pál gróf volt miniszterelnök. Beszámolójának lényege az volt, hogy nem volt beszámoló, hanem szakvélemény Bethlen István gróf ezidöszerinti miniszterelnök tevékenységéről. Bethlenről Telekinek, noha nincs •ele egy párton, sót egyáltalán semmiféle pártou sinc?, igen jó a véleménye. Az erdélyiek közös szimpátiáján kivül összefűzi őket az, hogy mindketten az arany középúton vannak és egyformán nem helyeslik a volt fajvédő szövetségesek okvetetlenkedését, akik zavart akarnak csinálni a külföldi kölcsön körül. Bethlen nem helyesli, mert a hajsza ellene irányul, Teleki pedig nem helyesli, mert ob ektiv megállapítása szerint kifelé egységes frontra van szükség a miniszterelnök mögött. A külföldi kölcsönt Teleki szükségesnek tartja, tehát igyekeznünk kell, hogy megkapjuk. Alig azonban megkapjuk, abba beletelik hat-hét hónap. Nem is kapjuk ingyen. Lesznek feltételek is. Ezek a feltételek attól függenek, hegy milyen bizalmat tud ébreszteni maga iránt az, aki Magyarországot odakint képviseli. A külföld ugyanis nem azt nézi, hogy mit hozunk, hanem bogy ki hozza. Ha Bethlen ez a valaki, mindenesetre jobb, mintha fiók-Mussolinik ülnek a helyén, akik csak forradalmat akarnak csinálni, de nem tudnak államférfiak módjára viselkedni. £zért kell Bethlen mögé csoportosulni, aki a mai Magyarországnak providenciális államférfié. Mellesleg megjegyezve Teleki a parlamentet részben érdekképviseleti alapokra szeretné fektetni és nem óhajtja a választójog kiterjesztését. Ezek már csak részletek a beszéd érdekesebbé tételéhez. A lényeg Bethlen és az egységes front kifelé. Ebben igaza van és ebben igazat is adunk Telekinek. Abban viszont Szeged első kerületének a képviselője adhat igazat nektnk, hogy ennek az egységes külső frontnak lelki előfeltételei vannak idebent. A miniszterelnök mult vasárnapi beszédére reflektálva, amely egy akolba ét egy táborba invitálta az összes politikai pártokat, szintén erről az egységes frontról beszélt most vasárnap délelőtt Peidl Gyula, Szeged második kerületének képviselője, de természetese az előfeltételek felsorolásával súlyosbítva. Ha csak a szavakat nézzük, a miniszterelnök kétségtelenül a liberális oldal felé tolódott el. Akár tetszik, akár nem, ezen semmiféle csűrés* csavarással változtatni nem lehet. Szolnoki beszédében a miniszterelnök mondott olyanokat, hogy azokat egy-két esztendő előtt még a legviharedzettebb destruktív se merte volna nyíltan hangoztatni. Volt szövetségesei meg is irták róla, hogy a miniszterelnök most már azt a liberalizmust hirdeti, amely a kommunizmus felé vezet. Ez a kritika Bethlenről kétségtelenül nagyon erős, nagyon igazságtalan és nagyon elhamarkodott. Majdnem olyan elhamarkodott, mint azoknak a Peidl szerint „volt" liberális lapoknak a kritikája, akik ódákat zengenek a miniszterelnök sikereiről és szavai után öt magát is sietnek a liberális oldal javára elkönyvelni. Peidl ez ellen tiltakozik. A liberalizmus és demokrácia ugyanis nem pusztán szavak, hanem sokkalta inkább cselekedetek kérdése. Nem elég például Anka Jánosról, Zsirkay Jánosról és Lendvai Istvánról megállepitani, hogy hiányzik belőlük az államférfiúi koncepció és nem elég azt mondani, hogy a kormány nem fogja tűrni a felforgatást és konszolidációt teremt minden eszközzel, hanem cselekedni is kell. Cselekedetek nélkül a szó csak szó marad. A cselekedeteket pedig mi nem ugy értelmezzük, hogy politikai gyűléseket betiltanak és adagolva osztogatják a sajtószabadságot. Egyáltalában nem. Polgári és politikai jogegyenlőséget kérünk mindenki számára, még a fajvédőket is beleértve. Nekik se legyen több szabadságuk, mint másoknak, ellenben a mások joga illesse meg őket is. Ennyi csupán, amit kivánunk nekik, a kormánynak és magunknak is. Az egyenlő szabadság és az egyenlő megtorlás elvét az egész vonalon. Ennek intézményes biztosítása adja meg a lelki előfeltételeket az egységes front számára. Abban a pillanatban, mihelyt megszűnnek a kivételes intézkedések, mihelyt az állam polgárai érezni fogják, bogy jogok, kötelességek, az állam által nyújtott előnyök és az állam érdekében viselendő terheket illetőleg egyenlők, bizonyára játszi módon könnyű lesz Bethlen számára az egységes front megalkotása. Peidl válasza Bethlennek. még éles ellenlétben állottak a miniszterelnökkel szemben. Ezután arról a szakadékról beszél, amely már ővszázadok óta a nemzet és a nép között tátong. Ezt a szakadékot a belügyminiszter ur nem hogy betemetné, hanem még növeli. A szózat nem szólt a dolgozóknak, amit könnyen lehet azzal bizonyítani, hogy a kormány Jhit nappal a szózat után iletbeliptette az agrárvámot. Ezután részletesen kifejti, hogy ez a vám a legmélyebben sérti a dolgozók érdekeit ék ennek csak a közép- és nagybirtokosok látják a hasznát. A földmunkások és a kisgazdák épp ugy megérzik a vámokozta drágulást, mint a városi polgárság kilencven százaléka. Ezek után megállapítja, hogy a szózat a nagybirtokosoknak szólt és senki másnak. Évszázadok óta ez alatt az osztály alatt szokták érteni az egész nemzetet. Most az aktuális „állami drágítások" következtek és amikor Peidl egymás után sorolta fel a cukor-, a vasút- és a lakbérdrágitást, a hallgatóság elementáris erővel tiltakozott azok ellen. Peidl ezután kijelenti, hogy a 360-szoros lakbéremelés súlyosan érint mindenkit, de a 900-szoros boltbéremelés tönkreteszi a kisboltosokat. Peidl Gyula most azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy igazak-e azok a hiedelmek, amely szerint irányt változtatott a miniszterelnök. Erről a következőket mondotta : — Az egységes kórusba egy kis disszonáns hang vegyült, a fajvédők egy része kivált az egységes pártból és zavarja most az eddig egységes nótát. Eddig egységesen türtik is vidtik ezek az egyini akcióikat is egységesen növeltik a titkos társaságokat is egységes jelszavuk volt: üsd a zsidót. — A fajvédők tovább fújják ezt a nótát. Véleményem szerint szívességet tesznek ezzel Bethlennek, mert így meg tudja védeni az aranyközéputat. Hetekkel ezelőtt Bethlen István szűk körben bejelentette az Ébredő Magyarok Egyesületének feloszlatását. Hallott-e ennek megtörténtéről valaki valamit? Az egész hallgatóság egyszerre kiáltja: — Nem! Gyalázat1< —- Megszüntették- e Zalaegerszeget ? — mondotta ezután Peidl Gyula. — Ez az intézmény még mindig virágzik. Kőházakat épitenek a barakok helyet, állandósítják! — Megszüntették-e a politikai üldözéseket? Kinyitották-e az ártatlanok börtöneit? Likvidálták-e az emigrációt? Eltöröltik-e numerus clausust ? Megszünt-e a sajtó bizonytalansága ? Megbüntettek-e valakit a „hazafias gyilkosof" közül? — Semmit sem tett a Bethlen-kormány! — kiáltják erre. (A Szeged tudósítójától.) Vasárnap reggel jóval tíz óra előtt Bürü csoportok siettek ünneplő ruhában a Belvárosi Mozi felé és mindenütt fol-fö hangzott Peidl Gyula neve. Munkások sokat váró arccal, jól ismert polgárok jöttek el arra a beszámolóra, amelyet Szeged város II. kerületének nemzetgyűlési képviselője mondott. A beszámoló gyűlés külsőségei mér előre megmutatták, hogy itt nem közönséges népgyülésröl, vagy politikai szónoklatról van szó, hanem olyan ember fog beszédet tartani, az a képviselő fog válaszolni Bethlen István gróf miniszterelnök legutóbb Szolnokon elhangzott beszédére, akire nem csak egy város polgársága kíváncsi, hanem akinek szavait az egész magyar politikai élet élénken figyeli. Tiz órakor már egyetlen ülőhely sincs a mozi helyiségében és a következő percek alatt még egyre jön a hallgatóság és miután ülőhelyet már senki sem talál, rohamos gyorsasággal elfoglalják a széksorok közötti u cákat. Minden fej arra a helyre figyel, ahol máskor a fehér lepedőn a filmek peregnek le, de ahol most hosszú asztalok sorakoznak, mögöttük székekkel s ahol most a rég nem látott rivalda is kigyúlt. Először a fővárosi és a szegedi sajtó képviselői foglalják el helyeiket a dobogón, majd néhány perc múlva mintegy tizen jelennek meg az asztalok között, élükön Peidl Gyulával. Kétezer ember tenyere csapódik össze szinte egy és ugyanazon pillanatban és kétezer torok élteti egyszerre Peidl Gyulát, aki ekkor már helyet foglalt az előadói asztal előtt. Hátrább ülnek Györki Imre, Kéthly Anna, Farkas István képviselők és a szociáldemokrata párt | vezetősége. Amikor Jeney Sándor elnök megrázza a csengőt és elmondja üdvözlő szavait, mindenki elnémul. Peidl Gyula feláll, két-három papirlap van a kezében es aztán nagyon lassan és mondhatni, halk szavakkal, meggondoltan igy kezdi beszédét: — Ma egy hete Szolnokon » Bethlen István szónoklatot intézett a nemzethez, azt mondta, hogy a nemzet tartson össze, álljon a kormány mellé és igy dokumentálja összetartását és egységét a külföld felé. Egy másik szózat az ellenzéki politikusoknak szólt. Ebben a miniszterelnök ur meginvitálta a kipviselőket, hogy támogassák a kormányt, lip/enek be vagy az egységes pártba, vagy a Heinrich-pártba, vagy ippen a Wolff-tile társaságba. Közbeszólás hangzik mindenfelől: — Le vele! — Hogy mit fognak erre válaszolni, az nem az én dolgom, intézzék el azt mások a miniszterelnökkel, hogy elég-e ilyen invitáció a támogatásra azoknak, akik nem is olyan régen